Temesvári Hirlap, 1924. május (22. évfolyam, 97-119. szám)

1924-05-01 / 97. szám

TEMESVÁRI Szarket­tőség és kiadóhivatal: Temnesvár-Belváros, Bk Libertăţii (Jenőherceg-tér), Telekmazám 14—12 Sürgönyeiül: Hírlap Timişoara XXTL évfolyam. Ás etfizetés ár* Romániába* egész érm 100 lei, felér­re 459 ki, luvánla 75 W, helyben házban, ikrékre postán. Ás feszes külfödi államokib* bari 90 lei, negyedévre 270 lei, mely külföldi vasúti­­ben fizethető külföldi folyószim­țifikrs. Alapítottál POGÁNY MIHÁLY 1924 május 1, csütörtök. Az egyes szám ára 3 Lei Jugoszláviáinál 1*30 dinár, Csehszlová­kiában 1 e. K, Magyarországon 000 K, Anank­ában 1500 a. k. Amerikában 1 cent, Olaszországban valamint Fiumében */, lira. Bukarestben Lel 3*30 Nyomda: Hunyadi grafikai mi­nte­­tet, a Temesvári mrlap nyomdája. Temesvár-Bel­város, Fest& Ţepeş Vodă (Lenan-tér) Telefonszám 14 —14­97. szám. M­áju­s elsőej€-ra Ébredő természet virradata köszönt reánk, mikor a májusi nap első reggelén vüdítő virágítók a dúsnak és várományos ki­keletnek vagyunk a­ tanúi. A­­termésset nyíló gazdag pompájában nemcsak szem- jóléti és érzéki világaink telik meg új és friss benyomásokkal, hanem emberi re­ménységünk jövendő szép kalászait, mint a mindennapi föltételeit és ígére­teit is boldogítóan sorakoztatjuk jövő gondjaink ellensúlyozásául. A természet kitárja május kapuit, pazar káprázatá­­val, napjának tűző sugaraival fennen hirdeti természetnek és etetnek ájuló ki­keletét. Az ünnepi május elseje minden időben megállította a világ emberi gépe­zetét, figyelemre gerjesztette az utótél és előtavasz csalódottja­it s szinte a­ ter­mészet boszorkányos varázsával hu­szonnégy óra röpke ideje alatt tárja fel a természet­­bőséges igézeteit. Az utótér, az előtavasz is nyit és ikonit ul és ercs virágkelyheket, de a tavasz ünnepi vi­rágillata május elsején tesz udvari ké­pessé. A természet a föld örök és állandó nyi­tott paradicsoma, melynek kincsei közö­sek és m­ind­annyin­aiké. Az angol parkok­­ kertészeti raburisztikái nyújthatnak a vi­l taisssora magángyönyört, de a természet végtelen folytonossága, mely rónáinkon, völgyeteken és hegyeinken mint az Ég ter­ülészetes művészet» terül el és hullik alá, mindannyi irakié. Nyitó t­avasz _első napján bontja szárnyait ez a nagy titok, melynek minden halandó tesz reszítse, szakítson akár­­erdei virágot, akár a ko­ra tavasz üvegháziknak legszebb ü­ltetvé­­nyét. Élet és napsugár,, virág és kikelet­kelnek veiszmgr i­sl akik talán az élet, hétköznapjának áradatában szinte öntu­datlanul könyveljük el a tenyészet pa­zar ajándékait, május elsején in­termet- 7,ót tartunk s úgy köszön­tjük május keső napját, mintha először ontaná reánk ál­dó sugarait és úgy nyúlunk az első nyíló virághoz, mintha az Ég közvetlen harmatja permetezte volna csak azért, hogy május elsején szórja első iMartrsz­­garai­t. Természet és ember viszonyában: két­­­ségtelenül­ meg kell állapí­tanunk, hogy az embernek a természet felé való intuí­ciója akkor a legfrissebb, mikor életvi­­­­­zonyai és bold­ogulása is a legrendezet­­teb­bek. A háború vértől­ áztatott föld­jén csak halálrózsák nyílnak ,s­ a harc­­mezőre siető közlegény zubbonyának ró­zsáját is a kedvese könnye és keserve hervasztja el. Hideg és önző, anyagán­ és gondtól terhe­s étel önmagába merül el, némán mereszti szemét a természetre, nincsen­ számára szava és megértése. Pe­­­diig a természet az életnek, az élet drága világának,, a művészetnek örök és kime­ríthetetlen fonása., Mi lett volna, a mű­­vészetben, ha a természet ősmintája nem vevelálja számára szintben és­­hangban, kőben és anyagban mindazt, ami maga is a legtökéletesebb művészet. A termé­szet a művészet kimeríthetetlen Múzsá­ja s mindaddig, mag­a, l­ra tiszta szim­bóluma és valósága tesz a művészi kife­­j­ezés kimeríthetetlen forrása, maga a ter­mészet tesz az első és legközvetlenebbü­l érzékelhető objektum élet és művészet­e számára. A természetet túlozni nem te­het s a naturalisztikus irányzatok még oly féktelen túlzásai is csírájukban őriz­ték azt, mit az ősanya, a természet mé­­hében hordott. Első humánus kötelességünk, hogy ta­nítsuk meg a bágyadt, a szenvtelen,, so­kat csalódott embert újból a természet szépségeinek ismeretére. Üvegházi növé­nyekkel, kik önmagukban emésztődnek fel, nem lehet az életet széppé tenni. A természet a szép élet paradicsoma, de an­nak örömei csak annak nyílnak, ki azok­ra méltó lesz. Kitartó tél, szeszélyes ta­vaszi után legyen megértő májusunk Mikor élet és természet egymásra borul s a zaklatott ember újból érzi, hogy a te­remtésben, a­ természetben egyek va­gyunk, nap fényét és melegét, virág il­latát és gyümölcs­özét senki sem rabol­hatja el it­ten. A természet dekoratív világa és felkészültsége nemcsak az élet ragyogását és kellemességeit szolgálja, hanem a bamiak való titkos elt­érülés a Lélek naiv derűjének válik a­ forrá­sává. Hu­pelk­ult­úrának és természeti szépsé­geknek egymásrautaltságára vall, hogy nagyvárosok kőtengerei közé is odavará­zsolták a nyíló természetet. Európai vi­lágváros-versenyek alakultak ki és a kertész és rendező művészeti invenciója épülethomlokzatokat, vil­lanyoszlopokat pillanatok alatt vá­rosd virágparadicsom­okká varázsolt át. A virágnak ezen városi kultu­szát azonban a háború teljesen letarolta. Elf­elejtettü­k a természetet, elfelejtettük a virágot is. A nyíló­­völgyiből, a fenyves erdőbő­l ha­lál mező tett, városaink időten­­gerei is virágtól és illattól fosztottan vi­rágdísz nélkül hirdették, hogy nincs vi­rága nincs étel... fia van város, akkor Temesvár volna az, amely a nyári virágpa­rad­i­csom sor­sára volna alkalmas. Nagy kiterjedésű, nyíló parkjaink, világhírneves kertésze­tünk a természete­te­s helyzet kettős jog­címén követelik, hogy éljünk is az adott, kerettel. Elnéztem a­­tavalyi nyáron Lloyd, vor­unkat s elszo­goro­dt­am, mikor láttam, hogy a kőemberek szivén át ho­gyan nem tud nyílni, még a balkoniak legszerényebb poluniócskája sem. Volt háromemeletes palota végnélk­üli, front­­ital, de ormán­ynak néhány, halvány, cse­­nevész növény hirdette, hogy tehetne az életnek több virága is... Tavasz nyitó­ májusának első’ napján kvessün­­k frigyet a szép természettel, a nyitó virággal. Ahol virág van,, ott tesz illat is, álltati­ a létekben, az egyesiben, il­lat a csokorban, a társadalom nagy és ke­vert virág füzérében, hol egyenlőre csak hervadó« köszönti május első felkelő napját! ______ l. d. AZ U­­RALKODÓPÁR GEXFREX. A svájci távirati ügynökség jelentése sze­rint Ferdinánd király és Mária ki­rályné azon óhajuknak adtak kifejezést, hogy szeretnék Crenfben a Népszövetség titkárságát és a nemzetközi munkaügyi hivatalt meglátogatni. Megállapodás tör­tént, hogy az uralkodópár május kilence­dikén érkezik Genfbe. Fogadtatására az előkészületek már megtörténtek. A pénz őfelsége című cikkemben rá­­világítottam a romániai ipart, és keres­kedelmet fenyegető összeomlás okaira, de úgy látszik, hogy sokan a bankok el­leni támadásnak deklarálták ezen cik­ket, holott minden objektív bírálónak igazat kell adni nekem abban, hogy a be­tegség megállapítása támadásnak nem minősíthető. Az ipari és kereskedelmi összeomlás veszélye nem lehet közöm­bös dolog a bankok szempontjából sem, mert hiszen­­­a betegség elhallgatásával vagy pláne letagadásával a bankok ön­­önmagukba­ szu­ggerá­lnák közgazdasági életünknek egészséges voltát, pedig a valóság az, hogy ezt a súlyos betegséget hipnózissal gyógyítani nem lehet. Tagadhatatlan tény, hogy elsősorban a kormány deflációs pénzügyi politiká­jának eredményeképpen a szó teljes ér­telmében pénzin­ség sorvasztja Nagy­­románia közgazdasági életét. Én nagyon jól tudom azt, hogy a bankok önmaguk erejéből legfeljebb ha enyhíteni tudnák a minden alkotás lehetőségét megölő pénzinséget, ámde arról józan ésszel még beszélni sem lehet, hogy a bankok egye­dül, tehát a kormány és a nagyközönség segítsége nélkül vállalkozhatnának ezen súlyos probléma eredményes megoldá­sára. Sokkal mélyebben gyökeredzik ez a baj, sokkal elhanyagol­tabb­ a betegség, semhogy radikális eszközök igénybe vé­tele nélkül, teh­át egyszerű langyos bo­rogatással, vagy bármilyen kuruzslással megnyugtató eredményeket lehetne el­érni. Vizsgáljuk tehát a betegségnek ere­deti okait és állapítsuk meg a kormány és a bankok feladatait és ezzel egyide­jűleg világítsunk rá mindazon bűnökre és mulasztásokra, amik a mai vigaszta­lan pénzügyi helyzetet előidézték. Legelsősorban megállapíthatjuk, hogy a pénzügyi kormánynak deflációs poli­tikája kész öngyilkosság akkor, ha ezen politika csupán az ipar és kereskedelem agyonnyomorításával vihető keresztül, ha tudniillik ezen a pénzügyi politikának az ad lehetőséget és bázist, hogy az ál­­lami, mint legfőbb munkáltató, illetve fogyasztó, az évek előtt eszközölt ipari és kereskedelmi állami szállítások ellen­értékét nem fizeti, illetve nem­ egyenlíti ki, tehát pénz nélkül operál, amely ope­rációkba azonban az ipar és kereskede­lem feltétlenül belepusztul. Én nem tud­hatom, hogy milyen hatalmas összegek­re­­rag az államnak az iparral és kereske­delemmel szemben fennálló belföldi adóssága, de tekintettel arra, hogy az állam tudomásom szerint kis emberek­nek is aránylag nagy összegekkel tar­tozik, s kell tételeznem azt, hogy ezen mindenesetre horribilis összegeket kitevő belső adósságok készpénzben való ki­egyenlítésével az állam valóságos meg­váltó munkát, teljesítene és végered­ményben hihetetlen nagy százalékkal enyhítené a pénzinséget. Ha, min többre, mint csupán egy m­illiárdra taksáljuk az állam belső adósságait és ha ez a mil­liárd az ipar és kereskedelem támogatá­sára kifizetve, illetve az állam részéről folyósítva lenne, milyen fellélegzés, mi­ mas állam­it­ebrnik­ok­ szerepe Román­­lai Realspoakcsíks&gfs­életében Írta: Kabos Artt­fR­­ lyen nagy fellendülés következnék be ezen várva-várt állami gesztus után! Nem szabad feledni, hogy ez a mil­liárdnyi állami adósság, ha most, tehát évek múltán teljes összegben is kiegyen­lítést nyerne, még akkor is óriási vesz­teséget jelent a belföldi ipari és keres­kedelmi hitelezők szempontjából, mert hiszen ez a pénz ma elvesztette vásárló­­erejének több mint ötven százalékát. Érthetetlen dolog az, hogyha már a bel­földi állami adósságok kifizetése kész­pénzben nem is valósítható meg,­­ miért nem történik intézkedés aziránt, hogy a hitelezők ezen követelésének megfelelő százaléka legalább állami adók és illeté­kek kiegyenlítésére, illetve elszámolá­sára legyen felhasználható? Látszólag ez csekély dolog, de azért nagy jelentő­ségű, mert a hitelezők az alku­ ezeni intézkedésében bizonyos fokú jóindula­tot látnának és azonkívül az adóknak ilyen módon való elszámolása leapadt a­ forgalmi tőkéjüknek jelentékeny telükr­­mentesítését is eredményezné. Nem elég az, hogy az állam­ kimondja és szigorúan keresztülviszi a deflációs pénzügyi politikát, mert hiszen a leg­jobb, a­ leghatásosabb orvosság is ab­ban a pillanatban méreggé válik, ha nem­ okosan, nem előírás szerint, hanem mér­téktelenül alkalmazzák. Hogy a deflá­ciós politika a kívánt eredményt idézze elő, tudniillik növelje a pénznek külföldi és belföldi vásárló erejét, ahhoz szüksé­ges, hogy az egész közgazdasági organi­zációban példás rend teremtessék. Szi­gorú következetességgel létesíteni kell mindazon intézményeket, amiknek élet­beléptetése folytán ,a készpénzzel való fizetések nagymértékben mellőzhetők, ilyen intézmények a dealing forga­lom s a Nemzeti Banknál a giró számla. Ezeknek gondos és­­szakszerű kiépítései által bizonyos, hogy néhány milliárdnyi­ bankjegy válnék nélkülözhetővé. Bár azután még a postatakarékpénztárnak a békében fényesen bevált intézménye is — a fentiek kiegészítéséül — szintén­ megvalósíttatnék, akkor a mai bankjegy­­forgalom mellett is, alig volna érezhető a pénzhiány. A nagyközönségnek a pos­tához való megrendült bizalmát vala­hogyan vissza kellene nyerni, mert ma" alapos "reorganizáció nélkül el sem kép­zelhető, hogy valaki a postára bízza va­gyonát, amikor tudniillik a pénzesutal­ványok kifizetését is rendszerint ki kell­ könyörögnie az érdekelt publikumnak. Az államnak sürgős és fontos fel­­adata lenne még az, hogy a Banca Na­ţionala jobban és igazságosabban be­illeszkedjék a mi közgazdasági életünk­be. A Banca Naţionala által megszava­zott és folyósított kölcsönök arányos el­osztását magasabb nézőpontból kellene ellenőrizni, mert ennek az intézménynek helyes és igazságos működésétől függ. Nagyrománia iparának és kereskedelmé­nek fejlődése, vagy összeomlása.­­Min­­dentől eltekintve, elsősorban kötetessé­gévé kell tenni a, Banca Nationalának, hogy figyelemmel kisérje azt, hogy azt u­jralesi és tisztit Millik­ Péter. Telefon 529. Telefon 529.

Next