Temesvári Hirlap, 1923. április (21. évfolyam, 74-96. szám)
1923-04-01 / 74. szám
TEMESVÁRI HÍRLAP XXI. évfolyam, 74. szám. nak nem ad ki, sőt gyárak alapítására sem ad ki új engedélyt mindaddig, míg az engedélyt kérő nem kötelei magát arra, hogy sáros határidőn belül összes tisztviselői, munkásai, alkalmazottai részére és elhelyezésére megfelelő házat építtet. A városban különben még igen sok luk van , rendkívül elhanyagolt állapotban de ezek tulajdonosai nagyrészt a háború alatt hadiul vonultak, a házuk javítását kényszerűségből is elhanyagolták, a háborúból visszatérve pedig olyan szűkös anyagi helyzetbe kerültek, hogy már méltányosságból sem lehet tőlük legalább egyelőre azt kívánni, hogy városszépítési szempontok figyelembevételével házakat javíttassák ki. Akiknél ez a helyzet nem áll fenn, azokat majd kényszeríteni fogjuk arra, hogy házaikat összeomlani ne engedjék. Idegenforgalom és drágaság. — Kétségtelen, hogy a megélhetés városunkban ez időszerint aránytalanul és indokolatlanul drága, ezt a drágaságot azonban — bár különösen hangzik első pillanatra — nagyban előmozdítja az idegenforgalom, amely az utóbbi időben igen megnövekedett. A lakosság talán nem is annyira, de a hatóságok annál jobban tudják, hogy nálunk valósággal hemzsegnek az idegenek, a külföldiek, a jobbvalutájú országok alattvalói, akik részben fizetőiket bonyolítják itt le, részben pedig ide özönlenek, hogy jobb valutában hozott pénzüket elköltsék. Bár ez az első pillanatban hasznosnak tűnik fel, alapjában véve igen káros. A külföldiek itt csak úgy dobálják a jó valutát, bármiért minden pénzt megadnak s igy növelik a drágaságot. Arra is rájöttem, hogy az idegenek itt-tartózkodása körül számos visszaélés történt Megtettem tehát a szükséges intézkedéseket, hogy az idegeneket szigorúan ellenőrizzék, az idegenek itt- tartózkodására pedig az engedélyek megadása körül óvatosabban és körültekintőbben járjanak el. — Ismétlem, amit különben már sokszor hangoztattam, hogy a város közönségét minden erőmmel meg fogom védeni a kiuzsorázás ellen, mert egy város fejlődésére és jólétére nézve ezt a körülményt is tartom olyan fontosnak, mint akár az építkezést. Magam és a városi tanács tehá azon vagyunk, hogy Temesvár városát arra a magaslatra emeljük, amelyre predesztinálva van. Ezen tervünk kiviteléhez azonban szükségünk van a polgárság támogatására is. Ha pedig a város közönsége ebben a tekintetben mellettünk van, biztosítom a lakosságot, hogy Temesvár rövid idő alatt Románia egyik legszebb és legrendezettebb városa lesz fejlett iparral, élénk kereskedelemmel és magas nívón álló kultúrával aimeksztős gondolatai. * — NémetoFSSE&p T&eorc. fizet szénadót. — —- ArsgrUa a IStiSir-lxérclésfeeii semleges msuradL —. (Saját tudósítónktól.)' Párisiul jelentik, hogy a francia kamara éjjeli ülést tartott, amelyen a szocialisták a Buhr-kérdéssel kapcsolatban obstrukciór kíséreltek meg, s azonban háromszázhetvenkét szavazattal százhat ellenében kimondták a vita bezárását. Herriot megkérdezte a miniszterelnököt, hogy a Ruhr-vidéken várjon még mindig gazdasági célokat tant-e szem előtt és Németország közvetteni javaslatait hajlandó-e komolyain, mérlegelni? Ponkaró kijelentette, hogy csak közvetlen javaslatot vesz figyelembe és illatozik az ellen, mintha, anneksziós hátsó gondolatai volnának. A zálogokról a fizetésteljesítések arányában lemond. A márka zuhanása Németországot, mely ma kevésebbé van megterhelve minit Franciaország, fizetésre képesíti Ezután újból egy szocialista képviselő szólalt fel a kamara általános idegeskedése köziben. Léon Blum és Perez elnök között heves szóváltás támadt. Végül az imetemnitást április és május hónapokan megszavazták. ■ ! -A .■ •A Berliner Tageblatt azt írja, hogy a Ruhr-vidéki nagyiparosok elhatározták, hogy a megszállók által kivetett szénadót nem fizetik és eljárásuk minden következményét viselői fogják. Hamburgból érkezik a hír, hogy az első orosz gőzös, az orossz munkásoknak a Ruhr-vadéki munkások részére szánt igiabolímküklemmnyiel befutott a hamburgi kikötőbe. A hitlini Wolf-ügyflnökiség jelenti: A párizsi sajtónak a nikmei, jóvvátételi szolgáltatásokról szóló jelentéseivel szemben - berlini körök kijelentik, hogy Németország az elmúlt esztendőben csak huszonnégy millió aranymár-ékányi értékű szállítást teljesített kevesebbet, mint amennyit kellett volna. Ez adott a párisi és, brünfözesi kormányoknak ürügyet a Niámidtorrszágba vajló főercmuhiáisra. Parisból jelentik, hogy Diüssé®diorjfhan egy francia tiszt ellen merényletet követtek el, amiért a várost teljesen elzárták a külvilágtól. Közelebbi részletek hiányzanak. Nei angol államtitkár a Rukrkérdésben beszédet tartott és megállapította, hogy a francia sajtó egy részének érzelmei megváltoztak Angliával szemben. ■ • A német előterjesztések hiábavalók mindaddig, amíg a német taktika nem közeledik az angol irányelvekhez és nem ejti el azt a követelését, hogy a tárgyalások megkezdése előtt a franciák ürítsék ki a Rohr-vidéket. Anglia szilárdul el van tökélve, hogy a konfliktusban lelkiismeretes semlegességi politikát valljon, fia Anglia nem is követheti a francia taktikát, annak útjába nem fog akadályokat gördíteni. Európa jövőjének és a világbéke fentartásánaik közös érdekei a két állam közti szövetség fentartását de engedihetetlmil szükségessé teszik. Az angol akóházban befejezték a Ruhr-vidéki megszállásvitáját. Az alsóház bizalmat szavazott a kormámynak, amennyiben helyeselte eddigi politikáját. A .I AZ ANGOL MINISZTERELNÖK LEMOND. Baselból jelentik: Egy londoni távirati ügynökség közli a svájci sajtóval, hogy Bonar Law lemondása küszöbön áll. A miniszterelnök távozását az angol parlament folyosóján és londoni politikai körökben híresztelik. A miniszterelnök, aki Lloyd George kabinettje idején egészségügyi okokból kénytelen volt lemondani, Sveic fáradt a munkába. Eddigi sikereivel nincsen megelégedve, mert politikáját különböző oldalakról igen élesen támadják. Azt beszélik, hogy régi szívbaja erősen kezd elhatalmasodni. Valószínű utódjául Baldwin pénzügyminisztert emlegetik. Bonar Lawnak azt is rossz néven veszik, hogy az alsóháziban a Ruhr-kérdésben nem szólalt fel. A miniszterelnök holnap a tengerpartra utazik.. 1923 április 1. 3. oldal. " Gárdonyi Gézánál. - Legutolsó látogatásunk emlékéül " Halála előtt néhény hónappal látogattuk meg a K"egri remetét". — A mester otthona. - Mogyart geti egri háztulajdonos Gárdonyi? — Húsvéti riport a Temesvári Hírlap számára. — (Saját tudósítónktól.) A csallagok csillagot vonzanak s igy nem csodálható, ha Eger Ősi városa magához ragadja Gárdonyit, Eger puszta említésére is ünnepélyes dobogásba kezd a jó magyar szív. S itt élt, jó negyed vázadig, viszavonultan a mester. Évek-évekre nőttek s nevénk fényével nőtt személyének varázsa, sőt titokzatossága is. Leike , hogy Gárdonyi a maga lélekvilágához szándékozta harmonizálli a világot s ehhez a kétségkívül legkönnyebb lehetőséget választotta: a háborítatlan szemlélődést. Két napi Egerben, való tartózkodásunk idején annyira különböző híreket hallottunk, a „remetéről“, hogy már-már lemondottunk a reményről is, miszerint láthassuk őt. Mert ha azt jelenti tétük van az egrieknek, hogy Mózessel szeretnénk beszédet bontani, minden bizonnyal azt fellelték volna: semmi nehézség sincs abban, csak tessék a Holeb-hegyre menni. Idő kérdése az egész. De Gárdonyi, az más. Sokkal elérhetetlenebb. Ott Lakik különben Dobó vára felett... .• . * A csodálatos vér fülen összehozott — egri tartózkodásunk második napjának délutánján — Végh-Kálmán Mátyás főtisztellenldő úrral, akit valami régi könyv után kutatott a Líceum könyvtárában. Mikor előadtuk kétségeinket, jóságos orcája felvidult. — Gárdonyi nagyon barátságos ember és vendégszerető házigazda. Ha parancsolják, szívesen élveztem hozzá. Ilyenkor már nem dolgozik... S elindultunk a kanyargó hegyiúton. Egyre fogyott a távolság, de — úgy látszik, azzal egyenes irányban — jótevőnk bátorsága is. Már a Gárdonyiutcában voltunk, amkor hirtelen így szólt’ — Tulajdonképpen nem is olyan egyszerű ez az ügy. Géza ugyan a világ egjob embere, de, hátha, méghez... most az el'taeor... Aztán művészbarátja még le is akarja rajzolni... . Legjobb lesz, ha előremennek, magukra. Biztosan fogadja magukat. Magéi, pláne, messzire is utazik. Mindenesetre próbálják meg, kérem, de jómagam talán csak később állítok be. S akkor majd magam is segítségükre sietek a kérdésben. A főtisztelendő megmutatta a Gán*doavuházat, Cserrta a debyfeát és azután — jó szerencse!) kíván vai,— magunkra hagyó#.’ Sorsunkra bízott Már jó ellene jártuunk, amikor a főtiszteleniülő utánunk kiáltott: — Aztán ia világért sem ismerjük egymástl * •A kapuban az elöregedett komondor fogadott. A ház előtt isürü bokrok. Boturkálva, igyekeztünk, előre. S egyszerre cssak — fáktól eltakartam — barátságos férfihang fogadott: —■ Engem keresünk! — Igen. A mestert... Gárdonyis volt. Kedvelt padján üldögélt és csendítsen, pipáizgatott. Innen szokott — ugy est hajnalkor — a város szépségében gyönyörködiik. Lehetett -e onnan. Egerük talján a legszebb pontja Gárdonyi ,merengője.“ A mester haja ősz volt. Testtartása egyszerű, természetes. Bemutatkoztunk. Láttuk magunkat elképzeltemikertbenn, nagyon csetlenek voltunk. Gárdonyi közvetlensége alomban pilanatok alatti emsegette elfogultságainkat. Barátom már ott tartott bátorság dolgában, hogy modell-ülésbe kérhedte a mesért. S ekkorra a férj tisztelendő felétet alakja is ittűnit az utcáin. .A viilág legáztatija,újabb képiével közeledlett a kert rsceónatához. A mrtftim semi tő, házigazda bemutatott, nőnket, is mindjárt hozzátette, hogy melív staándokkal jöttünk. Le akarjuk rajzolni. Engem még senki sem rajzolt m. Primadonnának való az.' Nem akarok 'Szerepelm ■ «i »i j .1^1 ,1 itt,i Miui^iharman kérlelésre fogtuk a dolgot. És Gárdonyi — mi kelhetett fel, s — megadta naiagát végzetének. Lenny a város közepe táján — az esti rénhomai.Tt rojkiái-(zlijas via — ' sil ésírbe piróbált lopozkodjai a karosu m'.aarf/,, A szabadban már alig láttunk és Gérd!-a nini szivélyesen meghivott a falkálásan." A főisztelendő is ti került az utcáról a kertbe. Befelé menet jól szemügyre vettük a legendás házait. Semmi titokzatos a külsején, az ablakai tornácra nyitnak, mint ezer más vidéki házé. A tornác előtt és a...z mögött bokrok és virágok üdítő zötlejik. Csanidaszíne, a nyugatlanság tengerén. Az amirátus végén egy Máriakép, ott van, a sarokban, a mester dolgozószobája. Bemennünk. A szoba magán viselte a nyugodt és derült világnézetű író ízlését. Mindem a feltétlen és kizárólagos csendt szolgálta. Puha szőnyeg fogta fel a léptek kopogását s az ablakokon spalieá, mikkel kinnrekesztette Gárdonyi a külvilág profán rajongását. Ha önmagára maradt, a világ úgyszólván, elsülyesült körülötte. Csak egy hatalmas áló-éna z varta vén a gondolkodásában, de Gárdonyi füle megszokta volt kelopásét ,s a csendben nem is hallo te már. A világosság a menyezetbe vágott viaszlatok ablakján villkogott szobájába s ezt azért cánáttete, miért a spoietával elzárt függőlegesa ablakok hogyan is onthattak volna ,nispifényt asztallána ? A görögös üveg I .tő afvitt nehezedett széles íróasztala. Előtte angol bargamitura. Az asztaltól balra hires év értékes ppatóriuma. Rajta rijhány darab dohánnkisirtó szita és a szép sárgásra kiszívó illajtékcsubukok légiója. A végtelenül egyszenű Gairdonyinak talán a pipa- ZS13 volt egyed Sill Kzenversélye. Ivlert a pipát az,ám szívta ist*migazában, Szüniatellé is bélkfüfli.* Esznéi lemül futott az idő. A házigazdia zamatos magyarsággal kedves történeteket adott elő. Az ujsztalom kitünő „Egr! csippiek.“ Éppen azon a nap volt negyvenkét esztendlerje, hogy első novelláját megírta, a mester. (Ám akkor még nem volt mester, csak aradi újságíró. De már akkor its veszed dnxnenen pipázott!) A novella eme: Egy kódos perc. Az örömnejes évfordulóm — melyet ő magában is megünnepült majdig — Gárdonyi is pohárhoz nyúlt. Nekünk csordularig töltött, melgiumaik alig. S ivenformán a negyvenkét esztendő m'indhen küzködése, szépsége és nehézsége Ellánk, a három vendégre nehezült. Pillanatra aztán megmerettek a szavak s a házigazda, hogy az előbbi kacagós hangulatot varázsolja közénk: kék mpafüst mögül elmondotta, hogy miképpen is lett egri háztulajdonos és adófizető honpolgár? Ezelőtt harminc esztendővel az akkor már Budapesten robotoló író egészen váratlanul háromszáz forinthoz jutott. Oly nagy összeg volt az akkortában, amilyent Gárdonyi egészséges fanáziája sehogysem tudott iróember bugyalázisában, egy csomóban, elképzelni. A valóság álómban megihaszsuidtolta, az álmokat s a teester akkor volt életében legal:' szőr tanácstalan.. Három napi fokozaté fejtörés után' vége' kisütötte, hogy a sorsnak vélelenül kedves játékával áll szemben. A bizonyos ideig tartó jólétet. Egerben gondolta megkezdeni, ahol majd hogy művészi tökélyig fejlesztette diákkorában a koplalást. Meg is érkezett Egerbe s bemenvén a kaszinó éttermébe: étlapot kért. Ahol annyit koplalt, Egerben akart amúgy itsen igazábam jóllakni. Végre, életéiben legelőször. Az étlapom a sablonos sültek , egyéb, megszokott, finomságot díszelegtek. A különben cseppet sem válogató» Gárdonyinak — pláne akkor! —, azonban semmi sem volt ínyére az egyszer. Gondolt tehát merészet és nagyot, s külön ebédiet rendelt valami nyolc fo-