Temesvári Hirlap, 1931. november (29. évfolyam, 248-272. szám)
1931-11-01 / 248. szám
XXIX. ÉVFOLYAM, 348. SZÁM *931 NOVEMBER A VÁSÁRNÁL 16 OLDAL. ARA 6 LEJ ALAPÍTOTTA: FÜGGETLEN FELELŐS SZERKESZTŐ POGÁNY MIHÁLY MAGYAR NAPILAP POGÁNY LÁSZLÓ Inog a torpa-kormány Argeiomnu és Jorga sorsdöntő beszélgetések Egyenetlenség a kormány tagjai között * Argetoianu lemondással fenyegetődzik és így kényszeríti a kormányt távozásra . Könnyen megeshetik, hogy a most megnyíló parlamentben leszavazzák a kormányt A rossz sáfárok írta: K! SENNER MIKLÓS dr., valami nincs) egész rendjén. Mikor a világrelációban is nagy és fontos bank megiogott, azt olvastuk, hogy a szanálási tevékenység során egész a legmagasabb helyig referáltak s a külföldet ismételt kommünikékkel nyugtatták meg. Azt hallottuk, csendes háború dúl a pénzügyminiszter és bankkormányzó között, hol az egyik, hol a másik fenyegetődzött a lemondással. Rebesgették, hogy egy nap az egyik politikai színezetű pénzintézet akarta rátenni kezét a szomorú örökségre, másnap a másik politikai színezetű mammuth-bank próbálkozott hasonlóképp; hogy személyes jellegű sértődöttségek játszottak az ügy egészségtelen fejleményeibe; hogy egy korai, hivatalos indiszkréció pattantotta ki s fokozta ezt a pénzintézeti válságot, hogy úgylátszott, hogy mégis csak rendbe jön a dolog s minden megtörténik, mint ahogy Ausztriában a Creditanstalt, Németországban a D-bankok esetében történt meg minden, hát akkor váratlanul, meghökkentő módon a megingott bank lemondott igazgatói egyszerre csak visszatértek helyükre s az intézet, mely a legutóbbi közel évek nagy politikai történéseiben is kiváló szerepet játszott, nem fuzionálhatott, nem részesülhetett szanálásban, de kipottyant a nemrég alakult ötös szindikátusból és kénytelen volt kényszeregyezséget kérni, mint egy zugimézet, mint valami kis pénztár. A mór megtette kötelességét, Arisztid mehet. Itt valami bizonyára nincs renden. Az eset már első látszatra igen bonyolult, szétágazó, titokzatos. A regény és dráma feszültsége van meg benne. Csak hosszú és alapos magyarázattal és elemzéssel lehetne pontosan föltárni a helyzetet. Valami ködük körülötte, mint Maniu visszavonulásának regénye s drámája körül is. Úgy látszik, mintha minden regény és minden dráma, mi a legutóbb lejátszódott, szoros kapcsokkal függene össze. Szövevény szövevény még messziről nézve is, csupán szakszerű szemmel nézve is. De szövevény szövevény, mikor most a politikai lámpák rávilágítanak, m mikor a személyi titkokat porolhatják ki belőle. Mindenki megérti, ha most a pénzügyi válság legforróbb idején bankok elpusztulnak. Amerikában közel 3000 bukott meg. Ha még a Rothschild is... Nekünk nem fáj külön egyetlen bank se. Nekünk mind egyenlő, nem vagyunk berendezve, hogy a bankban politikát lássunk. A bankban a bankot, a pénzben a pénzt nézzük. Az általános érdeket. A nincstelenre is kihat, hogyha más veszít, gyengül, szegényedik, egyre nagyobb lesz így a proletariátus, holott védekezni kellene s kis kapitalistává emelni föl lehetőleg mindenkit. Egy kis zugot mindenki tudna találni egy kis betéti könyv elrejtésére. Ha így gondolkozunk, akkor jogosan lehet kérdeznünk, nem okkal-móddal taszigáltak le most egy életképes intézményt a bukásba, mi egész pénzültetet megráz, sőt egész piacunkat megrendíti, mi több, külső hitelünket is meggyöngíti, mert a szőnyegen lévő banknak éppen két kontinensen vannak ágazatai, hogy egyéb körülményekről hallgassunk? Meg kell kérdeznünk, szabad-e kényszeregyezségbe szorítani nagy s Ez évben is Temesvár és a Bánság szenzációja a aktiv dologi vagyonnal rendelkező intézetet, olyat, mely 3 milliárd betétből az általános felmondás idején másfél milliárdot volt kénytelen fizetni s igy a betétesek felének bizalmát (12.000 maradt meg) megtartotta, ez pedig most aránylag döntő bizalom jele? Ezt a nagy pénzintézetet szanálni kellett volna, mint ahogy szanálni akarták is, míg az indiszkréció és intrika utját nem szegte a köteles munkának. Mert a kapitalista rend államában a nemzeti banknak és a pénzügyminiszteri közigazgatásnak elsőrendű kötelessége, hogy segítsen ott, ahol segíteni lehet, mivel az észszerű segítés országos haszonná is válik. Mert a pénz, amit forgat és amit igazgat, mégis csak a mienk, a közös tulajdonunk, amihez a pénzügyminiszter és bankkormányzó pártfelfogásának, régi vagy újabb érdekeltségének, egyéni hajlandóságainak s egymás iránt való viszonyának szabály szerint semmi köze sem lehetne. Mikor azonban, legalább is látva bemutatott külső jelek szerint, igenis fel lehet tételezni, hogy tűrhetetlen mellékkörülmények is vegyültek a firtatott bankügybe, joggal kell fölcsattanni s már a pénzügyek területén is cesaromaniát gyakorló kormányzat eltávolitásáért sorompóba szállani. Ha ezek az urak könnyedén cicáznak rengeteg magán s nagy országos érdekeket jelentő bankkrizisben, akkor kötelesség véget vetni veszedelmes kilengéseiknek, ha mindjárt egyik mint pénzügyminiszter egyébként kitűnőnek is bizonyult, a másik pedig mint bankkormányzó, míg a pulykaméreg el nem öntötte, beletanulni látszott új szakmájába. Az utolsó hónapok bebizonyították, hogy a bizalomnak milyen óriás jelentősége van a pénz birodalmában: döntő jelentősége. Ez a bizalom hajszálon csüng. Egy kis kétely s vége van. Oknélküli megingása ok nélkül óriási javakat semmisíthet meg percek alatt. Ellehet-e ilyen bizalom nélkül az ország pénzügyminisztere s bankkormányzója is, aki valamennyiünk vagyonát kezeli? Nem lehet el. És lehet-e bizalmat ajándékozni egyiknek, másiknak vagy mind a kettőnek, ha úgy viselkedik, mint most: az öt vezető bank egyikének még mesterségesen, mondjuk államilag vagy jegybankilag fokozott krízisében, országvilág előtt vállalt ígéretek egyszerű fölbontásával? Nem lehet. Ami egy héten lejátszódott, megingattak minden komoly bizalmat pénzügyminiszterben és bankkormányzóban. Máris bukniok kellene. Sajnos, nem tehetünk egyebet, mint kínos kérdéseket föltenni: ezek vetettek ki egy nagy pártot a hatalomból? Ezek hiúsították meg Titulescu koncetrációját? Ezek bírták rá Maniut, hogy történelmi tiltakozásul viszszavonuljon az aktív politikától? Töprengeni, aggódni, pesszimistának kell lenni, ha ezek az események, a közbizalmat egészen megrázó események nem szedik el a hatalmat ezeknek az indulatos pénzdiktátoroknak a markából. nagyméretű selyemvására. Finom crepe de chine-selymek, brokátok, atlaszok, nyersselymek, burettek és flamingók minden divatos színben. Fővárosi választék, soha nem hallott olcsó áron. Téli divat újdonságok csodás olcsón, óriási választékban. Ez a kormány nem számíthat Franciaországra BUKAREST, okt. 31. Jorga, a címzetes vezér és Argetoianu, az ország ügyeinek igazi irányítója, az utóbbi időben állandóan kerülték egymást. Jorga hiúságának bizonyára fájt, hogy csaknem mindenben Argetoianu akarata érvényesül, Argetoianu viszont Jorga néhány fellépésével volt elégedetlen és ennek következtében a két államférfi oly óvatosan kenette el egymást, hogy a közöttük felmerülő kérdéseket írásban intézték el. Annál inkább meglepetést keltett, hogy csütörtökön, amiket a kormány tagjai Baltáéban tartózkodtak, hogy születésnapja alkalmából Mária anyakirálynét üdvözöljék, Jorga és Argetoianu találkoztak, sőt hosszabb megbeszéléseket folytattak egymással. Úgy látszik, Argetoianu megsokallta már a közöttük folyó különös játékot, tiszta helyzetet akart teremteni és ezért tanácskozott Jorgával. A tanácskozás természetesen teljesen bizalmas volt, részleteiről semmi sem került nyilvánosságra, azonban biztosra veszik, hogy ez a beszélgetés a kormány sorsára döntő befolyással lesz. Annyi ugyanis kiszivárgott, minden titkolózás ellenére is, hogy Argetoianu közölte Jorgával, hogy ha a jelenlegi helyzeten nem változtatnak, ügy a kormány számára egy hosszabb ideig Argetoianu Argetoianu kertelés nélkül, nyíltan megmondotta Jorgának, hogy ha ebben a tekintetben nem áll be fordulat, úgy leghelyesebb, ha a kormány a költségvetés és a közigazgatási reform megszavazása után lemond és távozik helyéről. Argetoianu el van tökélve, hogy amennyiben Jorga miniszterelnök ebbe nem megy bele, úgy a legkritikusabb pillanatban éppen ő nyújtja be lemondását és ezzel lemondásra kényszeríti a kormány többi tagjait is. Argetoianu már csak azért tartó kormányzás teljesen lehetetlen. A kormány egyes tagjai között állandó nézeteltérések, súlyris ellentétek és véleménykülönbségek vannak, az egyes miniszterek nem támogatják egymás törekvéseit és a végeredményben mindez a kormány helyzetének rovására megy, ultimátuma is akarja, hogy a kormányban teljesen helyreálljon az egység és harmónia, mert jól tudja, hogy a parlament megnyitása után a kormánynak nehéz küzdelmeket kell vívnia az ellenzékkel, amely bizonyára megerősödik a Duna vezetése alatt álló liberálisokkal is. Könnyen előfordulhat, hogy egy szavazásnál, különösen ha a kormánypárt elégedetlen tagjai is titokban az ellenzékhez csatlakoznak, úgy leszavazzák a kormányt. A kormány számít is arra, hogy az ellenzékkel szemben nehéz helyzete lesz és ezért elhat.(A cikk folytatása a 2. oldalon.)