Temesvári Hirlap, 1923. május (21. évfolyam, 97-118. szám)

1923-05-01 / 97. szám

gyűlés elé terjessze. Több hozzászólás után ezt a javaslatot elfogadják s meg­­alakí­tottá­k a bizottságot. A bizot­tság el­nöke F­a­u­r I Liviusz miniszteri igazgató, alelnökes Miklósi János számtanácsos, titkára Fi Seher Emil. A tagokat, kiknek száma husz, a különböző foglal­kozások és társadalmi osztályok szerint­­válogatták össze. ttaiaint Bmanas Fsáim Schisa t©gwa marad. (Saját t­u­­d­ó­s­í­t­ő­n­k­e­t.) Buka­restből jelentik, hogy a felsőbb bíróság a letartóztatott S­c­h­i­n­a fellebbezését vissza­utasította, miért is a sztrájkvezér továbbra is fogva marad. Egynéhány postai tisztviselő a sztrájkhoz csatlako­zott, a postai üzemet­ ez azonban nem zavarta meg. A sztrájkolók, számra mintegy ezer-ezerötszázata, ideiglenes elnökké és Krisina szaba­donbocsátásáig­ I­­o­b rés­e­u magasrangú tisztviselőt választották meg. A sztrájkolók talál­kozóhelye, a Cismigiu-parkot katonaság és rendőrség tartja megszállva, miért az összejöveteleket a szomszédos­ vendéglő­ben tartják, hol újból elhatározták, hogy a­­ sztrájkot követeléseik teljesítéséig folytatják. Bukarest városi tanácsa a sztrájkoló tisztviselők újabb csoportját bocsátotta el. A minisztériumok több tisztviselő ellen megindították a fegyel­mi eljárást. A méla frank értékcsökkenése* (A T­e­mesv­á­r­i Hírlap b­é­c­s­i s­ze­rk­e­s­z­tő­s­é­g­é­t­ől.) A vil­ág t­ötz­­sizes valutáinak­­ barométere, a­­ svájci frank, az Utóbbi hetekben­­feltűnően só­­kat vesztett értékéből. Ez az értékcsök­kenés, úgy nyilvánult meg, hogy a többi segyín­gató valuták Zűrt Cil­iben rohamosan emelkedtek. A svájci frank értékcsök­­kenéssen,­ vonatkozólag kérdést intéz­­, tunk több itteni, előkelő, bankemberhez­. A nyert­ válaszokat a következőkben foglalhatjuk össze: ■ — Az a tény, hogy­ a svájci frank an­nak idején oly magasra emelkedett, sok­kal csodálatosabb volt, mint a jelenlegi­­ értékcsökkenési, ha a svájci frank jegy­zésének átértékelését ennek akarjuk mi­nősí­teni. A svájci frank óriási érték­­emelkedésének egyrészt az volt az ered­ménye, hogy ez a valuta bizonyos mér­tékig r­izosasági értéket reprezentál, más­részt, mivel miind­enütt nagy volt a ke­reslet egy stabil valuta­­­­ránt. Egész bi­zonyos, hogy a jelenlegi értékcsökkenés­­nek egyébként az az oka, hogy Svájc ke­reskedelmi mérlege, amely mindig pasz­­szív ,volt, bizonyos korrektúrán ment keresztül. A svájci kereskedelmi, mérleg állandó passzivitását ugyanis hosszú ideig elteni súlv­ózták a különböző kül­földi befektetésekből folyó kamatbevé­telek. Főként Németországban,­ a külön­böző utódállamokban, Olaszországban és Franciaországban vannak nagy, n­e­­hezen mobilizálható svájci tőkék elhe­lyezve. Ezeknek az államoknak valutái azon­ban annyira leromlottak, hogy a ka­matjövedelmek a minimumra zsugorod­tak össze­. A­ svájci kereskedelmi mérle­get tehát evvel immár nem le­het korri­gálni­. Ez a tény mostan nyilvánosságra jutott és ez okozta a svájci, frank pillér watnyi átértéklését. Biztosra vethető azonban az, hogy a svájci frank,csaldui­­sttar visszanyeri régi kurzusát és , meg­marad annak, ami eddig volt, a külön­böző európai valuták legbiztosabb és legszilrdbbb barométerének. sz. p. Elmaradt a bukaresti ellenzéki gyűlés. Bukarestből jelentik, hogy az egyesült ellenzéknek vasárnapra , hirdetett gyű­lését nem tartották meg áll­í­tólag azért, mert a Dácia termet másoknak adták ki. Mindazonáltal az ellenzék legtöbb vezére, így M­a­n­­­u és Vajd­a Buka­restbe érkeztek és tanácskozásra ültek össze,­amelyen a legközelebbi időben­­kö­vetendő taktikáról tárgyaltak, különö­­­sen azonban azt vitatták meg, várjon a­ kormányt a parlamenten belül, vagy ekszparlamentáris úton tovább támad­ják. A döntést nem közölték a nyilvá­nossággal. Nem ^^ilsnlSc a temesvári 'vasutiffaktgrafóságp. — Cosma 'mintéaster táviratai. — A Riffas&eKetiLés­­ilgry- s-Kifraissster cáfolja st megsziftnésröS ssssóle ti irts. — (iSaj­át ttudtósi tónk tó I.) Megír­tuk, hogy a 'temesvári kerületi vasut­­igazgatóságg­al kapcsolatiban most már máso­dtéren merült, fel az a terv, hogy feloszlatják, illetve Aradra helyezik át. Állítólag magyar M­esdin közlekedésügyi miniszter mondta Aradon, hogy, a fel­oszlatandó ara­di, üzlet­vezetőség helyébe a temesvári ker­ül­eti igazgatóságot fogja tenni már azért is, mert F­iauis­k­a Béla, a­­Józsefbér 14. számú ház tulajdonosa, hol a temsvári vasutigazgatóiság hivata­lai­ vaulnak, az uj lakbértől­vésnyi alapján honvibilis házibért­ követel. Az ekszési te­mesvári­­érdekeltt­­ségek megm­ozdultak és C­o­s­m­a Aurél d­r.­­munkaügyi minisz­terihez, a­ város képviselőjéhez sürgős felterjesztést intéztek, arra, kérve őt, akad­ályozza meg a , temesvári va­sutigaz­­gatóság elhely­ezését. Gorina dr. most a következő­­táviratot intézte lapunkhoz­: — ''Diöhimáts kifele minisztérium alábbi hivatalos kijelentést tudomásukról, azzal a kérelemmel, szíves­kedjenek azt közölni: Az utóbbi napok­ban a temesvári vasútigazgatóság fel­oszlatásáról forgalomba került hírek tel­jesen alaptalanok. Mosom miniszter a leghatározottabban megcáfolja a ten­denciózus híreszteléseket, amelyeket a kormány politikai ellenségei terjesztenek, hogy a zavarosban halászhassanak. Tény az, hogy az aradi kerületi igazga­tóság össze fog olvadni a temesvári ke­rületi vasútigazgatósággal és csupán egy igazgatóságot fog képezni Temesvár székhellyel. Az aradi igazgatóság egyes szolgálati ágai továbbra is Aradon ma­radnak, hol nagy helyiségek állanak rendelkezésre. Cos­ma Aurél dr. miniszter: A miniszter táviratát a város közön­sége örömmé­, a megnyugvással fogja tudomásul végesni. A. vinga! MuftisratoljAs. — Alim fegyveres IgaftloR. — fel cl­­ény 2. -- féle­sk lőR ? - Kő is volt RíJ&K­iR. — Pánik. Vlitpám. — (S­­­a­j­á­t t­u d­ó s i­tó n k t­ó­l.) Vin­­gán igen nagyon meg vannak ijedve a népek. A Vingai Takarékpénztár egé­­sz.'-n különös kölü­­hnények közt történt kirablása a pánikat, lopta, az emberek lelkébe. Senki sem érzi magát biztonság­ban és ha a hatóságok erélyes óvintéz­kedéseket nem léptetnek életbe,­­nem­csak a kis bolgár falu, de a környék nyugalma k­em tér vissza egyhamar­. A Vingai Takarékpénztár­ a falu fő­utcájában van. Ugyanabban az utcában nem­ nagy távolságra van a járásbíró­ság, a Timisiana, fiókja, a posta- és az adóhivatal. A bankkal szemben az inté­zet pénztárosa, Schaffer Vilmos la­kik, a banktól balra a második ház K­­­oman­n Sándor, a­ bank igazgatójá­nak tulajdona. A bankban pedig Dom­­n­á­r Antal hetvenéves bankszolga la­kott hatvanöt éves feleségével együtt. Pénteken éjjel tizenkét óra tájban az öreg szolga arra ébredt, hogy felesége töltögeti­ ,Valaki járv­a súgja rémül­ten a fülébe és az öreg Tóni hallja is már, hogy a folyosón csizmák kopog­nak és emberek feszegetik az ajtót. Az öreg kiugrik az ágyból és a konyhába siet, amelynek ajtaja nagy erővel fel­pattan. Állig felfegyverzett emberek rontanak a konyhába, köztük hárman csendőrruhában. Domn­ár Antal, aki ma­gas kora dacára erős és hatalmas ter­metű bolgár ember, beugrik a szobába, gyorsan bezárja az ajtót és vállal neki­fekszik. Ugyanakkor felcsavarja az ut­cai kapu előtt égő villanyt, mellyel jelt kívánt,adni a szemben lakó Scaffer pénztárosnak, hogy baj van. A követ­kező pillanatban kirobbantják az ajtót. Domnár az ablak felé vágódik, a rablók pedig lecsavarják a villanyt. Domnár az utcára nyíló ablakhoz rohan és ki­nyitja, de rémülve visszaülök el, mert két puskaeső mered feléje. Hogy asztali mi történik vele, nem tudja. Érzi,, hogy erős kezek nyakon ragadják és azt ve­szi észre, hogy a­ konyha hideg köveire kényszerítik. Ott­ fekszik ingben,­ dide­regve, míg szemben vele egy rabló áll és baltát suhogtat a feje felett: jaj neki, ha megmozdul. Domn­ár­né­t arra kény­szerí­tik, hogy adja elő a bankhelyis­égek kulcsait, majd a kulcsok birtokában az öreg asz­­szonyt is a férje mellé fektetik. Mindez egy perc alatt, sötétben és meglehetős lármáival történik. A rablók a bankba vonulnak, egy rabló az öregek mellett, marad és miután hosszú értetre kap ,ki­látás,, zsámolyral ül, vingai bonte eszik és kéjjel füstöli a finom szivaro­kat, amiket a­bszolga a tóikba­ járó uraik­tól kapott.. Kedélyes helyzet. A rabló igen Szigorú és amikor az öreg Domnár a lágyéka körül felcsúszott inget helyre akarja igazítani, a fejsze vésztjóslóan megsuhog a feje felett. Az öregnek tűr­ni kell, hogy a meztelen test a hideg kö­vei érintkezzék. Az öreg Donmart egy percre beviszik a ban­khelyiségbe, ame­­lyet kísérteties gyertyafény világít meg. A szolga szentek­ gyertyáit égetik és azok világánál , dolgoznak. Domnár­­nak megparancsolják, mutassa meg, me­lyik pénzszekrényben van a pénz. A­­Zu­lga. megjelöli a­ banfhhelyiség jobb sarkában álló vaspénzszekrényt. Vissza­vezetik a konyhába, újból lefektetik a kövekre. Négy teljes óráig nem kelt fel onnan. Hirtelen megremeg a ház. A rab­lók feldöntötték a súlyos pénzszek­rényt, mely iszonyú robajjal a földhöz­ütfödött. Aztán fütyölés­re, dohányozva kopá­­csolni, fűrészelni, vágni , kezdik a kasszát. Domnár szerint olyan nagy zajt csaptak, mintha tíz kovács egyszerre ütötte volna az üllőt. És mégis, senki sem jó, aki megzavarná a rablókat mun­kájukban. Talán jobb is volt így, mert véresen megsízlettek volna. Két embe­rük kint állt az utcán revolverekkel és puskákkal felfegyverkezve. Aid a köze­lükbe lő, kiméletlenü­l lepuff­antják. Egy a konyhában állt őrt, öten bent dol­goztak. Nyolc elszánt haramia, akár az egész fegyvertelen falu ellen is felveszi a harcot. Négy órai felé egy rabló a konyháiba jött és revolvert tartva az öreg szolga orra alá, megkérdezte tőle, várjon az igazgató szobájában levő kis Wertheim­­szekrényben is van-e pénz? Ha hazu­dik, levágjuk, mint egy csirkét. A szolga megesküsziik, hogy egy fillér sinter, a pénzszekrényben. Feltörik mindazon­által és amikor látják, hogy reájuk néz­ve értéktelen váltókat és értékpapi rókát tartalnaz csak, az­­ összes papironokat dühösen széthányják. Átkutatták az ősszé® fiókokat és amit bennük találtak, — írások volta­k csupán — szétszórták­ a szobában. Onnan Domnár lakásába men­tek és minden értékes tárgyat maguk­hoz vettek. Az öreg szolgának volt ezer­­száznyolcvan lej készpénze, egy ezüst órája,­­egy értékes gyűrűje, mind elvit­ték, sőt még egy oldal szalonnát is f el­­em­eltek. Reggel négy órakor­­távoztak és megparancsolták a szolgának és fele­ségének, hogy egy óráig ne mozdulja­nak, különben meghalnak. Az öreg Domnár azonban,egy negyed óra múlva, felkelt a földről és, szaladt Klem­ann igazgatóhoz, aki először nem akart hinni a szolga szavainak. _ • Ér­dekes,­ hogy amikor Domnárt a rab­­lók bevitték a bankhelyiségbe, hogy tőle­ útmutatást kérjenek, a szolgát egy alacsony, fekete emberrel állították szemben, akin csendőri egyenruha volt. — Ki ez, ismered? — kérdezték. —­ Látom, hogy csendőr. — Nem csendőr, hanem colon öl, ez­redes. Az ezredes azonban nem beszélt, he­lyette egy magas ember intézkedett. Az öreg­ szolga kész megesküdni, hogy a rablók között férfiruhába hajtattott nő is volt. Az egyik rablónak — mondta Domár — olyan finom és fehér keze v­olt és oly különös az arca, hogy ez csak nő lehetett. A rablók közül egyet sem ismert meg, idegen arc volt vállatni ennyi. Az öreg szolga másnap siet­ve vajéhez költözött é­s ott tölti az éjszakáit. — N­eszen — mondta — akkor is kira­bolják a­ bankot, ha én itt vagyok. Más­különben is félek. Jellemző, hogy az öreg Domnár meg­érezte, hogy rablókkal lesz dolga. Az abszolút, megbízható és minden kétségen túlik hű ember az orczyfa­lvai bankrab­­lás, és a merczyfalvai Féger-féle rablás után készült a rablók fogadtatására. Egy balta éjjel-nappal a konyha ajtó k­ülre volt támasztva, az öreg­­azonkívül kaszából hosszú szuronyt, kovácsolt, me­lyet nyélre erősített. Ezt a fegy­vert­ a tűzhely és a fal közti hézagban rejte­gette. Sut ekvigyázatosságában annyi­ra ment, hogy a szemben lakó Schäffel­­pénztárossal úgy egyezett meg, hogy ha éjjel bánni történ®« a teánkban, fel­gyújtja az utcai villanyt. Tényleg fel .* gyújtotta a ..rablók inogjele®ésietkoly d­e a diaram­iák gyorsam' elol­tották. .Schaffe­­lé­k egyébként kihúzott redőnyök mel­lett aludtak és nem vettek semmit sem­­őszre. A bank kára mintegy százezer Ni. Ham­incötezer lej készpénzt nj kasz­áim­ból vittek el, körülbelül hetvenezer k­i kárt jelent a két­­pénzszekrény tönkretétele. "Nagy.. szerencse, hogy a­ bank ja rablást megelőző nalxikon mint­egy­­ százhatvanezer * leit­­fizetett, kü­lönben­ az­­is a rablók, martalékául­­esett volna. Mint­ kisfiaiimiét említjük meg, hogy a haramiák távozása u­tán az egész bankban két lej és ötven­ báni pénz ma­radt vissza. A temesvári ügyészség Racsov Lehel dr. volt kikindai törvén­yszal­ci el­nök, vingát vézező já­sbi­rói bika mega viz­sgálatttal, aki ezeket mo­ndta nekünk: — A rablók a kerti oldalról hatoltak be a bank­­épületébe. A rablás módja és az összes egyéb körülmények pontosan egy­eznek a Fogex-féle rablás és a vidé­ken elkövetett egyéb rablások­­­körülmé­ny­eive. Határozottsággal merem állíta­ni, hogy a merezyfalvai, az orc­zyf­alvai, a kalocsai és a vingai rablásokat egy és ugyanazon banda követte el, amely vagy nemzetközi szálhámosokból, vagy pedig — ami valószínűbb — olyan egyénekből rekrutálódik, akik a távolabbi vidékről valók. Hogy vingaik, vagy a vingai já­rásból való egyének nem voltak, bizo­nyosra veszem. Az itteni né­p jómódú szorgalmas és két keze munkájából él, ki van zárva, hogy soraiból kerültek volna ki a haramiák. Azt, tartom, hogy, a rablók valahol a vidéken szétszórva-­él­nek, előbb rendszeres hraditervet dolgoz­nak ki, melyet azután nagy elszántság­gal és bravúrral végrehajtanak. A vingai bankrablásnak itt Vingán tettestársa volt, fz­me vall az a­ körülmény, a rablók meglepő helyi ismereteket árul­tak el. Egyébként a vingai rablást szinte hatályszerűeni bejelentették. Amikor ugyanis a Féger-kastélyt kirabolták, ■hangosao úgy nyilatkoztak, hogy most W­o­r­a­s­i­t­zisky János grófot keresik fel, aztán a Vingai Takarékpénztárt és adóhivatalt rabolják ki. Wo­rasitz­ky gró­fot nem bántották, hanem egyenesen Vingára jöttek. — Az á­llapotok tarthatatlanak. Négy­öt csendőr van Vingán, ezeket azonban annyira igénybe veszi a külszolgálat, hogy erőteljes közbiztonsági szolgálatot a faluban nem­ fejthetnek ki. Két hetven­éves éjjeli őre van a falunak, egyetlen fegyverük egy nagy tülök, amelyet min­den órában megszólaltatnak. A csendőr­­ség létszámát okvetlenül szaporítani hadi. Foglalkozunk azzal az eszmével, hogy rendőrséget állítunk fel. A bankrablás hatása alatt polgárőrség létesült Vingán, amelynek azonban nincs fegyvere. Ugyanis a hatóságok az ostromállapot­ra való­ hivatkozással nem adnak fegy­vert. A polgárőrök, ezért csak iratokkal teljesítenek szolgálatot.. A bankrablást különféle riasztó események előzték meg. Nemrég két egyén fel akarta törni K­o­r­­ni­ss Bernét regálbérlőnek a piacon levő boltját.­ Korniss Bernát..testvére az aradi Kornissokinak, akiket­ két ízben kirabol­tak. A regálbérlő szomszédja azonban At *

Next