Heti Új Szó, 2006. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)

2006-10-06 / 40. szám

□D 2006. október 6., péntek____________________________________________ Kedves Olvasóink szíves figyelmébe! Ezúttal, rendhagyó módon a kiadói gondjainkat szeretnénk megosztani kedves Olvasóinkkal. Előállt ugyanis egy olyan helyzet, amelyből talán az Önök segítsé­gével sikerül kikerülnünk. Arról van szó, hogy a lapterjesztő cégek közül egyesek rendkívül nehezen számolnak el az eladott újság ellenértékével, így gyakorlatilag az történik, hogy az Önök által kifizetett újságpénz /amely talán sokaknak nehezen megtakarított pénze­ nem jut el hozzánk, vagy csak nagyon nehezen, sok-sok utána­járással vagy pereskedés árán. A helyzetet az teszi bonyolultabbá, hogy amennyiben például az egyik ilyen megbízhatatlan cég, a Temes és Arad megyében lévő számos újságárudásához nem juttatjuk el a HETI ÚJ SZÓT, akkor Önöknek, a szabadárusításban forgalmazott lapunk vásárlóinak okozunk bosszúságot, és kockáztatjuk a lapunk példányszámának csökkenését is. Amennyi­ben erre mégis sor kerül, értesítjük olvasó­inkat lapunk hasábjain arról, hogy melyik terjesztővel bontjuk fel a szerződést illetve, hogy helyette melyek lesznek azok a lap­­terjesztői helyek, ahova - a kiesés pótlására - nagyobb tételben juttatjuk el a HETI ÚJ SZÓ példányait. Hasonlóképpen a szabdárusítási módszer által okozott veszteség, a megrendelt és el nem adott újság, az ún. remitencia, amely szintén a mi költségvetésünket terheli. Mindezt azért ismertetjük Önökkel ilyen részletességgel, hogy jobban megértsék kérésünk indítékát. A fentiekből ugyanis kiderül, hogy a szabadárúsítás kockázattal járó forgalmazási mód. A kérésünk tehát, hogy rendeljék meg a lapot postai előfizetés útján, vagy a saját terjesztőinknél. Amilyen mértékben sikerül ezt az arányt növelni, TANULJ, TINÓ :■ r»­ f o n á lej olyan mértékben csökken a kiadó ráfize­tésének a kockázata. Hogy ebben mi is ösztönözzük Önöket 2007. januárjától - amikortól a fenti veszteségek kényszerítő hatására is - növelni kell a lap példá­nyonkénti árát -, a postai előfizetők, illetve azok, akik saját terjesztőinknél (szerkesz­tőségben, a könyvesboltban illetve vidéki magánlapterjesztőinknél) rendelik meg újságunkat, változatlan árban kapják majd továbbra is a HETI ÚJ SZÓT. Kérjük tehát Olvasóinkat, hogy idejében szervezzék meg az előfizetéses megrende­lést,­­bármely postahivatalban, minden hó­nap 25-ig, a szerkesztőségünkben és saját lapterjesztőinknél pedig bármikor. Inkább a postai előfizetést ajánljuk, mivel így a postán számonkérhető a kézbesítés. Ezzel nemcsak Önök takarítanak meg havonta mintegy 20.000 lejt, de hozzájárulnak, ahhoz is, hogy csökkentsük azokat a veszteségeket, amelyeket a komolytalan cégek okoznak e lap kiadójának. Megértésüket köszönjük. Grau­r Ján­os, főszerk.­ő A tanításhoz legalább kettőre van szükség, mint a szerelem­ben: tanulóra és tanítóra. De ettől, ez a kettős még nem lesz iskola. Iskoláról akkor beszél­hetünk, amikor sok tanító és ta­nár tanít sok nebulót. Ebből a szempontból az iskola inkább a gruppenszexre hasonlít, mint a szerelemre. Az egyetemi iskola is. Mint minden gruppenszex­­ben, az iskolában is az a fontos, hogy az ember nehogy kimarad­jon. Az idei tanévkezdéskor na­gyon úgy nézett ki, hogy az is­kolából kimaradni nem nagy baj. Az egyetemről sem, mert az egyetemmel is baj van. Az egye­temekkel a legnagyobb baj, el­nök urunk, a tengerész szerint az, hogy egyetlen egyetemünk sem szerepel a világ első ötszáz egye­temének a listáján. Gruppenszexből is meg lehet bukni, de ha sikeresen veszi a gruppent meg a szexet az ember, arról az embernek nem adnak bi­zonyítványt. Azért szex dolgá­ban is adnak bizonyítványt, de azt a bizonyítványt a lányoknak szokták adni, olyan országok­ban, ahol szabad­ hivatásszerűen űzni a szerelmet. Nem tudom, hogy az olyan országokban, ahol szabad hivatásszerűen űzni a szerelmet, ma már fiúk is kap-Koczka György hatnak-e bárcát, vagy sem. Ná­lunk még nem szabad hivatás­szerűen űzni a szerelmet. Nálunk az iskolásokat szabad hivatás­szerűen űzni. Elűzni. Az isko­lából. Meg az egyetemistákat elűzni úgy, hogy nincs hová lehajtaniuk a fejüket. Az idén az történt, hogy az iskolásaink, akik virággal men­tek az első találkára a tanárokkal, amint az találka ügyében illik, hoppon maradtak. A tanárak nem jelentek meg a találkán. A tanárak az utcán tüntettek, mint az a szexuális kisebbség, amely időnként az utcára vonul, és a jogait követeli ott. A mássághoz való jogát. Pedig gyakorolni azt a jogát nem az utcán szokta. Ezért is nem értem őket, amikor az utcán követelik a jogaikat. Az utcán gyakorolni ezen jo­gaikat azért még ott sem szabad, sem a lányoknak, sem a fiúknak, ahol hivatásszerűen szabad űzni a szerelmet. A szerelmet gya­korolni ott is csak négy fal között szabad. Vagy félreeső helyeken. Vagy gépkocsiban, ha nem nyil­vános helyen parkol az ember. Nyilvános helyen nem csak azért nem tanácsos űzni a sze­relmet, mert ha meglátja a rend­őr, akkor megbüntetheti köz­sze­­mérem-sértéséért, hanem azért sem, mert esetleg tanácsokkal látják el az éppen arra járók. De a négy fal között sem ajánlatos gyakorolni a szerelmet - ha nyit­va hagyják az ablakot. A föld­szinten, ha ott gyakorolják a szerelmet. Ámbár nem tudom, hogy ezért megbüntethet-e a rendőr, vagy sem. Ezért is nem azt mondom, hogy nem szabad, csak azt mondom, hogy nem tanácsos. Furcsa nyelv ez a magyar nyelv. Csak a magyar nyelvben mondják úgy, hogy gyakorolják a szerelmet. Más népek nem gyakorolják. Csinálják. Mi ma­gyarok valószínűleg azért hasz­náljuk ezt a kifejezést, mert jobban kellene gyakorolnunk a szerelmet. Akkor nagyobb lenne a születési arány, és nem fenye­getné Magyarországot az a ve­szély, hogy Erdélyből, meg a Felvidékről kelljen pótolni azt, ami kellő gyakorlat miatt hiá­nyos ott. Nem is értem, miért akarja Magyarország most, amikor kö­zel vagyunk ahhoz, hogy tagjai legyünk a nagy európai család­nak, megtiltani a nép szap­latának ezen módját. Talán azért, mert ebben a szaporulatban ma­gyarországi embernek semmi öröme nem telt? Dehát senki nekik meg nem tiltotta, hogy gyakorolják a szerelmet. Hátha megtanulják, hogyan kell csi­nálni, ha sokat gyakorolják. Az Unió többi országa nem ilyen kényes. Ott már rengeteg hazánkfia - és hazánklánya - gyakorolja az ott élőkkel a sze­relmet. Hivatásszerűen. Bizo­nyítvány, bárca nélkül. Bárcát egyelőre itthon még nem adnak. ____________________________HETI ÚJ SZÓ HETI ÚJ SZÓ Regionális közéleti hetilap Megjelenik minden pénteken Temesváron (terjesztett Temes, Arad, Krassó-Szörény, Hunyad megyében). GRAUR JÁNOS (főszerkesztő), MAKKAI ZOLTÁN (gazdasági igazgató) Szerkesztő: JANTÓ-PETNEHÁZY ISTVÁN, MÉSZÁROS ILDIKÓ, PATAKI ZOLTÁN. Munkatárs: Dudás József (sport), Sípos Enikő ( család-egyház), Joó Imre (hírek), Koczka György (jegyzet), Kiss Károly (mezőgazdaság), Kovách Éva (keresztrejtvény), dr. Lakatos Gábor (egészségügy), dr. Kiss András, dr. Udvardy László, Vicze Károly. Tördelőszerkesztő: Lázár Ildikó és Nemes Gabriella Tudósító: Király Zoltán (Lugos), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich és Schreiber István (Hunyad megye). Szerkesztőség és kiadóhivatal: 300024 Temesvár, az 1989-es Forradalom útja 8-as szám, tel: 0256/ 498209, tel./fax.: 0256/ 496708, mobil: 0723-567370, 0723-567371, e-mail: hetiujszo@yahoo.com. Honlapunk: www.hhrf.org/hetiujszo POSTÁS KATALÓGUSSZÁM: 13122. Nyomatott a WEST TIPO INTERNATIONAL nyomdában. Tel.: 244007. ISSN 1223 - 7671

Next