Temesvári Hirlap, 1935. január (33. évfolyam, 1-22. szám)
1935-01-01 / 1. szám
llfa/i szán* XXXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM POGÁNY MIHÁLY 19ai m«, folytatása a második oldalon. 1935 JANUAR J.KEDBT fyj* 16 OLDAL, ARA 4 LEJ TEMESVÁRI HÍRLAP SZERKESZTETTE. FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP IRA" SIBIU ngyei* zsefa FELELŐS SZERKESZTŐ» POGÁNY LÁSZLÓ Népünk jogainak védelmét és érdeekeinek érvényesítését mindezideig ,hármas alapra fektettük. Románia alkotmányára s ennek alapján hozott törvényeire, a békeszerződések kisebbségi rendelkezéseire és — nem utolsó sorban — arra a nagy erkölcsi és anyagi erőre, melyet népünk műveltsége, vagyona és választó tömegei képviseltek. Másfél évtizedes nehéz munka után, fájdalommal láttuk, ~3' H~ ^ -r“1'* ' ... —az Edópaszerte erősödő nacionalizmust, a feszült külpolitikai helyzet olyan vihart kavar föl, mely tövében rázza meg szerény kisebbségi életünk E vihar által felkorbácsolt szenvedélyekkel szemben játékszereknek ■nnr-oV |Vn ~ r.' -lj-Ai ~~ _ ? ««iw1"—"i^ejf »----- .-wja -» ——**rsC. A kisebbségi sérelmek miatt Genfbe intézett panaszok* s ugyön akkor népünk kulturális értékeit az elfogult iskolapolitika, vagyonát az elhibázott gazdasági rendszert választó tömegeinek átütő erejét az elfasult pártharcok veszélyeztetik. " " Fel kellett tehát tennünk a kérdést, hogy várhatjuk-e az eddigi alapokon sérelmeink orvoslását és helyzetünk megjavulását? " - - . A felelet, sajnos, nem volt biztató. Akik rajta tartjuk kezünket a román közvélemény ütőerén, láthattuk, hogy miként gyöngül napról-napra az a felfogás, mely a kisebbségekben az új államalakulás megbecsülendő erőgyarapodását látta s miként erősödik, az a szélsőséges, barátságtalan, elfogult elmélet, mely minket csak alkalmatlan tehernek, tekint, akik akadályozzuk a román nemzeti gondolat érvényesülését, útjában állunk a városok elrománosodásának és felnövekvő ifjúságuk elhelyezkedésének, akikre tehát a látszat kedvéért tekintettel kell ugyan lenniök, \ ^ i ~*” ' V ' *' Ezzel a felfogással népünk önvédelmi és önfenntartó küzdelmét összhangba hozni, vagy csak párhuzamosra is állítani lehetetlen, bármily szerény mértékre fokozzuk is le igényeinket. Ha ezt a felfogást a román közvélemény osztatlanul és végérvényesen magáévá teszi, akkor, népeink viszonyára nézve az áll, amit Manin Gyula 1921-ben, az egységes Románia parlamentjében így fejezett ki: „Nekem mindig az volt a nézetem, hogy a román nép és a magyar nép között nem jöhet létre megegyezés: vagy mi, vagy ők!“ fogás az erdélyi fővezérének ajkáról Mikor ez a mán nemze'' elhangzott alatt. Manu ezt ennek hatása ellenfelei is, az ugyanennek a gondolatnak újabb térhódítását látjuk. Ebben az aggodalomteljes lelkiállapotban írtam meg 1923-ban Erdélyi Problémák című könyvemet, melyben mindkét oldal felé igyekeztem kimuttatni a Manu által ridegen megszövegezett, kiegyenlítést nem tűrő elmélet helytelenségét, s az erdélyi magyarság történelmi hivatását abban jelöltem meg, hogy „összekötő kapocs legyen a Középeurópa tenge- jélyében elhelyezkedett román és ma- - gyar nép között." Szükségesnek látom szó szerint idézni azokat a szavakat, melyekkel ír 1.5uv vemet befejeztem. Ezeket irtam.* ^ „Ha az erdélyi magyarság meg tud»& ja látni és be tudja tölteni ezt a tör» jp ténelmi hivatását, ha meg tudja értet»« ni Budapesten, hogy a románság el«]^ len elhangzott minden haragsugallta szó végeredményében az erdélyi magyarság testét, intézményeit, birtok» állományát, kultúráját sebzi meg és meg tudja értetni Bucurestiben, hogy» ha barátra és szövetségesre van Romániának szüksége, nem találhat biztosabbat, jobbat, mint azt, kinek szövetségesi hűségére hétmillió román állampolgár faj rokona a zálog — akkor lesz még egyszer ünnep Erdély földjén. 1», - *-------' «■ C ' 4 ( • . . V xr~ Idéznem kellett e tizenegy év előtt leírt szavakat, mert amikor most, a kisebbségi kérdés megtárgyalását célzó javaslatunk indokolásául azt mondottuk, hogy ki akarjuk emelni a kisebbségi kérdést s a román néphez való viszonyunkat a nemzetközi vitás problémák közül, mert nem akarunk túszok lenni nemzetközi konfliktusoknál, sem árucikk nemzetközi alkudozásoknál, akkor más szavakkal, talán kevesebb határozottsággal, de ugyanazt a gondolatot fejeztük ki. Országok külpolitikájának irányítására egy szerencsétlen népi kisebb ségnek vajmi kevés befolyása van. Egyformán igazságtalanság tehát > ' 'i y j.-ry V ’ 1 V N % 5 V] ) . L terhére és kárára kötni meg nemzetközi egyezményeket. Indokolt volt tiltakozásunk e méltánytalan helyzet ellen, melybe önhibánkon kivül jutottunk s joggal reméltük, hogy panaszos szavunkat meghallják és megértik minden oldalon. Mélyen megdöbbentett a válasz, melyetre följajdulásunkra ^» u.__ ___Tudatalatti cselekvésnek tekintettük. Nyiltan most vallotta be és hirdette szégyenükv nélkül az Universul. Tudjuk, hogy a jóérzésű románság keresztény lelke nem vallhat ilyen pogány elvet. De ha egyedül az Universul is, naponta ilyen gondolatokat sugalmaz többszázezer román olvasója» nak, közhivatalnokoknak, katonák» nak, bíráknak, kik a mi szegény népünk kultúrája, vagyona és jogai fölött rendelkeznek. .r, i t'l V?iTS ma népünk lelkének e gyűlöletszitása ellen. .. Föl kellfájdulnunk, mikor ugyan» ennek a lapnak másik oldalán azt ol»vassuk, hogy most, december 16-án a kolozsvári Nemzeti Színházban olyan közönség előtt, amely — a lap szerint — „Cluj (Kolozsvár) románságának legválogatottab rétegét ölelte fel”, egy volt igazságügyminiszter azt mondta, hogy: „gondos előkészítés hatalmas Ilitas, nem« eléremű lelki tényező, voltak és lesznek mindenkoron az alkotó elemei a sikernek stb.” ( • 'j i ^ 1 i fi j í , ' ' diai)’. Népünknek és közvélemény imrének ■H I__________ De tudnia kell ezt főként azért, hogy ezek tudatában, a saját százezreink szavával is alátámaszthassa s megerősíthesse a mi gyönge szavunkat, mellyel e hang ellen tiltakozunk sürgetjük, hói vége vettesse l(ji"' nv'l • romör, kérnek' viláfffiáborul, hogy az erdélyi , uisa_ kezk, aki a románságot ugri’mnolyan szilárd meggyőződésem hog’ a giyülöletszitás ellenünk — a román népnek árt legtöbbet, legfőképpen kivánjuk pedig ezt azért, mert sem a mi népünk, sem an»nai vezetői erre a gyűlölködésre soha, tizenöt év alatt okot nem szolgáltattak. "7-----*------^f ^ .MjWtL Mi nem »'vástuik fel a parlamentben románsági sértő gúnyverseket- ha^inen: beszélteinkkel a barátságos meg» érted igevekt. fűnk kiépítenie im ' ' — v*- — 1 ** il semmineppen s sze ^Ttunk rá, hogy ilyen érzésekig tápl^ljanak irántunk és ilyenel hirdetésit az orszag törvénye^ is tiltják. Kívánnunk kell. hot.» e törvények* nek érvényt szerezzenek.! "Mi nem vagyunk és nem leszünk bibirsak ^ r azért sem, mert":— bármennyire két«ségbevonják történelmi folytonossá» gurkát — mi történeti ér--zékkel meg« áldott nép .»7 . L _ ..-bánkett békében és esen« dzs.-v^o^n megférjenek s Önmagát se« bezte meg az a nép vagy társadalmi osztály, mely a mindenkori hatalmat más irányban kezelte. va,av befolyás soka. k I ! MIT VÁRHATUNK A JÖVŐTÖL? *___* Irts: GYaRFAS ELEMÉR dr. szenátor ----------i , a v.__ , mikor az Universul adott december 20-iki tudnia kell. Hogy írveai Hangon Seszeth számában, ezeket írva: •A mai körülmények között , s » a magyar kisebbség helyzetét semmi»képpen sem lehet függetleníteni Magyarországgal szemben való politikánktól.” nek rólunk s ilyen érzéseket ébresztgetnek ellenünk, s ezért mélységes fájdalommal bár, de be kellett erről számok nom.A 25 ko. I . * P ' i -L-rTT?'!' ~^t\ t 1