Heti Új Szó, 2007. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)
2007-10-05 / 40. szám
GD 2007. október 5., péntek ! Ugyanitt kaphatók, más sajtótermék mellett, az AGENDA kiadványok. ŐSZI BIP AKCIÓ a Mária téri könyvesboltban BIP WHITE MOSÓPOR 3 kg 12,00 lej BIP WHITE MOSÓPOR 4,5 kg 16,50 lej BIP COLOR MOSÓPOR 4,5 kg 16,50 lej BIP COLOR MOSÓPOR 6 kg 22,00 lej BIP ÖBLÍTŐ (koncentrátum 1,51- 61) 10, 00 lej BIP MOSOGATÓSZER csomag 6,00 lej (11 + 500 ml általános tisztítószer) BIP MOSOGATÓSZEREK 3,90 lej BIP MOSOGATÓSZER - UTÁNTÖLTŐ 3,30 lej Nyitvatartási hétfő-péntek 10-18, szombaton 9-12 óra között, telefon: 0256 - 220.542. Drágább lett a kenyér. És drágább lesz a hús is. A zöldség meg már régesrég drága. Olcsóbb, ha az ember paradicsom helyett narancsot vesz, mondtam is a feleségemnek, amikor bejelentette, hogy holnapra paradicsomlevest főz, hogy minek ez a nagy luxus, főzzön inkább narancslevest. Az élelmiszerek drágulásának a természet az oka. A kereskedők ronda természete, akik az anyatermészetre hivatkozva árulnak egyre drágábban mindent. A fene érti a természetüket. Amikor kevés a búza, akkor megdrágítják a kenyeret. Fogadni mernék, ha jövőre jó lesz a búzatermés, a kenyér akkor se lesz olcsóbb. És hiába menekülünk külföldre. ott is megdrágult a mindennapi kenyér. Ezért nem tudok mihez kezdeni a demokrata magyarok elnökének a felszólításával, aki az europarlamenti választások kapcsán azt mondta, új honfoglalás előtt állunk, el kell foglalnunk Európát. Európa valamit tudhat eme agresszív szándékunkról, igyekszik ezt a honfoglalást mindenféleképpen megnehezíteni és biztosan ezért drágul Európában is a kenyér. Nekem az új honfoglalás gondolata sehogy sem tetszik. Mi már az első honfoglalásunkkal is pórul jártunk. Rossz helyen foglaltunk hont. Már mondtam egyszer, hogy egy kissé tovább kellett volna mennünk, jobb lett volna, ha Angliáig menet puhítottuk volna nyereg Koczka György alatt a húst, de amilyen szerencsénk van, mire felébredtünk volna az új honban ott Britanniában - amely ezer évvel ezelőtt még szabad vadászterület volt - arra ébredtünk volna, hogy mi vagyunk az írek. És akkor most az angolok vadásznának ránk, nem csak azokra, akik már a demokrata elnöki felszólítás előtt megpróbáltak ott letelepedni. Különben is rég leszálltunk mi már a lóról, és nemigen van már manapság, aki lovat adna alánk. Lovagolni se tudunk, a kardforgatásról is leszoktunk, no meg már a Petőfi Sándor megírta, hogy őseinknek véres kardja fogason függ, rozsda marja. Csak nem vágunk neki gyalog, eurocard nélkül a nagyvilágnak? Különben is hol van manapság egy olyan hon, amelyet elfoglalni érdemes? Amikor erről beszélgettem öreg barátommal, a Grün bácsival, ő elmesélte, hogy volt egy barátja neki, aki új honfoglalásra is adta a fejét. Mondtam neki, hogy ezt a sztorit egyszer már elmesélte, de ő azt válaszolta erre, hogy ezt a sztorit nem lehet eleget mesélni, úgyhogy megint leírom, hátha van, aki nem ismeri. Öreg barátom barátja először Izraelbe kért végleges eltávozást, ami nagyon körülményes volt annak idején, annak ellenére, hogy Izrael pénzt adott mindenkiért, aki otthont akart foglalni. Manapság már senki sem ad pénzt ezért, nem is nagyon mennek már tőlünk oda, igaz, jó üzlet volt ez akkor, és mára már nemigen maradtak. Nos, a Grün bácsi barátja hamarosan visszajött Izraelből, ült ott egy darabig, majd ült itthon egy darabig, de aztán ismét felébredt benne a honfoglalási vágy, és ismét végleges eltávozási engedélyért folyamodott. Nagy nehezen azt is megkapta, el is ment Amerikába, ült ott egy darabig, és másodszor is visszatért. De a honfoglaló természete továbbra sem hagyta nyugton. Harmadszor is kért végleges eltávozási engedélyt, a tiszt, aki ezt akkor intézte már nagyon mérges volt, fogott egy földgömböt, oda tette eléje a Grün bácsi barátjának és azt mondta, mutasson egy olyan helyet, ahova most elmenne, de onnan már ne jöjjön visza. Forgatta a Grün bácsi barátja, forgatta a földgömböt, majd azt mondta: Tiszt úr, más földgömbje nincen? Nincsen - válaszolt mérgesen a tiszt - mégis, hol jó magának? A repülőgépen, jött a válasz. Ezért mondom, ne foglalkozzunk mi új honfoglalás gondolatával, elég lenne, ha ezervalahány év után ezt a hont sikerülne elfoglalni, amelyet lakunk. Bárhová népvándorolnánk is a világban, végül csak visszatérnénk ide, mert ezt már megszoktuk. Kinek volna türelme ezer éven át szokni egy új honban egy más természet ronda szokásait? Vagy ki bírná ki ezervalahány éven át egyfolytában repülőzni ide-oda, és nem kapni hányingert? HETI ÚJ SZÓ HETI Regionális közéleti hetilap Megjelenik minden pénteken Temesváron (terjesztett Temes, Arad, Krassó-Szörény, Hunyad megyében). GRAUR JÁNOS (főszerkesztő), MAKKAI ZOLTÁN (gazdasági igazgató) Szerkesztő: JANTÓ-PETNEHÁZY ISTVÁN, MÉSZÁROS ILDIKÓ, PATAKI ZOLTÁN. Munkatárs: Dudás József (sport), Sípos Enikő (család-egyház), Joó Imre (hírek), Koczka György (jegyzet), Kiss Károly (mezőgazdaság), Kovách Éva (keresztrejtvény), dr. Lakatos Gábor (egészségügy), dr. Kiss András, dr. Udvardy László, Vicze Károly. Tördelőszerkesztő: Lázár Ildikó és Nemes Gabriella Tudósító: Király Zoltán (Lugos), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich és Schreiber István (Hunyad megye). _ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 300024 Temesvár, az 1989-es Forradalom útja 8-as szám, tel: 0256/498209; xynfWiv tel./fax.: 0256/ 496708, mobil: 0723-567370, 0723-567371, e-mail: hetiujszo@yahoo.com. Honlapunk: www.hhrf.org/hetiujszo POSTAI KATALÓGUSSZÁM: 13122. Nyomatott a WEST TIPO INTERNATIONAL nyomdában. Tel.: 244007. ISSN 1223 - 7671 C.