Heti Új Szó, 2008. január-március (12. évfolyam, 1-13. szám)
2008-01-04 / 1. szám
HETI ÚJ SZÓ Évértékelő beszélgetés Marossy Zoltán alprefektussal Marossy Zoltán alprefektus feladatköreinek egyike az európai integráció is. 2007. január elsején Románia csatlakozott az Európai Unióhoz. Milyennek ítéli meg ebből a szempontból az elmúlt első esztendőt? Mit hozott a csatlakozás Temes megyének? Nagyon örültünk a csatlakozásnak, persze sokan nem fogták fel, hogy mit is jelent valójában. Derintem a mindennapi életben csak érződik a szabad mozgás, amelyen én nemcsak a személyek utazását értem, hanem az áruét, az információét is, ami mindenképpen befolyásolja életünket. Románia bekényszerült egy olyan értékrendbe és egy olyan rendszerbe, ahol a szabályok mindenkire érvényesek. Skandináviától Görögországig azonos szabályokkal dogozni nagyon előnyös lehet mindazoknak, akik találkoznak külföldiekkel. Nekünk, akik itt élünk a határ közelében, ez fontosabb hozadék mint azoknak, akik az ország belsejében élnek. Mi az, amit ebben, az esztendőben sikerült megvalósítania, amit sikerként könyvelhet el? Ez nehéz kérdés, mert az ilyen semmi sem csupa fehér és csupa fekete, de talán ha az európai integrációnál maradunk, az, hogy a megyében nem volt különös gondunk a ránk kényszerített szabályokkal. Másrészt az elmúlt évben volt két referendum és egy EP-választás. Mindkét esetben a technikai bizottság elnökeként eléggé benne voltam a dolgokban. Szerintem mindhármat jól átvészeltük, különösen a legutóbbi novemberi volt igazán érdekes, hiszen egy időben kellett két bizottságot megszervezni. Engem az is örömmel töltött el, hogy miután a szenátusban elbukott Otelek önálló községgé válása, másodszor is sikerült az embereket megmozgatni egy régi álmuk megvalósulása érdekében. Az embereket a rendszerváltást követő tizennyolc év után is aggasztja az, ahogyan a hivatal hozzájuk viszonyul. A Prefektúra hatáskörébe tartozik az útlevélosztály is, amely 2007 elejétől a Iulius Mail bevásárlóközpontban működik. Az útlevél osztályon kívül az autóügyek is ott működik, hiszen a hajtási jogosítványtól a forgalmi engedélyig sokféle okmány ott szerezhető be. A prefektúra intézménye több együttműködési protokollumot írt alá, nemcsak a Iulius Mall-lal hanem a Kereskedelmi Kamarával, a Nyugati Tudományegyetemmel, a Műszaki Egyetemmel sőt a Caritasszal is, ami hasonlóan eredményesnek bizonyult, ez mindenképpen siker és újdonság is, amit idén is bátorítani szeretnék. Mi valóban a kormány helyi képviselete vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy a helyi társadalomban ne intézményesíthetnénk a kapcsolatainkat. A temesváriakban él az a remény, sőt a sajtóban többször meg is jelent, hogy elképzelhető lenne az, hogy a nagyposta mögötti épületben az egykori röntgenközpont helyén minden okmányt egy helyen válthat ki majd az ember. Az egyik fiókom mélyén ott pihen egy elég vastag dosszié, 2005 elején, még jóval az árvizek előtt, ezzel kezdtem a pályafutásomat. Akkor még azt hittem, hogy a Lippai úti kaszárnyában alakítható ki egy olyan hivatal, ahol a születési anyakönyvi kivonattól a halotti levélig minden egy helyen beszerezhető. Ez már csak azért is jó lenne, mert a román társadalom polarizálódik, tagolódik, de az embernek nem kell tudnia, hogy melyik okmány kiadása tartozik a városhoz, melyik a megyéhez, a prefektúrához vagy a belügyminisztériumhoz, nem szólva arról, hogy okmányt adnak ki a fináncok meg a rendőrség is, az erkölcsi bizonyítványt. Akkor úgy nézett ki, hogy ez nagyon könynyen megoldható, de csak akkor valósíható meg, ha a megye és a város vezetői képesek lesznek leülni egy asztalhoz, és ugyanazt is akarják. A központi megvalósításnak azonban szerintem nincs esélye. Most médiaharc folyik intézményünk és a város között, mert szerintünk Temesvár belvárosában egy centiméternyi parkosított területet sem szabad beépíteni. Erre a jövőben is igencsak odafigyelek majd. Nem hiszem, hogy jól állnánk az egy főre eső zöldövezet tekintetében. Hogy nem fejlesztették a zöldövezetet, azt még elfogadom, de hogy a parkokban ipari létesítmények épültek, ugyanígy két szálloda, egy bank, két benzinkút, ez mindenképpen felháborító. Ezt a folyamatot meg kell állítani. Semmi sem lehet olyan fontos, hogy megérje érte feláldozni a parkot. Hogyan ítéli meg a román kormány működését 2007-ben? Miniszterek váltogatták egymást, mindenféle belső vitákra, korrupciós ügyekre derült fény. Hogy zajos volt, ez igaz. Aki a tv-ből próbál tájékozódni, mert honnan is szerezhetne máshonnan információt, annak azt is tudnia kell, hogy sok minden nem igaz. A kormány tevékenységét két szempontból ítélem jónak, az egyik, hogy nem avatkozott bele a gazdasági életbe. Bár sürgősségi rendeletek léteznek, de számuk sokkal kisebb, mint az előző kormányok idején volt. Ezzel magyarázható, hogy a gazdasági élet működik, minden politikai cirkusz ellenére. A másik jó dolog, hogy koalíciós kormányról lévén szó, a különböző pártoknak megvannak a saját programjaik, ezeket nem fogja össze egy kéz, hiszen a miniszterelnök egyrészt olyan gondolkodású ember, aki megengedi, hogy más is kibontakozzék, másrészt a koalíciós egyezség sem engedi, hogy eltérjen ettől. Különösen jó dolog, hogy Borbély László programjai tovább működtek, s ebből Temesvár is profitálhatott. Mi várható a 2008-as esztendőre? Mi az, ami gond és mindenképpen meg kell oldania, s mi az, ami a remény kategóriájába tartozik? Remélem, hogy 2008-ban nem lesz semmilyen kényszerfeladatunk. 2005-ben árvízzel küzdöttünk, 2006-ban újjáépítéssel, 2007-ben pedig a disznópestissel. 2008 a választások éve. Az emberek számára a helyhatósági választásoknak kellene a legfontosabbnak lenniük, ennek a technikai vezetését természetesen el fogom vállalni, persze az őszi parlamenti választások is igen fontosak lesznek. Az, hogy mennyire fontos, hogy közösségünk jelen legyen mind a két helyen, ez már bebizonyosodott. Remélem, hogy a közösségünk egységét bontó törekvések sikertelenek lesznek, s képesek leszünk olyan embereket bejuttatni helyi szinten és országos szinten is, akik jól képviselik érdekeinket. Ebbe én direkt módon nem tudok besegíteni, de a megyei szervezést természetesen felvállalom. A másik dolog, amely lassanként beindul, az európai programok megpályázása. 2007 ebből a szempontból felkészítő év volt, 2008-ban azonban indulnak a programok. Rendkívül fontos, hogy az egészen bonyolult rendszert - amelyet azért találtak ki, hogy a pénz Brüsszelben maradhasson, mondjuk néha viccesen -, be tudjuk tartatni. Ez nem olyan rendszer, ahol kevés pénzért kell versenyezni, nincs szükség a bukaresti protekcióra, hanem csak jó pályázatokat kell írni. Itt a Prefektúrának kirótt feladata nincs, de hiszek abban, hogy a közpénzek felhasználásáért felelősek vagyunk, s ha eddig figyeltem erre, ezentúl is megteszem. Ha Temes megye helyzetét vizsgáljuk, igaz-e még a Bánság az élen/Tot Banatu-i francea mondás? Igen is, meg nem is. Igen, mert egyértelmű, hogy iparilag, technológiailag fejlettebbek vagyunk, mint a főváros kivételével minden hazai régió. Persze kérdés az, hogy mennyiben a mi érdemünk ez, mennyiben a nyugat-romániai fekvés következménye. Az infrastruktúránk azonban sok megyéénél gyengébb. Eddig mindig Bukarestet hibáztattuk, ez divattá is vált. A a temesi politikusok közel 80 százaléka abból él, hogy ahelyett, hogy Temes megyéért szaladgálna, ujjal mutogat Bukarestre, és nagyokat mond. Ennek lassan véget kellene vetni, mind a közönsségünkön belül, mind azon kívül, mert már nem Bukarest, hanem Brüsszel felé kell mutogatnunk. De jobb lenne, ha munkához látnánk, mert nem függünk annyira, mint eddig a még mindig igencsak túlközpontosított román kormánytól. (folytatás a 8. oldalon) Mészáros Ildikó Hl _ 2008. január 4., péntek [ 3.]