Heti Új Szó, 1999. április-június (5. évfolyam, 13-25. szám)

1999-04-02 / 13. szám

A háború nyomasztó árnyéka A bánságiak vegyes érzelmekkel fogadták a Kis-Jugosz­lávia elleni NATO légicsapások hírét. A hadműveletek fe­nyegető fizikai közelsége nyomasztóan hat a lakosságra, akkor is, ha egyelőre nem fenyegeti közvetlen veszély a ha­tár innenső oldalán élőket. Hatványozottan érvényesül min­dez a közvetlenül a határövezetben lakók esetében: a zsom­­bolyaiak pl. a támadás első napjaiban tisztán hallották az újvidéki bombázások zaját! Pánik és áruhiány egyelőre nem ütötte fel a fejét, látszólag minden a rendes kerékvágásban halad, de az emberek mindenhol a háborúról beszélnek. A múlt hét közepén NATO kérésre lezárták a temesvári, aradi és karánsebesi repülőtereket, utóbbi kettőt hétfőn újból megnyitották a személy- és kereskedelmi forgalom számára. A temesvári nemzetközi reptér továbbra is zárva maradt, ezért a Temesvár - Bukarest járatokat Aradról indítják, akár a Nyugat-Európa felé induló temesvári járatokat. A bánsági szerbek (mintegy 30 ezren vannak) Szlavomir Gvozdenovics parlamenti képviselő vezérletével, egyértelmű­en a “Koszovót nem adjuk” álláspontot vallják magukénak. A Romániai Szerbek Demokratikus Szövetségének kép­viselői résztvettek a Nagy-Románia Párt által kezdeménye­zett temesvári nagygyűlésen, ahol a részvevők szerb zászló­kat lobogtatva fejezték ki szolidaritásukat Jugoszláviával. NATO GO HOME és Jugoszlávia nem katonai gyakorló­­pálya jelszavakat lobogtattak és amerikai zászlót is égettek. Jellemző, hogy két fiatal önkéntes jelentkezett Jugosz­lávia temesvári konzulátusán és a NATO ellen akar harcol­ni a szerb hadsereg kötelékében. Erre állítólag valóban van lehetőség, nem kell hozzá egyéb, mint egy űrlap kitöltése. Újmoldova környékén a határőrök arra számítanak, hogy nemcsak önkéntesek, hanem a benzincsempészek is hama­rosan megindulnak Szerbia felé. A Duna túlpartján ugyanis már négy márkába kerül egy liter üzemanyag... Az ENSZ menekültügyi főbiztosa, Yoicsiro Tsuchida kedden érkezett Temesvárra, hogy látogatást tegyen a To­­res, Krassó-Szörény és Mehedinţi megyei menekülttáborok­ban, illetve határátkelőknél. A főbiztos szerint a helyzet e­gyelőre normális keretek között alakul, a menekültek esély száma nem teszi szükségessé az ENSZ különleges segítségnyújtását. Yoicsiro Tsuchida szerint a menekülteket befogadó országokat, így Romániát sem fenyegeti agresszió. A Bánságba érkezett menekültek nagy része nem kért hivatalosan menedékjogot, többségük ideiglenesen rokonok­tól, ismerősöknél húzza meg magát. A ménesvölgyi (Krassó-Szörény megye) nyári iskolás­tá­borban a Vajdaságból érkezett albán és a román származá­sú szerbiai menekültek között semmiféle ellentét nem ta­pasztalható. A fűtés nélküli menekülttáborban eddig 45 al­bánt és 5 vajdasági románt szállásoltak el. Az albánok kö­zött nők és 11 gyermek is van, a vajdasági románok vala­mennyien férfiak. Utóbbiak cáfolták, hogy a katonai behívó elől menekültek volna el, de elismerték, hogy sok vajda­sági román férfit mozgósítottak. A ménesvölgyi menekülttá­borban, elszállásolt albánok nem közvetlenül Koszovóból érkeztek: már előzőleg a Vajdaságban, Versecen telepedtek le és most azért menekültek el, mert attól féltek, hogy a szerbek felgyújtják a házaikat. A menekültek valamennyien azt nyilatkozták, hogy nem érdekli őket a politika, alig várják, hogy vége legyen a háborúnak és hazatérhessenek Jugoszláviába. m­ataki­ Koszovó a világ figyelmének­­középpontjában. Amióta a NATO-légicsa­­pások megkezdődtek, és át­tértek a katonai célpontok (radar-, légelhárító ütegek, stb.) bombázásáról a Koszo­­vót körülvevő páncélosok és mozgó hadtest bombázására, a szerbek etnikai tisztoga­tást és népirtást végeznek, oly módon, hogy menekü­lésre késztetik a lakosságot. Több mint 100000 albán hagyta el az országot szinte egy szál ruhában, a fiatalabb férfiakat egyszerűen kivé­gezték az álarcokat viselő szerb csendőrök. Macedónia, Albánia és Montenegro egy­re nehezebb helyzetben van a menekültáradat kezelésé­ben. Az orosz kormány Pri­makov miniszterelnök veze­tésével, Ivanov külgyminisz­­ter segédletével igyekezett meggyőzni Szlobodan­ Milo­sevics elnököt, hagyjon fel a koszovói albánok elleni vérengzéssel, és fogadja el a a Rambouillet-i béke­egyezményt, ahhoz, hogy megszüntessék a légicsapá­sokat. Madeleine Albright amerikai külügyminiszter szerb nyelven üzent Jugosz­lávia népének. A szinte egy évtizede tartó balkáni tűzfé­szek fenntartója, Milosevics ellen folyik a kényszerítő fegyveres akció - mondotta az amerikai diplomácia ve­zetője. A helyszínen tartóz­kodó újságírókat és tévése­ket kémkedéssel vádolva, kiűzték Koszovóból. Az egyik román tévésnek egy józanabb szerb azt nyilat­kozta: Ahogyan ti gyűlölté­tek Ceausescut, úgy gyűlöl­jük mi is Milosevicset, ő minden bajunk okozója. Mi­losevics azonban csak a NATO-bombázások be­szüntetésétől teszi függővé a tárgyalások újrakezdését. Időközben Javier Solana NATO-főtitkár parancsot adott a hadműveletek kiter­jesztésére, de ez még min­dig nem a 3-ik szakasz, a­­mikor is a földi erőket is bevetnék Koszovóban. Az AWACS-gépek radarjelzései szerint a szerb hadierő ka­pacitása a bombázások kö­vetkeztében jelentősen le­csökkent. Albániában egyre kriti­kusabb a helyzet a­­mene­kültáradat miatt, hiszen az alig 3 millió, lakosú ország nehezen tud megbirkózni a menekültek problémájával. A lapzárta előtti legú­jabb hírek szerint az al­bánokat elűző szerb csend­őrök elveszik azok személy­azonossági igazolványát, ke­resztlevelét és házassági ira­taikat, mindezt elégetik, hogy sohase tudják majd bizonyítani személyazonos­ságukat, vagy volt lakhelyü­ket. Hasonlóképpen felgyújt­ják Koszovó területén a le­véltárakat is. Időközben a jugoszláv televízió 1-es és 2-es csa­tornája ugyanazt a műsort sugározza: hazafias és nép­dalokat, beszámolókat a NATO légicsapásainak kö­vetkezményeiről illetve igazi Göbbelsre emlékeztető pro­paganda politikaként részle­teket játszanak be régebbi labdarúgó mérkőzésekről, amelyben a jugoszláv csapat megverte nyugati ellenfeleit. Kísértetiesen hasonlít ez a Ceasusecu korszakban a ro­mán futballcsapatot övező nemzeti büszkeséget kife­jező kultuszra, miközben a nép sanyargott... Egyelőre orosz részről Jelcin elnök kijelentette, hogy csupán humanitárius segélyt nyújtanak Jugoszlá­viának. 1999. április 2., péntek­)

Next