Heti Új Szó, 2003. január-március (9. évfolyam, 1-13. szám)
2003-01-03 / 1. szám
m HETI új szó Koczka György közeleg a farsang. Ilyenkor szokás a busójárás. Busójáráskor különböző állatbőrökbe öltözve járnak házrólházra és mindenféle tréfás dolgot mondanak. Hogy miért kell ehhez állatbőrbe öltözni, nem tudom, mifelénk emberbőrbe öltözötten is sok tréfás dolgot művelnek, meg mondanak, és nemcsak farsang idején. Mondhatnánk, egész évben farsangolunk és busójárunk. A leggyakrabban Strassburgba járunk busót, és ott olyan tréfás dolgokat mondunk, hogy nálunk a magántulajdon szent, meg a magántulajdont visszaadják, például az egyházaknak. Ezen leginkább azok nevetnek, akik mondják, nem azok, akiknek mondják. Strassburgban mondják és idehaza mulatnak rajta. Az elmúlt, 2002-es esztendőben több nagy busójárásnak lehettünk tanúi. BUSÓJÁRÁS drót mogyorót Amerikában róják ki az elkövetőre. Amerikai mogyoróban. Ezen a mulatságos ígéreten az európaiak nem nagyon mulattak, sőt. De állítólag ezzel nyílt meg annak a lehetősége, hogy busót járhassunk a NATO-ba. Vagy a NATO-ban. Vagy a NATO-val. Mindez még nem eléggé világos. Az sem, ki fog ezen kacagni. A legeslegnagyobb farsangi busójárás akkor volt, amikor maga Bush-o jött el és beszélt hozzánk azon a téren, amelyen már sok bús dolog megesett. Ott mondta nekünk, hogy ezentúl együtt Még Amerikába is elmentünk Bush-ot járni. Ott megígértük, hogy az amerikai Bush-o bármit elkövethet hazánk területén, az ennek fejében esedékes almátzi ellen, így aztán nyugodtan megtapsolhattuk. Könynyesre tapsoltuk magunkat, addig, amíg könnyeinken keresztül meg nem jelent a szivárvány. Mind a hét színe. “Amint az egy sokszínű ünnepléshez illik, amelyben a vörös már csak egyik színe a szivárványnak. Miután azt mondták, “Gyere be rózsám, kommerem” a NATO-ba, megígérték ugyanezt a nótát 2007-ben az EU-val kapcsolatban. Ez alkalomból olyan tréfás dolgokat mondtunk, hogy röpke négy év múlva eljutunk oda, ahova az EU tagállamai négy évtized alatt járuak Bush-ot a nemzetközi terrorizmus ellen, meg minden ellen, amit ő majd kijelöl. A nemzeti terrorizmus ellen nem hirdetett kampányt, csak a nemzetbejutottak el, meg hogy úgy és olyan hatékonysággal fogunk dolgozni, mint az uniós Bush-ok. Azért az uniós példákkal jó lesz csínján bánni. Uniós példa bizonyítja, nem kell állati bőrbe öltözni ahhoz, hogy állati dolgokat műveljenek. Egy német polgár például megölte, majd megette a barátját, annak tudtával és beleegyezésével, egészet meg végig filmez. Azért mi itt még nem tartunk. Enni ugyan esznek minket. Ezt is filmezik és a tévéhíradókban látható. De a beleegyezésünk nélkül. Erről még nem szól világosan a protokollum, és csak akkor fog szólni, amikor megígérik, hogy a dolog kölcsönös. Hogy miután megettek minket, mi is megehetjük őket. Addig is egymást esszük. És egymást puhítjuk. Nem nyereg alatt, mert rég leszálltunk a lóról, mégis azok puhítanak, akik - bár gyalogosan - nyeregben érzik magukat. Jó étvágyat! És boldog Új Esztendőt! Örüljünk, hogy rajta vagyunk az étlapon. Színes és fonákja 180 éve született Petőfi Sándor Mindössze 26 esztendő jutott számára a földi életből, elegendő viszont az örökléthez és ahhoz, hogy máig a legnépszerűbb magyar költőnk maradjon. Petőfi Sándor 1823-ban az új év első órájában született, így szilveszterkor, a költeményeivel átitatott magyar emberek évről évre megünneplik nemzetünk költőjének születésnapját. Maga is hitt e születésnapi dátumnak életére és költészetére ható befolyásában, illetve abban, hogy az oly tudatosan vállalt küldetése beteljesül. E misszió erőszakos követését tükröző egyik ilyen verse a Sors, nyiss nekem tért. Ezzel emlékezünk mi is most a 180 éve született nemzeti költőnkre. SORS, NYISS NEKEM TÉRT... SORS, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkül e Nemes láng, amely úgy hevít. Láng van szivemben, égdül eredt láng, Fölforraló minden csepp vért, Minden szívütésem egy imádság A világ boldogságáért. Oh vajha nem csak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! Legyen bár tettemért a díj egy Új Golgotán egy új kereszt! Meghalni az emberiség javáért, Mily boldog, milyen szép halál! Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet Minden kéj mámorainál. Mondd, sors, oh mondd ki, hogy igy halok meg, Ily szentül!... s én elkészítem Saját kezemmel azon keresztfát, A melyre fölfeszíttetem. (Pest)