Temesvári Hirlap, 1930. augusztus (28. évfolyam, 172-196. szám)

1930-08-01 / 172. szám

4 1930 AUGUSZTUS 6, PÉNTEK más témája, mint a napfürdő, a kakaó, a szar­dellás kenyér és a nyers paradicsom. A fejük tele van dekákkal, amiket benn szeretnének hagyni a Begában, a csípő­jük azonban tele van kilogrammokkal, amiktől koplalás, úszás a turbinákig és vissza, flört, napozás sem tudják őket megfosztani. A strandnak több érdekes pontja van. Az egyik mindjárt a főbejáratnál az ugródeszkák közül, ahol tagbaszakadt barna férfiak addig birkóznak egymás­sal, amíg egy-két pizsamás járókelőt si­kerül a vízbe taszítani. A másik a ven­déglő, ahol az emberek bridget étkeznek s már csak azt várjuk, hogy gummdkár­­tyákkal jelenjenek meg legközelebb, hogy életükből egy pillanatot sem vesztve, treffelhessen­ek és kávózhassanak tovább a vízben. A harmadikra Bega túlsó part­ján fekvő édenkert, ahonnan a strand­igazgatóság­ Ádámot és Évát még nem utasította ki. Az utolsó: a villamos, mely különösképpen szombat és vasárnapo­kon este az ég minden kincséért sem akarna megérkezni, ha pedig visszain­dul a városba, akkor a közönség legna­gyobb részét otthagyja. A villamosigaz­gatóságnak több szeretettel kellene a kö­zönség igényeit kielégíteni és ilyenkor legalább hármas kocsikat alkalmazni, hogy az emberek minél gyorsabban elsza­baduljanak attól a helytől, ahol elvesz­tették az idealizmusukat, az illúziójukat, ahol az életben egyszer sikerült önmaguk­kal szemben is kíméletlenül bátraknak lenni, s ahol csak egyet nem sikerült el­veszteni: egy jó darabot imádott és ön­­maguktól annyiszor megcsodált drága testünkből. Kalotai Gábor. STRAND Két inn­tézménye van Temesvárnak, amely párját ritkítja fél Európában. Mindkettő nyári jellegű. Az egyik a mozi, a másik a strand. Ha nem volnának üzemben, soha semmi panasz sem lehetne rájuk. A mozit most nem akarjuk bánta­ni. Nem is tudjuk bántani. Belefárad­tunk. A mozi olyan intézmény Temesvá­ron, amely minden kritikát kibír. Még a legrosszabbat is. A nyár az, amely ke­resztényi szeretetet lehel a felháborodott telkekbe s törökké teszi az embereket. Nincs egy rendes színházunk, vagy szó­rakozóhelyünk, nem tudjuk menjünk ki­rándulni este, egy kicsit hűsülni, a fejet kiszellőzni — jó lesz erre a célra a mozi, a film nem fontos, de van kerthelyiség, étkező és zene. A mozinál tehát éppen úgy figyelmen kívül kell hagyni a fil­met, mint a strandnál,a Begát. Elvégre ezért csak nem lehet senkit sem hibáz­tatni, hogy Temesváron a Bega folyik ke­resztül. A várost sem lehet hibáztatni,­­hogy a strandot nem a Keleti-tenger mel­lé építette. A stranddal tehát rendben is volnánk. A víz ugyebár egy kicsit nem tiszta. Sokan azt állítják róla, hogy isza­pos. Ez igaz. Iszap is van benne. Meg más is. Ezek után bizonyos, hogy embereket is találni a vizben. Embereket, akik Begát megvető bátorsággal lubickolnak s érde­kes játékokra ragadtatják magukat. Ár­talmatlan játékokra. Az egyik bemutat­kozással kezdődik, akrobata mutatvá­nyokban folytatódik és egy halk sikoly­ban végződik. A játék utolsó fázisában a szereplőknek legfeljebb csak a fejük lát­szik ki a vízből, a többit eltakarja az iszap és a begai egyéb dolgok. A másik: a labdajáték. Ennek a játéknak a fősza­bálya az, hogy nem szabad érteni hozzá. A labda sohasem annak fejéhez repül, akiéhez szánják, egyszerre nagy tömege­ket mozgat meg, amelyek addig törtet­nek, csapkodnak a labda után, hogy azt megkaparintsák, míg közben sikerül né­hány szelíd úszót hasbarúgni, torkon ver­ni, orrbavágni és addig fojtogatni a víz alá, míg kiderül róluk, hogy nem náluk van a labda. Amikor az úszást abbahagy­ja az ember, akkor stílszerűen belevágja a lábát a feljáró lépcsőbe, aztán fürdés után elmegy­­ megmosakodni. Az igazi élvezet akkor kezdődik, amikor az ember már kinn van a vízből. Mert ilyenkor máig megszabadult az ember at­tól a gondtól, hogy a vízbe menjen. Min­den strandvendég, ahogy kijött a vízből, boldogan és büszkén lábal a homokon, mint aki azt mondja, hogy kötelességének a mai napra már eleget tett. De azért nem szabad azt hinni, hogy a szárazon való lubickolásnak nincsenek szintén szo­morú oldalai. Meg kell állapítani, hogy mindazok, akik egy szál fürdőtrikóban kockáztatják meg a sétát a homokparton, azok kérlelhetetlen őszinteséggel megdöb­bentő leleplezéseket tárnak elénk. Itt bi­zonyosodik be többek között az az igaz­ság is, hogy az embereknek nagyobb a be­képzeltségük, mint a hiúságuk. Kevés ki­vétellel valóságos rokkant-kiállítás a strandfürdő, ahol nagy potrohú férfiak, szakm­ellű, görbelábú, félrecsúszott csipő­­jű hölgyek abban a tudatban árulják el nekünk összes bájaikat, hogy ők azok, akiknek a ruháját elrontja a szabó és nem ők azok, akik a szabó ruháját rontják el. A strandlény tehát nemcsak beképzelt, hanem kíméletlen is, aki öntestével fejt ki hatalmas propagatív munkát a szere­lem és házasság ellen. Tönkreteszi a szabó szemüvegén keresztül alkotott ideáljain­kat s megfoszt minden hamis, de szép il­lúziótól. A strandlényt nem érdekli a vi­lág folyása, legfeljebb a Begáé, nincs Miféle 315 lejt szed az utastól a resicai állomási pénztáros Jendrzkievits Lőrinc Temes­vár, Erzsébetváros, Str. Memorandu­lui 50. szám alatt lakó szabómester sürgős ügyeinek elintézése végett Re­­si­cára utazott, 1930 július 27-én. Meg­váltotta jegyét Temesvártól Resicáig, mely 160 lejbe került. Ott tartózkodott július 30-ig. Ügyeinek elintézése után visszajövendő Temesvárra, a resicai állomáson újból jegyet vált Temes­várra, legnagyobb meglepetésére azon­ban itt 8 lejjel többet fizet, mint ameny­nyit Temesváron kértek a vasúti jegyért. Meg is kérdezte a pénztárost, hogy miért kell itt többet fizetnie. „Mert ez itt annyiba kerül és kész“ volt a lakonikus felelet. Erre még egyszer megkérdezi — talán rosszul értette —, hogy miért kerül itt többe a jegyi Gorombább felelet. Az ott szolgálatot teljesítő rendőrhöz fordul, adjon fel­világosítást előbbi kérdésére. Ezt lát­va a pénztárnok, megparancsolta a rendőrnek, hogy vezesse elébe azt az embert, miután meg kell őt büntetnie 315 lej­jel, amit azonnal le kell fizetnie. Az utas természetesen megtagadta az ösz­­szeg kifizetését. A pénztárnok kije­lentette, hogy addig ki nem teszi he­lyiségéből a lábát, míg az összeget le nem tette. Közben odaérkezett egy titkos rendőr, aki igazoltatás után Proces Verbalt akart aláíratni a mind­inkább türelmetlenkedő utassal. — Nem-e késem le a vonatot? — A vonat akkor indul, amikor akar — így a pénztáros. Az utas, aki semmiképpen nem akarta lekésni a vonatot, végül mégis csak­­ aláírta a Proces Verbalt és most már csak arra kérte a pénz­tárost, hogy azt kellőképpen töltse is ki. Hiába volt minden sürgetés, a pénztáros végül is páran jót adott a vonatfékezőnek a vonat elindulása a. Már-már minden remény h­ába való­nak bizonyult hogy még azzal a vo­nattal el tudjon indulni, még egyszer könyörgésre fogta a dolgot, mire a pénztáros egy kis cédulára ráfirkantotta a 315 lejt és az aláírását és az utasnak már csak annyi ideje volt, hogy a mindinkább gyorsabban robogó vonatra testi épségének koc­káztatásával felkapaszkodjék. Most az esetet bejelentette a vasut­­igazgatóságon és kéri a pénztáros ál­tal jogtalanul kicsikart 315 lej vissza­térí­tését. Fehér ruha és olaj a villamosokon Vasárnap azzal a szándékkal ültem fel az egyes vonal egy villamoskocsi­jára, hogy kimegyek a strandra. Te­kintve, hogy a kocsi éppen eléggé meg volt telve, kint maradtam a perronon és hogy a fel- meg leszállóknak ne le­gyek útjába, egy sarokba húzódtam. Nemsokára meg is érkeztünk a strandra, ahol legnagyobb csodálkozá­somra tapasztaltam, hogy fehér ruhá­mon hatalmas olajfoltok díszelegnek. Estefelé nővéremmel együtt mentem haza a stradnról, ugyancsak villamo­son. Szintén kint maradtunk a perro­non és nővérem pár pillanat múlva ijedten tapasztalta, hogy most már az ő ruháján is olajfoltok díszelegnek. Azonnal megállapítottuk, hogy az olaj­foltok a villamosféktől származ­nak, ugyanis a fék bőven le volt önt­ve olajjal, mely a féktől eltekintve, az összes vasrészekre is átszivárgott. He­lyes volna a városi villamos vasutak vezetőségének figyelmét erre a körüm­­ény­re felhívni, ugyanis semmiképp sem szolgálhatja a­ vá­rosi villamos vasutas erkölcsi és anyagi érdekét az, hogy az utasok ru­háikat a kocsikon bemocskolják. P. K. Ott ahol a 6-os nem áll... Egy másik panasz a városi villamos vasutak ellen. A hatos villamosvonal mellett la­kom. Alkalmazva a Belvárosban vá­gyót és délben meg este a gyárvárosi Kossuth-téren a következő jelenet ját­szódik le: a Belvárosból egy tetszés szerinti villamossal a Kossuth-térre érkezem Már messziről lesem, várjon ott áll-e a hatos villamos a Buziási­­úton? A jobbik eset az, ha nem áll ott, mert ebben az esetben tudom­ hogy nyolc-tíz percig állnom és várnom kell, mely idő alatt békében elolvasha­tom újságomat. Hangsúlyozom, hogy A KÖZÖNSÉG ROVATA — E rovatban a közönség panaszleveleit közöljük —. V T­H ez a jobbik eset. A rosszbbbeik eset ugyanis az, amikor a hatos már ott áll a Buziási­ úti megállónál és csak azt a a pillanatot lesi, hogy mikor érkezik kocsi a Belváros felől. Ha a hatos vil­lamos kalauza észrevesz egy kocsit, mely a Belváros felől érkezik, úgy ha­ladéktalanul lecsenget és a hatos elindul. Nincs az a távfutó, am ilyen­kor a hihetetlen gyorsasággal a tovaira-­­ módó hatost el tudná fogná. Ilyenkor az összes a Belváros felől érkező és a hatos villamosvonal mentén lakó uta­sok, számszerűiz rendesen nyolcan* tizen, ott állunk a megállónál, bőszt­ózankodunk, mérgelődünk, káromko­dunk, kiki vérmérséklete szerint és várjuk a legközelebbi hatost, mely rendszerint, mint már említettem nyolc-tíz perciig várat magára. Ez a jelenet délben vagy este, ha jól megy, délben és este, nap-nap után megis­métlődik. Talán ideje volna a v­a-á­mosvasutak vezetőségét figyelmeztet­ni, hogy utasítsa kocsivezetőit, misze­rint nem azért alkalmaztattak a villa­mos vasutakhoz, hogy naponta egy bi­zonyos számú menetet elvégezzenek, hanem hogy a közönség kényelmét szolgálják. Teljes tisztelettel Aláírás. AZ EURÓPAI KÖRREP­ÜLÉS GYŐZTESEI. 1T Morzik német repülő, a tavalyi ver­­seny győztese. Broad angol repülő, aki a versenyt megnyerte. Kitűnően ízletes házikeszt­­úó házonkívü­l adagonként m3 lejért kapható. Cím Temesvár-Jószef­­város, Szilágyi­ utca 3 szám Temesvár Szent Imre-zarándoklata Budapestre aug. 15-ikén és 17-ikén Bánsági központi zarándokiroda: Temesvári Hírlap utazási osztálya Gyárvárosi szervezőközpont­. Római Katholikus Ifjúsági Egyesület (Tigris­ utca 6) Józsefvárosi szervezőközpont: Katholikus Nővédelmi Hivatal (Józsefv. templom mellett) Belvárosi szervezőirodák: Vendéglősök és Kávésok Ipartársulata (Strada General­ă Praporgescu Báthory-utca 5, II. emelet) — Központi Bank (Rezső-utca)

Next