Temesvári Hirlap, 1931. november (29. évfolyam, 248-272. szám)

1931-11-01 / 248. szám

XXIX. ÉVFOLYAM, 348. SZÁM *931 NOVEMBER A VÁSÁRNÁL 16 OLDAL. ARA 6 LEJ ALAPÍTOTTA: FÜGGETLEN FELELŐS SZERKESZTŐ POGÁNY MIHÁLY MAGYAR NAPILAP POGÁNY LÁSZLÓ Inog a torpa-kormány Argeiomnu és Jorga sorsdöntő beszélgetése­k Egyenetlenség a kormány tagjai között * Argetoianu lemondással fenye­­getődzik és így kényszeríti a kormányt távozásra . Könnyen megeshetik, hogy a most megnyíló parlamentben leszavazzák a kormányt A rossz sáfárok írta: K! SENNER MIKLÓS dr., valami nincs) egész rendjén. Mikor a vi­lágrelációban is nagy és fontos bank megi­ogott, azt olvastuk, hogy a szanálási te­vékenység során egész a legmagasabb he­lyig referáltak s a külföldet ismételt kom­münikékkel nyugtatták meg. Azt hallottuk, csendes háború dúl a pénzügyminiszter és bankkormányzó között, hol az egyik, hol a másik fenyegetődzött a lemondással. Re­besgették, hogy egy nap az egyik politikai színezetű pénzintézet akarta rátenni kezét a szomorú örökségre, másnap a másik po­litikai színezetű mammuth-bank próbál­kozott hasonlóképp; hogy személyes jelle­gű sértődöttségek játszottak az ügy egész­ségtelen fejleményeibe; hogy egy korai, hivatalos indiszkréció pattantotta ki s fo­kozta ezt a pénzintézeti válságot, hogy úgy­­látszott, hogy mégis csak rendbe jön a do­log s minden megtörténik, mint ahogy Ausztriában a Creditanstalt, Németország­ban a D-bankok esetében történt meg min­den, hát akkor váratlanul, meghökkentő módon a megingott bank lemondott igaz­gatói egyszerre csak visszatértek helyükre s az intézet, mely a legutóbbi közel évek nagy politikai történéseiben is kiváló sze­repet játszott, nem fuzionálhatott, nem ré­szesülhetett szanálásban, de kipottyant a nemrég alakult ötös szindikátusból és kénytelen volt kényszeregyezséget kérni, mint egy zugimézet, mint valami kis pénz­tár. A mór megtette kötelességét, Arisztid mehet. Itt valami bizonyára nincs renden. Az eset már első látszatra igen bonyolult, szét­ágazó, titokzatos. A regény és dráma fe­szültsége van meg benne. Csak hosszú és alapos magyarázattal és elemzéssel lehetne pontosan föltárni a helyzetet. Valami köd­ük körülötte, mint Maniu visszavonulásá­nak regénye s drámája körül is. Úgy lát­­szik, mintha minden regény és­­ minden dráma, mi a legutóbb lejátszódott, szoros kapcsokkal függene össze. Szövevény szö­vevény még messziről nézve is, csupán szakszerű szemmel nézve is. De szövevény szövevény, mikor most a politikai lámpák rávilágítanak, m mikor a személyi titkokat porolhatják ki belőle. Mindenki megérti, ha most a pénzügyi válság legforróbb idején bankok elpusztulnak. Amerikában közel 3000 bukott meg. Ha még a Rothschild is... Nekünk nem fáj külön egyetlen bank se. Nekünk mind egyenlő, nem vagyunk be­rendezve, hogy a bankban politikát lás­sunk. A bankba­n a bankot, a pénzben a pénzt nézzük. Az általános érdeket. A nincstelenre is kihat, hogyha más veszít, gyengül, szegényedik, egyre nagyobb lesz így a proletariátus, holott védekezni kelle­ne s kis kapital­istává emelni föl lehetőleg mindenkit. Egy kis zugot mindenki tudna találni egy kis betéti könyv elrejtésére. Ha így gondolkozunk, akkor jogosan lehet kér­deznünk, nem okkal-m­óddal taszigáltak le most egy életképes intézményt a bukásba, mi egész pénzü­­ltetet megráz, sőt egész piacunkat megrendíti, mi több, külső hite­lünket is meggyöngíti, mert a szőnyegen lévő banknak éppen két kontinensen van­nak ágazatai, hogy egyéb körülményekről hallgassunk? Meg kell kérdeznünk, sza­bad-e kényszeregyezségbe szorítani nagy s Ez évben is Temesvár és a Bánság szenzációja a aktiv dologi vagyonnal rendelkező intéze­tet, olyat, mely 3 milliárd betétből az álta­lános felmondás idején másfél milliárdot volt kénytelen fizetni s igy a betétesek fe­lének bizalmát (12.000 maradt meg) meg­tartotta, ez pedig most aránylag döntő bi­zalom jele? Ezt a nagy pénzintézetet sza­nálni kellett volna, mint ahogy szanálni akarták is, míg az indiszkréció és intrika utját nem szegte a köteles munkának. Mert a kapitalista rend államában a nemzeti banknak és a pénzügyminiszteri közigaz­gatásnak elsőrendű kötelessége, hogy segít­sen ott, ahol segíteni lehet, mivel az ész­szerű segítés országos haszonná is válik. Mert a pénz, amit forgat és amit igazgat, mégis csak a mienk, a közös tulajdonunk, amihez a pénzügyminiszter és bankkor­mányzó pártfelfogásának, régi vagy újabb érdekeltségének, egyéni hajlandóságainak s egymás iránt való viszonyának szabály sze­rint semmi köze sem lehetne. Mikor azon­ban, legalább is látva bemutatott külső je­lek szerint, igenis fel lehet tételezni, hogy tűrhetetlen mellékkörülmények is vegyül­tek a firtatott bankügybe, joggal kell föl­csattanni s már a pénzügyek területén is cesaromaniát gyakorló kormányzat eltávo­­litásáért sorompóba szállani. Ha ezek az urak könnyedén cicáznak rengeteg magán s nagy országos érdekeket jelentő bank­­krizisben, akkor kötelesség véget vetni ve­szedelmes kilengéseiknek, ha mindjárt egyik mint pénzügyminiszter egyébként ki­tűnőnek is bizonyult, a másik pedig mint bankkormányzó, míg a pulykaméreg el nem öntötte, beletanulni látszott új szak­májába. Az utolsó hónapok bebizonyították, hogy a bizalomnak milyen óriás jelentősége van a pénz birodalmában: döntő jelentősége. Ez a bizalom hajszálon csüng. Egy kis kétely s vége van. Oknélküli megingása ok nél­kül óriási javakat semmisíthet meg per­cek alatt. Ellehet-e ilyen bizalom nélkül az ország pénzügyminisztere s bankkormány­zója is, aki valamennyiünk vagyonát ke­zeli? Nem lehet el. És lehet-e bizalmat ajándékozni egyiknek, másiknak vagy mind a kettőnek, ha úgy viselkedik, mint most: az öt vezető bank egyikének még mesterségesen, mondjuk államilag vagy jegybankilag fokozott krízisében, ország­világ előtt vállalt ígéretek egyszerű fölbo­ntásával? Nem lehet. Ami egy héten leját­szódott, megingattak minden komoly bizal­mat pénzügyminiszterben és bankkormány­­zóban. Máris bukniok kellene. Sajnos, nem tehetünk egyebet, mint kínos kérdéseket föltenni: ezek vetettek ki egy nagy pár­tot a hatalomból? Ezek hiúsították meg Titulescu koncetrációját? Ezek bírták rá Maniut, hogy történelmi tiltakozásul visz­­szavonuljon az aktív politikától? Töpren­geni, aggódni, pesszimistának kell lenni, ha ezek az események, a közbizalmat egé­szen megrázó események nem szedik el a hatalmat ezeknek az indulatos pénzdiktá­toroknak a markából. nagyméretű selyemvására. Finom crepe de chine-selymek, brokátok, atlaszok, nyersselymek, burettek és flamingók minden divatos szín­ben. Fővárosi választék, soha nem hallott olcsó áron. Téli divat újdonságok csodás olcsón, óriási választékban. Ez a kormány nem számíthat Franciaországra BUKAREST, okt. 31. Jorga, a címzetes vezér és Argetoianu, az ország ügyei­nek igazi irányítója, az utóbbi időben állandóan kerülték egy­mást. Jorga hiúságának bizonyá­ra fájt, hogy csaknem minden­ben Argetoianu akarata érvé­nyesül, Argetoianu viszont Jorga néhány fellépésével volt elége­detlen és ennek következtében a két államférfi oly óvato­san kenette el egymást, hogy­ a közöttük felmerülő kérdé­seket írásban intézték el. Annál inkább meglepetést kel­tett, hogy csütörtökön, amiket­ a kormány tagjai Baltáéban tartóz­kodtak, hogy születésnapja al­kalmából Mária anyakirálynét üdvözöljék, Jorga és Argetoianu találkoztak, sőt hosszabb megbe­széléseket folytattak egymással. Úgy látszik, Argetoianu meg­sokallta már a közöttük folyó különös játékot, tiszta helyzetet akart teremteni és ezért tanács­kozott Jorgával. A tanácskozás természetesen teljesen bizalmas volt, részleteiről semmi sem ke­rült nyilvánosságra, azonban biz­tosra veszik, hogy ez a beszélge­tés a kormány sorsára döntő befolyással lesz. Annyi ugyanis kiszivárgott, min­den titkolózás ellenére is, hogy­ Argetoianu közölte Jorgával, hogy ha a jelenlegi helyzeten nem változtatnak, ü­gy a kormány számára egy hosszabb ideig Argetoianu Argetoianu­ kertelés nélkül, nyíltan megmondotta Jorgának, hogy ha ebben a tekintetben nem áll be fordulat, úgy leghelyesebb, ha a kormány a költségvetés és a közigazga­tási reform megszavazása után lemond és távozik he­lyéről. Argetoianu el van tökélve, hogy amennyiben Jorga miniszterel­nök ebbe nem megy bele, úgy a legkritikusabb pilla­nat­b­a­n éppen ő nyújtja be lemondását és ezzel lemondásra kényszeríti a kormány többi tagjait is. Argetoianu már csak azért tartó kormányzás teljesen lehetetlen. A kormány egyes tagjai között állandó nézeteltérések, súlyris el­lentétek és véleménykülönbségek vannak, az egyes miniszterek nem támogatják egymás törekvéseit és a végeredményben mindez a kormány helyzetének rovására megy, ultimátuma is akarja, hogy a kormányban teljesen helyreálljon az egység és harmónia, mert jól tudja, hogy a parlament megnyitása után a kormánynak nehéz küzdelmeket kell vívnia az ellenzékkel, amely bizonyára megerősödik a D­u­n­a vezetése alatt álló liberálisokkal is. Könnyen előfordulhat, hogy egy szavazásnál, különösen ha a kormánypárt elégedet­len tagjai is titokban az ellen­zékhez csatlakoznak, úgy leszavazzák a kormányt. A kormány számít is arra, hogy az ellenzékkel szemben ne­héz helyzete lesz és ezért elhat.­(A cikk folytatása a 2. oldalon.)

Next