Heti Új Szó, 2008. január-március (12. évfolyam, 1-13. szám)

2008-01-04 / 1. szám

HETI ÚJ SZÓ Évértékelő beszélgetés Marossy Zoltán alprefektussal Marossy Zoltán alprefektus feladatköreinek egyike az euró­pai integráció is. 2007. január elsején Románia csatlakozott az Európai Unióhoz. Milyennek íté­li meg ebből a szempontból az elmúlt első esztendőt? Mit hozott a csatlakozás Temes megyének? Nagyon örültünk a csatlako­zásnak, persze sokan nem fogták fel, hogy mit is jelent valójában. D­erintem a mindennapi élet­­ben­ csak érződik a szabad moz­gás, amelyen én nemcsak a sze­mélyek utazását értem, hanem az áruét, az információét is, ami mindenképpen befolyásolja éle­tünket. Románia bekényszerült egy olyan értékrendbe és egy olyan rendszerbe, ahol a szabá­lyok mindenkire érvényesek. Skandináviától Görögországig azonos szabályokkal dogozni nagyon előnyös lehet mindazok­nak, akik találkoznak külföldi­ekkel. Nekünk, akik itt élünk a határ közelében, ez fontosabb hozadék mint azoknak, akik az ország belsejében élnek. Mi az, amit ebben, az eszten­dőben sikerült megvalósítania, amit sikerként könyvelhet el? Ez nehéz kérdés, mert az il­yen semmi sem csupa fehér és csupa fekete, de talán ha az európai integrációnál maradunk, az, hogy a megyében nem volt különös gondunk a ránk kény­­szerített szabályokkal. Másrészt az elmúlt évben volt két referen­dum és egy EP-választás. Mind­két esetben a technikai bizottság elnökeként eléggé benne voltam a dolgokban. Szerintem mind­hármat jól átvészeltük, különö­sen a legutóbbi novemberi volt igazán érdekes, hiszen egy idő­ben kellett két bizottságot meg­szervezni. Engem az is örömmel töltött el, hogy miután a szená­tusban elbukott Otelek önálló községgé válása, másodszor is sikerült az embereket megmoz­gatni egy régi álmuk megvaló­sulása érdekében. Az embereket a rendszer­­váltást követő tizennyolc év után is aggasztja az, ahogyan a hiva­tal hozzájuk viszonyul. A Prefek­­túra hatáskörébe tartozik az út­levélosztály is, amely 2007 ele­jétől a Iulius Mail bevásárló­­központban működik. Az útlevél osztályon kívül az autóügyek is ott működik, hi­szen a hajtási jogosítványtól a forgalmi engedélyig sokféle ok­mány ott szerezhető be. A pre­­fektúra intézménye több együtt­működési protokollumot írt alá, nemcsak a Iulius Mall-lal hanem a Kereskedelmi Kamarával, a Nyugati Tudományegyetemmel, a Műszaki Egyetemmel sőt a Caritasszal is, ami hasonlóan eredményesnek bizonyult, ez mindenképpen siker és újdonság is, amit idén is bátorítani szeret­nék. Mi valóban a kormány he­lyi képviselete vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy a helyi tár­sadalomban ne intézményesít­hetnénk a kapcsolatainkat. A temesváriakban él az a re­mény, sőt a sajtóban többször meg is jelent, hogy elképzelhető lenne az, hogy a nagyposta mö­götti épületben az egykori rönt­genközpont helyén minden ok­mányt egy helyen válthat ki majd az ember. Az egyik fiókom mélyén ott pihen egy elég vastag dosszié, 2005 elején, még jóval az árvizek előtt, ezzel kezdtem a pályafutá­somat. Akkor még azt hittem, hogy a Lippai úti kaszárnyában alakítható ki egy olyan hivatal, ahol a születési anyakönyvi ki­vonattól a halotti levélig minden egy helyen beszerezhető. Ez már csak azért is jó lenne, mert a ro­mán társadalom polarizálódik, tagolódik, de az embernek nem kell tudnia, hogy melyik ok­mány kiadása tartozik a város­hoz, melyik a megyéhez, a pre­­fe­ktúrához vagy a belügyminisz­tériumhoz, nem szólva arról, hogy okmányt adnak ki a finán­cok meg a rendőrség is, az er­kölcsi bizonyítványt. Akkor úgy nézett ki, hogy ez nagyon köny­­nyen megoldható, de csak akkor valósíható meg, ha a megye és a város vezetői képesek lesznek leülni egy asztalhoz, és ugyanazt is akarják. A központi megvaló­sításnak azonban szerintem nincs esélye. Most médiaharc folyik in­tézményünk és a város között, mert szerintünk Temesvár belvá­rosában egy centiméternyi parko­sított területet sem szabad beépí­teni. Erre a jövőben is igencsak odafigyelek majd. Nem hiszem, hogy jól áll­nánk az egy főre eső zöldövezet tekintetében. Hogy nem fejlesztették a zöldövezetet, azt még elfoga­dom, de hogy a parkokban ipari létesítmények épültek, ugyanígy két szálloda, egy bank, két ben­zinkút, ez mindenképpen felhá­borító. Ezt a folyamatot meg kell állítani. Semmi sem lehet olyan fontos, hogy megérje érte felál­dozni a parkot. Hogyan ítéli meg a román kormány működését 2007-ben? Miniszterek váltogatták egy­mást, mindenféle belső vitákra, korrupciós ügyekre derült fény. Hogy zajos volt, ez igaz. Aki a tv-ből próbál tájékozódni, mert honnan is szerezhetne máshon­nan információt, annak azt is tudnia kell, hogy sok minden nem igaz. A kormány tevékeny­ségét két szempontból ítélem jónak, az egyik, hogy nem avat­kozott bele a gazdasági életbe. Bár sürgősségi rendeletek létez­nek, de számuk sokkal kisebb, mint az előző kormányok idején volt. Ezzel magyarázható, hogy a gazdasági élet működik, min­den politikai cirkusz ellenére. A másik jó dolog, hogy koalíciós kormányról lévén szó, a külön­böző pártoknak megvannak a saját programjaik, ezeket nem fogja össze egy kéz, hiszen a mi­niszterelnök egyrészt olyan gon­dolkodású ember, aki megenge­di, hogy más is­ kibontakozzék, másrészt a koalíciós egyezség sem engedi, hogy eltérjen ettől. Különösen jó dolog, hogy Bor­bély László programjai tovább működtek, s ebből Temesvár is profitálhatott. Mi várható a 2008-as eszten­dőre? Mi az, ami gond és min­denképpen meg kell oldania, s mi az, ami a remény kategóriájá­ba tartozik? Remélem, hogy 2008-ban nem lesz semmilyen kényszer­feladatunk. 2005-ben árvízzel küzdöttünk, 2006-ban újjáépí­téssel, 2007-ben pedig a disznó­pestissel. 2008 a választások éve. Az emberek számára a helyhatósági választásoknak kellene a legfontosabbnak len­niük, ennek a technikai vezetését természetesen el fogom vállalni, persze az őszi parlamenti válasz­tások is igen fontosak lesznek. Az, hogy mennyire fontos, hogy közösségünk jelen legyen mind a két helyen, ez már bebizonyo­sodott. Remélem, hogy a közös­ségünk egységét bontó törekvé­sek sikertelenek lesznek, s képe­sek leszünk olyan embereket be­juttatni helyi szinten és országos szinten is, akik jól képviselik ér­dekeinket. Ebbe én direkt mó­don nem tudok besegíteni, de a megyei szervezést természete­sen felvállalom. A másik dolog, amely lassanként beindul, az európai programok megpályázá­sa. 2007 ebből a szempontból felkészítő év volt, 2008-ban azonban indulnak a programok. Rendkívül fontos, hogy az egé­szen bonyolult rendszert - ame­lyet azért találtak ki, hogy a pénz Brüsszelben maradhasson, mond­juk néha viccesen -, be tudjuk tartatni. Ez nem olyan rendszer, ahol kevés pénzért kell verse­nyezni, nincs szükség a buka­resti protekcióra, hanem csak jó pályázatokat kell írni. Itt a Pre­­fektúrának kirótt feladata nincs, de hiszek abban, hogy a közpén­zek felhasználásáért felelősek vagyunk, s ha eddig figyeltem erre, ezentúl is megteszem. Ha Temes megye helyzetét vizs­gáljuk, igaz-e még a Bánság az élen/Tot Banatu-i francea mondás? Igen is, meg nem is. Igen, mert egyértelmű, hogy iparilag, technológiailag fejlettebbek va­gyunk, mint a főváros kivételé­vel minden hazai régió. Persze kérdés az, hogy mennyiben a mi érdemünk ez, mennyiben a nyu­gat-romániai fekvés következ­ménye. Az infrastruktúránk a­­zonban sok megyéénél gyen­gébb. Eddig mindig Bukarestet hibáztattuk, ez divattá is vált. A a temesi politikusok közel 80 százaléka abból él, hogy ahe­lyett, hogy Temes megyéért sza­ladgálna, ujjal mutogat Buka­restre, és nagyokat mond. Ennek lassan véget kellene vetni, mind a közönsségünkön belül, mind azon kívül, mert már nem Bu­karest, hanem Brüsszel felé kell mutogatnunk. De jobb lenne, ha munkához látnánk, mert nem függünk annyira, mint eddig a még mindig igencsak túlközpon­tosított román kormánytól. (folytatás a 8. oldalon) Mészáros Ildikó Hl _ 2008. január 4., péntek [ 3.]

Next