Heti Új Szó, 2000. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)
2000-10-06 / 40. szám
ÉLŐ HAGYOMÁNY NÉPTÁNCVETÉLKEDŐ VÉGVÁRON “Ez tartott meg bennünket itt ezer évig” Október 23-án második alkalommal tartották meg Végváron az Élő Hagyomány Néptáncvetélekdőt, amelynek megszervezését ezúttal a Végvárért Alapítvány vállalta magára. A rangos rendezvényen részt vett Röszke, Végvár testvértelepülésének küldöttsége, Magyari László polgármester vezetésével, akik a végváriak két héttel ezelőtti röszkei látogatását viszonozták. A néptáncvetélkedő-sorozat ötlete 1997-ben merült fel, ezt az évet az egyházak a fiatalság évének nyilvánították - tudtuk meg Szoboszlai-Gáspár István végvári lelkipásztortól, a vetélkedő fő kezdeményezőjétől - A végvári keresztyén fiatalság (IKE) akkor úgy döntött, hogy egy hagyományteremtő néptáncvetélkedőt szervez meg. Lévén, hogy a Bánság több mint 90%-a telepes község, nincs saját élő magyar hagyománya sem néptáncban, sem népszokásokban. Ezért szerettük volna legalább néptáncban a magyarság egyetemes értékeit és szokásait elhozni ide és bemutatni, kicsitől nagyig, fiataltól idősig mindenkinek, hogy érezzék, mi is ehhez tartozunk. Ha már nekünk sajátunk nincs, kötelességünk legalább ezeket a néptáncokat átvenni, megőrizni és művelni. Pataki Zoltán (folytatás a 4. oldalon) A vetélkedő győztese, a Szeged Néptáncegyüttes |______________________________ Koczka György Habent sua fata statues Soha sem voltam jó latinból, így valószírtűleg a szoborításom is biceg, mindenesetre azt akarom mondani, hogy nemcsak a könyveknek, de a szobroknak is megvan a maguk sorsa. Főleg ha azok magyar szobrok. Ámbár nem tudom, lehet-e a szobroknak nemzetiségük. Hogy a földnek van nemzetisége, azt épp tegnap tudtam meg, képernyőről, Egy Antennán. Azt mondta a moderátor, hogy Erdély román föld. Ha ez igaz, akkor a levegő, amelyet szívok, a víz, amelyet iszom, a zöldség, amelyet a levesbe teszek, sőt, a marha is, amelynek húsát eszem, román. Nem is tudom, hogyan bírom ki ezt. Annyi biztos, hogy maholnap nehezen fogom bírni, mert rohadtul drága lesz minden és a pénzügyminiszter, aki Decebál meg Traján egyszerre, a levegőre is adót fog kivetni. A víz már most megfizethetetlen. Le fogom záratni, ezentúl esővízben mosakszom, ámbár a fentebbi logika szerint itt az esővíz is román. Fentebbi logika szerint magyar ember egyéb magyar marhát, a német németet, a szerb szerbet, ki-ki nemzetiségi hovatartozása szerint a maga marháját. Ez nagyon meg fogja növelni a marhaimportot. Holott van elég marhánk. Még egy ideig. Amíg már csak a képernyőn láthatjuk őket. Kék csokoládéreklámként. Csirkében már most behozatalra szorulunk. A mi Csibéink többnyire Törökországban árulják magukat. Marhában azóta szenvedünk hiányt, amióta itt vagyunk. 1.100 esztendeje. Akkor annyi marhánk volt, hogy nyereg alá is jutott. Kár volt erről leszélőn. Sok marhának ma is nyereg alatt lenne a helye. Függet fonákta lenül attól, milyen marha. Mekkora marha. Ugyan mi a helyzet a nemzetiséget illetően a kutyákkal. Azokkal például, amelyeket a kolozsvári bíró magyar anyúgba akar öltöztetni. Mit fognak szólni a piros-fehér-zöld öltönyhöz a román kutyák. Mi lesz majd, ha a piros-sárga-kékre festett kolozsvári padok egyikét lepisili egy piros-fehér-zöldben feszítő puli. Mert amióta nemzeti színűre festették Kolozsvárt a padokat, csak irredenta, revizionista magyar engedi padközelbe a kutyáját. Kutya magyar a magyar kutyáját. Szobor dolgában a helyzet az, hogy azt vagy átkeresztelik románnak, mint tették Mátyással, a" magyar királlyal, vagy elzárva tartják, mint tették azt 75 éven át az aradi Szabadság szobrával, vagy azt mondják mig Magyarországra, mint mondotta azt valaki, ugyancsak a szobor kapcsán. Én viszont azt mondtam egyszer, hogy veszélyes precedenst kreálnánk, sok mindent kellene áthordani, nincs is annyi hely azon a pici Magyarországon. No és ha már nyilazunk, jó lenne tudni, mire nyilazunk. Különben bakot lőnének, mint a Renasteren, amely a lapban közölt kép tanúsága szerint azt se tudja, melyik szoborról van szó, csak lő. Az ilyesmi háborúban nagyon veszélyes. Szoborháború esetén is, amikor ezzel öngólt lőhet az újságíró. Olyankor, amikor vaktában tüzel.