Temesvári Hirlap, 1929. március (27. évfolyam, 49-74. szám)

1929-03-01 / 49. szám

FÜGGETLEN MAGYAR NAPl'tLAF „ ^ , V faiHfiHI»«» *• fcladaHIrfl»l. Waf LUwrtăm qwBhWBn «fc> | K ~ ” -j -I»OOAMY MINálV P0GÂIÎV UtZié "t*lMe»wtl ew»ílt»e»*e««« «e IriwWâtfvaUiîi »I». relljilS « Tei*»«,» I v mm em XXVII. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM 192» MÁRCIUS 1, PÉNTEK 12 OLDAL, ÁRA 6 LEJ feaffiBfttxui—«mw«' ■» .1 w <w nwtLiwmwMi iwiiwm -»y»? yvv^vv w wrrry WTTTtTTVTTVTTf^T vyTf< A Népszövetség mint tantárgy A gondolat határozottan­­jó: a romá­niai iskolák tanítói kötelesek az évnek meghatározott napjain a serdülő ifjú­ságnak a Népszövetségről előadásokat tartani. Fejtegetniük kell­ a Népszövet­ség keletkezését, jelentőségét­, céljait, hogy a tanuló ifjúság megismerje a nemzetközi politikának ezt a magas tó­riumát, amelynek gondolata három világ­­pász­­tjainak véréből rügyezett ki vér­pirosan. Ha én tanár voltnak, vagy taní­tó vala­melyik iskolában, ezer örömmel tennék eleget a miniszter utasításának és alig várnám a napot, hogy előadásomat meg­tartsam. Valahogyan így hangzana : Gyerekek, most ide figyeljetek. Vala­miről akarok nektek beszélni. Ne dőlje­tek, nem köteles tantárgy­, nem kell be­lőle felelni, senkinek sem kell drukkol­ni a jövő órán, hogy a leckét nem­ tamil­ja meg és rossz­ osztályzatot kaphat. Va­lami egészen másról­ lesz szó ezen az órán. A Népszövetségről. Tudjátok-e, mi­ az a Népszövetség? Bizonyára­­hallot­tatok róla, olvastátok ezt a nevet az új­ságban — hiszen ti modern gyerekek vagytok és nemcsak Nick Cartereket ok­­­oz; ag­y­ságoktól, sűrűn fordül­ve ez a név, Nép­­szövetség. Tudjátok-e micsodát Való,­ezt mileg nem igen tudjátok magatoknak megmagyarázni­, hogy ez mit­­jelent, hát azért vagyok én itt, hogy meséljek nek­tek erről az intézményről. 1914-ben kitört a világháború. A né­pek egymásnak,-'rontottak és négy éven keresztüli ölték egymást. Gyerekek, reg­gelenként, ha az iskolába jöttök, egy vak embert láttok gyámol­talantul elmen­ni mellettetek. Ez az ember a világhá­borúban vakult meg és vele együtt meg sok százezren. Sok millió ember elpusz­tult a harctéren, sokan nyomorékká vál­tak, az özvegyiek és árvák száma rette­netes mértékben megszaporodott, gyász borult az egész világb­a. Gyerekek, hogy ma az apátok nem tud eleget keresni! azt a háborúnak köszönhetitek, hogy ama mindenütt sztrájkok vannak, me­rényletek történnek és milliók éheznek a háború ajándéka. Miért­ kezdték a népek a háborút? -A kérdést nem tettem fel jól, mert a né­p­e­k j­ók, nem g­y­üjl­öli­k egy­mást, nem akarják a h­áb­or­ú­t a népek, mindig békéseik voltak és önül tele, ha egymás mellettt nyugodtan, za­vartalanul megélhettek. A háborút nem a­ népek kezdték. A népek csak azért öl­ték egymást, mert í­gy pa­rancso­l­­ják nekik. Amikor azután a nagy öl­döklés véget ért és a világ látta, hogy a háború micsoda pusztításokat okozott, a népek is, a politikusok is megborzad­­­ta­k és megfogadták, hogy­ soha többé nem fognak fegyvert venni a kezüikbe hogy egymást megtizedeljék. A politiku­sok közvetítő intézményt találtak ki amely felette álljon minden népnek ,­é a kormánynak. Ez a Népszövetség. En­nek a Népszövetségnek az a célja, hogy két viszá­lykodó állam között megaka­dályozza a háború kitörését. Olyan mint a bíróság, amely nem engedi, hogy szomszédok, amelyek valami miatt ösz­­szevesztek, bunkósbottal egymásnak tá­­m­lódjanak. A Népszövetség azt mondja, a veszekedő feleknek, jöjjetek hozzám, én majd elintézem a bajotokat és igazságot teszek köztetek. Eddig a Népszövetség elég szépen dol­gozott, gyerekek és sok bajtól mentette meg Európát. Hogy a jövőben hogyan lesz, ki tudná előre megmondani. Re­méljük, hogy a Népszövetség tekintélye egyre nő, úgyhogy a háborús veszede­lem egyre csökkenni fog.Gyerekek, vala­mikor ti is a felnőttek sorába kerültök, leh­et, hogy valamel vitákból­ miniszter­elnök vagy diplomata válik, sohase g­y­ü­­l-­ ö .l­j­é­t­e­k s­e­n­k­i­t, gondoljátok meg, hogy valamennyien egy Isten­tól való lények ,-vagytok, hogy az élet olyan rövid, m­lyan csúnya­­és olyan nehéz, hogy nem érdemes gyűlölettel elsötétíteni azt a kis eget, mely reánk süt. Gondoljátok meg, hogy mindenkinek van anyja, és mindenkinek éppen úgy fáj a gyűlölet és megvetés, mint nektek. Igyekezzetek minél több barátot szerezni, minél több szivjóságot pazarolni a körötökben. Mert csak így fog a Népszövetség iga­zán erőssé válni, csak így valósulhat meg az ö­rök béke eszméje, ha ti, a háború vé­res mesgyéj­én felnőtt generáció jók lesz­tek és kiirtjátok a szivetekből minden rossz kovászat, gyűlöletet. b. ny- Pop­ovici pénzügyminiszter beszámolóin a kölcsön utáni helyzetről Március hetedikén veszi át az állampénztár a kölcsön összegét Mindenekelőtt a belföldi tartozásokat rendezik a kölcsönből Ötvenötmil­ó dollár­ra veszal ujjassáéd versére­­ Bukarest, febr. 28. A kép­viselőházban (Popotei pénzügy­miniszter a keillesön külföldi jegyzései­nek eredményiéről, beszélt,a­mely olyan, hogy a legvérmesebb reményeket is fe­lülmúljál. A kölcsönt a francia, amerikai, olasz és német pénzpiacokon to ,, sem Hollandiában többszörösen, Svájcban négyszeresen, Svéd­országban két­szere­sen jeg­yezték. Egyedül Angliában kellett az 1022. évi konszolidált kölcsön árfolyama miatt a kurzuson alul, 87 el­­­ükk­­csájtani a kvótát, másnap azonban ez az árfolyam 88 ra szökött fel. — A kölcsönnel — mondta Pinxovici Mihály — a stabilizáció teljesen biztosítva van. A Biinea­ Naţionala a­z alapszabályok megváltoztatása után valóságos jegy­bankká alakul át. A devizahivatal to­vábbra is megmarad, köteles­­ azonban min­den devizakeresletet kielégítv­i. A kü­lönbség a külföldi és belföldi­­ky. kö­zött megszűnt, amit a legjobban az a tény bizonyít­, hogy a devizakereslet a stabilizáció óta érezhetően lanyhult .Azelőtt naponta 129.900 fontnyi de­viza kellett, most vannak olyan na­pok, hogy egyáltalában senki sem keres devizát. A bankok naponta­­háromnegyed egy órakor a jegybanknál összejönnek, hogy a devizaigény­léseket rendezzék. A különbséget vagy a jegybank veszi át, vagy pedig stabilizációs árfolyamon to­vább adja. A kölcsön március hetedikén folyik ténylegesen az állam pénztárába és abból mindenekelőtt a belföldi, adós­ságokat fizetik, hogy igyé­s a­z álam tarto­zásait csökkentsék, utána ötvenöt millió dollárral megkezdik a vasút újjászervezését. A kormány jelszava: munka és takaré­kosság. A képviselőház melegen megtapsolta Popovics miniszter beszámí­­óját. Utána Manu Hub­a képviselő ter­jeszt be inte­rpellációt az agrárhitelekről. * Kérdi a kormány, gondoskodott-e arról, hogy a mezőgazdák megfelelő­ Intelhez jussanak? Popovics miniszter válaszol és kijelen­ti, hogy a Banca Naţionala alapszabá­lyai szeriint a jegybanknak az új ki­bo­­csájtás egy­negyed részét agrárhitelek­ben kell kihelyeznie. Hori­a Manu a választ megelégedéssel­ veszi tudomásul. Tízmillió dollár közmunkákra A kormány munk­aprogramjával kap­csolatban még az alábbiakat jelentik Bukarestből: A vasútnak szánt ötven­­millió dollá­ron kívül a kormány tíz millió dollárért közmunkákat végeztet, amennyiben a megrongált hidakat, a telefon- és táviró­­há­lózatot javíttatja ki. Amint az idő­­megengedi, megkezdik a közmunkákat, amelyeket később újabb programai bő­vítenek. A Banca Naţionala legközelebb az aranyfedezetű devizák alapján újabb tdőbocsájtást eszközöl, hogy a jelenlegi pénzhiányt enyhítse. Varsó, február 28. 7 a­­­e­s fc­i külügyminiszter M­i­r­o­­n­escu tiszteletére bankettet rendezett, amelyen a lengyel kormány tagjain ki­vil megjelen­tek Daszynski, a diéta mar­calija, Oetw­ertinsky vicomar-sal, Lu­­bomi­rski, a szenátus külügyi bizottságá­nak­­elnöke, Clapowski, Lengyelország párisi követe,­­Szembek gróf, bukaresti lengyel követ, Gitta Davilla, a varsói ro­mán követség tagjai és a lengyel­ kül­­ügyminiszter magasabb tisztviselői. Z­a­l­e­s­k­i külü­gypi­niszter az alábbi beszéddel köszöntötte­­f­el Minonoscut: — Ne­mcsak a szövetséges Románia kiváló állam­férfiúját üdvözlöm önben, hanem nagyrabecsült kollégámat és munkatársamat az egyetemes béke megalapozásában, amelyre a világ legnagyobb háborújától meglépett emberiségnek oly nagy szüksége vann. Szövetségünk nemcsak magánérdekeken alap­ul, h­anem a világbéke egyik eszköze és a fennálló szerződések tiszteletben­­tartását is­­célozza. Románia és Lengyel­­ország eddig számtalan esetben adták törhetetlen akaratuknak bizonyságát, hogy ragaszkodnak a béke­szerződések­hez és a­ békéhez. Ettől a vágytól áthat­va írták alá a K­ellog-paktumot és a moszkvai egyezményt. . .- -Meg vagyok róla győződve, hogy ezen az úton haladva, nemcsak orszá­gainknak, hanem az emberiségnek is használunk. El fogjuk érni azt, hogy népeink különleges érdekeit összhangba hozzuk az egész emberiség boldogulásá­val és anyagi jólétével­. Ezt Románia és Lengyelország, mint szövetséges és baráti államok annál könnyebben érhetik el, mert semmi sincs, ami szétválasztaná őket. Emelem poharamat Mihály király Őfen­sége, a fenséges uralkodó család, a ma­gas régenstanulács egészségére. Minonescu így válaszolt: — A lengyel kormány szeretetremél­tó meghívására jöttem a szövetséges és . ■’­w+rfr«­

Next