Heti Új Szó, 2020. január-március (26. évfolyam, 1-12. szám)
2020-01-10 / 1. szám
( 2.] 2020. január 10., péntek Harminc év után újra Menyőben A Szilágy megyei Menyő református egyházközsége „a szilágysági szabadító karácsony beteljesedésének helyszínére” invitálta az emlékezni, hálát adni és ünnepelni kívánókat 2019. december 27-én... A román kommunista rezsim nép- és egyháznyomorító intézkedései, a tervezett falurombolás, kiéheztetés, asszimiláció ellen tiltakozó, a külföld szolidaritását is kiváltó református lelkipásztort, Tőkés Lászlót Temesvárról a szilágysági kis zsákfaluba, Menyébe (románul Mineu) „helyezte át” 1989-ben az államhatalmat kiszolgáló egykori püspök. Mint tudjuk a temesvári református gyülekezet és más felekezetek hívei kiálltak a nyomorgatott és szolgálati helyéről elmozdított lelkész mellett, akinek kilakoltatását és elhurcolását a Ceauşescudiktatúra pribékjei erőszakkal hajtották végre december 17-én hajnalban, de ekkor már a védelmére kelt nép haragja tetőfokára hágott a Bánság fővárosában, majd elharapózott szerte Romániában. Tőkés Lászlót és feleségét a több napon át tartó kihallgatások után a karhatalom által elzárt, Szilágyszeg községi falucskában érte az örömhír december 22-én: összeomlott a rendszer... Mielőtt a harangszó hívására gyülekező helybéli és máshonnan érkezett hívek bevonultak volna papjaik vezetésével a félezer éves műemlék templomba, Molnár Kálmán nyugalmazott zilahi esperes a Menyőt és „értékes foglyát” a világtól 1989-ben elzáró sorompó mai szimbolikus, fából faragott másának ünnepélyes felnyitását ejtette meg Tőkés Lászlóval együtt, röviden felidézve a három évtizeddel korábbi állapotokat és viszonyokat. A frissen felújított, zsúfolásig megtelt templomban lezajlott ünnepi istentiszteleten Tőkés László hirdetett igét. (Lk 2,6-7) A prédikációba foglalt számos bibliai és történelmi, egyháztörténeti hivatkozás, utalás, példázat nyomán az ókori kihívásokra mintegy „rímelő” mai egyéni és közösségi kihívások átfogó rajzolatát kapta a hallgatóság, miközben arról is bizonyságot szerzett - ha még kellett egyáltalán -, hogy ma is ezer és ezer veszély leselkedik ránk, a szabadságra és demokráciára, a megértésre és boldogulásra, a jogbiztonságra és tisztességre áhítozó keresztény emberre... A délutánba hajló istentisztelet során az igen távolról - Székelyföldről és a Bánságból - érkezett vendégeket is sorra köszöntötték. Az egyházkerület főjegyzőjének, valamint környékbeli és távolabbi gyülekezeteket képviselő lelkipásztoroknak az idei köszöntői következtek, hogy végül nemzeti imánk eléneklésével érjen véget a templomi rendezvény. Az ünnepi estebédre a menyei kultúrházban kerítettek sort. Az egész napos rendezvény - akárcsak a templomfelújítás és a folyamatban lévő harangtorony-átépítés - az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a zilahi székhelyű Wesselényi Miklós Polgári Egyesület, a Magyar Kormány a román Vallásügyi Államtitkárság a Dalfseni Protestáns Gyülekezet (Hollandia) különböző mértékű támogatásával valósult meg. Tőkés László, EMNT-elnök sajtóirodája Végvár, a lerombolásra ítélt község a forradalom napjaiban 1989-ben már Végváron is nagyon elegük volt a közösbe kényszerített lakosoknak a kisemmizettségből és rendszer hazudozásaiból. A gazdák javainak, szerszámainak, állatainak elkobzásával létesített, szövetkezetnek hazudott gazdaság egyre kilátástalanabb állapota a kényszermunkás tagságot teljesen elszegényítette. A fiatalok a kollektivizálást követően menekültek a városok felé, ki végleg távozott szülőfalujából, ki még hosszú ideig vállalta az ingázást a városokba. A XIX. század végén ide érkezett telepesek jelentős gazdálkodási kultúrával rendelkeztek. Ennek és szorgalmuknak köszönhetően másfél évszázad alatt, 1794-től az 1950-es évekig a térség legfejlettebb helységévé alakították községüket, amely mintegy központja lett a környező településeknek. Nos ezt a virágzó, a városiasodási feltételek kialakulásának szakaszához érkezett községet, amelynek nemcsak mezőgazdasága, kiterjedt tanyarendszere, hanem kisipara, saját villanytelepe, szövetkezete, vasútállomása, számos egylete, könyvtára volt, ítélte halálra az eszement diktátor. Iskoláiból, állami és egyházi tanintézetből sok neves emberré vált diák került ki. Az erős református gyülekezet mellett szép számban voltak katolikus hívek, akik külön imaházzal rendelkeztek. Az 1989. decemberében Temesváron kirobbant forradalom eseményeiről a református gyülekezett tagjai révén - akik közül sokan rokoni vagy baráti kapcsolatban álltak Tőkés László gyülekezetének tagjaival - szinte első kézből értesültek a történtekről. Nem csoda, hogy a forradalmi lelkesedés, akárcsak mintegy 140 évvel korábban - 1848-ban Végvár lakóit is magával ragadta. Ennek emlékét őrzi az a jelenet, amelyet a mellékelt korabeli fénykép örökített meg. A felvételen egy csoport fiatal, akiket nem sikerült megmételyezni a Ceausescu-féle propagandával, a községi könyvtárból kidobott kommunista hazugságokat tartalmazó brosúrákat, könyveket égetett a piactéren. A falurombolás hírére, a Cahuzac-sur-Vere-i dél-franciaországi község is felfigyelt, és védelmébe vette a falut. Ennek köszönhetően mindjárt a forradalom győzelme utáni első napokban ide irányított segélyek érkeztek, közöttük Németországból is. Ám a község lakói, az akkori szegénység ellenére, maguk is összefogtak, adományokat gyűjtöttek a rászoruló családok részére. Graur János HETI ÚJ SZÓ