Heti Új Szó, 1999. április-június (5. évfolyam, 13-25. szám)
1999-06-18 / 24. szám
“A Kolozsvári Nyilatkozat... ” (folytatás a 3. oldalról) A Kolozsvári Nyilatkozat tervezet bevezetőjében szó esik a 10 évvel ezelőtt aláírt budapesti Magyar- Román nyilatkozatról, amelynek tartalmával teljes mértékben egyetértenek a potenciális aláírók. Milyen lényeges gondolatokat tartalmazott a Bp.-i Magyar- Román nyilatkozat és kik voltak azok a prominens személyiségek, magyar és román (emigráns) részről, akik aláírták? A Budapesti Magyar- Román Nyilatkozatot 1989. június 16-án, az 1956-os forradalom áldozatainak emlékére szervezett gyászünnepség alkalmával fogalmazták meg neves román és magyar ellenzéki személyiségek. A magyar aláírók közül többen a kilencvenes években is jelentős közéleti szerepet játszottak, így Bíró Gáspár, Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Molnár Gusztáv, Kulin Ferenc, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Mécs Imre, Szentiványi István, Szabad György vagy Vásárhelyi Miklós neve mindenképp megemlítendő. A román aláírók közül pedig mindenképp utalnom kell Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Ion Vianu, Dinu Zamfirescu, Doru Braia, Matei Cazacu, Paul Goma, I.Mihály király, Virgil Ierunca, Eugéne Ionesco vagy Monica Lovinescu nevére. A nyilatkozat akkor született, amikor a Ceausescu-diktatúra érezhetően végnapjait élte, s új alapot kívánt teremteni a román-magyar együttműködéshez a körvonalazódó demokratikus európai átrendeződési folyamatban. A demokratikus elkötelezettség kinyilvánítása mellett van azonban egy további fontos gondolata ennek a nyilatkozatnak, amelyet a kilencvenes évek során leginkább bíráltak román politikusok. Ez kimondja, hogy Erdélynek, mely az egymást kölcsönösen kiegészítő kultúrák földje volt és maradt, a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia... Biztosítani kell mindegyik nemzet jogát az autonóm politikai képviselethez és a kulturális autonómiához.” A Kolozsvári Nyilatkozat ehhez a gondolathoz nyúl vissza, s a rendszerváltás tíz évének távlatából egy olyan alapvető alkotmányreformot javasol, amely megoldás lehet mind a román állam szerkezeti válságára, arra az egyenlőtlen fejlődésből rohamosan kialakuló problémára, amelyet az előbb vázoltam, mind pedig arra az alapvető igényre, hogy Erdély megmaradjon az egymást kölcsönösen kiegészítő kultúrák földjének”. Hogyan képzelik el a Kolozsvári Nyilatkozat aláírói “Erdély közigazatási autonómiáját”, “regionális törvényhozó gyűléssel”, “alkotmányozó tanáccsal”, stb. a román állam keretein belül? Melyik európai államban működik hasonló közigazgatási struktúra? - A Nyilatkozat egy olyan államszerkezeti reformra utal, amelyben a központi kormányzat hatáskörében csupán a külpolitika, a honvédelem s a fontosabb pénzügyi (államháztartási) döntési jogkörök maradnának meg, a többi hatáskör átszállna a tartományokra, melyek e jogkörök mellett rendelkeznének a saját intézményrendszer kialakításának a szabadságával is a devolúció illetve a szubszidiaritás elve alapján. A konkrét intézményi megoldások érdekében számtalan európai példa tanulmányozható, így Anglia (Skócia), Spanyolország (Katalónia), Belgium, Németország, Olaszország (Dél-Tirol), Svájc, Ausztria - Nyugat-Európában ma többségben vannak azok az államok, amelyekre egy föderális vagy kvázi-föderális közjogi berendezkedés jellemző, illetve amelyekben végbement valamilyen devolúciós folyamat. A Nyilatkozatban a hangsúly azonban nem valamelyik modellen van, hanem azon, hogy egy nagyon alapos és hosszú nyilvános vitára van szükség - ami akár több évig is eltartana - a megfelelő berendezkedés körvonalazódása érdekében. Mivel az alkotmány a “társadalmi szerződés” írott formája, nem is célszerű egy olyan reform gyors keresztülvitele, amely nem a politikai elit és a civil társadalom teljes bevonásával és aktívközreműködésével jön létre, hanem csupán egy formálisan legitimált döntéssel. - Milyen adatokra alapozza a Kolozsvári Nyilatkozat azt a becslést, hogy Erdély a bruttó hazai össztermék 55%-át állítja elő? - Ezek az adatok már megjelentek a hazai sajtóban, s azt hiszem, könynyen ellenőrizhetőek, mert teljesen nyilvános és elérhető statisztikai adatok összegzésén alapszanak. - Tart-e Ön a Kolozsvári Nyilatkozat körül csapott botrány következményeitől? Lesz-e ebből újabb Csernáton-típusú feljelentgetés, vizsgálat? - Ez egyáltalán nem foglalkoztat. Úgy gondolom, hogy a Nyilatkozat tisztán, világosan fogalmaz, az európai politikában honos fogalmakkal tesz egy világos politikai ajánlatot a rorutániai civil társadalom és politikai elit felé. Eker a véleménynyilvánítás szabadsága teljes mértékben érvényes rá, s ezt maga a román alkotmány is védi. Egy demokratikus állam alkotmánya pedig nem lehet semmilyen demokratikus eszme cenzúra, még akkor sem, ha a mai román politikai közgondolkodás az állam jellegére vonatkozó alkotmánycikkelyeket “szentnek és sérthetetlennek” tartja. A véleményszabadságnak, a kifejezés szabadságának korlátozása a demokratikus - európai és amerikai - államok gyakorlatában csupán néhány védendő érdek és érték kapcsán merül fel. Ezek: az áli biztonság érdeke, a közerkölcs védelme, a gyűlölködő beszéd elleni fellépés egyes társadalmi csoportok érdekeinek védelmében, illetve a személyiségi jogok védelme. Azt hiszem, a Nyilatkozat szövege még a legrosszabb hiszemű értelmezés esetén sem fogható fel úgy, hogy az előbb felsorolt érdekek vagy értékek valamelyikét sértené, még akkor sem, ha a román büntetőtörvénykönyv és büntetőgyakorlat az nemzetbiztonság érdekét túlságosan kiterjesztő módon, az európai gyakorlattal teljesen ellenkező módon értelmezi.