Temesvári Hirlap, 1932. március (30. évfolyam, 50-75. szám)
1932-03-01 / 50. szám
2 1932 MÁRCIUS 1. KEDD TH dívasnagyáruház Temesvár IV. értesíti a nagyközönséget, hogy üzletét teljesen átszervezte és eredeti engrosárak mellett bocsájtja értékes áruraktárát a vevőközönség rendelkezésére. Tavaszi divatújdonságok naponta érkeznek raktárra. Segesvári selymek eredeti gyári árakon kerülnek eladásra A gép ülsz ember ellen__ Pamfi Secaru érdekes előadása a városi színházban A gép legyőzte az embert és munkanélküliséget teremtett a földön — Pamfil Seicaru bejelenti a harcot a városi adósságok konvertálásáért Temesvár, febr. 29. A Curentul című bukaresti újság szerkesztőségének tagjaiból és a lap köré csoportosult író és művész gárdából alakult csoport műsoros előadást tartott a városi színházban. A politikai élet egyik legkiemelkedőbb alakja Pamfil Seicaru, a Curentul szerkesztője, továbbá Cezar Petrescu, a román irodalmi nagydíj nyertese, Romulus Dianu néhány rendkívül sikeres regény szerzője, Ciocalteu dr., a kiváló költő, végül To,n itz a festőművész szerepeltek a műsoron a bukarestiek közül, míg a helyieket a szimfonikus zenekar produkciója képviselte, kiket Urletianu Radu vezényelt. Pamfil Seicaru harcos és erős kritikával kíséri állandóan a politikai életet, szavának különös súlya van, dialektikája és nyelvi készsége szinte nem ismer lehetetlenséget, ő a román politika szuggesztív erejű lélekidomárja. Zsúfolt ház tapsolt a színpadon megjelenő politikusnak, aki ezúttal „A gép az ember ellen” címmel jelzett előadásban boncolgatta a jelenlegi válság általános és határokon túl terjedő jelentőségű okait emelése ellen, vagy a kínaiak ellenállása országuk eliparosítása miatt. Nem látjuk egyelőre a megoldást, csak egy képet látunk, melyről Az előadás után Brudaru Adrian ügyvéd látta vendégül a szerepüket, valamint kisérőiket, ahol alkalmunk volt Pamfil Seicaruval néhány az orosz forradalomrói emlékeznek meg. Egy asszonyról szól ez a történet, aki megzavarodva futkosott elhamvasztott tűzhelye körül, majd minden házba berohant az eszelős kérdéssel: Vájjon melyik az én házam... Az emberiség lázban égve és eszelősen kérdi a sok elmélet és terv között: Vájjon melyik az én házam? Román művészek előadása Pamfil Seicaru nagyhatású és nagyszerűen felépített előadása után Ciocalteu dr. költeményeket, Cezar Petrescu és Romulus Dianu prózáikból olvastak fel, Tonitza festő egy humoreszkkel szerepelt, mindnyájának lelkes tapssal adózott a közönség. A szimfonikus zenekart Radu Urletianu dirigálta, betanítása és vezénylése, a zenekar pompás játéka egyként hatalmas sikert aratott, aktuális kérdésről beszélni. Ezek között leginkább a konverzió ügye látszott aktuálisnak, melyről Pamfil Seicaru a következőket mondotta: — A mezőgazdasági konverzió a legjelentősebb termelő elemet tehermentesíti, az ipar és kereskedelem is ennek megbéklyózása miatt beteg. Nálunk a kamatrezsim is fojtogatta a mezőgazdaságot, most ettől is megszabadul ... — Képviselő úr nem gondolja, hogy egy réteg kikapcsolása, helyesebben favorizálása.. . — Kérem... Először ezt kell elintézni. A lej stabilizálásának érdeke. A nagy káoszban a lej stabilitása az egyetlen iránytű, ezt meg kell őriznünk. Ezért kell ezt megcsinálni, mert különben ez az iránytű is veszélyben van. De amint ezzel készen leszünk, amily kérlelhetetlenül állást foglaltam a mezőgazdasági konverzió mellett, éppen olyan kérlelhetetlenül fogok harcolni a városi adósságokkal való hasonló elbánás érdekében. Elindítom a másnemű adósságok rendezését, remélem hasonló sikerrel .. • Ma hajnalban utaztak vissza a politikusok és írók a fővárosba, de a festők, akik képkiállítást rendeztek, ez alkalomból a színház előcsarnokában, egyelőre itt maradtak pár napig tartó képkiállításukon. O. Han szobrász, St. Dimitrescu, Fr. Sirató és N. Tonitza festők művei néhány napig a színház előcsarnokában levő kiállításon tekinthetők meg. m. r. A bűvészinas elfelejtette a varázsszavakat A háború után egész sereg illúzióval lettünk szegényebbek, így bebizonyosodott, hogy a háború elszegényítette az egész világot, holott azt hittük, hogy a háború óriási prosperálási alkalom. Voltaképpen a háborúa maximálisra fokozta a termelést, de ez nem hozott gazdagságot, hanem csak azt, hogy a maximálisra fokozott termelési kényszerűség új ritmusát termelte ki a munkának. A termelés tempójának versenye az addig csak elméletben meglevő Taylor-rendszert, a munkaerő kihasználásának elméletét átvitte a gyakorlatba, rendszeresítette más üzemekben is a fordizmust, a szalagrendszert, standardizálás és racionalizálás lettek urlakodóvá. Természetes, hogy a nagyobb teljesítőképességre berendezett termelés, melyhez járult a gépek állandó tökéletesítése, hatalmas arányban tették feleslegessé az emberi munkaerőt Valósággal a Goethe meséjének inasgyereke vagyunk, aki elleste a mestertől, miként idézi a varázsló a szellemeket,de elfelejtette a varázsigét, mellyel a szellemeket meg fenét fékezni. Felidéztük a szellemeket, de most kétségbeesve és tehetetlenül állunk, nem tudunk parancsolni az általunk felidézett szellemeknek. Az volt a cél, hogy a gép mentesítse az embert a munkától, hogy a gép segítsen az embernek és most az az eredmény, hogy a gép istensége harcol az emberrel s mindártóbban gyűri maga alá. Felidéztük és szolgálatunkra kényszerítettük a természet erőit, az eredmény, hogy feleslegessétettük és éhezésre kényszerítettük a munkást. Ebből a szempontból talán nem is olyan nevetséges India népeinek harca az angol ipar gépeinek ter Konvertálni kell a városiak adósságát is Magyar hangosfilm Budapest, február. A zuglói házak és apró villácskák rengetegéből messze kiemelkedik a Hunnia filmgyár hatalmas üvegpalotája. Azelőtt Corvin filmgyárnak hívták a telepet hosszú esztendőkön keresztül. Akkor még a némafilm járta. Ma már nem is emlékeznek a feliratos filmekre, annyira megszokta a közönség a beszélő filmeket. Azelőtt, ha este végigment az ember Zuglón, óriási reflektorfénykévék hasítottak a levegőbe a filmgyár telepe fölött— Dolgoznak a gyárban — mondották a zuglói őslakók és áhítattal tekintettek a gyártelep felé, amely a pénzt, gazdagságot, hírnevet és dicsőséget jelentette. Ma már nem lehet látni kiszűrődő fényt, sem éjjel, sem nappal. Az üvegfalakat feketére mázolták be és bevonták hatalmas filclapokkal, amelyek nemcsak a fényt, hanem a hangot is tökéletesen elzárják a külvilágtól. Csak szigorú igazoltatás után mehetünk be a telepre. Bingert igazgató barátságosan végigvezet bennünket a gyártelepen s amikor éppen be akarunk menni a műterembe, rekedt autótülkölés hallatszik, majd kigyullad a műterem külső falán egy óriási vörös lámpa. Nem lehet bemenni, mert megkezdődött a felvétel. Ilyenkor még az ajtónyitás is óriási zajt csap és itt tökéletes csendnek kell lenni. Kénytelenek vagyunk várakozni az egyik külső épületben, ahonnan a zenekar játéka szűrődik ki. Angyal László, a Hunnia karmestere próbálja a gyár legújabb filmjének Piri mindent tud című komédiának a zeneszámait. A darabot László Aladár írta és Székely István, a Hyppolit a lakáj nagysikerű rendezője rendezi. Végighallgatunk néhány zeneszámot, amelyeknek a pattogó üteme és fülbemászó melódiája a Hyppolit slágereihez hasonlóan rövidesen népszerű lesz. Újra megszólal a rekedt duda, kigyullad a vörös lámpa és beléphetünk a műterembe- A műterem közepén egy szegényes szoba-konyhás lakás. A konyha közepén Dajka Margit áll és főzésközben vitatkozik Kabossal és Rátkaival, két „ripacs” kollégájával, akikkel együtt faluzik a színtársulatban. A falakon vásári fotográfiák és világhírű sztárok képei díszelegnek. A szegényes tűzhelyen valami lé fortyog. — Ajra próbálunk — kiáltja Székely István s erre Dajka odaáll a mikrofonok elé és éles hangon beszélni kezd. Egyszerre csak egy hangos berregést hallunk, a segédrendező felveszi a telefont és jelenti, hogy a hangtermet kezelő Lohr mérnök kifogásolja Dajka játékát. Bemegyünk a másfél négyzetméter nagyságú, kerekeken járó hallgatóterembe. Lohr mérnök dirigál itt és intézkedik a műteremben dolgozók felett. Akármilyen jó a jelenet, ha a telefonon bekiáltja, hogy a hang hibás, ötvenszer is elpróbálják, míg a mérnök megelégedetten jelzi, hogy megkezdődhetnek a felvételek Az alig két méter magas kis házikóban rádiókapcsolókhoz és dobozokhoz hasonló készülékek, jelzőlámpák tömegei varnak összevisszaságban felszerelve. Három telefon is működik ebben a kis helyiségben, amelyet vastagon párnáztak, úgy hogy belülről hang nem hallatszik ki. A házikó egyik oldala vastag üvegből van, amely szintén nem engedi át a hangot, ellenben kitűnően lehet látni a felvételeket- Lohr mérnök behúzza maga után az ajtót és leültet egy kis székre. Bekapcsolja a hangszórót, amely a legkisebb zajt is hiven és pontosan viszszaadja a teremben felállított mikrofonok révén a mérnöknek, aki még, ha nem is látja a felvételeket, akkor is pontosan informálva van az eseményekről. — Kezdd élőbről! — halljuk a hangszórón keresztül a rendező utasítását. — Magasabbra emeljem a fejemet? — kérdi Dajka Margit. Majd egy vastag basszus hangot hallunk. — Te szamár, ne ejtsd a lábamra a díszletet. A műterem végén úgy látszik a díszletezők egyel égnek egymással. Majd keresztül sivít az egészen a segédrendező hangja: — Utolsó próba. Dajka újra elrecitálja a mondókáját, szinte gépiesen, majd berreg a telefon, a rendező megkérdezi, hogy most jó-e a színésznő hangja? — Még mindig nem jó! — válaszol na a telefonba a mérnök. Különösem a szavak és a mondatok kezdetén kiabál. Lassabban és kevesebb tempóval beszéljen! Néhány próba után újra felhallatszik a duda rekedt hangja és megkezdődik halálos csendben a felvétel. A mérnök a „Lehallgató teremben’* szinte játszik a kapcsolókkal, „szűri, keveri, erősíti és gyengíti” a hangokat, úgy hogy a külön termekben működő hangfelvevő gép már kifogástalan, tökéletes hangot kap. Közel egy órás tartózkodás utáni örömmel menekülünk ki a gőzfürdő melegségű szobából, amelynek szenvedő hőse, a mérnök, még mindig bennmarad. Sőt egész nap benn tartózkodik, mert nélküle nem lehet egy méter filmet sem fotografálni és készíteni. A „hangmérnök” a legfontosabb a hangos filmfelvételeknél s a mellett tökéletes technikai felkészültséggel kell rendelkeznie, hogy a filmfelvételeknél előforduló véletlen eseményekkel tisztába legyen és az esetleges nehézségeket könnyű szerrel leküzdhesse.