Temesvári Hirlap, 1930. július (28. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-01 / 145. szám

2 1930 JÚLIUS 1. KEDD fosztottak meg olyanokat, akik e nél­kül nem belogulhatn­ak, amíg a kül­földön úgy tudják, hogy a d­emokrata­ T­H részt azért tervezik, hogy kisebb­ségi kérdéseikben érdekeinek megfelelően tájékoztassák Európa közvéleményét, legyen szabad nekünk Mit jelent a kisántánt Bármilyen meglepően hangzik, azon véleményen vagyok, hogy ne­künk semmi kifogásunk a kisántánt­­kormányok ilyen sajtótitkársága el­len nem lehet, legfeljebb a reá fordí­tott pénzt sajnálhatnánk, ha nem sej­tenénk, hogy végeredményben ez a propaganda is a mi hasz­nunkra lesz. Ez év e­ls­ő napjaiban Benes dr. csehszlovák külügyminiszter jónak látta „Van-e haladás Európában­?“ címmel a Basler Volksblatt­­ban cikket írni. Ebben magától ért­­hetődően rózsás színiben tünteti fel a bábom utáni középeurópai helyzetet, amely szerinte egyenesen ideálisnak tekinthető­­és amelyben a kis­ántant államai valósággal apostoli munkát végeznek a fajok és a nemzetek kibékí­­tése körül. A lap már a közlés alkalmával megjegyezte, hogy nem nagyon ért egyet a külügyminiszter úr fejtegetéseivel, január 16-iki szá­mában pedig olyan választ adott Be­nes doktornak, amelyet — hogy egy kissé népiesen fejezzem ki magam — aligha tűz a kalapja mellé. Noha az egyik kisántánt állam minisz­tere ilyen leckét kapott, megtörtént, hogy ugyanennek a lapnak 117. szá­mában Maniu Gyula miniszterelnö­künk is cikket írt „Románia és a ki­sebbségek“ címén, melyre hamarosan szintén olyan választ ka­pott, amellyel aligha dicsekszik párthívei előtt. Ez az egy eset is mu­tatja, milyen fontos a kisántánt­­komnányok részére, hogy egységes propagandaszervezetük legyen. En­nek a szervezetnek kell majd nyil­vántartania azt, hogy melyik lapban készítettek elő valamelyik kisántánt államférfinek hatalmas blamázst, ne­hogy aztán a másik állam miniszter­­elnöke vagy külügyminisztere ugyan­ilyen csapdába essen. Ám­de ez mu­tatja nekünk kisebbségieknek is, mennyire nem kell tartanunk attól a propagandától, melyet kormányaink külföldön ellenünk folytatnak. Hiszen közreműködésünk nélkül is cáfola­tot adnak az ilyen propagandacikkek­re azok a nagy külföldi lapok, melyek túlen­tiul jól ismerik szomorú helyze­tünket és ennek előrelátható még szo­morúbb következményeit. Egy másik példa: A csíki magánjavak panasza a Népszövetség elé került. A G­enf­ben a Népszövetségnél Romániának kü­lön megbízott minisztere van és mégis amikor a panaszügy a hármas tanács elé jutott, a svájci sajtó vezető orgánumainak nagy része felháboro­dott hangon tárgyalta azokat az igaz­ságtalanságokat és jogtalanságokat, melyeknek a székelyek szenvedő­ ala­nyai lettek. Ebben a sajtóban a követ­kező című cikkeket olvashattuk: „Di­e in Elend geratenen Szekler- Bauern vor dem Völkerbun­­de”, (Basler Volksblatt, április 23-iki száma), „25.000 ihres Bodens beraubte Szekler Bauernfamilien vor dem Völ­kerbunde” (Neue Züricher Nachrichten ápr. 28. száma), „Das unbeschreib­l­iche Elend der 25.000 _ S­z­e­k­­ler Bauernfamilien Sieben­bürgens“ (Schaff­hauser Zei­tung ápr. 29-­ik száma), „Die soziale Not des Herren Dobrescu und Vornic und die be­raubten Szekler Bauern vor dem Völkerbund (Schaffhauser Zeitung május 6-ik szám) és igy to­vább ... Románia külügyi képviselői­ nem akadályozhatták meg, hogy ezek a cikkek napvilágot lássana­k, ezekről egyszerűen jelenteniük kellett és az ilyenféle jelentéseik érlelhették meg a központosított kisántánt propaganda­­szerv gondolatát. Kormányunk is alig­hanem azt hiszi, hogy ez a szerv­­több eredménnyel járhat majd el. D De nemcsak a sajtó, a nemzetközi is véleményünket kifejezésre juttat­nánk, várjon mi is tiltakozunk-e az ilyen propagandaszervezet ellen vagy sem? sajtópropagandája Ha nem előfizetője a lapnak, akkor ezeket a kockákat vágja ki és gyűjtse össze, MERZ 1. egyugyanazon hónap ösz­­szes szelvényeiért kap egy ingyenregényt szervezetek is szolgálatára állanak az európai politikai gondolatoknak. Ezen szervezetek között első helyen áll a Népszövetségi Ligák Uniója, amely XIV. közgyűlését éppen e hó első napjaiban tartotta. Ebben a tes­tületben is­­ minduntalan olyan felszó­lalások hangzanak el, amelyek a kis­­ántánt kormányainak igen kellemet­lenek és bár ezen felszólalások után a ki­sántán­i áll­amok egyes delegátusai csodálatos összhangban nyilatkoznak meg, véleményeikkel és tiltakozá­sukkal majd mindenkor izo­láltan maradnak és a nagy többség helyeslően veszi tudomásul az olyan­­féle jelentéseket, mint amilyent leg­utóbb Backer van Bosse asszony terjesztett elő a mi közállapotainkról. Láthatjuk tehát, hogy a kisántant kormányainak valóban komoly okuk van, hogy a hangulatváltoztatás érde­kében valamit tegyenek. Miután pe­dig a k­i­s­e­b­b­s­é­gi­e­k j­o­g­e­g­y­e­n­­lősítésétől egyformán ir­tóznak, megszervezik a központi sajtótitkárságokat, hogy ez a jog­­egyenlőségről és más demokra­tikus be­rendezésekről nap-nap után írjon és helyezzen el cikkeket és más eszközök­kel is propagandát végezzen Mi pedig feltesszük a kérdést: Ha Benes külügyminiszter az ő saját cik­kére olyan gúnyos választ kapott ugyanazon lap hasábjain, ha M­aniu miniszterelnök ugyanígy járt, ha Stoica népszövetségi delegátus a Backerné előterjesztette javaslat­nál használt tiltakozásával egyedül maradt, vájjon akkor az európai publi­cisták nagyobb tisztelettel adóznak majd az olyan bécsi központi titkár­ságtól kapott cikkeknek, melyeket egyszerű tisztviselők talán soronkénti honoráriumért írnak? Aki ezt elhiszi, azt csak sajnálni lehet. A világ közvéleménye ma már meg nem téveszthető. Egyeseket időlegesen félrevezethe­tünk, de jaj a félrevezetőknek, ezek­nek keservesen bünhödniök kell. És ép ezért, mert ez így van, nekünk az­ ilyen központi propagandaszerv csak hasznunkra lehet, mert kormányaink bűnös politikájának disz­kreditálását segítik elő. A bécsi központi sajtó­tit­kárság hiába küldi ma­jd a világ min­den tája felé tudósításait arról, hogy Benes szerint Csehszlovákiáiban a magyarok jobban élnek, mint Magyar­­országon, hiába Vaida belügymi­niszterünk néhány nap előtti­ pompás megállapítja, hogy Romániában a kisebbségek megelégedetten élnek, az ilyen hírek majd csak mosolyt kelthetnek és olyan válaszokat, eredményezhetnek, amilyeneket leg­utóbb még Scotus Viator- tollá­ból is olvashattunk a Pátria hasábjain. Amíg a külföldön úgy tudják és ezt tényekkel meg nem cáfolják, hogy itt agrárreform cí­mén száza­dos kultúrintézményeket tet­­tek tönkre, telepes kisgazdákat jut­tattak koldusbotra, csak a­zárt mert magyarok, évszázados közvagr­óktól Új tagok az elnöki tanácsban és intéző bizottságban Ezután a pénztári és ellenőri jelen­tések felolvasására kerül a sor. Páll György dr.: Előterjeszti az alapszabályok módosítását oly érte­lemben, hogy az elnöki tanács tagjai­nak számát héttel emeljék fel. Ajánl­ja ennek következtében, hogy alel­nöknek Kakuk János dr., főpénz­­tárosnak Kakuk dr. helyébe Bogma Miklóst válasszák meg. Az új elnök tanácstagok pedig ezek legyenek: Tóth Sándor, Rech K. Géza, Aczél Oszkár dr., Nikolics Dániel, Hartner László dr. Brieger József, Szabolcska László dr., Rosenthal Marcell dr.­ az alábbi tagokat ajánlja kooptálni: Sebestyén Béla írógépkereskedő, Kri­­ván Gyula dr., Litsek Ákos dr. ügyvé­dek, Somolik Károly banktisztviselő, Jancsó kereskedő, Kovács Ödön dr. orvos, Rudas Jenő tanár, Bakos László banktisztviselő, Földváry Fü­­löp kereskedő, Hladnik Sándor keres­kedő, Szántó László iparművész, Szeiler Róbert tisztviselő,­­ Paál László tisztviselő, Tóth Benjámin ny. tisztviselő, Garai Adolf tanár, Tietze Vilmos tisztviselő,­ Sztranaik András festőmester, Novák Károly iparos, Bakos János földműves, Dóczy Árpád asztalosmester, Vörös György műve­zető, Gulyás László tisztviselő, Imre Árpád ref. lelkész (Csávos), Jäger Sándor ny. ezredes, Jäger Endre föld­­birtokos, Polgár Sándor dr. ügyvéd, Schäffer Dezső­­ ny. főszolgabíró (Detta), Mátyás Miklós r. k. plébános (Vojtek), Krecsmáry Sándor, ny. fcr intéző, ifj. Tóth Kálmán tisztviselő (Giroda), Gyertyánffy Andor földbir­tokos, Gyertyánffy László dr. földbir­tokos (Győr), Pálur István ref. lelkész (Lippa), Erős János r. fc. plébános (Magyarszentmárton), Kiss Imre ref. lelkész, D. Nagy Ferenc telepesgazda (Mosnica), Schreyer Viktor földbirto­kos (Nagyszentmiklós), Farkas János r. k. plébános (Ótelek), Kecskeméty Péter telepesgazda (Békás), Fekete Imre fakereskedő (Újkissoda), Bech­­nitz Sándor dr. ny. főorvos (Vinga), Kalmusz Andor mérnö­k (Zsombolya), Nikolics Dániel volt országgyűlési képviselő (Lugos), Dudás Mihály szabómester (Orsova), Wesztermayer Frigyes kereskedő (Facsád), Szak­­máry Lajos dr. kereskedő (Oravica), Szabó József dr. (Oravica), Barics Emanuel (Oravica), Kopasz Péter (Rónác). (A cikk folytatása a 3. oldalon.) I­­­t Veszélyben­­az Életünk1 mittet meg ketl védenünk! Ítöbb itta*«* deltínkÖDF végigsénUta^ st&sass&n Wl­aaegSH asjjegy ek­eV veket, molyokat, hangyát és elpdeatítlattetókiat la foltot • fűlt fám ffSs4 Sárga kana^w fekete «Aggat Kizárólagos képviselet Románia részére Drogheria Standard, Bucureşti kis választások jelszava mellett szin­­magyar vármegyéket állandóan olyan, interim­ár bizottságok által kormány­ozta­tják, amelyekben egyetlen magyar sincs, vagy legfeljebb egy-egy kétségbeesett renegát akad, amíg a külföldön az állami költségve­tésből megálapíthatják, hogy Romá­nia a kü­lállamokban élő né­hány százezer román isko­lábra több pénzt költ, mint amennyit itthon ötmillió kisebbsége sokszáz feleke­zeti iskolájának juttat, amíg a román sajtóból és parlamenti felszó­­alásokból is nap-nap után rendőr­brutalitásokat és hivatali sik­kasztásokat tudhat meg, de a tet­tesek példás megbüntetéséről a legrit­kább esetekben kap hírt, addig, nos ad­dig hiába állat Románia kormánya a másik két állammal együtt akár min­den nagyvárosiban sajtótitkárságot. A mi feladatunk ellenben, akár lesz központi kisántánt­ sajtót­itkárság, akár nem, mindig ugyanaz marad. Becsüle­tesen teljesítenünk kell állampolgári kötelességünket, dogoznunk kell, de sorba nem téveszthetjük, szem elől, hogy nemcsak állampolgá­rok, hanem nemzettagok is vagyunk. Soha sem feledhetjük, hogy nemzeti kultúránk biztosítása és fenntartása legalább is annyira köte­lességünk, mint a pénz- és véráldozat az államért. És ha nemzetünnk iránti­­ kötelességteljesítésünkben bennün­ket gátolni igyekszik egy sovén és önző kormányrend­szr, úgy továbbra is kötelességünk marad minden rendel­kezésünkre álló törvényes eszközzel és így a külföld helyes tájékoz­tatásával is ezzel szemben harcba állani. (Nagy taps és éljenzés.)

Next