Heti Új Szó, 2009. január-március (13. évfolyam, 1-13. szám)

2009-01-02 / 1. szám

HETI ÚJ SZÓ Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom. Szaporodjon ez az ország Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, s ki honnan jött, soha soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk... A többit majd apródonként megcsináljuk. Végül pedig azt kívánom, legyen béke.­­ Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe’! ____________________________________ 2009. január 2., péntek [ 3.) ...Hogy boldog új évünk legyen Okunk a panaszra bőven volt a mögöttünk hagyott elmúlt esztendőben, s az új pedig azzal kezdődik, hogy Damoklész kardjaként lebeg fölöttünk a gazdasági világválság. El is mé­­lyedhetnénk az önsajnálatban, s ha keressük, okot is talál­hatunk rá bőven. Elég a terrorcselekedeteket figyelni ahhoz, hogy elveszítsük bizalmunkat és hitünket az emberi faj felsőbb­rendűségében és jövőjében. Szidhatjuk a globalizáció átkos kö­vetkezményeit, elronthatja közérzetünket a hozzánk is átgyű­rűzött magyar átok, az irigység és a hatalomvágy eluralkodá­sa. Átkozhatjuk a román kormányt, a régit és pláne az újat, amely megalázó demagógiájával, máris hiteltelenné vált. De akad a mindennapi életünkben is elég indok az elkeseredéshez: a romló, vagy annak vélt életszínvonal miatti elégedetlenség, vagy a közvetlen környezetünkből származó megannyi vélt vagy valós sérelem kicsinyes lereagálása. És mégis - mindezek ellenére - én hiszek abban, hogy lehet boldog új esztendőnk. Ehhez elsősorban az kell, hogy pozitív gondolkodással fogadjuk és vállaljuk sorsunkat. Mert nem igaz az, hogy az elmúlt húsz évben csak rossz dolgok történtek ve­lünk. Magunk mögött hagytunk két világháborút és egy dik­tatúra alatti fél évszázadot, s az emberi gyarlóság árnyékában is demokratizálódik az életünk. Igaz, hogy nagyok az életszín­vonalbeli különbségek, és hogy sokan jutottak érdemtelenül a bőség kosarához, de a szabadság megszabadított mindannyi­unkat a kilátástalanság nyomasztó terhétől, a lelki és szellemi nyomorgástól. Jóllehet az idősebbek - akik számára késve érkezett meg a szabadság áldása -joggal türelmetlenek, hiszen a lassú kibon­takozásban egyre kevesebb idő marad arra, hogy kárpótlást nyerjenek a sok szenvedésért. Csupán a gyermekeik és unokáik boldogulásában teljesülhet ki időskoruk boldogsága, ami talán nem is kevés. Mellesleg mindannyiunk boldogsága - az anyagi biztonságon túl - legfőképpen azon múlik, hogy mennyi ön­zetlen szeretetet vagyunk képesek kisugározni magunkból. Vagy talán nem is annyira önzetlen a szeretet ajándéka, hiszen ön­magunk boldogsága függ attól, hogy át tudjuk-e adni a ben­nünk rejtőző szeretet érzését másoknak, minél több embertár­sunknak. Ha ebben a hitben, gondolkodásmódban éljük meg a hét­köznapok eseményeit, keressük az élet megannyi szépségét s örömeit képesek vagyunk egymással megosztani, akkor kevés­bé esünk kétségbe a politikai visszásságok miatt, és nem válunk közömbössé sem a családunkat, sem magyar közösségünket ért átmeneti kudarcok miatt. Ezekkel a gondolatokkal kívánok lapunk olvasóinak, de­rűlátó évkezdést, hogy LEGYEN BOLDOG AZ ÚJ ÉVÜNK! Graur János

Next