Temesvári Hirlap, 1924. november (22. évfolyam, 247-270. szám)

1924-11-02 / 247. szám

om évfolyam Szerkesztőség és kiadóhivatal: Temesvár-Belváros, Pa Libertăţii (festőherceg-tér)) Telefonszám 14—12 Sürgönyeim: Hírlap Timişoara Az előfizetés ára Romániában egész évre 900 lei, félévre 450 lei, havonta 75 lei, helyben házhoz, vidékre postán. Az összes külföldi államokba havi 125 lei, negyedévre 375 lei, mely külföldi valutában fizethető külföldi folyószámláinkra. Alapította PODÁJNY MMÁUT Az egyes szám ára 4 tel Csehszlovákiában 1 c. korona, Magyarországon 2000 korona, Ausztriában 2000 *c. korona, Amerikában 1 cent, Olaszországban valamint Fiumében is lira. Bukarestben Bel 450 Nyomda: Hunyadi grafikai műinntézet, a Temesvári Hírlap nyomdája Temesvár-Belváros, Haţa Ţepeş Vodă (Lenau-tér) 2( Telefonszám 14 —14 1924 november 2. vasárnap ar IAP 6 m m ammmmm mm 247. szám. s hangulat írta: KABOS ÁRMIN. Fagyos szél és dermesztő hideg bénította meg közgazdasági életünk minden életmegnyilvánulását. Téli pihenő, a végnélküli hótakaró alatt — a természet rendje a világ teremtése óta ... A téli képnek nyomasztó, lehangoló hatását ellensúlyozza az eljövendő tavasz, az emberiség szívébe plántált érzés az újjászületésről, a tavaszi nap csodás hatásáról, ami új életet, új vágyakat és új boldogságot jelent. Közgazdasági életünk tavaszát várjon várhatjuk-e? Várhatjuk-e az előzmények után annak tudatában, hogy közgazdasági életünknek nincsen levegője, nincsen napsugara, nincs semmi, ami új életet, új életerőt öntsön elhervadt, vértelen szerveibe. A mi tavaszunk és nyarunk elmúlt, de nem történt semmi jelentős megmozdulás, semmi kísérlet, az életösztön diktálta önvédelemre. Valahogyan Bukarest felől olyan sorvasztó szél áramlott ide, a csatolt országterületek felé, amely elpusztította közgazdasági életünk gyönge vetését. Eszmék, ideák, energiák mind elsorvadtak és nincs senki ekszponált társadalmi állásban működő férfiú, aki tudását, meggyőződését Nagy románia szolgálatában érvényesíteni merné, vagy tudná, mert a központi pénzügyi kormányhatalom nem respektál, illetve negligál minden egyéni, avagy társadalmi akciót és olyan abszolút hatalommal diktálja akaratát közgazdaságunk minden szerveire, hogy itt nálunk önálló, egészséges közgazdasági életről szó sem lehet. A jogos kritikát, az egyéni ambíciót, a hazafias lelkesedést a kormányhatalom száraz és egyoldalú ténykedései soha nem pótolhatják. Bratianu Vintila pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozatában ridegen, ide világosan jelezte az előtte tisztelgő nagyipari küldöttség előtt, hogy egyáltalán nem kiváncsi a mi közgazdasági életünk faktorainak véleményére, ő neki megvan a maga meggyőződéses pénzügyi politikája és így ő tántoríthatlanul halad továbbra is a maga utján és ha pénzinség miatt elhull majd a romániai nagyipar és kereskedelem férgese, akkor a megmaradó ipar és kereskedelem olyan egészséges lesz, amilyen egészséges iparra és kereskedelemre Nagyromániának szüksége van. Bratianu Vintila nem szószerint mondta a fenti szavakat, de a sorok között így olvastuk és csak így értelmezhettük a kijelentéseik Nos hát a mi közgazdasági helyzetünk világos, semmi reményünk sem lehet ahhoz, hogy bármilyen okos érveléssel, avagy társadalmi akcióval a pénzügyi kormánynak — véleményünk és meggyőződésünk szerint — végzetes pénzügyi politikáján változtathassunk. Hiába félünk a jövőtől, hiába érezzük, hogy a gazdasági összeomlás nemcsak a „férgeseket“, hanem az egészséges ipar és kereskedelemnek nagy százalékát is maga alá fogja temetni, hiába minden érvelés, a kormányhatalommal szemben nem lehet igazunk. E szomorú közgazdasági helyzetből kifolyólag a tétlenség, a mindenbe való beletörődés indokoltnak látszik. És mégis azt mondjuk, hogy nem lehet, de nem is szabad véglegesen feladni a reményt, a küzdelmet, egy átmenetileg tűrhetőbb jövőnek megteremthetése iránt. Véleményünk szerint legalább lokális védekezésről kellene gondoskodnunk. A pénzügyi kormánytól függetlenül megvalósíthatnók a helyi clearingek és a nagyobb városok kereskedelmi és ipari érdekeltségei között — tekintélyesebb bankok belevonásával — a csekkforgalmat. Minden intézkedést ami a készpénzszükségletet redukálni képes, meg kell tenni, mert ahogy a készpénzforgalom lebonyolítása ma történik, olyan nagyarányú időrablás és nagytömegű pénznek meddő lekötése, hogy elsősorban ez a körülmény hat bénítólag közgazdasági életünkre. A bankoknak, a kereskedelemi és gyáriparnak egymásrautaltságát nemcsak megérezni, hanem egymás között respektálni is kell. A megértésben, a kölcsönös támogatásban óriási erő rejlik. Ezt a ki nem használt, inkább csak sejtett mint ismert erőt közgazdasági életünk szolgálatába kell beállítani. Értjük és érezzük, hogy az így akcióba állított erő sem képes a kormányhatalom erejét megtörni, vagy helyes irányba terelni, de hisszük, hogy pillanatnyi, átmeneti védekezésre elegendő teljesítményt tudna kifejteni. És ha csak rövid időt is nyernénk vele, ha ezzel a gazdasági összeomlás időpontját egy kissé kitolhatnék, már akkor is eredménynek lehetne minősíteni ezt a tevékenységet, amely végeredményben nem lenne más, mint egy kis reménységnek beleszuggerálása a mi csüggedt lelkeinkbe. A helyzetet reménytelennek látjuk, de azért mégsem szabad letargiába esnünk, hanémi egészséges eszméket, megvalósítható ideákat kell termelnünk és meg kell telítenünk vele egész Nagyrománia levegőjét. Mindegy, hogy a ma uralmon lévő kormányférfiak megszívlelik-e, akceptálják-e a felszínre kerülő eszméket, fő dolog, hogy kitermeljük és forgalomba hozzuk azokat és igyekezzünk ezen eszmék zászlója alá minél nagyobb és minél értékesebb tömegeket toborozni. A szabadon szárnyaló és Nagyrománia boldogulására hatírozott eszmék hatalma nagyobb mint bármelyik kormányhatalomnak egyoldalú, avagy diktátori erőkifejtése. A kellő tudással és hazafiasan gondolkozó egyénnek csak bele kell mélyednie közgazdasági helyzetünk bírálatába és nyomban fog találni olyan közgazdasági értékeket, amik ma teljesen elhanyagolva, parlagon hevernek. Ezekre az elhanyagolt értékekre csak rá kell világítanunk és megfelelő világítás mellett egészen új perspektívák fognak megnyílni gazdasági kibontakozásunk ma még járhatatlan útjai felé. Próbáljunk rávilágítani ezen értékekre. Bank és hitelintézeti, valamint ipari részvényekben sok milliárdnyi értékek hevernek éveken át parlagon. (Igenis parlagon, mert a mai hitel és pénzviszonyok és méregdrága kamatlábak mellett mindazon tőkék és értékek, amelyeknek kamatjövedelmeire mindenkor egy álló esztendeig várnikell, nem jelenthet olyan jövedelmet, amely jövedelem a mi közgazdasági életünk vérkeringését táplálni tudná! Akkor, amidőn a betevő hetenként, avagy havonként élvezheti megtakarított tőkéjének gyümölcseit, akkor, midőn az ingatlanokba fektetett tőke havi vagy negyedévi részletekben és pedig előre jövedelmez, akkor midőn a bankok kénytelenek bezárni treszorjaikat minden új hitelt igénylő előtt, akkor hogyan lehet megérteni, belenyugodni abba, hogy a részvények egy évben egyszer és egy összegben jövedelmezzenek?Milyen megkönnyebbülést jelentene azon észszerű és mindenképpen indokolt nyítás, ha a részvények utáni osztalékot két részletben félévi időközökben fizetnék ki? Miért legyen hátrányban minden más tőkéssel szemben éppen a részvénytulajdonos, aki az ipari-, vagy bankrészvényekbe fektetett tőkéjével legalább is olyan értékes szolgálatokat tett az ország közgazdaságának, mint akár a bankbetevő, akár pedig a magántőkés, aki direkte bocsátja pénzét forgalomba. A részvények ma bolt tőkék, mert azokat legjobb esetben csak belértékükön jóval alul és még így is — kíncs — keservesen lehet esetleg értékesíteni. Hihetetlenül nagyfokú javulást jelentene, mert hiszen milliárdnyi értékek mozdulnának meg és varázslódnának át közgazdasági életünk tápláló forrásaivá, ha kormány, avagy társadalmi megértő intézkedéssel a részvények kamatozási időpontját — a súlyos helyzethez mérten — szabályoznák. Ez azután nem lenne egyoldalú, csak a részvényesek javát szolgáló intézkedés, hanem sokkal inkább a bankok és iparvállalatok jövőjét megalapozó bölcs előrelátás. A bankoknak és ipari vállalatoknak a jövőben is szükségük lesz részvényesekre, érthető, hogy kényszerítve lesznek újabb és újabb részvénykibocsátásokat eszközölni, de milyen, lehetetlen vállalkozás ma új részvényeknek kibocsátása, midőn úgy a régi, valamint az új részvényes is jól tudja, hogy a részvényekbe fektetett pénzétől egy egész hosszú évre elbúcsúzhatik. Olyan helyzetet kell tehát teremtenünk, hogy a részvényekbe való tőkebefektetés jövedelmező és egészséges tőkebefektetés legyen. A félévi kamatoztatás, illetve a kamatoknak félévenként való kifizetése már egy nagy lépés volna a javulás felé. A teljes javulás úgy állhatna be, ha a pénzügyi kormány is megértené ennek a nagy problémának óriási horderejét és az államhatalom a maga részéről szintén megtenné a szükséges lépéseket és törvényileg kimondaná a részvények utáni osztaléknak teljes adómentességét, így valahogy és hasonló eszmék megvalósításával lehetne talpra állítani ezt a legszebb jövőre predesztinált országot. A küzdelem, az eszmék szárnyalása a közgazdasági tényezők harckészsége minden körülmények között a jövőben bizakodó életet jelenti, amíg a visszavonulás, a nemtörődömség , a duzzogó, vagy tépelődő félreállás a halál útját egyengeti . . . a a.a aa.&aaaa AAA A a a m Meg^Ibukott muszkár kormány áss asigol v^IasastáisoBcors: — Macdonald pártjának megsemmisítő veresége. — A konszervatívek abszolút többséget szereztek. — A bukás okai. — Herriot helyzete is megrendült. — (Saját tudósítónktól.) Az angol választások befejeződtek. A politikaiprognózist, amely a konzervatívok győzelmét jósolta meg, bevált, mert Baldwin pártja abszolút többséget szerzett, míg a munkáspárt elenyésző kisebbségben maradt, a liberálisok pedig egyenesen megsemmisítő vereséget szenvedtek. A liberálisok kudarcát legjobban felüi:teszi, hogy vezérük, Asquith szintén megbukott. Az angol választások eredménye érdekes konklúziókra szolgáltat okot. Elsősorban Macdlonadi politikai függetlenségének tudható be, aki ,egy jelentéktelen incidens miatt,, igen alkalmatlan időiben írta ki a választásokat. Jól jegyezte meg a Temps, amikor ezzel kapcsolatban azt írta, hogy az angol állampolgárnak folytonos zaklatása a választásokkal nagy kockázatot rejt magában. De ez a munkáspárt vereségének csak egyik mellékjelenségtei. A fő okok a következők : A A Macdonald kormány nem tudta megvalósítani azt a programmód, amelynek megvalósításáért az országbizalma a kormányhoz juttatta. Nem tudta a munkásokat elsősorbanérdeklő súlyos problémát,, a munkanélküliséget megszüntetni, sőt, szinte pakradokszonnak látszik, de úgy van,, hogy, a munkanélküliség a munkáspárt kormányzása alatt hatalmas méretekben növekedett. A második ok, amely a konzervatív angol tömegeket elriasztotta a munkáspárti kormányzás„Record Special a sort túl az a nagyarányú bolseviki pirogramm volt, amely Macdonalldék kormányra jutása óta megindult. Az angol tömegek látták a veszedelmet,, látták a többát pártok is és kényszerűségből Macdonald elllen fordultak. Kénytelenek voltak, hatosak nem akartaik,, hogy jóakaf fiata: passzivitásuk révén a választóik nagy többségének bizalmát elveszítsék. A harmadik és legvégzetesebb hiba volt az orosz kölcsön tervezete. Az angol nép semmi hajlandóságot nem érzett arra, hogy a bolseviki uralmát nehezen szerzett shillingjeivel megerősítse,, amikor kétségbevonhatatlan bizonyítékokat nyert arra, hogy Moszkva Nagybritannia bolsevizálására törekszik Az angol nép nem bízik a szovjetekben és ezt azzal juttatta kifejezésre, hogy leszavazta a munkáskormányt. A liberálisok vesztesége az idők miéig nem értésében leledzik. Szabad kereskedelmet hirdetni akkor, amikor a német kereskedelem-és ipar konkurrenciája előre veti hatalmas árnyékát, nagy politikai baklövés volt. A konzervatívok igen ügyes alkalmazkodással a néphangulathoz, éppen a német mumussal való ijesztgetéssel szereztek híveket maguknak. Hogy ez az érv mennyire hatott, mi sem bizonyítja jobban, hogy az ipari kerületek legtöbbjében győztek.Bevált azoknak jóslata is, akik az angol politikai életet a liberális és konzervatív rézteimek szabályos vonatkozásának mondják. Ez a két történelmi párt eddig matematikai pontossággal megmagas foktartalmú világos erősörét leérfik, mindenütt!!!