Temesvári Hirlap, 1924. április (22. évfolyam, 73-95. szám)

1924-04-20 / 90. szám

A mai lapszámunk ára 5 lei TEMESVÁRI HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Temesvár-Belváros, Pa Libertăţii (Jenőherceg-tér)3 Telefonszám 14—12 Sürgönyeim: Hírlap Timişoara Ax etafixetea in Rom­inUfaui ttgém évre 900 lei, félévre 450 lei, havonta 75 lei, helyben hixbox, vidékre pontl«. Az összes külföldi államokba havi 90 lei, negyedévre 270 lei, mely külföldi valutá­ban fizethető külföldi folyószámláinkra. Alapítottál POGÁNY MIHÁLY 1924 április 20, vasárnap. Az egyes szám árat 3 Lei Jugoszláviában 1*50 dinár, Csehszlová­kiában 1 c.­ll, Magyarországon 090 K, Ausztriában 1500 o K, Amerikában 1 cent, Olaszországban valamint Fionjében 1/1 líra. Bukarestben Lel 3*30 Nyomda: Hunyadi grafikai vadinté­­zet, a Temesvári Hírlap nyomdája T­emesvár-Belváros, Raţa Ţepeş Vodă (Lenau-tér) 2 Telefonszám 14 —14­­­90. szám. Világfeltámadás írta: Járosy Dezső A húsvéti feltámadás állefujás g­ örömnap­ja, állítja meg rövid pillanat­ra­­ lánya,tett hétköznapjaink várandó világnépét. Az isteni titkok kiapadha­tatlan mélységeiből uj erőforrások nyílnak s a megviselt emberi lélek az ünnep pillanatnyi intermezzojában nem csupán a fáradtságos munka óhajtott szünetét találja fel, hanem a vallásos e­lmerülés vigasztaló­­ ellensége mellett a küzdelmes és aggodalmas élet nyitott rejtélyeire is választ keres. A hétköznap az élet fáradt küzdelmesét szétválasztja, de az ünnep és szünet nyugalmas pilifianatában egymásra is­merünk, a magunk és a mások lelké­ben keressük az üdvözítő életnek azt a na­gy kegyelmét, mely a Feltáma­dott a­jkain­ keresztül is­­a Békének és Békességnek égi­ ajándékát kínálta fel a világ számára. Ez a világbéke s ■ennek mennyei és földi ajándéka hus­­vét föl támadt igazságának megújuló vigasza, melynek vártában tiz év há­borúja és átmenete árán küzd és bu­kik el a vergődő világnép. Húsvéti örömünk csendes békepil­­lantaiban, mikor mult meddő siván­­ságán és reménytelenségén pihen meg bágyadt szemünk, keressük az okozó­ját annak, ki az emberiség e nagy vi­lágkálváriájának volt értelmi szer­ző­ja S mikor a világot sarkaiból ki­forgató végzetes erkölcsi és gazdasá­gi kataklizmájának következményei folyton súlyosbodó aggodalommal töl­tik el hiétfeözala­pánkot, békét kere­sünk, nemzetközi békét, ország­aik és népek kézfogója után epedünk, győ­zőnek és l­egyőzöttnek őszinte fegyver­­barátságát hirdetj­ü­k akkor, mikor mindezek ellenkezőjétől hangos a vi­lágnak mind a négy sám­m. Remény­telien vergődésünkben leh­et-e bizal­munk akkor, mikor az élet n­agy érté­keinek naponként való devalvációját kell elkönyvelnünk s mikor ahelyett, hogy az 1914. év előtt való világálla­potnak zarándokolnánk a béke eszmé­jéhez, uj­­alakulatot sürgetünk, mely­nek minden atomja véres háború lá­zától és gőgjétől van telítve. Államalakulatok, változott­ határok és felfogások napi ütközőjében keres­sük a lelki zavar és fejetlenség kut­­forrását, pedig­­az eredendő hiba ben­nünk van. Az élet lelki és szellemi mélységeinek boldog birtoktudata el­vesztette hitelét. A háború zivatar­ját átélt, megviselt ember az eszményi felemelkedés isteni és emberi köteles­ségérzete helyett a kétségbeesés hi­deg szeszélye fogta el Az anyagi hű­ség világnézetté lett Mammon min­denkit üdvözítő egyetemes varázsa fogta rabul nemcsak az egyeseket, ha­nem az országokat is. A megváltást és feltámadást a jó valutától és az ol­csó áraktól váltjuk egyesegyedü­l, a belső örök emberi értékeknek, az esz­­ményiségnek néhány hordozója és hirdetője szinte a köznevetségnek lett a szomorú tárgya és kiszolgáltatottja. Országok és nemzetek a testvéri paci­fizmus helyett (a féltékenység és bizal­matlanság tekintetével néznek egy­másra. A­ nagy békeegység, mely nem­zetközileg volna kívánatos, nem tud létrejönni. Hatalmak és legyőzöttek érdekcsoportulásában minden áldott pillanatban új érdekszempontok­ jut­nak kifejezésre s a békealakulat kez­dettől fogva nélkülözi azt az őszinte­séget, mely az egyetemességnek egye­düli föltétele. A testvéri kohézió helyett nemcsak az egyeseik, hanem a közösségek lelké­ben is a nyugtalanság és a széthúzás fogfia,­ helyiet. A tekintély tiszteletének hagyományos öröksége porba hullott s a f­egyver fölényének és hatalmának kell védelemre sietnie ott, ahol a belá­tásnak kellene győznie. A fegyvert, melynek béke után nemzetközi boj­kott lett volna az igazi sorsa, sohasem csillogott rátartóbban mint most s mi­kor az imperializmus ma e világ lát­szólagosan leggyű­löltebb fogalma, láng­­ra izzóbb és gyű­jtőbb, mint volt ré­gebben, mikor azt láttuk, hogy egye­temes békénket sem élet, sem halál, sem háború, vagy földindulás nem veheti el tőlünk. Büszkélkedünk az­zal, hogy a háborúból a békébe átveze­tő idők p­arázsforradalmi tüneteit lo­kalizáltuk s a jövő nyugalmának az­zal adtuk a biztosítékát, hogy a forra­dalom élő tüzét távoltartottuk ma­gunktól A tűz parazsa ott szunnyad a jövő idők méhében s minél tovább vá­rat magára a nagy nemzetközi kon­szolidáció, annál több táp jut a pa­rázsnak, mely várja a másodpercet, hogy a nyugtalanságnak adjon­­világ­­polgárjogot Amíg­­világok, nemzetek és egyesek lelki és gazdasági szakadéka­i egyre na­gyobbak, addig húsvéti béke és igazi feltámadás s­em szállhat­­a szét züllött s egyre szertelenebb életel­emekbe. Ünnepalkalmakon eszmélünk, elköny­veljük az uja­bb szakadék­aikat, de a­z idők egyre súlyosbodó és engesztelhe­tetlenebb szelleme fölött nem vá­gyunk többé sem­­a percek, sem az esz­tendők urai. A küzdelmes élet, mely a földgömb világfilmjén pereg, egyre szomorúbb meglepetéseket tart szá­munkra s nincsen semmi reménység arra, hogy a nyugalom hőn óhajtott vil­ágperce a közeljövőben ránk vir­radj­on. A Gondviselés titka­, mit hoz la lavina útja, melyet fergeteges pá­lyáján senki sem tud megállítani. El­hozza-e az áldott világpilanatot, mi­kor a kálváriiajárás nyomán feltáma­dás, béke és testvércsók lesz a világ­egyetem ünnepi kézfogója, vagy még nagyobb világgazdasági tönk, egye­netlenség, erkölcsi és gazdasági össze­omlás következik majd, melynek csak egy tisztuló útja lehet, a teljes meg­semmisülés árán bekövetkező teljes újjáépítés. Lelkeknek és világnézeteknek kell újjáépülniük. A föld szivének kell megújulnia, hogy eltemesse tiz évnek szomorú örökségét s hogy az egyenet­lenség, gyűlölség és meghasonlás sír­jából kikelő világfeltámadás a cse­lekvő és purifikáló békének hozza el új és boldogító országát! FRANCIAORSZÁG ELISMERI A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁGOT, Parisból jelentik: A francia kormány, felhatal­mazta az athéni francia követet, hogy is­merje el az új görög köztársaságot. Az elismerés akkor történik meg, amikor a görög kormány a köztáraság megalaku­lását a követelt hivatalos jegyzékben tu­datja. Újra mozgolódnak a marokkói láza­dók. Madridból­ jelentik: A marokkói lá­zadóik újra fokozottabb tevékenységet fejtenek ki. Ezidta a héten váratlanul meg­rohanták a spanyol csapatrésze­ket és üt­közetbe bocsátkoztak velük. A spanyo­lok részéről egy ezredes és több közle­gény elesett. Egy alezredes megsebesült. FRANCI­A-JUGOSZLÁV SZÖVET­SÉG. Belgrádból jelentik: A Novosti megerősíti a párisi Matin híradását, mely szerint a­ jugoszláv királyi párnak május végére tervezett látogatása alkalmával Franciaország és Jugoszlávia szövetségi szerződést kötnek. Bálványimádás Szeretlek-e én, vag­y imádlak?... Nem tudom, de ha szemedbe tekintek, Érzem, égi fényhullámból meritek ilyenkor-nektárt, mely izzó lelkemen Végigömölve, dalba árad... Hogy zeng a hárfám, ezer éve már! És az idő fölöttem egyre száll.. • Az élet síró, kacagó világa. Nekem csak sejtelmek megcsillanása; A beteljesedés te vagy, magad! Aki, ha szól, mint templomnak harangja, Szent áldozásra hív csendülő hangja És szivemből buggyan daláradat . . . Szerelem-e ez, vagy örök imádat? • . • Nem tudom; de ha karjaimba zárlak, Érzem, a mennyet tartom keblemen. A mennyet, mely csak azért szállt a földre Hogy glóriát fonjon Madonna-fődre Csillagjaiból — minden énekem. (Kolozsvár.) Kosztolánszky István. A másvilág f­embe írta: Péterffy Tamás. (Utánnyomás tilos.) I­gazi­ székely lovat árult köpeci Aká­­csos Péter a kőhalmi­­ vásáron. Nehéz még­ csak találni is mostanság igazi szé­kely lovat, mert az a gyönyörű lófajta a legszebb székely kancáktól­ meg a tisz­ta vérű arab­­Csődöröktől származott, a mikor még gyakran jártak török basák Erdély földjén, hol­ mint barát,­­hol mint elllenség. Hát az a valódi székely Ló csodaállat volt és kanca. Akácsos Péter meg sem állhatott a kőhalmi vásárion a szekeré­vel, s amely után vala kötve a gyönyörű állat s már mellette voltt a vevő, — bo­­dosi Molnár Jancsi A vásár megtörtént sebtiben, nem­ cigányosan, hanem hirte­len. Aztán beültek áldomást inni a jó szen­verési szász borból. Kocintgattak, köszöntgettek. — Az a fennvaló igaz Úristen tartsa meg a­­kedves családodat, Péter, jó egészségben és áldjon meg tégedet is minden jókkal!... —­iSszerencsét kívánok én is a lóhoz, .Jancsi barátom s a családodban több örömet, mint nekem valll... így, ment ez az áldiászkodás, köszönt­­getés, die már a második fél Mer bornál hangosabb­ lett a beszéd. Valami meleg­­ért kívántak, die ilyen korán még nem vala, hát kocsonyát ettek és diskurál­­tak. 'Bodosa Molnár Jancsiknak igen kel­lemes vala a beszédje. i Sokat járt-kelt ember s tud alkalmazkodni a helyzethez mindenkor a hires lókupec... "Mert aztán mégis szinte­ szinte, hogy illetlenül­­ellkacagta magát, mert az elke­seredett Akácsos­­Péter úgy elgondolko­zott, hogy megfújta evés közben a ko­csonyát ... Bodosi Molnár Jancsi akarva nem akarva törli ligetté a száját s eltakarta a nevetését. Úgy gondolkozott, hogy ennek az Akácsos Péternek nagyon tele l lehet a keserűség fazeka.­­Sok rosszat összera­kott n­eki immár az élet]... És ügy is volt... A második félliter bor elfo­gyasztása után kirukkolt a­ köpeci ember a panaszaival. Előkerült életének kese­­r­üségfazeka a levette róla a fedőt... — Csak huszonnégy óráig szeretnék' Isten lenni !... 'Molnár Jancsi nyomaték okából sze­mére húzta a kalapját s csak úgy alóla eresz­tgette a szavakat: — Rósz 'Isten isennél, Pétert... — Ugyan miért? — Igen-igen el vagy, keseredve. Nemi adnál te ezen a világon még egy kanál­nyi örömet sem felnidnek!... —■ Hát az Isten talán sokait ad? — veti oda Péter a szót. — Nem sokat, — magyarázza Molnár Janssi, — d­e­­mégis csak elvétve juttat egy-egy cseppet... csak o. PUflfiF JE El­fí NagyszerszintMost Sörgyár gyárt. A ül löl 2Ü1 1 Elárusítók kerestetnek. Óvakodjunk az utánlatoktól !

Next