Temesvári Hirlap, 1924. március (22. évfolyam, 48-72. szám)
1924-03-29 / 71. szám
! V TEMESVÁRI HÍRLAP és kiadóhival Temesvár-Belváros, fa Libertăţii (Jenőharceg-tátríi Tolafonszál» 14—13 Sürgönyeim: Hírlap Timişoara , M XXII. évfolyam. *00 M, CMm 400 tó, 75 ki; tatyta» hiahti*, vidéki« pentán, is taase kfilföhk «tanok!» tavi 99 lat, «nah» ize ki, mely küKMtfi retetír tan finthetd kfilttych tógóutándáinki«. Alapította POGÁNY MmkT 1924 március 29. szombat Aa egyes examinat 3 Leikendávaitan 1*50 dinár, (tatakor*, ktábsa 1 a K, Itagyarenságon 600 K, Aoatíriában 1909 a £, Aiaerikában i pant, Otawarsaaften valamint Fiatí*5ben/, lan. Bukarestben Kel 3*50 Nyomda; Hunyadi grafikai «*, a Temesvári Hírlap nfutwMjp Temesvár-Belváros, **4» Tepe* Vodă (Laaae tih$ ft TeMpasszám 14—14 71. Szám. Mtufidimiromor A nyugdíjnyomor képében Európa pauperizmusának legszomorubb és legbizalmasabb jelensége tárul szemünk elé. Az állami humanizmusnak legfölségesebb cselekedetét jelentette a nemzet-.közi tény, hogy a 'fáradt, munkásnak bevégzett évei után neve csupán nyugalomra volt élet igénye, hanem ezzel kapcsolatban az életbőség oly mértékéhez, mely a nyugodt rtégnapoknak volt teljenértelmű koronája. A humánus felfogásában kalitév korszellem egyre inkább érezte, "hogy a nyugdíj csak abban az esetben aranyozhat,ha be egy verejtéket munkában eltöltött élet alkonyát, ha a nyugdíjároalányba való belépés pillanata sem jelenti azt, hogy az élet kevesebb komfortjában lesz részünk, mint volt azelőtt. .Az eszményi nyugdíjazás fizetési fokozata azért állandóan törekedett arra, hogy a kereken betöltött szolgálati évek múltán a legutolsó és legmagasabb fizetés szolgáljon a nyugdíjmegállapításnak is a kiindulópontjától. Az ilyen nyugdíj reményteljes jövője csak aeé- rózta a munkaerőt , a nyugdíjnak ez a pragmatikája a nyugdíjasnak is, az államnak is előnyére vált. A nyugdíj nem volt a munkásélet alkonyának fenyegető réme, a nyugdíj szívesen látott vendége volt az alkonyodó kornak, mert a nyugdíj díjszabása s az utolsó fizetési táblázat között nem volt éles különbség, az állam intézményeit sem fenyegethette veszedelem, hogy rokkant és kedvetlen, kimerült és közönyös hivatalnokokat kell tűrnie csak azért, mert az elaggottmunkátó, ki fél a nyugdíj kisebb komfortjától, képességein felül tovább kénytelen maradni, hogy megélhetését ne tegye kétségessé. A nyugdíj ilyen alkjában nem lehetett a felsőbbek ajándéka. Fogadták, mint a munkásélet nagy jogát, melyet vitatni nem lehetett s mely jog humánus elintézésében, a munkaévei masszimumának méltányos megállapításában államok és intézmények szinte vetélkedtek egymással S az eredmény az volt, hogy állami és községi példák a magánintézmények nyugdíjas velleirására is serkentőleg hatottak s a versenyben, a felebaráti szeretet e nyugdíjas megnyilatkozásában már nem ismertünk 'határt.: *'' , .A nyugdíjjogosultság humanizmusával együtthaladó, egyre a szép altruizmus’ felé tendáló világgyakorlaknak háborús súlyosbodása, a pénzérték egyszeriben való elértéktelenedése az államháztartásokat mértéken felül vette igénybe s az anyagi csőd nagy és jelentékeny iramában, mikor a devalváció gyors hullámfodraival egyidejűleg a dolgozók is csak pótfalatokhoz juthattak, a nyugdíjas volt a háborús nyomor legszánalmasabb újabb proletárja.Szükséglet és valóság nem fedtetek egymást, a nyugdijáé vagy éhezett és idő előtt pusztult el, vagy megalázó kegyelemkenyérnek lett az osztályosa. A helyzet sem javult, hanem egyre súlyosibodott s mikor a béke nyomán ujj, földrajzi államalakulatok létesültek, a nyugdíjasról az átalakulás izzó perceiben minden államkassza megfeledkezett s az alkony nyomorának és szánalmának oly tragikus példáit termette az élet, melyek a béke idejében a legszomorubb állami, vagy városi szegényház mélységében sem voltak feltalálhatók-A nyugdíjnyomor tetőpontját azonban az új alakulat tette teljessé. Az állami háztartás, mely a háborús évek fokozatos dekadenciája nyomán a nyugdíjast teljesen elhanyagolta az új konstaltéra, ■közepettie még nagyobb terhet vállalt magán. Ahelyett, hogya háború folytán úgyis megsokasodott nyugdíjállományól megmaradt volna, ok nélkül szaporította az uj proletárok statvisquoját. Ismeretes, hogy az uj országalakulatok keretében ujj, adminisztráció létesült, mely akárhányszor huszonnégy óm rövid lefolyása alatt mentett fel olyan tisztviselőket, kik munkásságuknak csak a félember öltőjét érték meg. Az uj államnyelv minden uj államalakulat, viszonylatában elegendő okul szolgált arra, hogy a tisztviselő felmentessék s a nyugdíj kegyelemkenyerének reményével bocsájssák az élet bizonytalan útjára. A Hibáján kívül lakóin tisztviselő a legtöbb esetben oly minimális nyugdíjat s adminisztrációsnehézségek árán oly fizetésmentes intermezzót kénytelen elviselni, mely egyenlő az éhesnihalással. Az új államok e nyugdíj kényszere azonban nemcsak életképes tisztviselőket kergetett az éhhalálba, hanem elsősorban az állam háztartását kezdte ki a legkomolyabban, öt év intermezzoja olyan nyugdíjproletártöbbletet hívott életre, hogy a modern államgépezeteket pkrkeli, hogy eltöltse akkor, mikor az intelligens nyomor e legszánalmasabbjairs függesztik tekintetüket. A nyugdíj nyomorgóit ma a vénkötelék sem tudja megmenteni. A szenvedők hiába fordulnak gyermekeikhez, vagy unokáikhoz, fölösleg ott sem akadt: a nyomornak és ebihalainak lesznek a rabjai. Ugy a hadviselt, mint a győző államoknak is legszomorubb szociális szégyenfoltja most a nyugdíjnyomor, mely ahelyett, hogy az állami konszolidáció művével javulna párhuzamosan, napról napra siralmasabb. Vagy kevés a nyugdíj, vagy egyáltalán nincs nyugdíj. Románia földjén a nyugdíjnyomor méretei egyre ijesztőbbek. A közelmúlt sok idevágó incidense élénken tanúskodik amellett, hogy a manor kényszere folytán életre hívott engedetlenség egyre nagyobb arányokat ölt. A kérdést most, hivatalos enuneráció híre tette még szomorúbban kisszerűvé.Törvényesen kodifikált rendelkezés mondja ki, hogy az „állam nem vállalhatja az 1016 előtt való nyugdíjasokat. Hiábavaló minden. Hivatkozás, mely tételes nemzetközi pontok egyértelmű megállapodásain nyugszik a törvény betűje nem enged, az államháztartás nem bírja. Az ijesztő arányban termelt kényszernyugdijazás meg fogja — Kihűl, a teája... Mondja édes professzorkám, hát csakugyan gondol rám? — Hogyne! Sejtetudoimányokat végeztekt. (Nem tudom, hallott-e már arról az elméletről, hogy minden élőlény szervezetének az anyaga Ilim- és nőneam sejtekből áll. Az egyik szervezetben a him neani, a másikban a nőnemű sejtek vannak többségben. Ebből magyarázható meg, hogy vannak férfiak, akik nőiesek és vannak nők, akik férfiasak. Ez idáig puszta elmisiet volt,én azonban kísérleti úton akarom bebizonyítani,, hogy a sejtek anyagából megálllapítható ez a kék neműség. A kísérleteim már kis eredménnyel biztatnak. (Mikroszkópiai vizsgálataim folyamán azt észteltem, hogy bizonyos sejtek reagálnak a kálium hipermangánieumra, mások ellenben nem. Ez a reagálás abból áll, hogy egyes sejtek felveszik a Miás szint, másiak nem. Bizonyos tehát, hogy kétféle sejtanyag van, mert ha csak egyféle lenne, úgy a sejtek mindegyike reagálna a hipermangáneumra, vagy pedig egyik sem reagálna. Most még azt kell csak megállapítani, hogy a kettő közül melyik a férfiéa, melyik a női sejt. Az asszony kinyitotta retiküljét, mely a teáscsésze mellett feküdt, kivette belőle kis tükrét és arcához emelte. (Megteremteni tehát szomorú társadalmi következményeit: a tömegnyomornak szá- II a Ima szin tellektuelljei a proletársors újabb jelentkezéseire szolgáltatnak alkalmat. Vigyázzunk a nyomorra: kerüljük és ne tápláljuk, mert a békés élet közvetlen veszélyét hordja nemcsak az ajkán, de a szívében is foud“ Két gyufafej írta:Wallesz Jenő. (Utánnyomás illet.) A tea mint. mmegolvadt arany csurgóit már aszamovár csapjából,de a szobalány még nándig nem mozdult ki az asz- Szony szalonjából. A kis asztaliba nlboda rakosgatta a csészéket, tányérokat és evőeszközöket. Hol ide, hol meg ampdh tette a vajat, a muszárzsemlyét, cukrá-zsüteményt, mintha a maradásaival boszazantani, akarta volna a férfit és a nőt, akik türelmetlenkedve nézték aszobalánynak ezt a szokatlan rendszeretetét. Az asszony végre megelégelte ezt a buzgóságot és rászólt a lányra: — Hagyja csak, Anna, a többit majd elvégzem magam. A szobalány egyetlkettőt igazított még az asztalkán, aztán kilódult a szalonból és 'Maróé Endre* a kísérleti biológia professzára,, magára maradit a fiatal 'asziszonnyal. ' ,v — Mitcsinált egész napon át? — kérdezte az asszony és odatolta a teával telt csészét Maros felé. — Reggel kilenc tői diákján háromig a mikroszkóp mellett ültem és dolgoztam, gummikabátot, vagy tavaszi kabátot vásárolna, tekintse meg az áruhős tavaszi újdonságait. Földköszerü gummikabátot Timişoara, Voydesor« Mielőtt Kinoleum, Leopold Haas imiulkabátot 950*- leltől kezdve vásárolhat. Telefon 1051. , — Tizenkét óráig dolgozott, egyfolytában ? — Dehogy is tizenkét óráig. ..—■ Kilenc és három az tizenkettő. —'Ez igaz, de kilenctől háromig csak hat óra. Az as Bzony csodálkozva nézett, a fiatal prfénszorra. Az arcán látszott, hogy kételkedik vendégének matematikai tudásában. Megegyezer megkérdezte: — Csakugyan hat és nem, tizenkettő? — Hat, kedves Mayene, hat. —Szóval maga ma hat óráig nem gondolt rám. Hat óráig volt hűtlen hozzám.~ Beösmiarném, ha így lenne. Elé ne higyje el. Munka köziben minden gondolatom magánál járt. És én azt hittem, hogy ezt maga meg is érezte. Higyje el, a férfi a legerősebb munka közben is arra gondol, akit szeret.Sőt dolgozni is csak annak dolgozik, akit szeret. A munkám különben is valamelyes vonatkozásban van magával. — Igazán ? Ez nagyon érdekes. (Milyen összefüggés lehet köztem és a szikroszkóp között ? Az asszony hörpintett a teáiból, harapott a cukrászsüteményből és odaszólt a professzornak. ) i Jövevények az erdélyiek Hagyvontafnában — A kamara, ülése. — (Bukaresti tudósítónktól.) A kamarában Pop Gkita ploestii tanár, aki román nemzeti párt programmal, Szamosujvárt képviseli, azt ajánlotta a belügymniszternek, hogy a város milliós kölcsönének hováforditását ellenőrizze. Burdeni ploestii Mbeiáli® képviselő, az ottani prefektus vejte közbeszól és .1 popot jövevénynek nevezi. A román nemzeti párton erre nagy lárma és zaj tör ki s miközben a padokat verik kiáltoznak: — Eddig csak regionalizmussal vádoltak, most már jövevényeknek néznek minket! Azt akarjátok, hogy visszamenjünk Erdélybe? Az elnök hiába igyekszik a rendet helyreállítani. Bocs ibevér és Ivána Szovóra terem közepére futnak és onnan tiltakoznak Burdeni sértése ellen és szemére vetik, hogy görög származása mellett mert a tiszta románokat inzultálul. VajdaSandhr közbelépésére nagynehezen helyreáll a csend, mire az elnök helyteleníti Burdeni kifejezését, aki szavát viszavonja. Jacobescu parasztpárti a hadimkkantak ügyében interpellálés szemére veti a kormánynak, hogy mostoha elbánásban részesíti azokat. Az interpelláció után az ülés véget ér, k nézte az ajka is, hogy elég pirosak-e, aztán elfordította a fejét, hogy jobban, lássa a halántékához tapasdó hajtincseket. Az egyik fürtöcskét odaszorította a füléhez, hogy mozdulatlanul maradjon, a másikat megborzolta kissé, hogy lengébb legyen. A professzorban egy pillanatra megakadt a szó,de aztán folytatta: — A" különböző sejtek jellegzetességét megállapítani nem volt nehéz. De annál több mukát ad annak fiénerítése,hogy melyik a hím és melyik a nőnemű sejt. Remélem, hogy a mikroszkóp bevilágít ebbe a misztérumba is. A szerelem fiziológiája ugyanis amellett szól, hogy mindig a férfi az aktívabb fél. Ennek az aktivitásnak az egymás mellté tett sejtekben is meg kell nyilvánulni. A mikroszkóp lencséje alá helyeztem tehát olyan sejteket, amelyek a kísértetek folyamán különböző neműeknek bizonyultak. Férfi és női sejtek állottak szemben egymással és a mikroszkópival azt kellett megfigyelni, hogy melyik sejt lép elsőbben akcióiba. Az első megfigyelések szerint a hipermanganumra reagáló sejt volt a támadó fék tehát eldöntöttnek látszott, hogy a férfisejt. Azonban a tudomány bemlérheti be ennyivel, mert a tudomány a megtalált igazságot csak akkor tekintheti abszolút igazságnak, ha leg