Heti Új Szó, 2000. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)

2000-10-06 / 40. szám

ÉLŐ HAGYOMÁNY NÉ­PTÁNCVETÉLKEDŐ VÉGVÁRON “Ez tartott meg bennünket itt ezer évig” Október 2­3-án második alkalom­mal tartották meg Végváron az Élő Hagyomány Néptáncvetélekdőt, ame­lynek megszervezését ezúttal a Végvá­rért Alapítvány vállalta magára. A rangos rendezvényen részt vett Röszke, Végvár testvértelepülésének küldöttsé­ge, Magyari László polgármester veze­tésével, akik a végváriak két héttel ezelőtti röszkei látogatását viszonozták.­­ A néptáncvetélkedő-sorozat ötlete 1997-ben merült fel, ezt az évet az egyházak a fiatalság évének nyilvání­tották - tudtuk meg Szoboszlai-Gáspár István végvári lelkipásztortól, a vetél­kedő fő kezdeményezőjétől - A vég­vári keresztyén fiatalság (IKE) akkor úgy döntött, hogy egy hagyományte­remtő néptáncvetélkedőt szervez meg. Lévén, hogy a Bánság több mint 90%-a telepes község, nincs saját élő magyar hagyománya sem néptáncban, sem népszokásokban. Ezért szerettük volna legalább néptáncban a magyar­ság egyetemes értékeit és szokásait el­hozni ide és bemutatni, kicsitől na­gyig, fiataltól idősig mindenkinek, hogy érezzék, mi is ehhez tartozunk. Ha már nekünk sajátunk nincs, köte­lességünk legalább ezeket a néptán­cokat átvenni, megőrizni és művelni. Pataki Zoltán (folytatás a 4. oldalon) A vetélkedő győztese, a Szeged Néptáncegyüttes |_______­_______________________ Koczka György Habent sua fata statues Soha sem voltam jó latin­ból, így valószírtűleg a szo­­borításom is biceg, mindene­setre azt akarom mondani, hogy nemcsak a könyveknek, de a szobroknak is megvan a maguk sorsa. Főleg ha azok magyar szobrok. Ámbár nem tudom, lehet-e a szobroknak nemzeti­ségük. Hogy a földnek van nem­zetisége, azt épp tegnap tud­tam meg, képernyőről, Egy Antennán.­­ Azt mondta a moderátor, hogy Erdély román föld. Ha ez igaz, akkor a levegő, amelyet szívok, a víz, amelyet iszom, a zöld­ség, amelyet a levesbe te­szek, sőt, a marha is, amely­nek húsát eszem, román. Nem is tudom, hogyan bírom ki ezt. Annyi biztos, hogy ma­holnap nehezen fogom bírni, mert rohadtul drága lesz minden és a pénzügymi­niszter, aki Decebál meg Traján egyszerre, a levegőre is adót fog kivetni. A víz már most megfizethetetlen. Le fogom záratni, ezentúl esővízben mosakszom, ámbár a fentebbi logika szerint itt az esővíz is román. Fentebbi logika szerint magyar ember egyéb magyar marhát, a német németet, a szerb szerbet, ki-ki nemze­tiségi hovatartozása szerint a maga marháját. Ez nagyon meg fogja nö­velni a marha­importot. Holott van elég marhánk. Még egy ideig. Amíg már csak a képernyőn láthat­juk őket. Kék csokoládérek­lámként. Csirkében már most behozatalra szorulunk. A mi Csibéink többnyire Török­országban árulják magukat. Marhában azóta szenve­dünk hiányt, amióta itt va­gyunk. 1.100 esztendeje. Akkor annyi marhánk volt, hogy nyereg alá is ju­tott. Kár volt erről leszélőn­. Sok marhának ma is nyereg alatt lenne a helye. Függet­ fonákta­ lenül attól, milyen marha. Mekkora marha. Ugyan mi a helyzet a nemzetiséget illetően a ku­tyákkal. Azokkal például, amelyeket a kolozsvári bíró magyar anyúgba akar öl­töztetni. Mit fognak szólni a piros-fehér-zöld öltönyhöz a román kutyák. Mi lesz majd, ha a piros-sárga-kékre festett kolozsvári padok egyikét le­pisili egy piros-fehér-zöldben feszítő puli. Mert amióta nemzeti szí­nűre festették Kolozsvárt a padokat, csak irredenta, re­vizionista magyar engedi padközelbe a kutyáját. Kutya magyar a magyar kutyáját. Szobor dolgában a helyzet az, hogy azt vagy át­keresztelik románnak, mint tették Mátyással, a" magyar királlyal, vagy elzárva tartják, mint tették azt 75 éven át az aradi Szabadság szobrával, vagy azt mondják mig Magyarországra, mint mon­dotta azt valaki, ugyancsak a szobor kapcsán. Én viszont azt mondtam egyszer, hogy veszélyes pre­cedenst kreálnánk, sok min­dent kellene áthordani, nincs is annyi hely azon a pici Magyarországon. No és ha már nyilazunk, jó lenne tudni, mire nyila­zunk. Különben bakot lő­nének, mint a Renasteren, amely a lapban közölt kép tanúsága szerint azt se tudja, melyik szoborról van szó, csak lő. Az ilyesmi hábo­rúban nagyon veszélyes. Szo­borháború esetén is, amikor ezzel öngólt lőhet az újság­író. Olyankor, amikor vak­tában tüzel.

Next