Temesvári Hirlap, 1935. március (33. évfolyam, 46-70. szám)

1935-03-01 / 46. szám

XXXIII. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM , 1935 MÁRCIUS 1, PÉNTEK 12 OLDAL­ÁRA 4 LEJ TEMESVÁRI HÍRLAP SZERKESZTETTE: POGÁNY MIHÁLY 1903—1924 FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP POGÁNY LÁSZLÓ Schuschnig: „A Habsburg-restauráció felelősségével nem terhelhetem meg Ausztriát" Mint magánembernek meg van a véleményem a restaurációról Az osztrák távirati iroda híre euró­­paszerte óriási feltűnést keltett. A párisi sajtó tegnap este már a leg­­szenvedélyesebb kommentárokkal lát­ta el a Sirt és a jobboldali sajtó heve­sen támadta a kormányt. Tetézte ezt a hangulatot az az inter­vju, melyet Schuschnigg dr. osztrák kancel­lár hajóra szállása előtt adott Angliá­ban a Daily Express munkatársának. A lapszám, melyben a szóbanforgó intervju megjelent, a tegnap délutáni órákban érkezett Párisba. Az inter­vjú egyébként a következő: — A Habsburg-restauráció? — mondotta Schuschnigg kancellár a Daily Expres munkatársának. — Mint magánembernek megvan a kü­lön véleményem a restaurációról, azonban mint felelős államférfi kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy a restauráció ténye erős próba­köve lenne az európai békének és ezzel a felelősséggel nem terhelhe­tem Ausztriát. Belügy, vagy külügy ? A Daily Express Schuschnigg dr. nyilatkozatához hozzáfűzi a követke­zőket­„Nem szabad elfelejtenünk, hogy Angliában a képviselők egy tekinté­lyes csoportja éppen a közelmúltban foglalt állást a kis országok önrendel­kezési jogának gyakorlati megvalósí­tása érdekében. Ha ezt a jogot a hatalmak elisme­rik, úgy Ausztria akkor hozhatja vissza a Habsburgokat, amikor akarja. Alapjában véve ebbe senkinek semmi beleszólása sincsen, mert az önrendel­kezési jogról szóló szakasz határozot­tan kimondja, hogy semelyik állam­nál Wesen joga egy másik állam belügyeibe beleszólni. Most csak az a kérdés, mennyire sikerül a hatalmak­nak bebizonyítani, hogy a restau­ráció nem belügy, hanem külpolitikai kérdés.“ Változások lesznek a rövidebb katonai szolgálati idő feltételeiben Tegnap délelőtt a közoktatásügyi és a hadügyi képviselőházi törvényelő­készítő bizottságok ülést tartottak, mellyen a katonai szolgálati idők kü­lönféle kedvezményeiről, mint az el­halasztás, megrövidített szolgálati idő és felmentés tárgyaltak. A bizottsá­gok a módosító törvényszakaszokat beszélték meg, melyek a mai kedvez­mények egy részét megváltoztatnák. A képviselő-tanítók élükön Anghe­­l é­s­c­u közoktatásügyi miniszterrel már előzőleg üléseket tartottak, me­lyeken amellett foglaltak állást, hogy a felső népiskolai tanszak végzettjei is megkapják az egy esztendei szolgá­lati idő kedvezményét A tegnapi ta­nácskozáson Anghelescu miniszter ezt az álláspontot védte és azzal ér­velt, hogy ily katonai szolgálati ked­vezménnyel rá lehetne bírni a falusi lakosságot arra, hogy tovább tanuljon és így szellemi fejlődése biztosítva le­gyen. Pamfil S­e­­­c­a­r­u felszólalásában kifejtette, hogy a honvédelem érdeke e pillanatban sokkal fontosabb a kul­turális érdekeknél, így a maga részei­ről a katonai szolgálat megrövidít­­é-, vagy a katonai szolgálat alól való fel­mentés kereteit nem tágíthatja. Eb­ben az értelemben szólalt fel S­­­a­­vescu is. Anghelescu Pál tábor­nok hadügyminiszter rámutatott ar­ra, hogy az utóbbi években a különbö­ző minisztériumok újabb kedvezm­é­nyeket és felmentéseket biztosította különféle tanulmányok révén, olyano­kat is többek között, melyekről­­ nincs szó a sorozási törvényben, így példáu­­l odáig ment katonai szolgálat megrö­vi­dítésére vonatkozó rendelkezés, hogy ma a borbélysegédek is megszerezhe­tik az egy évi szolgálati idő kedvez­ményét. Mindezeknél fogva szükséges a sorozási törvények új módosítása, még­pedig oly értelemlem, mely össz­­hangban áll a honvédelem érdekeivel. A bizottság elfogadta Anghelescu tá­bornok előterjesztését és kimondotta annak szükségét, hogy a különféle szol­gálati idő megrövidítések és felmerí­tések tekintetében módosító törvényre van szükség, melynek részleteit, a leg­közelebbi ülésen beszél­ik meg. A román követ látogatása a bolgár miniszterelnöknél és külügyminiszternél Szófia, február 28. Stoica Vazul, Románia szóf­iai követe tegnap közel egyórás beszélge­­tést folytatott Zl­a­t­e­v bolgár mi­niszterelnökkel, kitől különböző felvi­­lágosításokat kért a bolgár külpoliti­­­­kára vonatkozólag. Később a román­­ követ B­a­t­a­t­o­f­i bolgár külügymi­­nisztert kereste fel, kivel a különböző és jelenleg időszerű politikai kérdé­­seket beszélte meg. — Miniszterek királyi kihallgatása. Bucurestiből jelentik. Az uralkodó teg­nap magánkihallgatáson fogadta Tata■ rescu miniszterelnököt, azonkívül Sassu és Costinescu minisztereket. Sassu föld­­mivelésügyi miniszter ismertette a ki­rály előtt a kormány szövetkezeti tör­vényjavaslatát és azokat a módosításo­kat, amelyeket a kormány meg akar va­lósítani. * Az új román büntetőtörvényt, amely jelenleg parlamenti tárgyalás alatt áll, életbe lépése után kiadja a Sonnenfeld Adolf Részvénytársaság oradeai könyvkiadócég. A kiadvány tartalmazni fogja a törvény román szövegét, magyar fordítását és rész­letes magyarázatokat. A munkát G­ás­­pár Gyula dr., a kitűnő kriminalista és V­á­r­a­d­i Ödön oradeai ügyvédek, jogi szakírók készítik, akik az utóbbi évek nagyobb jelentőségű törvényeit szabatos magyar fordítással és érté­­kes jogi magyarázatokkal ellátva köz­rebocsátották. Iparpártolási törvény készül az iparü­gyi minisztérium­­ban és ha minden törvény, ha a köz- és magánélet szabályozását irányító minden rendelkezés, életbevágó fontosságú, úgy elmondhatjuk, ez a törvény nemcsak életirányító, hanem maga az élet, maga a megélhetés. Hivatalosan az iparpárto­lási törvényt a nemzeti ipar támogatásá­­ról szóló törvénynek nevezik, az egész ország azt várja a törvénytől, hogy az valóban támogatója, fellendítője, tám­a­­sza, buzdítója, segélye legyen a nemzeti iparnak, az ország minden iparának, a személytelen és csak eredményeiben tes­tét öl­tő iparnak. Nem egyes iparosoknak tehát, nem egyes vállalatoknak, nem egyes alapításoknak, vagy egyes társa­ságok tevékenységének, hanem magának az iparnak, mely az egész ország szük­ségleteit elégíti ki, bárhol, bárkinek ke­zében, bármily személyek által terme­lődik a szerszám, a szükségleti cikk, a hasznos ipari áru. Önként adódik ebből, hogy az ipar­pártolásról szóló törvénynek olyanná kell lenni, hogy annak előnyét, annak tá­mogatását mindenki érezhesse, minden­ki vállalhassa azokat a feltételeket, me­lyek által a tisztes ipar munkához jut, szállításokhoz, rendelésekhez jut. Mindenki vállalhassa a felté­teleket, melyek által az ország ipari termelését gyarapíthatja, meyek révén kedvezményes vasúti szállítást élvezhet, melyek által a többi előnyben részesül­het, egészen a jófeltételű ipari hitelig. A közgazdasági szakemberek szerint leg­nagyobb hiányossága a tervezetnek, hogy teljesen elhanyagolja a félgyártmányok terét. Ha valamely gyártmány hazai nyersanyagokból készül, úgy teljes mér­tékben élvezi az iparpártolásról szóló törvény kedvezményeit és előnyeit, de a félgyártmányokra vonatkozólag a terve­zet mostani formájában nem nyilatkozik. Azoknak az ipari termelőtelepeknek helyzetéről nem nyilatkozik, melyek részben belföldi, részben azonban kül­földi anyagot használnak. Holott olyan országban, ahol az ipar még nem jár a nemzetközi hétmér­föl­des csizmákban, olyan országokban, ahol csak most rin­gatják a jövendő és nagyrahivatott ipar bölcsőjét, ezek a félgyártmányok foko­zott jelentőségűek. Autógummit nem termelhetünk hazai nyersanyagokból, nincsenek egyelőre kaucsukfáink, nem is lesznek soha, de más országokban is van autógummitermelés, ahol még zor­dabb az éghajlat és ahol autógumimhoz való nyersanyag ugyancsak nem terem­het soha. Az orosz autógummigyártás és az orosz gummicipőgyártás például vi­lághíres és az orosz iparnak egyik leg­jelentősebb tényezője. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a morzsákat fi­gyelmen kívül hagyhatnánk, ha a va­dászcsizmának csak a sarkát készílik nálunk, úgy pártolni kell ezt a csizma sarkot legalább. Ellenben igen helyes és bölcs dolog, hogy az iparpártolási törvény a kartel­lek árait és áruminőségét állami ellen­őrzés alá helyezi és remélhetőleg oly módon szabályozza, hogy a kartellek dúlása ne dúlja fel az életet is. Hiába van iparpártolási törvénye a cipőüzem­nek, ha a cipőfonal-, vagy a bőr-, vagy a faszegkartell önkényes árakat szab és így tetszése szerint gátolja a termelés­­ütemét. A kartellek megrendszabályozá­­sa, áraik és árujuk ellenőrzése, már egy­magában igen értékes ipar- és polgár­pártolás.

Next