Temesvári Hirlap, 1923. augusztus (21. évfolyam, 169-194. szám)
1923-08-01 / 169. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Temesvár-Belváros, Pa Libertăţii (Jenőherceg-tér) 3 Telefonsam 14—12 Sürgönyeim: Hirlap Timisoara Az előfizetés ára Romániában egész évre 480 lei, félévre 240 lei, havonta 40 lei, helyben házhoz, vidékre postán. Az összes külföldi államokba havi 60 lei, negyedévre 180 lei, mely külföldi valutában fizethető külföldi folyószámláinkra. Felelős szerkesztő és lapkiadótulajdonos POGÁNY MIHÁLY 1823 augusztus 1. szerda. Az egyes szám Ára 2 Hel Jugoszláviában 1 dinár, Csehszlovákiában 1 c. K, Magyarországon 100 m. K. Ausztriában 1500 o. K, Amerikában 1 cent, Olaszországban valamint Faimében */1 lira, Bukarestben Lel 250 Nyomda: Hunyadi grafikai műintézet, a Temesvári Hírlap nyomdája Temesvár-Belváros, Piaţa Ţepeş Vodă (Lenau-tér) 2 Telefonszám 14 —14 160. szám. A vasúti bajok olyanok egy országi életéiben, mint mikor az emberi szervezetben az ütőerek betegek és képtelenek a vér lüktető körforgását lebonyolítani Az élet útja a vasút. Ez az út megromlott Mik a hibái? A főhiba, hogy a háború alatt és azóta is az anyag megkopott és a pótlás nem történt a szükséges mértékben. Sok, igen sok pénz kellett volna erre, tehát vártak vele, hátha olcsóbb lesz. De nem lett olcsóbb, ellenkezőleg, drágább lett A beszerzést már nem lehetett tovább halasztani és kezdődtek a mozdonyrendelések, a kocsizatintások, de, persze, nem olyan mértékben, amiky önben a szükséglet megkívánta volna. Ez a helyzet megvan a legtöbb államban,ez nemm különálló, hanem általános baj. A speciális tüneti nálunk az, hogy a sérelem, a mulasztás megtorlása, orvoslása nagyon soká késik, sőt a a legtöbb esetben el is marad. És ugyanígy elmarad a hiba reparálásai. A prahovai híd még ma is rozoga és a fából van, holott azóta, már mint az ott történt vasúti szerencsétlenségek óta meg lehetett volna csináltatni egy vasludat. És az adókból, meg felemelt vasúti viteldíjakból telett ■ volna rá. A szigorúság és energia, mely éppen a vasútnál elengedhetetlen, nem valami nagy mértékben található fel. A vasúti intézmény modernizálására való hajlam pedig annál kevésbé. Szakemberek nyíltan hangoztatják, hogy nem csaló nem alkalmazzák az új találmányokat, de a régi, már felszerelt, a közlekedést javító, vagy ellenőrző készülékek elfelejtődnek, kikerülnek a használatból. * Mindez pedig összefügg azzal, hogy a személyzet használható és értékes elemeit elbocsájtották, vagy nyugdíjazták, holott ezekre szükség lett volna és szükség lenne mai is. A vasutasok folyton vizsgáznak és vizsgára készülnek, mert hol az egyik, hol a másik faktor nem tartja tökéletesnek román nyelvtudásukat, holott a román nyelvet úgyis megtanulják, ha nem kell minden három hónapban a vizsgától félni, ellenben igen fontos volna meghallgatni a személyzetet arról, hogy mit tapasztal, mik volnának a teendők,, hogy a forgalomgyorsabb és biztosabb lehessen. A vasúti szerencsétlenségek gyors egymásutánja azoknak az álláspontját igazolja, akik azt a nézetet vallják, hogy a katasztrófákért a személyzet tanulatlan s éppen ezért felületes elemeit kell okolni. Viszont aztán azért még magasabb helyeken kell felelős személyeket keresni, hogy az egymást érő szerencsétlenségek dacára sem történik senmi az újjászervezés, a védekezés terén. Ha bajokról volt szó mindeddig, most már majd válságról, a vasút válságáról kel beszélnünk. Mert válságnál egyébnek nem nevezhető a helyzet, amely nyomasztólag nehezedik rá ijesztő veszedelmeivel m utazni kényszerült emberek lelkületére.' ' " * • Az uj városi adók. — Adó a kásásra, adó a házasságra. — (Saját tudósitónktól.) Hétfőn délután Gheorghovici Ducián dr. főpolgármester elnöklete alatti folytatták a városházán a Ságovics Sámuel dr. gazdasági tanácsnok által készített és az uj városi adókra vonatkozó tervezet vitáját.A törvény a mozgó kereskedők ellenőrzése címén adót honosított meg anélkül, hogy a mozgó kereskedők fogaknát világosan körülírná. A városi tervezet szerint mozgó kereskedő az, aki iparszerűleg foglalkozik ipari cikkek, trolisztiláruk, élelmiszerek és lukszuscikkek eladásával anélkül, hogy erre a célra a városban bérelt helyisége volna, ellenben a város piacain, vagy terein improvizált helyiséggel (sátor, barak) bír. Endre Károly szerint a definíciót azokra is ki kell terjeszteni, akik lakásukon foglalkoznak árusítással. Hivatkozott továbbá arra, hogy külföldi cégek áruval megrakottan Romániába küldik ügynökeiket, akik itt az árut jó áron eladják, anélkül, hogy adót fizetnének. Ilyen értelemben módosítják a javaslatot. A külföldi ügynökökre kivetett évi illetéket a tervezet ötszáz kiben állapította meg. Azon mozgó kereskedők, kik sátrakban ipari cikkeket árusítanak, évi négyszáz lejt fizetnek. Ugyanezen mozgó kereskedők, kiknek azonban sátruk nincs, évi háromszáz lej adóval suttatnak. Az édességek, sütemények, mézeskalácsosok, fagylalt- és búzaárusok évi százötven leit, a lacikonyhások, zöldségárusok és veteményesek, kik ezen cikkek árusításával iparszerűleg foglalkoznak, évi kétszáz leit, akik ugyanezen cikkeket árulják és sátraik nincsenek, száz lei adót fizetnek. Utóbbi kategóriába tartoznak a kofák. A város ezen adókból évi 214.000 lej hasznot remél. A városnak joga van hadiözvegyeket, rokkantakat és hatvan éven felüli öregeket adósmentességben részesíteni. A személyazonossági igazolvány (vörös cédula) kiállítása után fizet adó fizetendő. A miniszter ezt az adót, továbbá a kutyaadót és a tűzoltóság megszervezésére szolgáló adót a mágia részére kötötte le. Anyakönyvi kivonatok után tíz lei, a házassági tanúsítványi kiállításáért húsz lei adó fizetendő. A házassági tanúsítványok kiállítása eddig díjtalan volt.Bírói után létrejött házasságbontó határozatoknak az anyakönyvnél való beiktatása után száz lej fizetendő. Az elvált házastársak egyetemlegesenkötelesek az összeget megfizetni. Ha a felszólítástól eltelt nyolc napon belül az adót nem fi-zetik meg, a város végrehajtást vezet ellenük. ,Fed Kálmán dr. utalt arra, hogy ma a válófelek kilencven százaléka a szegény néposztályból kerül ki. Nehéz volna az adót közigazgatási úton behajtani. Akinek a házasságbantó határozat anyakönyvi bizonylatára szükségük van, az úgyis élere jön. A város ebből az adóból nem fog valami horribilis összegeket nyerni, éppen ezért kár volna a kérdést komplikált eljárásokkal súlyosbítani. A házassági szerződésekre nézve a törvény ezeket az adókat állapítja meg. A bajor Alpesekben. Garmisch, julius hó., (Saját tudósítónktól) Helyi vonat megy Müncheniből kétóránként Starnberg és tovább Garmisch-Par■ teifkirchen felé. De már egy nappal előbb megváltjuk a jegyet, mert reggel bizony, csak az edzett müncheni turisták tudnak hegymászó botjaikkal és óriási szeges cipőjükkel a spénizitákhozférkőzni. Ilyen színes, ’bábeli társaság még itt is szokatlan, mint amelyik az utóbbi heteken tó- * dúl a" bajor havasok felé. A tarka, rikí tó szinti ruhákba öltözött müncheni kirándulók mellett hangos amerikaiak, előkelő angolok, osztrákok, csehek és igen jelentős számmal magyarok törtetnek, a befutó vonat elé. A zsúfolt vonat szerencsére mára Starnbergbné kiürül. Az utazó közönség fele a Wurmsee mesebeli panorámájáért szenvedi végig az utazás gyötrelmeit. De megéri. Ez a csudálatos, romantikus tó, méregzöld tarajos vizével, is miniatűr villafalvakait övező fennyőóriásokkal és körben, mint egy fejedelmi gyűrű, a felhőkbe nyújtózó havasokkal — megdöbbentő látvány. Mi tovább futunk Garmisch felé! A kupéban mindenki az ablakhoz tódul és áhitatos csendben figyeli a kanyargós ut us meglepetéseit: — Die Zugspitze!... Die Zugspitze! Hallom a vonat minden zugából. És minden ablakból kezek nyúlnak a legmagasabb bajor hegy felé. Az 2964 méter magas Zugspitze, mint egy Ősz óriás mosolyog fehér fejével a lábaiba kapaszkodó felhőkbe. Vastag hószőnyegén a júliusi nap izzó reflektora ragyog, mintha apró arany gyöngyöt szórna a hegyóriás tetejére. Mikor kilépünk a vonatból, az eső szemez. A bajorok mosolyognak meglepetésünkön, ők már megszokták a „Schnürliegen“-t. Mi didergünk a ragyogó napsütésben, míg végre átmelegszünk a bájos garmischi állomás előtt. Garmisch is, Partenkirchen ds Gaufpiva van idegenekkel. A németek már csak kirándulni járnak ide. ők nem tudják megfizetni a százezres szállodát és a harmincötezres ebédet. Már nem is lehet árakról beszélni, mert mire e mondatot befejeztem, a százötvenezer márkás szállodaszoba biztosan kétszázezerre emelkedik. Ugyanígy van az étkezéssel is.* Gyorsan eszem az ebédet, mert félek, hogy az utolsó fogásnál újaibb áremelést jelent a pincér. Partenkirchben olcsóbb. A ragyogó tisztaságú, kis alpesi falu apró, farka képekkel díszített mézeskalács-házaiban még ma is adnak 30—40.000 márkáért szobát egy napra. A hegyi vezetők részletes, ismertető tábláimra is ott ajánlkoznak az utcasarkokon. Pontos ismertetés Alexander Mapek turistavezetőről, aki a Zugspitzére vezet, vagy Hans Gottschallról, aki a havas hegyek más csúcsaira kíséri a hegymászó idegent. És a pompás, előkelően berendezett boltokban finom „valódi békebeli áru“ a mai árért. Leginkább természetesen turistaholmit ajánlanak, mert itt még a legtörékenyebb francia nő is nehéz szeges cipőben jár. A havas hegyoldalakon néha-néha megjelenik egy pár mozgó fekete pont, mintha komm hullatna az égtől. Turisták vastag, szeges botokkal baktatnak felfelé. Lenn a ragyogó, selyemkárpittal díszített szálloda csarnokokban pedig a szimfonikus zenekar „közkívánatra“ címmit és tangót játszik a már estélyi ruhában feszült táncoló közönségnek. Boldog, gondtalan világ ez itt. Mint egy kis sziget az európai zűrzavarban. Nembeszélnek politikáról, gazdasági helyzetről s bizony, akik idejönnek, azok között pénzről sem igen esik szó... Milliomosok és milliárdosok verik esténként a kártyát a szállodák játékszobáiban. Természetesen itt is dollár az alap, azzal a változással, hogy többnyire valóban ezzel fizetnek is. Este, mielőtt vonatra szállok, még egyszer körüljárom a két ikerfalut. A kávéháziakban, vendéglőkben ragyogó csillárokalatt szürcsölik a legfantasztikusabb italokat. Kinn az utakon, a fenyvesek között pedig ugyancsak jókedvű társaságokfutkosnak. Visszafelé márd kevesen vagyunk a vonatom A reggeli kirándulók biztosan most érik el az első havascsikot. Ők mennek tovább, pedig az égen már piszkos felhőfoszlányok súlyosodnak.. Megérted az eső. A vonatablakom, mirnsti japán gyöngyfüggöny csikot az alpesi Schnürlegen. Vastag, nehéz, sötét felhő pólyázza be az óriás hegyeket. Egy-egy villanásnál még kiragyog a hegy hava, azután megint ólmos, sötét és nyirkos hideg. A mellettem levő kocsiban egy magyar úr meséli, hogy a Bánátbantikkasztó kánikula van. Alig várja, hogy hazaérjen... A vonat tovább robog a hegyiek között. Sötét, titokzatos, kacskaringók után ,felcsillan ismét a Stambergsee Böcklinzöldje. Itt már megint tiszta ég van és a hold, mint egy ezüst cintányér, büszkélkedik a fehéren világító hegycsokor fölött. A sötét kupéban—mint ezen a vidéken mindig — II. Lajos bajor királyról indul a szó. Ezt a szerencsétlen embert sohsem tudják a bajorok elfeledni. A tó mellett van a nevezetes kápolna, ahol a király a vízbe ugrott. Ha ide érnek, könnyesen emelnek kalapot. Tizenegy órára már ismét Münchenben vagyunk A sötétből kinyúlik a Frauenkirche ezerszer megrajzolt ,sziluettje és a pályaudvarzűrzavarában újból megkezdődik a rohanás.Aki nem Münchenbe tart, siet a másik pályaudvarra, hogy még elérje az esti vonatot. A nagy rohanásban megkérdek egy vasutast, mikor indul vonat. A vasutas még nem is felel, mikor a hátam mögött már felzúg a kórus: — Mi is oda megyünk! — magyarul. És a vonatban, Salzburg felé, bizony már végig magyar síző vitte a vezérszólamot. ..... .......