Temesvári Hirlap, 1931. november (29. évfolyam, 248-272. szám)

1931-11-01 / 248. szám

2 .....................................................■»■mm­­ ....... 1931 NOVEMBER 1 VASÁRNAP T­H A Boráh-incidenst nem lehet elfelejteni Washingtonban kudarcot vallott a francia politika, amely lassanként izoláltan marad Európában . Amerika kül­politikája új utakra terelődött LONDON, okt. 31. Az angol sajtót a választások eredménye mellett Laval fran­cia miniszterelnök amerikai útja is foglalkoztatja. Különösen a heti folyóiratok szentelnek hasábjai­kon ennek a kérdésnek nagy fi­gyelmet és egyhangúan megálla­pítják, hogy Washingtonban a francia po­litika olyan kudarcot vallott, amelyből okvetetlenül okulnia kell. A Weekend azt írja, hogy Laval utazásának legjelentősebb ered­ménye az, amit Laval a legszíve­sebben szeretne elfelejteni: a Bo­ra­h-f­é­l­e epizód. Borah sze­nátornak a békerevízióra és a jó­vátételek eltörlésére vonatkozó ki­jelentései kétségtelenné teszik, hogy Amerika külpolitikája új utakra terelődött. Ez az út aligha felel meg a francia ízlésnek, ellen­ben mindjobban közeledik az an­gol állásponthoz. A Saturday Rewiew feltűnő­nek tartja, hogy Mussolini és Bo­rah beszédei feltűnően hasonlíta­nak egymáshoz. Ha Franciaország továbbra is ellenzi a lefegyverzést, a há­borús adósságok törlését és a békeszerződések revízióját, akkor olyan erőket állít maga Halottak napja Írta: METZGER MÁRTON dr. c. prépost „Úgy hazudik, mint egy sírfelirat” tartotta a görög közmondás. Hasonló­­ hazugsággal védte halottait a római, mondván: „a halottakról vagy jót, vagy semmit!’­ Másképpen beszél ma a hivő lélek;­ a Fritjof Saga költője a haldokló ki­rály njakára adja a szót: Vigyázz, fiam, bármilyen hatalmas is a király, a halottak fölötti ítélet nincs az ő ha­talmában. A halottnak mindegy, hogy mit be­szélnek róla az emberek. Emlékével, tetteivel, vagyonával tehetnek immár, amit akarnak; porait akár széjjel is szórhatják; de ő már nincs itt! Istenem, hogy iparkodnak az embe­rek megszabadulni a lélektől, az ő va­lódi énjüktől! Hogy akarnak az embe­rek állatok lenni. Törődnek azzal, mi lesz a házammal, földemmel, gyűrűm­mel, pénzemmel, csak egyről feledkez­nek meg: mi lesz a lelkemmel! És beérik az emberek, hogy ők csak ji test. Ha kinyílnának ma a sírok, ha elő lépnének a halottak, ha látnák a csontvázakat, ha látnák azt a rotha­dást, vájjon mondanák-e, ezt szerettem mint hitvest, ezt mint apát, ezt mint gyermeket!? Ez tett értem annyit, ez táplált, ez dolgozott értem, ez sírt miattam; ez volt a forrón szeretett hitves? Nem-e magunk tiltakoznánk, tiltakoznánk egy olyan erővel, mely­nek gyökere nem lehet csak a por és a rothadás! Sőt éppen ez a marék por, ezek a „szétszórt csontok11 kiáltják a legkomolyabban: „nem, az én halot­tam nem ez!11 Milyen büszkén bántjuk a testet az ő alkotó részeire; pontosan megmond­juk ennyi a só, ennyi a foszfor, ennyi jó víz, stb. Igen, széjjelszedni tudjuk, ide összetenni, amin minden múlik, ezt már nem. Ezt az erőt keressük, mely elő­életre hívta a port, dobogtat­ta a szívet, hajtotta a vért, gondolko­dott, szeretett, gyűlölt, jó volt, vagy övetkezett! És ez az erő, mely ezt a port egyszer megragadta, felmarkolta, gyúrta, megáldotta örömmel és kín­szenvedéssel, ez a nagy szent erő el nem dobhatja magától ezt a port! Ha egyszer érzett, mindig kell éreznie, ha egyszer örült, vagy szenvedett, mindig kell örülnie, vagy mindig kell szenvednie Ha halottak napján nézed ezt a port, mely olyan borzasztóan némának látszik, ne légy gyáva, ha­nem hadd a por szavát: Igen, várta­lak, Téged is, de várok mást is; itt hiányzik valami és ennek a valaminek jönnie kell; ez a valami a lélek! Fu­­vasd széllel a világ négy tája felé ezt a port, de minden porszem azt fogja mondani: várom a lelket! A halottak némák? Dehogy is azok! De nem fecsegnek, hanem beszélnek. Ne mondd, hogy szegény halottak, sze­gény lelkek! Nagy urak ezek! Írhatsz a sírkeresztre akármilyen hazugságot, nekik az mindegy! Ne csald őket, hanem tanulj! Tanulj élni a halottól! Nem megvetni az em­bert, hanem szeretni, nem gyalázni a világot, hanem ismerni! A halálból, ebből a nagy űrból mit csinál a lélek!? Aki magát végnek tartja, egy L'í.wi’.y dr* vgy lépés lesz! Megértjük Byron Manfredját, a szenvedő, tévelygő megtisztult­­Manfrédot, mikor oda kiáltja az ősz apátnak: „Agg ember, lásd, meghalni nem nehéz!“ Igen, de ez a Manfréd röviddel előbb büszkén mondta a gonosznak, hogy a lelke nagyobb valami, mint­hogy az örök kárhozatba menjen! Igen, a test temetése komoly, de nem lesújtó, csak a lélek temetése ha­lál. Sem az erényt, sem a bűnt a sír be nem fedi; itton téved, ki ezt várja a temetőtől, vagy ezt akarná megünne­pelni halottak napján. Igen, igen, de hátha odaát nincs semmi!? Jó, jó, de hátha odaát van valami!! Az élet nem boldogság, sem boldog­talanság, az élet egy Istentől ránk rótt nagy kötelesség. Helyt állani... Az élet vége, az igazság kezdete. Hozta, hogy a parlament megnyi­tása után előbb csak kisebb jelen­tőségű javaslatokat terjeszt be és a költségvetés beterjesztését kará­csony előttre halasztja. Ezzel el akarja kerülni a hosszabb vitákat és azt, hogy a parlamenti harc na­gyon elmérgesedjék. Különben is ki akarja a kormány mondani, hogy a költségvetési vitához min­den párt részéről csak egy szónok szólhat fel. Bahd­eban Iorga és Argetoianu különben megbeszélték a parla­ment megnyitásakor a király által elmondandó trónbeszéd alapvo­nalait is. A trónbeszédet Jorga Io­nuca, aki jelenleg Franciaor­szágban tartózkodik, egy újságíró­nak nyilatkozott és kijelentette, hogy Románia jelenleg nem sokat várhat Franciaországtól. A bukaresti sajtó Duca nyilatko­zatát élénéken kommentálja és al­kalmazza meg és utána a minisz­tertanács tárgyalja le. Ha a megállapodásra jut, hogy Franciaország valóban nem barát­ságos érzelmű a jelenlegi kor­mánnyal szemben, azonban ha az ország élére új kormány kerülne, az bizonyára teljes mértékben számít­­hatna Franciaország tá­mogatására. Egy másik kormányt szívesen támogat Franciaország Olcsóbb lesz a kávéház — ha a város is leszállítja a villanyáram díját Kávésok küldöttsége a polgármesternél — Vég­ződjenek korábban a városi mozik előadásai A polgármester mindent megígért amelynek tagjai voltak Scheer Jó­zsef, Kemény Béla, Somogyi Károly és Ambrus József. Scheer memorandumot nyújtott át a főpolgár­mesternek, mely érdekesen ismerteti Jeanu Kornél dr. főpolgármesternél,a kávésok és vendéglősök helyzetét. Drága rezsi­ kevés fogyasztás vendéglősök nem sokat nyernek, de ha nyolc lejes egységárért kapnák a­ vil­lanyt, már lehetne megtakarításról szó. A főpolgármester kijelentette, hogy a kérést ilyen értelem­ben fogja elintézni. Scheer előhozta ezután a kávésok régi panaszát, amely szerint a Capitol azzal, hogy utolsó előadását későn, sokszor az éjféli óra után fejezi be, nagy károkat okoz a kávésoknak, mert elvon tőlük sok vendéget. Kérte a fő­polgármestert, hogy a Capitol előadá­sainak kezdeti óráját változtassa meg olyformán, hogy öt óra helyett délután négy, hat és nyolc órakor kezdődjenek a mozi előadások, crossoreanu dr. meg­hogy ebben az esetben a kávésok és ígérte, hogy ezt a kérdést is elintézi. Egész nyáron két üveg pezsgő fogyott A küldöttség ezután felkereste a könnyítéseket a kávésoknak és ven- G­u­s­s­i rendőrkvesztort, akit arra döglősöknek­ kért, hogy a zárórára nézve nyújtson! Alkalmunk­­volt a küldöttség tagjai Temesvár, okt. 31. A temesvári kávésok és vendéglősök pár társulatának megbízásából kül­­döttség jelent meg tegnap Gros­so­A kávéház — mondja a memo­randum — ma már nem szórakozási hely, mint volt azelőtt. Politikusok, publicisták, művészek és üzletemberek látogatják, akik ott cserélik ki eszméi­ket és ott kötik meg üzleteiket. A ká­véházak jövedelme erősen megcsap­pant, kiadásaik ellenben a régiek ma­radtak, sőt emelkedtek. Fényűzően kell berendezni helyiségeiket, sok vil­lanyt kell használniuk, a zenét sem építhetik le, újságokat kell tartaniok, nem szólva a személyzetről, melynek kifogástalan öltözetben kell megjelen­nie a vendégek előtt. A kávéházak Scheer előterjesztette a kávésok és vendéglősök kívánságát, mely röviden az, hogy a délután négy órától este ki­lenc óráig fogyasztott villany árát 14 lejről 7,70 bankra mérsékelje, mi" a ventilátorok hajtására használt ipari áramot 8.50 lejről 7.70 lejre mérsékelje. — Kérjük a főpolgármestert a vil­lany- és vízdíjak mérséklésére vonat­kozó kérelmünket teljesítse, mert ebben az esetben mi is képesek va­gyunk arra, hogy árainkat az egész vonalon leszállítsuk. Grossoreanu Kornél dr. megkérdez­te nem elégednének-e meg azzal, ha a villamos áramot a város 8.50-es egy­ségáron adná. Scheer kijelentette, még ma is zsúfoltak, de a fo­gyasztás már nem a régi. Míg a vendég a fogyasztás csökkentésével takarékoskodik, a kávés nem követhe­ti ebben, mert a vendégek a régi lukszust követelik. Különösen óriási a villanyszámla, mert takarékossági szempontból a vendégeket nem hagy­hatták félhomályban. A drága vil­lanyáram és a nagy fogyasztás követ­kezménye, hogy a kávésok és vendéglősök ma már mind hátralékban vannak a vil­lany árával. ellen, amelyekkel majd nem tud megbirkózni. A Spectator ezeket írja: — Lassanként felszínre kerül az igazság: nemcsak a leszerelés, a háborús adósságok és a jóváté­telek kérdése függnek össze egy­mással, de a békeszerződések reví­ziója is elválaszthatatlanul ebbe a komplekszumba tartozik. Bizonyos európai határokat lehet és kell is kölcsönös meg­egyezéssel módosítani, amiben talán tapintatos külföldi nyomás is segíthet és amiért eset­leg bizonyos ellenértéket adná­nak, val beszélgetni. Természetesen a kö­zönség álláspontjára helyezkedtünk, amely általánosan panaszkodik, hogy a kávé drága.­­ Hogyne volna drága — mondták —, amikor ez az egyedüli cikk, ame-­­lyen a kávés keres és a háború előtt is keresett. — Hát a pezsgőn nem keres? — Pezsgőn? Ki iszik ma pezsgőt? — mondta Somogyi Károly. — Az egész nyáron át csak két üveggel adtam el — A butéliás boron? — Tessék eljönni egyszer a taver­nába, vagy a Lloydba, látni fogja, hogyan fogy a butéliás bor. Sehogy­­sem. Az asztalokon vagy víz, vagy asztali bor, amely ma nagyon olcsó és ezért butéliás bort nem igen isznak az emberek. — Hát az ételen nem keresnek? — Keresnénk, ha nem kellene sze­mélyzetet fizetni. Ma az ételen csak az keres, aki maga főz és maga is szolgál­ja fel. Marad tehát a kávé, amely drága, de ezt a kávésok is elismerik. Ha a vá­ros leszállítja az árakat, ők is hajlan­dók olcsóbb kávét adni. Kijelentésük szerint szívesen lemennének az árak­kal, de a városnak kellene kezdeni, hogy viszont ők ne fizessék a horribi­lis víz- és villanydíjakat. A városon tehát a sor, egyszer már igazán elindí­tani az olcsósági hullámot. Komolyan és őszintén.­­ Egy újszentesi földbirtokos feleségé­nek rejtélyes eltűnése. Rejtélyes eltűnés ügyében indította meg a temesvári rendőr­ség a nyomozást. Medgyessy Ferenc uj­­szentesi földbirtokos felesége tegnap reg­gel hat órakor eltűnt Mehalad Vársor 83. számú lakásáról és azóta nyoma veszett A 28 éves fiatalasszony, reggel hat órakor felöltözött és anélkül, hogy bárkinek is szólt volna, eltávozott a lakásból. Az asz­­szony gyászban volt, fekete kalapot, ruhát­­ és cipőt viselt. Hozzátartozói a legnagyobb aggodalommal várják a nyomozás ered­ményét mert attól félnek, hogy a fiatal­­asszony öngyilkosságot követett el. A hoz­zátartozók felkérik mindazokat akik adat­tal tudnának szolgálni a nyomozáshoz, hogy ezt 95 telefonszám alatt jelentsék be. Ha a város megkezdi az olcsóbbítást...

Next