Temesvári Hirlap, 1935. január (33. évfolyam, 1-22. szám)

1935-01-01 / 1. szám

llfa/i szán* XXXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM POGÁNY MIHÁLY 19ai m«, folytatása a második oldalon.­ 1935 JANUAR J.KEDB­T fyj* 16 OLDAL, ARA 4 LEJ TEMESVÁRI HÍRLAP SZERKESZTETTE. FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP IRA" SIBIU ngyei* zsefa FELELŐS SZERKESZTŐ» POGÁNY LÁSZLÓ Népünk jogainak védelmét és érde­e­­keinek érvényesítését mindezideig ,hármas alapra fektettük. Románia al­kotmányára s ennek alapján hozott törvényeire, a békeszerződések ki­sebbségi rendelkezéseire és — nem utolsó sorban — arra a nagy erkölcsi és anyagi erőre, melyet népünk mű­veltsége, vagyona és választó tömegei képviseltek. Másfél évtizedes nehéz munka után, fájdalommal láttuk, ~3' H~ ^ -r“1'* ' ... —az Ed­ó­­paszerte erősödő nacionalizmus­t, a fe­szült külpolitikai helyzet olyan vihart kavar föl, mely tövében rázza meg szerény kisebbségi életünk E vihar által felkorbácsolt szenve­délyekkel szemben játékszereknek ■nnr-oV |Vn ~ r.' -l­j-Ai ~~ _ ? ««iw1"—"i^e­jf »----- .-wja -» ——**rsC. A kisebbségi sérelmek miatt Genf­be in­tézett panaszok* s ugyön akkor népünk kulturális értékeit az­ elfogult iskola­politika, vagyonát az elhibázott gaz­dasági rendszer­t választó tömegeinek átütő erejét az elfasult pártharcok ve­szélyeztetik. " " Fel kellett tehát tennünk a kérdést, hogy várhatjuk-e az eddigi alapokon sérelmeink orvoslását és helyzetünk megjavulását? " - - . A felelet, sajnos, nem volt­ biztató. Akik rajta tartjuk kezünket a ro­mán közvélemény ütőerén, láthattuk, hogy miként gyöngül napról-napra az a felfogás, mely a kisebbségekben az új államalakulás megbecsülendő erő­gyarapodását látta s miként erősödik, az a szélsőséges, barátságtalan, elfo­gult elmélet, mely minket csak alkal­matlan tehernek, tekint, akik akadá­lyozzuk a román nemzeti gondolat ér­vényesülését, útjában állunk a váro­sok elrománosodásának és felnövekvő ifjúságuk elhelyezkedésének, akikre tehát a látszat kedvéért tekintettel kell ugyan lenniök, \ ^ i ~*­” ' V ' *' Ezzel a felfogással népünk önvédel­mi és önfenntartó küzdelmét össz­hangba hozni, vagy csak párhuzamos­ra is állítani lehetetlen, bármily sze­rény mértékre fokozzuk is le igé­nyeinket. Ha ezt a felfogást a román közvélemény osztatlanul és végérvé­nyesen magáévá teszi, akkor, népeink viszonyára nézve az áll, amit M­anin Gyula 1921-ben, az egységes Románia parlamentjében így fejezett ki: „Ne­kem mindig az volt a nézetem, hogy a román nép és a magyar nép között nem jöhet létre megegyezés: vagy mi, vagy ők!“ fogás az erdélyi fő­­vezérének ajkáról Mikor ez a mán nemze'' elhangzott alatt. Manu­ e­zt ennek hatása­­ ellenfelei is, az ugyanennek a gondolatnak újabb tér­hódítását látjuk. Ebben az aggodalomteljes lelkiálla­potban írtam meg 1923-ban Erdélyi Problémák című­ könyvemet, melyben­­ mindkét oldal felé igyekeztem kimut­­­tatni a M­a­n­­­u által ridegen meg­szövegezett, kiegyenlítést nem tűrő elmélet helytelenségét, s az erdélyi magyarság történelmi hivatását ab­ban jelöltem m­eg, hogy „összekötő kapocs legyen a Középeurópa­ tenge- jé­lyében elhelyezkedett román és ma- - gyar nép között." Szükségesnek látom szó szerint idéz­ni azokat a szavakat, melyekkel ír 1.5uv vemet befejeztem. Ezeket irtam­.* ^ „Ha az erdélyi magyarság meg tud»& ja látni és be tudja tölteni ezt a tör» jp ténelmi hivatását, ha meg tudja értet»« ni Budapesten, hogy a románság el«]^ len elhangzott minden ha­ragsugallta szó végeredményében az erdélyi ma­­­gyarság testét, intézményeit, birtok» állományát, kultúráját sebzi meg és meg tudja értetni Bucurestiben, hogy» ha barátra és szövetségesre van Ro­­mániának szüksége, nem találhat biz­­tosabbat, jobbat, mint azt, kinek szö­­­vetségesi hűségére hétmillió román állampolgár faj rokona a zálog — ak­­kor lesz még egyszer ünnep Erdély földjén. 1», - *-------' «■ C ' 4 ( • . . V xr~ Idéznem kellett e tizenegy év előtt leírt szavakat, mert amikor most, a kisebbségi kérdés megtárgyalását cél­­zó javaslatunk indokolásául azt mon­­dottuk, hogy ki akarjuk emelni a ki­­sebbségi kérdést s a román néphez való viszonyunkat a nemzetközi vitás problémák közül, mert nem akarunk túszok lenni nemzetközi konfliktusok­­nál, sem árucikk nemzetközi alkudo­­zásoknál, akkor más szavakkal­­, ta­­lán kevesebb határozottsággal, de ugyanazt a gondolatot fejeztük ki. Országok külpolitikájának irányí­­tására egy szerencsétlen népi kisebb­ ségnek vajmi kevés befolyása van. Egyformán igazságtalanság tehát > ' 'i y j.-ry V ’ 1 V N % 5 V] ) . L terhére és­ kárára kötni meg nemzetközi egyezménye­­ket. Indokolt volt tiltakozásunk e mél­­tánytala­n helyzet ellen, melybe ön­­hibánkon kivül jutottunk s joggal re­­méltük, hogy panaszos szavunkat meghallják és megértik minden olda­­lon. Mélyen megdöbbentett a­ válasz, melyetre följajdulásunkra ^» u.__ ___Tudatalatti cse­­lek­vésnek tekintettük. Nyiltan most vallotta be és hirdette szégyenükv nélkül az Universul. Tudjuk, hogy a jóérzésű románság keresztény lelke nem vallhat ilyen po­­gány elvet. De ha egyedül az Univer­­sul is, naponta ilyen gondolatokat su­­galmaz többszázezer román olvasója» nak, közhivatalnokoknak, katonák» nak, bíráknak, kik a mi szegény né­­pü­nk kultúrája, vagyona és jogai fölött rendelkeznek. .­r, i t'l V?iTS m­a népünk lelkének e gyű­löletszitás­a ellen. .. Föl kell­­fájdulnunk­, mikor ugyan» ennek a lapnak másik oldalán azt ol»­vassuk, hogy most, december 16-án a kolozsvári Nemzeti Színházban olyan közönség előtt, amely — a lap szerint — „Cluj (Kolozsvár) románságának legválogatottab rétegét ölelte fel”, egy volt igazságügyminiszter azt mondta, hogy: „gondos előkészítés hatalmas Ilit­a­s, n­em« el­érem­ű lelki tényező, voltak és lesznek mindenko­­ron az alkotó elemei a sikernek stb.” ( • 'j i ^ 1 i fi j í , ' ' diai)’. Népünknek és közvélemény imrének ■H I__________ De tudnia kell ezt főként azért, hogy ezek tudatában, a saját százezreink szavával is alátá­maszthassa s megerősí­thesse a mi gyönge szavunkat, mellyel e hang el­len tiltakozunk sürgetjük, hói vége vettesse l(ji"' nv'l • romö­­r, kér­­­nek' viláfffiáboru­l, hogy az erdélyi , ui­sa_ kezk, aki a románságot ugri’mnolyan szilárd meggyőződésem­ hog’­ a giyülöletszitás ellenünk — a ro­mán népnek árt legtöbbet, legfőképpen kivánjuk pedig ezt azért, mert sem a mi népünk, sem an»­nai vezetői erre a gyűlölködésre soha, tizenöt év alatt okot nem szolgáltat­tak. "7-----*------^f ^ .MjWtL Mi nem »'vástui­k fel a parlamentben románsági­­ sértő gúnyverseket- ha^i­nen: beszélteinkkel a barátságos meg» érted igevekt. fűnk kiépítenie im ' ' — v*- — 1 ** il­ semmineppen s sze ^Ttunk rá, hogy ilyen érzésekig tápl^ljanak irántunk és ilyenel hirdetésit az or­szag törvénye^ is tiltják. Kívánnunk kell. hot.» e törvények* nek érvényt szerezzenek.! "Mi nem vagyunk és nem leszünk bibirsak ^ r azért sem, mert":— bármennyire két«­ségb­evonják történelmi folytonossá» gur­kát — mi történeti ér--zékkel meg« áldott nép .»7 . L _­ ..-b­ánk­ett békében és esen« dzs.-v^o^n megférjenek s Önmagát se« bezte meg a­z a nép vagy társadalmi osztály, mely a mindenkori hatalmat más irányban kezelte. va,av befolyás sok­a. k I ! MIT VÁRHATUNK A JÖVŐTÖL? *___* Irts: GYaRFAS ELEMÉR dr. szenátor ----------i , a v.__ , mikor az Universul adott december 20-iki tudnia kell. Hogy írveai Hangon Seszeth számában, ezeket írva: •A­ mai körülmények között , s » a magyar kisebbség helyzetét semmi»­képpen sem lehet függetleníteni Ma­­gyarországgal­ szemben való politi­­kánktól.” nek rólunk s ilyen érzéseket ébresztget­nek ellenünk, s ezért mélységes fájda­­lommal bár, de be kellett erről számok nom.­­A 25 ko. I . * P ' i -L-rTT?'!' ~^t\ t 1

Next