Temesvári Hirlap, 1930. november (28. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-01 / 249. szám
rai 9 vay Tyanon 1930 NOKEMBER, SZOMBAT xxvm. ÉVFOLYAM, 249. SZÁM TEMESVÁRI HÍRLAP ALAPÍTOTTA: POGÁNY MIHÁLY FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP FELELŐS SZERKESZTŐ: POGÁNY LÁSZLÓ VÁLASZOLOK írta: KRENNER MIKLÓS dr. Ritikán szoktam polémiákba bocsátkozni, különösen nem, ha erősen személyeskedő és tárgyi szempontból is elfogult cikkel állok szemben. Ilyennel válaszolt a Banater Deutsche Zeitung október 28-án a Temesvári Hírlapban megjelent Szathmári toborzó című cikkemre. Most kivételesen állom a vitát, csak eszmék kívánatos tisztázása érdekében A személyem ellen irányuló kifakadásokra tehát nem válaszolok, csak azt jegyzem meg, hogy nem vagyok és nem voltam szabadkőműves, így a válaszcikk néhány fényes dedukciója, sajnos, siralmasan összeomlik. Elárulom azt is, hogy családom messze visszamenőn mindig katolikus volt s tagjai közül sokan egyházi pályán működtek, igy kinyitok valamit az egyházi dolgokhoz, legalább is anynyit, mint hirlapíró társam, ha ugyan nem papi személy az illető, mert akkor csakugyan lemaradok. Ezek után sorba veszem a válaszcikk tárgyi szempontból lényegesebb tételeit. A leghatározottabban tiltakozom azon imputáció ellen, hogy az egyházat belső lényegében megtámadtam volna. Mindössze a papság egy részének szerintem megbocsáthatatlan „világi” politikáját támadtam meg s ezt hasonló esetben ren Hdühetetlen elhatározottsággal meg fogom ismételni. Igenis, a katolikus hivő az egész romániai katolicizmusra, tehát a svábokra is hátrányos, a legutóbbi eseményekből következtetve ugyan a határszéli német katolikusokra nézve személyi és politikai érdekből jóvátétel történt, az azonban efemer értékű. Igenis hasonló indítékból súlyos hibát látok a szatmár-nagyváradi püspöki kinevezésben is. Igenis szükségesnek vélem a harcot a testvérietlen sváb propaganda ellen is. Ez nem az egyház bántása, ez bűnös politikák febírásának becsületes törekvése. A világért 6©m vonom kétségbe, hogy a papnak joga van politizálni, sőt a kisebbségi élet-halál küzdelem szempontjából egyenesen érdekben állónak is hirdetem. De a világi politizálás a pap szempontjából csak a csorbítatlan szeretet és testvériség szellemében történhetik meg. Ha magyar pap bárhol németellenes propagandát művel, ezt épp olyan drákói szigorral fogom üldözőbe, mint ahogy most a sváb papság ama részével teszem, amely a magyarság ellen szeretetlenül s öntően fordult. A finom megkülönböztetés, amelyet egyházpolitika és világi politika között tettem, nem szabadkőműves gondolkozás eredménye, mert ehhez nem értek, hanem egyszerűen a gondos disztingválás folyománya, amelyet a cikkíró újságírói bájos kollegialitással zsurnaliszta felületességnek és kisebbségi elfogultságnak minősít A „világi politika” szóban egy külön árnyalatot látok, amelyet a cikkíró nem tudott kiérezni, tehát közelebbről megmagyarázom. A nagyon is „világias ” politikát értettem, amely ezért tényleg kettős öltözéket használ: a rokonszenves talár alatt a nem rokonszenves kígyó- , bőrt. Tiltakozom az ellen is, hogy engem a , szatmári klérus izgatásával vádoljanak meg. Ismételten megrögzítettem és a , brutalitásig megkövetelem kijelentéseim tiszteletben tartását, hogy az új szatmári püspök papi és emberi mivoltát tisztelem és természetesen vallom, hogy az egyházi tisztelet és engedelmesség a püspökkel szemben papságát és híveit kötelezi, de most is mondom és mindig fogom mondani, hogy kinevezése megfontolt meggyőződésem szerint akceptálhatatlan „világias” célzatok hatására itt történt és az ilyen célzatossággal szemben papnak és hívőnek a világi politika területén és társadalmi mezőn joga van és kötelessége megfelelő magatartást alkalmazni. Ez nem lazítás, ez a kötelesség kívülről való támogatása, mert a kötelesség önmagától is felébredt, aminek érdekelt személyektől éppen elegendő bizonyítékával rendelkezem. Jéppen minden öntudatos katolikus”, aki nem evez a szatmármegyei sváb propaganda vizeiben és éppen úgy „minden igazságosan gondolkozó ember, nekem fog igazat adni”. Mert jól tudja, mi ebben a dologban egyházi, mi sváb és mi politikai jelentés. A cikkíró ellentétes meggyőződésével éppen olyan erősen és jogosultan áll szemben ez a meggyőződésem Nem írtam arról, mennyi magyar és mennyi sváb van Szatmár megyében. Ha szükségét látta, hogy számadatokkal jöjjön „bombasztjaim” és „felületességem ellen, hát kijelentem, hogy a cikkíró által közprivatolt,, hitelességésben min’tt is*nent biiőihTfféjjj® róla győződve, hogy a németek lélekszámában több magyar van, mint a magyarok lélekszámában német, egyszerűen azért, mert megszoktam a romániai statisztikai adatokban való jogos kételkedést, mert a Magyar Kisebbség gondos vizsgálata más képet rajzol. Én azt írttam hogy az egyesített Szatmár-nagyváradi püspökségben a magyar katolikusok vannak többségben és ha nagyon helyesen temesvári püspökké Pachát nevezték ki a német többségű egyházmegyébe, úgy ez nagyon helyesen történt, viszont hogy a másik helybe Fiedler Istvánt ültették, különösen, miután Szabó István apostoli kormányzónak való kinevezése megtörtént s igy az ő elejtése csakis egy általam megtámadott svábpolitika eredménye lehetett, nagyon helytelenül történt Persze, nem azt jelenti ez, hogy az emberi és papi szempontból kiválónak mondott Fiedler István nem fog a kétnyelvűség birtokában igen üdvös működést kifejthetni. De ha már kinevezése megvalósult, biztosítani kellett a lélektani feltételeket, hogy szatmármegyei sváb propagandának eszközévé ne válljon, eleve visszariadjon hogy megvalósítson olyat, amiért tulajdonképp kinevezték. Mert talán a cikkíró megbocsáthatja nekem, hogy a Fiedler-kinevezés előtti helyes kombinációk bukásának „titkait” is jól ismerem. Főérdekében. Már egyszer megírtam, hogy a igenis Bornemissza után Fiedler kinevezése hibás megoldás volt s viszont egyáltalában nem érdekel, hogy a múltban kik voltak a Csanádi püspökök, mert én a jelem igazságra követelményeiért küzdök, nem pedig a múlt hánytorgatása érdekében. Már egyszer megírtam, hogy Pacha püspök úr iránti tisztelet versenyében senkivel szemben se maradok le Minek ismételgessem ezt. De kijelentem, flli oden habógus itájlka ■zi«cséh jól|W|iintémgrt»k. Ezek a sérem őt nem csak magyar, de sváb falvakba is, elmondom az elmondani valókat, s meg vagyok róla győződve, hogy se magyar, se sváb kivétői „Die schlagenden Antworten” nem fognak fejemen koppárzni. Tegyünk próbát. Állom szavamat és jóslatomat. Ami a szatmármegyei sváb-magyar küzdelmet illeti, erre vonatkozólag unosontig előtártam véleményemet Sőt mi it nagyon régen, amit megírtam most is — és kár volt e mellett alsiklani —, hogy a nemzetiségi likvidálás természetes és becsületes útját-módját teljes tisztelettel illetem, de tiltakozom papi és takarékpénztári után mindenféle szenvedélyes és megélhetést biztosító propagandával űzött visszanemzetesítés ellen. Nagyon helyesen jegyezte meg a cikkíró, — ez volt válaszának egyetlen elfogulatlan és tiszta mondata — hogy a magyarok a szászok között nem űznek „lélekrablást”. Nem, mert egyszerűen nincs okuk rá, vagy kedvük hozzá, mert jogtalan volna. És, ha tiltakoznak a svábok szatmármiyei propagandája ellen, azt azért teszik, mert ott csakugyan „lélekhorgászást” folytatnak. Mi nem elvenni, hanem megtartani akarunk, ha e megtartás fedi az egyéni meggyőződést A cikkíró követeli a szászokkal szemben érvényesített lojalitást a svábok Irányában is. De kérem, fordítva áll a dolog, ezt a magyaroknak kell követelni a sváboktól. Ezért kár volt hivatkozni, hogy a szatmári svábok magyar kebelben megtartása már a hatalom szempontjából sem célszerű és kár volt fölemlíteni, hogy szatmármegyei kormányintézkedésekben a sváboknak nincsen részük Mi nagyon jól tudjuk, hogy részük van és pedig azért tudjuk nagyon jól, mert a román nyilatkozatok ezt éppen elégszer, ___ m elénk a cikkiró urat. Meztelen testet." meztelen lelket nem szoktam vesszemni. Ez is bizonyíték arra, hogy igazibb keresztény és jobb katolikus vagyok, mint akik a henye váddal az ellenkezőt akarják kisütni. Ám szórakozzanak. Elbírom. Istenemre mondom, nagyon is elbírom. Török-magyar-görög-bolgár-németorosz-olasz szövetség n ■■■ai——mvmm mmrm---- - --- Bethlen és Venzelosz angorai látogatásának hatása az európai sajtóban Bethlen István gróf magyar miniszterelnök Angolában tartózkodik. A magyar miniszterelnök törökországi útáin természetszerűen felkeltette a külföldi sajtó kíváncsiságát, amely az előkészületeit is élénk érdeklődéssel kisérte. Nem volt lap, amely ne közölte volna, hogy Bethlen gróf Angolába utazik és már akkor sem hiányoztak a kommentárok, amelyek ennek a látogatásnak lehetőségét kiemelték. Kétségtelen, hogy a látogatásnak vannak érzelmi rugói is. Magyarország, amikor még teljes külpolitikai elszigeteltségben élt, a turáni fajrokonok felé fordult szimpátiával Ámbár a tervezett turáni szövetség inkább tartozik a történelmi romanticizmus, mint a komoly politika körébe, a turáni népekkel való rokonságkeresésnek, illetve a régi rokoni kötelékek felújításának mégis csak volt komoly alapja Törökországnál. Ez az ország, amely nem tagja a Népszövetségnek és Európa legkeletibb sarkán, testének nagy részével átnyúlva Ázsiába, sok tekintetben azonos helyzetben volt Magyarországgal. Bethlen gróf sokkal komolyabb és józanabb politikus azonban, hogy csak ennek a barátságnak és rokoni szeretetnek kedvéért ment volna Angolába. Egészen bizonyosan voltak más céljai és ha a külföldi sajtó most arról ír, hogy Bethlen egy magyar-orosz-török orientáció céljából időzik Angolában, nem esik a túlzásnak ama teljesen fantasztikus izű fajtájába, amely az ilyen látogatásokat rendszerint kísérni szokta. Magyarországnak ugyanis a jelenlegi külpolitikai viszonyok mellett az a sors jutott, hogy Európa perifériáin keressen barátokat és szövetségeseket, délen Olaszországot, egészen északon Angliát, melynek egyelőre inkább közvéleménye és politikusai, mint kormánya áll Magyarország mellett és most a szélső keleten Törökországot, amelynek szövetsége magában, véve tulajdonképpeni praktikus haszna nem volna, mert úgy a térbeli távolságok, mint a török köztársaság korlátolt eszközei döntőben nem esnek a serpenyőbe. De rögtön más színben tűnik fel ez a szövetség, ha regisztráljuk azt a hírt is, hogy Venizelosz is Angolában tartózkodik és eszel kapcsolatban felmerült egy török-magyar-görög blokk terve. Görögország földközi tengeri érdekeinél fogva újabban Olaszország felé tendál, annál is inkább, mert a görög politika, amely a múlt században a nagyhatalmak politikai küzdelmének ütközőpontjában állott és felszabadulását is tulajdonképpen ezek segítségének köszönhette, világosan meglátta, hogy a Földközi tengeren mi készül és Olaszország felé hajlik. Olaszország, Görögország, Magyarország és Törökország tehát olyan szövetséget alkotna, mely félkörben nyúlik el Európa leg- Olvassa el mindenki lapunk 11-ik oldalán lévő szenzációs jelentéseit