Heti Új Szó, 2020. április-június (26. évfolyam, 14-25. szám)
2020-05-29 / 21. szám
HETI UJ SZÓ Szekernyés János „Zeng, dörg az ágyú, csattog a kard” 200 éve született Temesvárott Klapka György tábornok Tábornoki rang és Katonai Érdemjel A felső-tiszai hadtest parancsnokává kinevezett Klapka György 1849. január 11-én már Miskolcon volt, január 13-án pedig Tokajban átvette a parancsnokságot a hadügyminiszter Mészáros Lázártól. Nem volt könnyű dolga, de gyorsan és határozottan cselekedett. A bánsági harcokban szerzett tapasztaltból levonta a tanulságot: összpontosítás nélkül kudarcra van ítélve minden csapattest,valamennyi hadsereg. Összegyűjtötte a Kassánál szétvert Mészáros-féle hadtest maradványait, amelyeket új csapatokkal erősített meg, rendezte, felszerelte és fegyelmezte ,a mintegy 6000 fős sereget. Új védelmi állásokat létesített a borvidék központjában, tokaji főhadiszállásán 1849. január 15-én adta ki első napi parancsát, amelyben helytállásra, elszántságra, a haza és a szabadság védelmére szólította fel, biztatta katonáit. A hadtest legfőbb feladata a tiszai átkelés védelme, a Debrecenbe vezető országút, s ezáltal a kormány székhelyének fedezése volt. A csekély létszám, a hiányos és elavult felszereltség a Miskolc- Pest, illetve a Miskolc-Kassa közötti utak biztosítását nem tette lehetővé. Sikerült azonban kapcsolatot létesíteni Görgei úr a bányavárosokból az Alibidre vonuló hadtestével. Még javában tartott a tokaji tábor szervezése, berendezése, amikor Franz von Schlik (1789- 1862) osztrák lovassági tábornok egységeivel 1849. január 22-én megjelent a kassa-tokaji országúton és a Bodrog völgyében is. A honvédek Tárcáinál feltartóztatták az ellenséget, visszavonulásra kényszerítették, másnap, január 23-án a Bodrogkeresztúr melletti ütközetben is diadalmaskodtak. Klapka a Hernád völgyéig üldözte a Kassa felé visszavonuló osztrákokat, akiknek aztán segítségére sietett a Schultzig-féle hadosztály. Erőiket egyesítve 10.000 katonával és 36 ágyúval indítottak 1849 január 30-án újabb támadást Tokaj ellen megkísérelve az átkelést is a Tiszán. Klapkának sikerült Tokajnál, Rakamazon és 1849. február 8- án Hidasnémetinél is megfutamítania a császáriakat. Seregtestével 1849. január 29-én gróf Henryk Dembinski altábornagy parancsnoksága alá, a Feldunai hadsereg kötelékébe osztották be. Kassa ellen tervezett támadását a főparancsnok nem támogatta, nem hagyta jóvá. Schliknek sikerült hadtestével kicsúsznia a magyarok harapófogójából, mivel északról Görgei csapataival már fenyegető közelségbe került volt. A császáriak elmenekültek, majd a Tama folyó vonalához felvonuló, Windisch-Grätz vezette főerőkhöz csatlakoztak. Eldöntetlen maradt az 1849. február 26-27- én vívott kápolnai csata, amelyben Görgei Artúr és Klapka György is mulasztott és hibaszárnyának vezetését bízták. A Henryk Dembinski altábornagy által elrendelt visszavonulás során sikeres utóvéd ütközetet vívott 1849. március 1-jén Egerfarmosnál a Wrbna-hadtesttel. Tevékeny szerepet vállalt és játszott Klapka György a „visszavonulások nagymesterének” tartott, a csapatok és a tisztikar bizalmát nem élvező fővezér, aki csak „hadvezéri talentumai gat parancsnoki tisztéről, amire 1849. március 3-án Tiszafürden Kossuth Lajos és Mészáros Lázár jelenlétében került sor. A Franz von Schlik elleni harcokban szerzett érdemeiért Klapka Györgyöt 1849. március 13-án katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. 1849 áprilisának elején a Feldunai hadsereg a Klapka György készítette haditerv alapján lendül Görgei Artúr fővezérsége alatt támadásba. A hadjárat, amelynek legfőbb célja a fővárosok viszszavétele volt, az egész szabadságharc „legfényesebb korszakát” képezte. A tábornokká előléptetett Gáspár András VII. hadteste Hatvan irányába arctámadást intézett, miközben a három másik hadtest dél felé kanyarodva próbált a Gödöllőnél feltételezett császári főerők oldalába kerülni. Véres harcok árán a magyar honvédek 1849. március 2-án bevették Hatvan városát. Klapka György hadtestének előcsapata 1849. április 4- én Tápióbicskénél Josip Jellaété bán utóvédjébe, a Rastics-dandárba ütközött. A hadtestparancsnok azt hitte, hogy a faluban az ellenség csak a poggyászát hagyta hátra, a tetemes zsákmány reményében rajtaütésre szánta el magát. A vártnál lényegesen nagyobb ellenállásba ütközött, gyalogsága fejvesztetten megfutamodott. A csata kimenetelét Damjanich János 3. hadtestének beérkezése, a hadi cselekményekbe való beavatkozása fordította meg. Tápióbicskéről Isaszegre vonult a honvédsereg, ahol a falut és a mögötte emelkedő magaslatot tartotta megszállva a 55.000 főt számláló ellenség, amelynek tüzérsége 214 lövegből és röppentyűből állott. Klapka György hadteste képezte a 47.500 katona és 198 löveg alkotta honvédsereg elővédjét, amelyet kezdetben visszaszorítottak, hátrálásra kényszerítettek a császáriak. A főparancsnok, Görgei Artúr dorgáló és buzdító szavaira a hadművelet tervét kidolgozó Klapka György rendezte, és ismét támadásra vezette csapatait, amelyek végül döntő módon működtek közre a győzelem kivívásában, amelyre épp a főtiszt 29. születésnapján - 1849. április 6-án - került sor. Franz von Schlik seregei fölötti győzelmeiért valamint a Gödöllő és Isaszeg között vívott döntő csata haditerveinek kidolgozásáért 1849. április 2-án z romokká léptették elő, 1849. április 14-én pedig a Magyar Katonai Érdemjel 2. osztályával „díszítették fel”, tüntették ki. A császáriak főereje Hatvan, Tápióbicske és Isaszeg kényszerű feladása után Pest- Buda irányába húzódott. Zavarásukat, nyugtalanításukat a honvédvezérkar az I. hadtestre valamint a 7. hadtest egy dandárjára hagyta, a fősereg Komárom irányába vonult. Klapka és Damjanich János csapatai 1849. április 10-én kiűzték az osztrákokat Vácról, majd a Garamon sikeresen átkelve 1849. április 19-én fényes győzelmet arattak fölöttük Nagysallónál. Nevenapját Klapka György 1849. április 24-én Görgei, Damjanich és magasrangú tiszttársai társaságában az „ellenség ágyúinak dörgése közepette” a komáromi várban ülte meg. A Duna jobb partján megerősített sáncok azonban még az ostromló osztrákok kezén voltak, ahonnan tűz alatt tartották a várat és a várost. A civil lakosság segítségével az ellenség heves tüzelése dacára sikerült hidat verni a Dunán. A honvédség első alakulatai 1849. április 26-án éjfél után 1 órakor indították az első rajtaütéseket, sikeres rohamokat a sáncok fedezékébe tömörült császáriak ellen. A csatározás kora hajnaltól egész napon, 14 órán át tartott. A küzdelem az ellenség elvonulásával zárult. Az osztrákokat - a Budát megszállva tartó őrség kivételével - sikerült teljesen kiszorítani Magyarország területéről. A győzelem kivívása után a hadvezetés komoly dilemmával szembesült: milyen irányba folytassa a fősereg a hadműveleteket? A főparancsnok, Görgei Artúr vezérkari főnöke, Bayer József Ágost (1821-1864) Bécs megtámadását és elfoglalását szorgalmazta, Klapka György ellenben Buda visszafoglalását tartotta célszerűbbnek. A tisztikar Klapka indítványát fogadta el. A Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása és közzététele után Mészáros Lázár lemondott hadügyminiszteri tisztségéről, helyére Kossuth Lajos Görgei Artúrt nevezte ki. A helyettesévé kiszemelt és felkért Damjanich János lábát törte, a felkínált állást nem fogadhatta el. Klapka Györgyöt 1849. április 30-án a seregnél még visszamaradt Görgei Artúr tábornok helyetteseként, ideiglenes jelleggel a hadügyminisztérium élére állították. Hadteste parancsnokságát átadta Nagysándor József (1803-1849) tábornoknak, s Pest érintésével a kormány székhelyére, Debrecenbe utazott. (folytatjuk) A magyar lovasság üldözi a menekülő császáriakat a nagysallói ütközetben 1849. április 19-én. --ij* Than Mór festményei■ -fEmmT'