Temesvári Hirlap, 1929. december (27. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-01 / 275. szám
Temesvári előfizetőink! Kérjék a kihordóktól az ingyen regényt XXVII. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM 16 OLDAL, ÁRA 6 LEJ TEMESVÁRI HÍRLAP alapította: FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP felelős szerkesztő: POGÁNY MIHÁLY 1929 DECEMBER 1. VASÁRNAP POGÁNY LÁSZLÓ a KANDIA Timkmassza! A legkiválóbb minőségű és minden háztartásban nélkülözhetetlen. Az ország legjobb cukrászai használják ! Használati utasítás mellékelve. Ügyeljen a „KANDIA Timkmassza“ |j felírásra és a legjobb tortákat tudja (ffl elkészíteni vele. 3389 A «OCT Ct-tnnr—íir-”TOOQ|P r?o o zríg MIBŐL? Irta: POGÁNY LÁSZLÓ Gyanús volt mindjárt kezdettől fogvaez a báziási vágányügy. Gyanús volt, hogy két évtizednyi próbálkozás, kíséretezés, meddő interveniálás, küldöttségjárás után most végre simán, minden bonyodalom nélkül kihelyezik a város szívéből ezt a szörnyű forgalmi akadályt, amely nemcsak balkáni külsővel ajándékozta meg e fejlődő várost, hanem éppen akadály volta miatt gazdasági terhet is jelentett, mert perceket, egy lüktető nagyváros forgalmában óriási értékeket jelentő negyedórákat rabolt el a munkájuk után siető emberektől. Hát végre kikerül a városból, sóhajtottunk. Az öröm egy kicsit korai volt. Mert mégsem megy olyan simán majd ennek a báziási vágánynak a kihelyezése. A temesvári polgár, aki némán vette tudomásul, hogy a város milliói a bukaresti Casa de Depuneriben fekszenek és két és fél százalékos „kamatozás” mellett, a polgár remélhette, hogy a városi tanács most egy gyönyörű szép kriszkindlivel fogja megajándékozni. De ez a karácsonyi ajándék majdnem kezd úgy kinézni, mint amikor valakinek az egyik kézzel átnyújtják az ajándékot, de a másik kézzel az ajándékozó belenyúl a megajándékozott zsebébe, hogy kivegye onnan az ajándék ellenértékét. yr- Ugyanis: a város nem akarja a Casade Depuneriben fekvő tétlen milliókból fedezni a báziási vágány kihelyezésének költségeit, a város nem akarja a nagyon jól jövedelmező városi vállalatok hasznából fizetni a báziási vágány kihelyezését. A város nem akarja az adókból, a városi adókból, amelyek túlzás nélkül mondjuk, éppen elég respektabilis tételt jelentenek a városi költségben, a városi adóból sem akarja fizetni a báziási vágány kihelyezésének költségeit. Hát miből fogja fizetni! kérdezed gyanútlan temesvári polgártársam és én arra kérlek, ülj le, vagy fogódzkodj meg jól. Mert a város átnyújtja neked ajándékba a kihelyezett báziási vágányt. Egyik kezével. A másik kezével barátságosan zsebedbe nyúl és veled fizetteti meg ezt a nagylelkű ajándékot. Az a terv merült fel, hogy a báziási vágány kihelyezési költségeinek megtérítéksére egy lejjel felemelik, a városi villamos vasutak viteldíját. Indokolás, mert a villamos úgyis nagyon olcsó. Lehet, hogy olcsó azoknak, akik szabadjeggyel utaznak a villamoson. De nem olcsó bizony a temesvári polgárnak. Szinte úgy érezzük, hogy azok, akik ezt az emelési tervet felvetették, nem élnek Temesvárott és elfeledkeztek arról, hogy egy nappal előbb járt fent a polgármester előtt egy küldöttség, amely arról panaszkodott, hogy a munkásság negyven százaléka munkanélküli. Ez a negyvenszázalékos munkanélküliség azonban nemcsak gondokkal küzdő ezer meg ezer munkást, hanem a csőd és tönk szélén álló kereskedőket, a fogyasztási válság miatt nehézségekkel küzködő gyárakat is jelenti. Egyszóval jelenti az egész Temesvár gazdasági életét. Tehát egyáltalán nem kedvező a hangulat most arra, hogy a villamosvasút jegyeinek árát emeljék. A villamosra ma többé-kevésbbé mindenki reá van utalva és ezt a főpolgármester tudja legjobban, aki demokratikus gondolkozású ember létére szintén villamoson jár be a hivatalába. D a tanunk, hogy reggelenként hány villamost kell várni, amíg végre az egyiken helyet kap az ember. S ha már olyan sokan járnak a villamoson, hogy reggelente olykor csak közelharc révén kerülhet fel az ember a villamosra, akkor mégis csak illendőbb volna másképp gondoskodni arról, hogy az emberek fel is férjenek a villamosra. Nemcsak azzal, hogy felemelik a jegy árát. Akkor kevesebben fognak utazni, de a haszon mégis a régi marad. Ez az okoskodás egészen hibás. És minden üzleti szellemmel, a város minden polgárának érdekével ellentétben áll. Növelje a város a villamoskocsik parkját, javítsa meg az alapépítményeket, tegye át a Preyer-utcai, a belvárosi Rezső-utcai, Háromkirály-utcai és neon tudom még hány helyen létező életveszélyes vonalakat olyan helyre, ahol nem minden villamosjárás életveszélyt jelent, csinálják meg a körforgalmat, kapcsolják be az összes környékező községeket a villamosforgalomba és akkor akkor kérhet a város polgárságától áldozatot, amelyet nem is fog megtagadni tőle ez a polgárság. De így, annak a tudatában, hogy a városi villamos egy brilliáns üzlet, busás haszonnal jár és nem elégíti ki a város közönségét, nem lehet a villamosjegyek árának a felemelését kérni. Nem fogadhatjuk el azt az indokolást, hogy másutt viszonylagosan drágábbak a villamosjegyek. Különösképpen nem fogadhatjuk el például a külföldi városok példáját, mert azok gazdasági viszonyait egész más tényezők determinálják. Ha Mannheimban drágább a villamosjegy, még nem biztos, hogy Temesvárott is annak kell lenni. De érdekel minket az a kérdés is, hogy a város mennyi jövedelemtöbbletre számít a jegyek árának felemeléséből és arra is kiváncsiak vagyunk, hogyha a jegyek árának a felemelése már behozta a báziási vágány költségeit, akkor ismét leszállítják-e a jegyek árát? Mert ugyebár ez volna a természetes? Meg kérdezzük azt is, hogy a magasabb viteldíjért a mannheimi, vagy pesti villamos hány kilométerrel nagyobb utat tesz meg, mint a temesvári? Ha a városi urak nem tudnának más eredményre jutni és csak ezt az egy mentséget találnák a báziási vágány költségeinek fedezésére, legyen szabad figyelmeztetnünk őket, hogy nem egészen jelentéktelen summákat áldoz fel a város külsőségi célokra, melyeknek megszüntetése is egész szépen könnyítene a városi költségvetésen. Sokat hallunk az utóbbi napokban arról beszélni, hogy végre össze kell hívni a városi közgyűlést. Mert végeredményben mégis csak a város polgárságának összképviselete jogosult egyedül határozni a polgárság ügyeiben. Ma már mi is egész határozottan állíthatjuk, hogy ezt a jegydolgot is a községi tanács elé kell vinni. Mondja meg Temesvár polgársága a közgyűlési teremben, hogy: nem akar drágább villamosjegyet! Támadás a kormány ellen Vidrighin Stan szerződtetése miatt A német kisebbségeknek is elég volt az ígéretekből Interpelláció a liberálison Károly-ellenes propagandájáról Bukarest, nov. 30. A képviselőház ülésein Vidrighin Stan vasúti vezérigazgatói állása körül nagy vita ámadt, amelyet Partos többségi képviselő indított el. Partos lemondott ugyan a román nemzeti parasztpárt prahovai tagozatában viselt elnökségéről, de magának a pártnak még tagja, úgyhogy némileg független helyzetet foglal el Partos magyarázatot kér a kormánytól arranézve, hogyan szerződtethette Vidrighint ilyen óriási fizetéssel, amikor az állami tisztviselők valóságos éhbérért dolgoznak. Madgearu miniszter válaszol bár az ülésen jelen van Pan Haliipa miniszter is, ki ideiglenesen a közlekedésügyi minisztériumot vezeti. Madgearu kijelenti, hogy Partos kérdésére azért válaszol ő, mert az ő ideiglenes vasúti minisztersége idején készült el a Vidrighinre vonatkozó szerződéstervezet. Miért kötöttek Vidrighinnel szerződést? Egyszerűen azért, mert őt tartják a legalkalmasabbnak arra, hogy a vasút, melyet rablófészeknek lehet mondani, rendbe hozza. Bukarest városa a csatornázás ügyében Vidrighinhez fordult, pedig Bukarestben van sok specialista. Vidrighin a háború előtt, az akkor uralkodott soviniszta hangulat ellenére is a temesvári vízvezetéki és csatornázási művek élén állott, ami elismerését jelentette képességeinek. Vidrighin működését csak egy esettel kívánja jellemezni: a szénszállítások lekötésénél háromszáznyolcvan milliót takarított meg a városnak. Az év elején a vasút deficitje két és fél milliárd volt, az év végén csak fél milliárd lesz. Nem vonja kétségbe, hogy Vidrighin követett el hibákat, de olyan intézménynél, ahol 120.000 ember dolgozik és melynek tizenkét milliárd a költségvetése, ez nem is csoda. Inkább fizessünk Vidrighinnek öt milliót, mint olyan embert állítsunk a vasút évére, aki a szállító vállalatokkal érdekközösségben van. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy eddig egyetlen vasúti vezérigazgató sem tudott független maradni, Vidrighin azonban az marad. Pártos: Mondja meg a miniszter úr, mit csinált eddig Vidrighin? Madgearu: Várják be a költségvetést és legyenek türelemimei egy kis ideig. Partos: Biancora szerződtették Vidrighint anélkül, hogy előre tisztában volnának vele, mit tud? Madgearu: Ellenkezőleg, jól ismerjük Vidrighin értékét és vállaljuk működéséért a felelősséget. Ebben a pillanatban hozták nekem az Ordineanak, Constantinescu Tankrédnak lapját, mely már délután közölte az ön interpellációját. Tudjuk honnan fúj a szél. Partos tiltakozik az ellen, mintha már előbb átadta volna az Ordineának interpellációja szövegét. Nem vonja kétségbe Vidrighin képességeit, de azt hiszi, hogy a kormány az ilyen bianco megbízatással túl nagy felelősséget vállal magára. Vidrighin egyébként eddig csak brutalizált. Man lelkész a liberálisok Károly-ellenes propagandája ellen tiltakozik. A liberálisok úgy látszik elfelejtik, hogy Mihály király Károlynak fia. A képviselőház tüntetően tapsol a felszólalónak. Áttérnek a napirendre. Joanitescu Pompil a határokon még érvényben levő hadiállapot megszüntetését kéri, amelyre nincs szükség. Roth Hans Ottó dr. a németek nevében visszautasítja a felirati javaslatot, mert a trónbeszéd nem tesz említést a kisebbségi törvényről. Az ígéretekből már elég volt. A Curentul a képviselőház ülésével foglalkozva kiemeli annak ellenzéki hangulatát. A kulisszák mögött súlyos nézeteltérések észlelhetők, amelyek kritikus helyzetet teremthetnek. Szülői kötelesség a csecsemőt 111$ f£ F-rel ápolni