Heti Új Szó, 2006. április-június (11. évfolyam, 14-26. szám)

2006-04-07 / 14. szám

HETI ÚJ SZÓ Második fordulón dől el, ki lesz a fényi polgármester Az elmúlt vasárnap időközi polgármester­­választást tartottak két Temes megyei község­ben, Perjámoson (Rodica Boancas elegendő sza­vazatot kapott a tisztség elfoglalásához), illet­ve Fényen, amelyhez a magyar többségű Torontál­­keresztes is tartozik. Itt nem kevesebb, mint hét pályázó jelentkezett e polgármesteri tisztség be­töltésére. Mészáros István - akit olvasóink az előző lapszámunkban vele készült interjúnkból is megismerhettek - az RMDSZ jelöltje, kétszáz szavazattal az egyik továbbjutó a vasárnap sor­­ra kerülő második fordulóra. Vetélytársa Miomir Dobrivoi Cizmaş, aki a D. A. Szövetség /PNL és PD/ színeiben pályázik a polgármesteri székre 275 voksot összesített. A másik, öt jelölt, a nagyrománia (80 voks), a­­ szociáldemokrata (38), a konzervatív (41) és a parasztpárt (58) jelöltje valamint egy független (167) kiesett a versenyből. Varga István a Megyei Választási Bizottság RMDSZ-es képviselője elmondta, hogy a választások zavartalanul zajlottak, össze­­­ 859-en jelentkeztek véleményük kinyil­vánítására, ez a lakosság csaknem 64 százaléka. Ebből 579 főnyi és 280 torontálkeresztesi lakos. Torontálkeresztesen, az első forduló alkal­mával a választók fő szempontként említették, hogy a megválasztott polgármester legyen kö­zülük való, aki ismeri gondjaikat, elkötelezett irántuk, és megfelelően felkészült a feladat tel­jesítésére. Olyan embert szeretnének a község élére, aki átélte velük azt a megpróbáltatást, amit az elmúlt évi árvíz okozott, és abban a hely­zetben is bebizonyította, hogy szolgálni akar, és ha kell, képes áldozatot hozni honfitársaiért. Az összedőlt házak helyére egyaránt újakat építettek Fényen és Torontálkeresztesen, de a lelkekben mély nyomot hagyott a katasztrófa. Sokan - és nem egyszer jogosan - érezhetik úgy, hogy nemcsak a víz, de az igazságtalaság ál­dozatai is ők, hiszen nem mindenki költözhetett új házba, sokan a régit kell javítgassák, ám az átázott, megkárosodott házak soha nem lesznek olyanok, mint mondjuk a szomszédé, amely tel­jesen újonnan épült. Meg aztán sok sérelem oko­zója volt - mint ahogyan ez szinte elkerülhetet­len ilyen esetekben - a segélyek elosztása is. Ez külön teher lehet az újonnan megválasztott pol­gármester számára, hiszen sok türelem és em­berség kell ahhoz, hogy polgártársai lelkileg is egyensúlyba jussanak, megbékéljenek önma­gukkal és egymással. Lajos János, a leköszönt polgármester, akivel a torontálkeresztesi szavazókörzetben találkoz­tunk, maga is arról beszélt, hogy még hosszú ideig megoldásra váró gondok maradtak az árvíz után, amely megnehezíti majd utódjának a mun­káját is. A megerősítésre váró házak, véleménye szerint még elhúzódó fejfájás okozója lesz, mivel az építők elvonulnak, s a gond itt marad a pol­gármester nyakán. Továbbra is nehézséget jelent hogy nem lehet dolgozni, az első ásónyom után fakad fel a víz. Minden nehézség ellenére sze­rinte Mészáros István bebizonyította, hogy al­kalmas e tisztségre, ragaszkodik szülőfalujához és jól ismeri az egész vidék sajátosságait, az em­bereket is, tud közeledni hozzájuk, úgy gondo­lom elfogadják a más nemzeti­ségűek is - állapította meg Lajos János esetleges utódjáról. Balázs Antal, a szavazóhe­lyiségből kijövetele után szintén az árvíz miatt kialakult hely­zetükről beszélt. 16 hektár veté­semet seperte el az ár, de nem adom fel, az őszön kaptam ve­tőmagot és be is vetettem 3 hek­tárt. Mi a Pistát (Mészáros István) támogatjuk, hiszen ve­lünk volt itt a legnagyobb baj­ban, segítette az embereket, békítő szóval is, mert sok nézet­­eltérés forrása volt a ránksza­kadt nyomorúság. Őt szeretnénk polgármesternek, mert közülünk való. Hasonlóképpen nyilatkozott Kotlár János, aki maga sem hát­rál meg a nehézségek előtt, mint mondta 3 hek­tárt vetett be búzával. Aggodalma nem is az árvíz okozta gondok, hanem a falu elnéptelene­dése vagy etnikai összetételének a megválto­zása. Egyre kevesebben vagyunk, mondja kese­rűen, a fiatalok elmennek, s az idősek is fogynak, igaz jönnek helyükbe más vidékről, főleg Mold­vából. Néhány év múlva nem lehet ráismerni a mi kis magyar falunkra. Kérges András sem a fiatal korosztályból való, de hetven évesen is lendületesen gazdál­kodik, pedig mint mondta 32 hektár vetése volt víz alatt. 25 hektárt bevetett és 10 hektárt készít napraforgónak és kukoricának, hálával mondta, hogy a gazdakör révén jutott búza és kukorica vetőmaghoz. Mészáros István beszélgetésünkkor még csak titkon remélte, hogy lesz annyi híve a vá­lasztók között, hogy a második fordulóra is ver­senyben maradjon. Ő az egész község felemel­kedését szeretné minél hatékonyabban szolgálni, hiszen így segíthetne szülőfaluja, Torontálke­­resztes hanyatlását is megállítani. Mint mondta, a jövőhöz fiatalok kellenek, van szép korszerűen felszerelt óvodájuk, csak gyerek legyen benne, az iskolában egyelőre csak fakultatív a magyar nyelvtanítás, de az órákat látogatják román gyerekek is. Egyébként bizakodó, mert szorgal­mas emberek veszik körül és, ha megválasztják, velük együtt, reméli, sikerül újra a régi "Körösz­­töst" is visszavarázsolni. Graur János 2006. április 7., péntek 1 3.) Választás­­ otthon Hiába a nemzetet elválasztó mes­terséges országhatár és kényszerű ál­lampolgárságunk, millió tényező köt össze bennünket, az anyaországon kívüli magyarokat otthoni testvére­inkkel. S hiába mondjuk, fölösleges gondtól szabadulni akarva, hogy nem a mi dolgunk, nem a mi sorsunk az, ami Magyarországon történik. Hiszen hevesebben dobban a szí­vünk már akkor is, ha a sport, a kul­túra, a tudomány vagy a gazdaság te­rületén magyar sikerről hallunk, és csüggedünk, ha bajban az ország, amelynek köldökzsinórján függ a határain kívüli nemzet is. Tudjuk, hogy Magyarországon ma már elég erős a demokratikus in­tézményrendszer ahhoz, hogy egy parlamenti választás - bármilyen ki­menetelű legyen - nem ingathatja meg az ország - sem gazdasági sem pedig társadalmi vagy nemzeti - biz­tonságát. Mégsem vagyunk, nem le­hetünk közömbösek aziránt, hogy kiknek a kezébe kerül a döntés az el­következő években. Emlékszem a döbbenetre, amely úrrá lett rajtunk is az előző választások eredményének hallatán, amikor olyan kormány ve­szítette el a választást, amely elvitat­hatatlan érzékenységet tanúsított a kisebbségi sorsba került nemzet tagjai iránt.. Számunkra sem lehet rokonszen­ves az a machiavellista, minden áron hatalomrajutási magatartás, amely a cél érdekében tett ígérgetésekkel saját választóinak józanságát is lebe­csüli. Ám legyen ez a korteskedés ki-ki maga választott eszközének kérdése. Ennél zavaróbb és sok eset­ben bántó is, amit nemcsak kampány idején, a hozzánk viszonyulásban ta­pasztalunk a bennünket támogató barátaink, intézmények képviselői részéről, amikor pártérdekeikből fa­kadó elkötelezettségük zászlaját óhajtják velünk lobogtatni politikai vetélytársaik ellenében, számtalan esetben nem is eredménytelenül, ezzel is fokozva a nemzetnek, az anyaország határain kívülre is ex­portált megosztottságát. Ilyenkor úgy érezzük magunkat, mint azok a gyermekek, akiknek civakodó szülei igazuk hangoztatásával igyekeznek elnyerni a gyermekeik kegyeit. Kívánjuk hát, hogy a vasárnapi választáson nyerjenek azok, akiket Magyarország állapolgárai a legal­kalmasabbnak találnak sorsuk irá­nyítására, és akik minket, a külső szemléletre ítélt nemzet tagjait sem tekintik majd mostohagyereküknek. ______________ (graur)

Next