Heti Új Szó, 1999. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-08 / 1. szám

m­heti SZÓ Tégla- Jeggyel a Magyar Házért Eddig 676-an adakoztak és összesen 27.180.000 lej, 1220 DM és 2000 Ft. gyűlt össze). Újabb adakozók: Micota Teréz és Szeles Nándor Temesvárról. Chéchi Ajtony és Csanád csatája A Dacia Könyvkiadó gondozásában jelent meg még 1994-ben Beke György HADI UTAK ERDÉLYBEN Barangolások magyar katonák nyomában című könyve. Bevezetőjében írja a szerző: ’’...Hajdani hadak, elfelejtett krónikások, nyomába szegődtem, hogy visszaálmodjam az elomlott időket, elfelejtett csatákat, hősök és vitézségek példáját.” Mivel a kötet legelső írása éppen a “Bánsági sík táj”, Csanádon ihletett emléket idéz, úgy gondoltuk nem lenne haszontalan ha együtt álmodnánk mi, a Bánság mai lakói a történelmünket idéző szerzővel. A sorozat első részét következő lapszámunkban tesszük közzé. A Tisztelt temesvári HETI ÚJ SZÓ szerkesztősége számára, a karácsonyi és az újévi ünnepek alkalmából Szépen kérem, hogy fogadják szeretettel ezen képeslapot emlékül, amellyel jókívánságaimat is küldöm az Önök számára. Tizenöt hónappal ezelőtt, 1997. október 6- án vettem először HETI ÚJ SZÓ-t s azóta rendszeresen minden héten megveszem, ha törik, ha szakad, a mindennapi kenyér mellé, minden nap megveszem az aradi Jelent­­­és pénteken a temesvári HETI ÚJ SZÓT. Lemondok inkább napokig a tejről és az almáról és megveszem az olvasnivalót, amely segít lelkileg elviselni a magányos öreg nap­jaimat. Ezért kérem az Isten áldását az Önök munkájára 1999-ben is! Áldást, békességet, jó egészséget, sikert a munkájukban! Tisztelettel Lévai Erzsébet aradi nyugdíjas néni További üdvözletek a 13. oldalon Lesz-e újabb bányászjárás a fővárosban? A kérdésre, amely szinte valamennyiünket foglalkoztat ezekben a napokban, azt hiszem, megnyugtató választ kapunk. Az 1990-1991-es bányászjárások felbecsül­hetetlen erkölcsi és anyagi károkat okoztak az ország­nak, amelyeknek következ­ményeit a mai napig nem tudtuk kiheverni. Gondolok itt elsősorban azokra a mil­­liárdokra (dollárban) amibe a forradalom óta eltelt kilenc év alatt a veszte­séges bányászat költség­­vetési támogatása került. A veszteséges bányák be­zárását, illetve szerkezeti átalakítását, korszerűsítését már 1990-ben el kellett volna kezdeni. Gondolok továbbá azokra a nyugati befektetőkre, akiket 1990 első hónapjaiban a bukaresti bányászjárások és a maros­vásárhelyi események riasz­tottak el. Gondolok azokra a fiatal értelmiségiekre, akik 1990 júniusában, az egye­tem­ téri tüntetés szétverése és a bányászterror után egyszerűen elmenekültek az országból (személyesen ismerek jónéhányat közü­lük), akik rádöbbentek, hogy ebben az országban még hosszú éveknek kell eltelniük a valódi rendszer­­váltásig. Ezt a luxust, egy újabb bányászjárást, ami a jelenlegi helyzetben a teljes káoszba sodorná az orszá­got, nem engedhettük meg magunknak. De bányász­járás azért sem lesz, mert 1990-91-ben olyan politikai erők voltak hatalmon, ame­lyek támogatták a bányá­szok ú.n. “rendcsináló” fő­városi akcióit, jelenleg pe­dig azok a pártok vannak hatalmon, amelyeknek a székházait annak idején a bányászok szétverték, illetve első emberüket (itt Petre Románra gondolok) eltávolí­tották a miniszterelnöki székből. Ez pedig lényeges különbség... Bányászjárás tehát nem lesz, de a zsil-völgyi gon­dok maradnak, és valaho­gyan meg kellene őket oldani. A munkanélküliség már jelenleg 23% körül van Hunyad megyében és amely az újabb elbocsátások nyomán tovább fog nőni. A kárpótlásként­ kapott pénzt, igen hamar elfogy. A kor­mány hátrányos helyzetű övezetnek nyilvánította a Zsil-völgyet. Ez valóban az egyetlen ésszerű hosszú távú stratégia, mert az adókedvezmények előbb­­utóbb majd befektetőket vonzanak. Ez azonban évek, ha nem évtizedek kérdése És addig mi lesz? Úg tűnik, a kérdés rövid távú megnyugtató rendezésének receptjével nem rendelkezik a kormány. Az idő pedig sürget, mert a bányászott (egy része) most kerül­­ utcára, a növekvő elégedet­lenséget meglovagolja a politikai ellenzék és minden eszközt felhasznál arra, hogy a késői, de elkerül­hetetlen reformok gyakorlat­ba ültetésével egyre népsze­rűtlenné váló hatalmat meg­buktassa. Nem bányászjárás fenyeget tehát bennünket, hanem a társadalmi-politikai válság elmélyülése. Ebből pedig, úgy tűnik, alig van kiút! Pataki Zoltán e­sző Független hetilap. Megjelenik minden pénteken Temesváron. Főszerkesztő Graur János , és kiadóhivatal: 1900 Temesvár, az 1989-es Forradalom útja 8-as szám, tel: 056/ 19-82-09; tel./fax.: 056/ 19-67-08. Fiókszerkesztőségek: Déva, December 1. utca, 30 szám, 11-es ajtó, tel./fax: 054/217-524. Lugos, Bucegi u. 4. sz., tel.: 35-32-40, 35-44-75. „ a “WEST U­PO INTERNATIONAL“ RT nyomdában, Temesvár, tel: 056/123-907.________ISSN X7ZI­­ /Q/l

Next