Heti Új Szó, 1999. április-június (5. évfolyam, 13-25. szám)
1999-04-02 / 13. szám
A háború nyomasztó árnyéka A bánságiak vegyes érzelmekkel fogadták a Kis-Jugoszlávia elleni NATO légicsapások hírét. A hadműveletek fenyegető fizikai közelsége nyomasztóan hat a lakosságra, akkor is, ha egyelőre nem fenyegeti közvetlen veszély a határ innenső oldalán élőket. Hatványozottan érvényesül mindez a közvetlenül a határövezetben lakók esetében: a zsombolyaiak pl. a támadás első napjaiban tisztán hallották az újvidéki bombázások zaját! Pánik és áruhiány egyelőre nem ütötte fel a fejét, látszólag minden a rendes kerékvágásban halad, de az emberek mindenhol a háborúról beszélnek. A múlt hét közepén NATO kérésre lezárták a temesvári, aradi és karánsebesi repülőtereket, utóbbi kettőt hétfőn újból megnyitották a személy- és kereskedelmi forgalom számára. A temesvári nemzetközi reptér továbbra is zárva maradt, ezért a Temesvár - Bukarest járatokat Aradról indítják, akár a Nyugat-Európa felé induló temesvári járatokat. A bánsági szerbek (mintegy 30 ezren vannak) Szlavomir Gvozdenovics parlamenti képviselő vezérletével, egyértelműen a “Koszovót nem adjuk” álláspontot vallják magukénak. A Romániai Szerbek Demokratikus Szövetségének képviselői résztvettek a Nagy-Románia Párt által kezdeményezett temesvári nagygyűlésen, ahol a részvevők szerb zászlókat lobogtatva fejezték ki szolidaritásukat Jugoszláviával. NATO GO HOME és Jugoszlávia nem katonai gyakorlópálya jelszavakat lobogtattak és amerikai zászlót is égettek. Jellemző, hogy két fiatal önkéntes jelentkezett Jugoszlávia temesvári konzulátusán és a NATO ellen akar harcolni a szerb hadsereg kötelékében. Erre állítólag valóban van lehetőség, nem kell hozzá egyéb, mint egy űrlap kitöltése. Újmoldova környékén a határőrök arra számítanak, hogy nemcsak önkéntesek, hanem a benzincsempészek is hamarosan megindulnak Szerbia felé. A Duna túlpartján ugyanis már négy márkába kerül egy liter üzemanyag... Az ENSZ menekültügyi főbiztosa, Yoicsiro Tsuchida kedden érkezett Temesvárra, hogy látogatást tegyen a Tores, Krassó-Szörény és Mehedinţi megyei menekülttáborokban, illetve határátkelőknél. A főbiztos szerint a helyzet egyelőre normális keretek között alakul, a menekültek esély száma nem teszi szükségessé az ENSZ különleges segítségnyújtását. Yoicsiro Tsuchida szerint a menekülteket befogadó országokat, így Romániát sem fenyegeti agresszió. A Bánságba érkezett menekültek nagy része nem kért hivatalosan menedékjogot, többségük ideiglenesen rokonoktól, ismerősöknél húzza meg magát. A ménesvölgyi (Krassó-Szörény megye) nyári iskolástáborban a Vajdaságból érkezett albán és a román származású szerbiai menekültek között semmiféle ellentét nem tapasztalható. A fűtés nélküli menekülttáborban eddig 45 albánt és 5 vajdasági románt szállásoltak el. Az albánok között nők és 11 gyermek is van, a vajdasági románok valamennyien férfiak. Utóbbiak cáfolták, hogy a katonai behívó elől menekültek volna el, de elismerték, hogy sok vajdasági román férfit mozgósítottak. A ménesvölgyi menekülttáborban, elszállásolt albánok nem közvetlenül Koszovóból érkeztek: már előzőleg a Vajdaságban, Versecen telepedtek le és most azért menekültek el, mert attól féltek, hogy a szerbek felgyújtják a házaikat. A menekültek valamennyien azt nyilatkozták, hogy nem érdekli őket a politika, alig várják, hogy vége legyen a háborúnak és hazatérhessenek Jugoszláviába. mataki Koszovó a világ figyelménekközéppontjában. Amióta a NATO-légicsapások megkezdődtek, és áttértek a katonai célpontok (radar-, légelhárító ütegek, stb.) bombázásáról a Koszovót körülvevő páncélosok és mozgó hadtest bombázására, a szerbek etnikai tisztogatást és népirtást végeznek, oly módon, hogy menekülésre késztetik a lakosságot. Több mint 100000 albán hagyta el az országot szinte egy szál ruhában, a fiatalabb férfiakat egyszerűen kivégezték az álarcokat viselő szerb csendőrök. Macedónia, Albánia és Montenegro egyre nehezebb helyzetben van a menekültáradat kezelésében. Az orosz kormány Primakov miniszterelnök vezetésével, Ivanov külgyminiszter segédletével igyekezett meggyőzni Szlobodan Milosevics elnököt, hagyjon fel a koszovói albánok elleni vérengzéssel, és fogadja el a a Rambouillet-i békeegyezményt, ahhoz, hogy megszüntessék a légicsapásokat. Madeleine Albright amerikai külügyminiszter szerb nyelven üzent Jugoszlávia népének. A szinte egy évtizede tartó balkáni tűzfészek fenntartója, Milosevics ellen folyik a kényszerítő fegyveres akció - mondotta az amerikai diplomácia vezetője. A helyszínen tartózkodó újságírókat és tévéseket kémkedéssel vádolva, kiűzték Koszovóból. Az egyik román tévésnek egy józanabb szerb azt nyilatkozta: Ahogyan ti gyűlöltétek Ceausescut, úgy gyűlöljük mi is Milosevicset, ő minden bajunk okozója. Milosevics azonban csak a NATO-bombázások beszüntetésétől teszi függővé a tárgyalások újrakezdését. Időközben Javier Solana NATO-főtitkár parancsot adott a hadműveletek kiterjesztésére, de ez még mindig nem a 3-ik szakasz, amikor is a földi erőket is bevetnék Koszovóban. Az AWACS-gépek radarjelzései szerint a szerb hadierő kapacitása a bombázások következtében jelentősen lecsökkent. Albániában egyre kritikusabb a helyzet amenekültáradat miatt, hiszen az alig 3 millió, lakosú ország nehezen tud megbirkózni a menekültek problémájával. A lapzárta előtti legújabb hírek szerint az albánokat elűző szerb csendőrök elveszik azok személyazonossági igazolványát, keresztlevelét és házassági irataikat, mindezt elégetik, hogy sohase tudják majd bizonyítani személyazonosságukat, vagy volt lakhelyüket. Hasonlóképpen felgyújtják Koszovó területén a levéltárakat is. Időközben a jugoszláv televízió 1-es és 2-es csatornája ugyanazt a műsort sugározza: hazafias és népdalokat, beszámolókat a NATO légicsapásainak következményeiről illetve igazi Göbbelsre emlékeztető propaganda politikaként részleteket játszanak be régebbi labdarúgó mérkőzésekről, amelyben a jugoszláv csapat megverte nyugati ellenfeleit. Kísértetiesen hasonlít ez a Ceasusecu korszakban a román futballcsapatot övező nemzeti büszkeséget kifejező kultuszra, miközben a nép sanyargott... Egyelőre orosz részről Jelcin elnök kijelentette, hogy csupán humanitárius segélyt nyújtanak Jugoszláviának. 1999. április 2., péntek)