Temesvári Hirlap, 1934. október (32. évfolyam, 219-244. szám)

1934-10-02 / 219. szám

6­0 XXXII. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1934 OKTÓBER 2. KEDD SZERKESZTETTE : POGÁNY MIHÁLY 1903—1924 FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP AI*­ 42 OLDAL, ÁRA 4 LEJ % ~ S FELELŐS SZERKESZTŐ» it fel POGÁNY LÁSZLÓ Felháborodottan beszélt Maniu Gyula arról, hogy hu­­szonkét nemzeti(parasztipárti rendőr- főtisztvis­előt elbocsátottak állásából. Már tudniillik olyan rendőrf­őtisztvi­­selőket, akiket a nemzeti­ paraisztpárt­i kormány nevezett ki Nyilatkozatában kifejtette, hogy elitél minden rend­­szert, amely a tisztviselők elbocsátá­­sával kezdi a kormányzást, elvileg el­­lene van annak, hogy a politikát bele vigyék a tisztviselők dolgába. Csupa okos és aláírható, helyeselhető, rokon­­szenves dolgot mond Manius Gyula, akinek szavára ma is különös szere­­tettel figyel az egész ország. Továb­­biakban is rokonszenves volt ez a nyi­­­a­tkozat, csupa megdönthetetlen igaz«­ság. kormány Programm­nak is szép volna, sőt azt hisszük, ellenzéki vezér« férfiú részére nincs is szebb kormány« Programm: politikamentes tisztvise­­lői kinevezések, elmozdíthata­tlan ál­­lások a tisztviselői karban és általlág­ban mindenhol, ahol az állandóság ad­­ja meg a karnak a biztosságot, a­z ügyek vitelének teljes­ tudását, a kész­­séget és a hagyománynak kötelező tisztességét. Nem­­hisszük, hogy elv­­ben a kormány is ne helyeselné az el­lenzéki vezérférfin nyilatkozatának minden sorát, a fentebb mondottakat, sőt a továbbmondottak _ egy részét is. Mert így folytatta Manón Gyula: —* Szociális szempontból súlyosan ■ elítélendő­, ha diplomás családos amibe­­reket fél küszöbén az utcára dobnak.... Itt már nem írjuk szó szerint a je­­les Maniu nyilatkozatát, mert tél eleg­jén akkor sem szociális dolog valakit állásából kidobni, ha nem is diplo­­más. Ez azonban, hogy diplomás, bi­­zonyára nem feltétel, ez csak a hang­­súly miatt mondatott, reméljük, így van. Ami azonban nyilatkozatának többi részét illeti, abban má­r remé­­nyünk sin­cs, abban már szinte nem is­­merünk Mamura. Arra a kérdésre, hogy a kisebbségi tisztviselők elbocsátásához mit szól, Mataiu nem válaszolt ilyen kategóriá­kus egyszerűséggel, nem válaszolt ilyen közérthető és félre nem érthető értelmességgel, sajnos, itt már Maniu Gyula így szólt: — Mindenkinek meg kell értenie, hogy tizenhat évi román uralom után teljes joggal meg lehet követelni, hogy minden köztisztviselőnek és minden állami alkalmazottnak beszélnie kell a­z államnyelvet. Elítélem a zaklató intézkedéseket, de sajnálatos, hogy az egyik szomszéd állam revizionista pro­­pagandája kedvezőtlenül befolyásolja az e probléma megoldásához szüksé­­ges légkört.... Ez a beszéd nem illik Mániához, ezt nem vártuk tőle, a kérdés nem úgy volt feltéve, hogy Maniunak, a­z Alba Iulia (gyulafehérvári) pontok szellemi apjának ezt lehetett volna válaszolni.. Senki nem beszélt arról, hogy a köz­­tisztviselő ne tudja az állam nyelvét, senki sem beszélt semmiféle szomszéd állam revizionista propagandájáról. Arról volt szó, egyszerűen és tisztán, hogy mi a véleménye a kisebbségi tisztviselők tömeges elbocsátásáról az ellenzéki vezérnek. Ha, tudja, a­ tiszt­­viselő az államnyelvet, ha­ semmi köze a propagandához, tekintet nélkül ar­­ra, van-e ilyen, vagy nincs. Erről volt szó és mi azt vártuk, hogy Manon Grute akar, most sarkára áll és azt mondja: nem tűröm, hogy engem azzal sértse­’ nek meg, hölgy feltételezik rólam,­ mintha én a derék, románul tató, iog­iálás, hivatalát tisztességgel és szak­­tudással betöltő köztisztviselőnek más elbírálást akarnék, mint az ország többi fiának.. Mi ezt vártuk, sőt még ezek’""**“ ". 25 fok ". „A színfalak mögött rejtélyes játék folyik“ Nyugtalanság Párisban Papén budapesti és Gömbös varsói utazása miatt ___ Paris. október 1. Gömbös Gyula magyar minisz­terelnök közeli varsói útja, valamint Papén budapesti látogatása erősen nyugtalanítja párisi politikai körök­ben a kedélyeket. Az Excelsior azt ír­ja, hogy Franciaország tulajdonkép­pen megelégedéssel vehetné tudomá­sul Gömbös Gyula miniszterelnök var­sói utazását, mert hiszen — írja ironi­kusan a lap — „Lengyelország szö­vetségese és jóbarátja Franciaország­nak“. Lengyelország rokonszenvez M­agyarországgal s ugyanezt teszi Franciaország is, tehát mi sem volna kívánatosabb, mint hogy ha Magyarország csatlakoz­na az olasz-francia paktumhoz. Különös kapcsolatok Papén budapesti látogatása szintén gondokat okoz, különösen most Göm­bös Gyula varsói utazása előtt. Biz­tosbra vehető, hogy Gömbös és Beck tárgyalásaira kihatással lesznek azok a megbeszélések, amelyeket a teljesen magánemberként és inkognitóban Bu­dapestre érkezett Papén a leghivata­­losab­b körökkel folytatott. A lap fi­gyelmezteti az illettékeseket, hogy a kulisszák mögött rejtélyes játék folyik. Berlin, Varsó és Budapest, vala­mint Bécs között egyre különö­sebbé válnak a kapcsolatok és ha bizonyos kormányok (itt a lap a német és a magyar kormányra cé­loz) cáfolnak is bizonyos híreket, így ezeket a cáfolatokat csak bizo­nyos fenntartással lehet elfogadni. A Le Jour cim­ű l­ap teljesen hason­ló hangnemben foglalkozik Papén bu­dapesti és Gömbös leendő varsói láto­gatásával. A lap utal arra, hogy Len­gyelország abban a jegyzékben, me­lyet Barthonnak Genfben a keleti paktumra vonatkozólag­ nyújtottak át s melyben Lengyelország a legkate­­górikusabban fejti ki, hogy mely okokból nem csatlakozik a keleti pak­tumtervhez, ebben a jegyzékben Len­gyelország oly célzásokat tesz, melyek félreérthetetlenek. Ebből a jegyzékből újból kitűnik, hogy Lengyelországban mit sem óha­jtan­­ak inkább, mint ama XVI. szá­zadbeli állapot visszaállítását, amikor Lengyelországnak és Ma­gyarországnak közös határa volt. A lap itt felteszi a kérdést: vájjon mit képzelnek Varsóban és Budapest­­en, mit szól majd ehhez Csehszlová­kia és vájjon mit szólnak a lengyel­magyar aspirációkhoz abban a Rómá­ban, ahol a legközelebbi jövőben ép­pen arról lesz szó, hogy Csehszlo­vákia csatlakozik ahhoz a római hármas e­gy­ezm­ény­he­z, amelynek egyik a­l­á­­írója éppen az a Magyar­ors­­s­z­á­g, mely míg Rómában kezet nyújt Prágának, addig azt Varsóból hátba támadja? Német-magyar közeledés Budapest, okt. 1. Politikai körökben az a hír terjedt­ el, hogy a kormány októberi közepei felé 15 országgyűlési képviselőt Me­l­csér András képviselő vezetése alatt Németországba küld, hogy­ az ottani gazdasági helyzetet tanulmányozzák. Ugyanitt jeleníti a Magyar Távira­ti Iroda, hogy a német-magyar gazda­sági tárgyalások oly előrehaladott stádiumban vannak, hogy már a leg­közelebbi napok folyamán befejezés­re kerülnek és aláírják a magyar-német gazdasá­gi szerződést, mely rendkívül ked­vező megállapodásokat tartalmaz­­ úgy Németország, mint Magyar­­ország számára. A szerződés egyik szakasza bizonyos banküized­etekre von­­­­tkozólag oly kép­­in­tézkedik, hogy a jövőben valamelyik magyar bank lesz a német import bal­káni kifizető helye. Ezzel a megálla­podással kapcsolatban intézkedés­ tör­­ténik ama 31 millió német márka ügyében is, mely jelenleg a Magyar Nemzeti Banknál­ zárolva fekszik s melynek kifizetésére a magyar transz­­fermoratórium következtében eddig nem kerülhetett sor. A szerződés to­vábbi részletei egyelőre ismeretlenek. Hitler „megtisztítja“ a Reichswehrt a nem megbízható elemektől Három tengernagy, nyolc tábornok és számos törzstiszt nyugdíjazása A német hivatalos lap szombati­ számában rendkívül érdekes nyugdí­jaztatásokról számol be, melyek a Reichswehr körében történtek. A hiva­talos lap jelentése szerint október elsejével három tengerna­gyot, nyolc tábornokot, számos ezredest, igen sok vezérkari tisz­tet, stb. nyugdíjaztak. A Reichswehr köréből megbízható magasrangú katonatisztről kijelentés hangzott el, melyben a magasrangú k­ratomnatiszt többek között a követke­zőket mondta: — A nyugdíjaztatásoknak termé­szetesen politikai okai vannak és to­vábbi nyugdíjaz­tatások várhatók. Bro­nn­bor­g tábornok, hadügymi­niszter Hi­tler kívánságára meg­tisztítja a hadsereget azon elemektől, melyek világszemléletüket máig sem tudták összeegyeztetni a Harmadik Birodalom nemzeti szocialista kormá­nyának eszmeirányával. Mária királyné londonban London, október 8. Mária román anyakirályné tegnap este S­carboroughból London­ba érke­zett. Az anyakirályné az angol királyi pántos Baknoralból jövet csupán né­­hány napot időzött Scarrb­orough­ban,

Next