Temesvári Hirlap, 1930. március (28. évfolyam, 49-73. szám)

1930-03-01 / 49. szám

2. MHPHHMMHHBUltuR, HA nem előfizetője a lapnak, akkor ezeket a kockákat vágja ki és gyűjtse össze. MERI­­. egyugyanazon hónap ösz­­szes szelvényeiért kap egy ingyenregényt ! ismét elhalasztották az Orsovai Hitelszövetkezet sikkasztó könyvelőjének tárgyalását Temesvár, febr. 28- Az Orsovai Hitelszövetkezet igaz­gatóságának kellemetlen meglepetést szerzett 1926 májusában a Temesvári Első Takarékpénztár átirata, amely­ben a temesvári pénzintézet, értesí­tette az orsovai Hii­tel­szövet­kezet­e­t, hogy fizetési meghagyása alapján száztízezer lejt fizettek ki a szövetke­zet könyvelőjének, Beck Györgynek és ezzel az összeggel megterhelték a szövetkezet számláját. Az Orsovai Hitelszövetkezet igazgatósága úgy tudta, hogy a könyvelő né­hány nappal előbb szabadságra ment, de viszont senkinek sem volt arról tudomása, hogy a hitelszövetkezet megbízásából pénzt vegyen föl a Temesvári Első Takarékpénztárban. Mindjárt rosz­­szat sejtettek, azért hát az egyik igaz­gató az első vonattal Temesvárra uta­zott és itt megtudta, hogy az öntest­­vés megfelel a valóságnak. Kiderült, hogy Bock György könyvelő hamisí­totta­ a fizetési meghagyást és ennek a hamisítványnak az alapján vette föl a tekintélyes összeget. Az Orsovai Hitelszövetkezet igazgatósága mind­járt átvizsgálta az üzleti könyveket és különböző szabálytalanságoknak jött a nyomára. Megállapították, hogy Beck György több üzletféltől pénzt vett át, amellyel az illetők vál­tótartozásuk esedékes részletét akar­ták megfizetni, azonban Beck nem könyvelte el az összeget, bár szabály­­szerű nyugtán elismerte a pénz átvé­telét. Az igazgatóság a könyvelőt bíz­­ta meg a hitelszövetkezet adójának megfizetésével is, de a pénz sohasem jutott el az adóhivatal pénztárába, hanem a könyvelő zsebében tűnt el. Ilyen módon összesen 170.000 lejjel károsította meg a szövetkezetet­ Az Orsovai Hitelszövetkezet igazgatósá­ga följelentést tett a hűtlen tisztvise­lő ellen, akinek nyoma veszett. Csak hosszú idő múlva került elő a külföld­ről, miután pénze elfogyott. Néhány havi vizsgálati fogság után a temes­vári ügyészség szabadlábra helyezte Becket, de továbbra is csalás, sikkasz­tás és közokiratba emisítés miatt folyt ellene az eljárás. A temesvári törvényszék már több­­ízben tárgyalásra tűzte ki a könyvelő bűnügyét, de vagy a vádlott, vagy a sok tanú közül hiányzott egynéhány, úgyhogy nem lehetett az érdemleges tárgyalást megtartaná. Tegnap szere­pelt megint ez az ügy a törvényszék Áthalláson,Halász-tanácsának tárgy­­sorozatán, de mindössze két tanú je­lent meg az idézésre, míg a vádlott és vagy huszonöt tanú távol maradt. Az Orsovai Hitelszövetkezet képvise­letében Nobel Sándor dr. temesvári ügyvéd­ bejelentette, hogy biztos tu­domása szerint a vádlott jelenleg Stirbey herceg egyik mehedinti me­gyebeli­ uradalmának jószágigazgató­ja és az orsovai tanuk azért, nem jöt­tek el a tárgyalásra, mert már né­ im MÁRCIUS 1 SZOMBAT T.Hu hányszor hiába kellett megtenniük a utat Orsovától Temesvárig és igy fö­lösleges költségbe verték magukat Most a tanuk úgy segítenek magukon, hogy a tárgyalás előtti napon, figye­lik az óki­rá­lyságból érkező vonat­okat és ha a vádlott nincs valamelyiken, ők sem utaznak .Temesvárra, hiszen a vádlott nélkül amúgy sincs tárgya­lás- A törvényszék az ügyész indítvá­nyára elrendelte a vádlottnak és va­lamennyi hiány­zó tanúnak csendőri elővezetését, hogy végre elintézést nyerjen a régóta húzódó ügy. A romániai tót kisebbség helyzete miatt támadja Romániát egy cseh lap Prága, febr. 28. A Lidove Novini dimű­ prágai lap feltünést keltő cekjében foglalkozik a romániai tót kisebbség helyzetével. A lap munkatársa egyik kollegájával bejelentetlenül megjelent az Arad kö­zelében levő Nagylak községben. A ta­pasztaltakról cikket írt mely szerint Nagylak tizenötezernyi lakosából kilencezer a tót. Ezek a tótok a legrí­sszabb anyagi vi­szonyok között élnek é­s állandó szen­vedéseken mennek keresztül A lap méltatlankodva megjegyzi, hogy a nagylaki tótok kijelentéése szerint a magyar órában sokkal jobban ment soruk mint most, mert kárta őket, most azonban legutóbb szokolegyesü­letük megalakításá­­nál névtelen feljelentésre a ható­ságok zaklatták a szokul vezető­séget és házkutatást tartottak ná­la. A tótok csak nagy után járás után vív­hatták ki az egyesület működését. A Lidove N­ovini felháborodással ír a tót kisebbség iskola viszonyairól, az iskolák elhanyagolt állapotáról és a tanító hiányról A cikk annál is in­kább feltűnő, mert a Lidove N­o­­v­i­n­i eddig mindenkor nagy lojalitás­sal írt Romániáról és dicsérte annak magas kulturnivóját. senki nem pisz- megsemmisítette az áthelyezést, továbbá kötelezte a prefektúrát­, hogy a felperes jegyzőt helyezze visz­­sza előbbi állásába. A felebbezési bíróság megsemmisített egy törvénytelen jegyzői áthelyezést és kötelezte a vármegyét a jegyző visszahelyezésére A karasmegyei prefektúra tavaly augusztus 31-iki kelettel Voina Pál községi jegyzőt Kákováról Yramque községbe helyezte át és ezt az intéz­kedést egyszerűen azzal indokolta meg, hogy az áthelyezés szolgálati ér­dek­­ből történik. A jegyző m­agára nézve sérelmesnek találta az áthelye­zést és azért közigazgatási pert indí­tott a karas megyei prefektúra és an­nak legfőbb felettes hatósága, a bel­­ügyminisztér­ium ellen. Keresetében előadta, hogy több mint tizenkét éve működik a közigazgatási pályán és ez idő alatt a legnagyobb lelkiisme­ny­­ességgel teljesítette kötelességét, úgyhogy soha semmiféle fegyelmi eljárás, de még panasz sem volt ellene, nem adott tehát semmivel sem okot az áthelyezésre, amelynek következ­tében anyagilag is hátrányosabb hely­­zetbe került. Kákova község ugyanis egyik leggazdagabb helyisége Karas­­megyének és főleg nagy állatvásárai­ról ismeretes. Az állatvásárok alkal­mával pedig számos marhalevelet kell átírni az új tulajdonos nevére és ezen illet­ékekből a jegyzőnek tekinté­lyes mellékjövedelme van, amitől az áthelyezés következtében eleszt. A felebbezési bíróság a múlt héten hármas tanácsban tárgyalta a jegyző közigazgatási perét, mivel azonban a bíróság tagjai nem tudtak megegyez­ni az ítéletben, tegnap ötös tanács­ban teljesen újból tárgyalták az ügyet. A panaszos jegyző képvisele­tében Miclea Romulus dr. temesvári ügyvéd kifejtette, hogy ügyfele politikai hajsza áldozata, mivel jól jövedelmező állá­sára az egyik kormánypárti jegyző szemet vetett és ezért kellett őt félre­tenni az útból. A hajsza, a nemzeti­­parasztpárt kukovai tagozatának egyik ülésén indult meg ellene, ami­kor a kukovai tagozat elnöke indítvá­nyozta az áthelyezését. Radovan Mik­sa nemzeti­ parasztpárti képviselő a kormánypárt megyei tagozatának gyűlésén szintén javasolta Volna át­helyezését, a prefektus azonban vo­nakodott eleget tenni ennek a kíván­ságnak, mire a képviselő bizalmat­lanságot akart szavazatni a prefek­tusnak. A prefektus erre az ügyet a megyei előléptető és kinevező bizott­sághoz tette át, amely azonban megtagadta hozzájárulását az át­helyezéshez. A párttagozat nem hagyta annyiban a dolgot és a belügyminisztrium­ ke­belében működő előléptető és kineve­ző bizottsághoz fordult a­z áthelyezés iránti javaslatával és a minisztériumi bizottság nem ismerve az ügy részle­teit, hozzájárulását adta az áthelye­zéshez. Miclea­ dr. kifejtette, hogy az áthe­lyezés révén több törvénysértés tör­tént, mivel a kolozsvári tábla egyik ítélete szerint, amelyet a semmitőszék is helybenhagyott, véglegesített tisztviselőt nem le­het egyszerűen úgynevezett „szol­gálati érdekből” áthelyezni, hanem alaposan meg kell indokolni, hogy milyen szolgálati érdek követeli meg ezt az intézkedést. Továbbá ha tényleg fenn is forog a szolgálati ér­dek, úgy legalább egyenrangú helyre kell az áthelyezésnek megtörténnie, de ahhoz is az illetékes kinevező bi­zottság hozzájárulása szükséges. Jegyző áthelyezésénél a megyei bi­zottság, nem pedig a minisztériumi kinevező bizottság illetékes, a me­gyei bizottság viszont annak idején megtagadta a hozzájárulást. Ezért te­hát a felperes jegyző ügyvédje kérte az áthelyezés megsemmisítését és ügy­felének előbbi állásába való visszahe­lyezését. A megye képviseletében Ciolac János dr. azt hangoztatta, hogy nem politikai ok játszott közre az áthelyezésnél, hanem a jegyző m­ag­ánélete közmegbotrán­yozást keltett a községben és ezért a község lakossága kérte az áthelyezést. Ez olyan indok, amit a prefektusnak respektálnia kellett, te­hát a megye képviselője kérte a feleb­bezési bíróságot, hogy a felperest uta­sítsa el keresetével- Hasonlóképpen nyilatkozott Murarescu Vince dr. állami ügyész, aki a belügyminiszté­riumot képviselte. A felebbezési bíró­ság hosszas tanácskozás után megál­lapította a többszöri törvénysértést és a keresetnek helyt adva A becsületsértés Bees illet­őem­ és nek szoktak nevezni min­den olyan személyre vonatkozó szel­lemi vagy erkölcsi képességeit érintő kijelentést, melyeknek valódiságra meg­­­támadható. Prózában, ha valakinek azt mondom, hogy ő csaló és ez nem igaz, úgy becsületsértést követtem el. Becsületsértésnek minősítendő ugyan­csak, ha valakiről negatív formában állí­tok valamit, ami alkalmas arra, hogy az illető tekintélyét aláássam. Például, ha azt állítom valakiről, hogy ő nem a leg­becsületesebb ember a földkerekségen. De ha valakiről azt állítom, hogy például az első gőzmozdonyt nem ő, hanem Ste­phenson építette, ez nem sértés. Tanuk­ fogják bizonyítani, hogy az első gőzmoz­donyt tényleg Stephenson építette. De nem is fog senkinek a világon eszébe jutni, hogy engem azért pereljen be be­csületsértés címén, mert azt állítottam, hogy Stevenson a gőzmozdo­nyépítés te­rén X. urat megelőzte. És mégis az em­berek határozottan rossz néven veszik, ha valaki azt állapítja meg róluk, hogy például a puskaport vagy a spanyol­viaszkot nem ők fedezték fel. Példa rá az alábbi kis eset. Két mértéktelenül izgatott úr ront be a rendőrfőnökhöz. — Kérem ez hallatlan! Ez az úr engem állandóan inzultál, úton-útfélen provokál, nem lehet az ilyesmit tűrni, állandóan sérteget. Most a másik férfi is beleszól — Kérem ez nem igaz. Ennek épp az ellenkezője igaz. Nem én sértegettem H. urat, hanem ő sérteget és kiált az utcán utánam mindenféle illetlen dolgo­kat. Kérem én megteszem ellene a felje­lentést. — Ez nem járja, ez hallatlan, én teszem meg a feljelentést — erélyeskedik H. úr. A rendőrfőnök azonban mégis szeretné tudni, hogy tulajdonképpen miről is van­­ szó. Tehát felkéri a két urat, hogy az elő­szobában higgadjanak kissé le, majd já­ruljanak szép békességben újból eléje és adják elő panaszaikat. öt perc múlva a következőket tudjuk meg. H. Sándor és M. Ferenc urakat majdnem jó szomszédoknak lehetne ne­vezni, pusztán az asszonyok körül van­nak bajok. H.-né, akinek is kislánya a harmadik elemibe jár, otthon a mamájá­tól különórákat szokott venni. Ilyenkor M. urnak semmi fontosabb dolga nincsen, mint IL-nét előadásaiban zavarni és helyreigazító közbeszólásaival az ideges­ség kellemetlen atmoszféráját megterem­teni. Olyanokat szokott például mondani, hogy a nap tényleg keleten kel fel és az ilyen szamárságokat nem kéne az iskolá­ban tanítani, mert ezt minden épeszű ember magától is tudja, ha pedig nem tudja, akkor olyan hülye, hogy az isko­lában könyvből úgysem fogja meg tanúink H.-né a nevelés ilyen módszerével se­hogyan sem tudott megbarátkozni és ezt többször, néha hangos viták keretében közölte is M. úrral. M. úr elvhűségét mi­sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a nevelésről való nézeteinek hangos nyilvánításával a jövőben sem takaré­koskodott. Így például tegnap azt állapí­totta meg, hogy nagyon természetesnek találta, miszerint H. úr lányának az is­kolában kell megtanulni azt, amit minden, rendes ember magától is tud. Ekkor tör­tént az, hogy M. úr azt a bizonyos törté­nelmi jelentőségű kijelentést tette, mely szerint a puskaport nem H. ur találta fel. A rendőrfőnök, miután panaszukat meghallgatta, közölte velük azt, amit a riport elején fejtegettünk s ezzel a két kései feltalálót elbocsáj­totta. jótékonycélú tea v­eszélyére március 2-án este 6 órakor

Next