Temesvári Hirlap, 1935. április (33. évfolyam, 72-93. szám)

1935-04-02 / 72. szám

1955 ÁPRILIS 2. KEDD Önként véres jelentkezett a rablótámadás Fill Jakab lakatos , egy ismert úriasszony és egy tisztviselőnő ellen Véres rablógyilkossági merénylet színhelye volt szombaton délután az előd kerületbeli Str. Marasesti 9. számú ház egyik emeleti úrilakása. Itt lakik özvegy Moreno Leonné, négyszobás lakásában, melynek egyik szobáját albérletbe kiadta Christea Katalin tisztviselőnőnek, ki Sas Ernő dr. ügyvédi irodájában van alkalmazásban. „Fill meg akar gyilkolni!“ Szombaton délután mintegy fél négy óra lehetett, amikor Christea Katalin véres fejjel, összetépett véres ruházatban kétségbesetten rohant le az emeletről és segítségért kiáltozott Pillanatok alatt elősietett a házmester, annak felesége, valamint néhány lakó. Futólépésben siettek a ház pincehelyiségében lévő Salamon-féle fakereskedésbe, ahová Christea Katalin berohant. Christea Katalin elfúló lélegzettel roskadt a telefon melletti székbe és csak ennyit mondott: — Azonnal siessenek Ida nénihez, Fill meg akarja gyilkolni... A házmester, annak felesége és több lakó lélekszakadva rohantak fel az Az ügyeletes orvos figyelmeztet bennünket, hogy Morenone állapota még mindig igen súlyos. A merénylő két helyen betörte a koponyáját, két bordáját is betörte, azonkívül valami kemény tárggyal a mellét és a gyomor környékét verte, úgyhogy a 72 éves öregasszony súlyos belső sérüléseket is szenvedett. A rendőrség közegei még ki sem tudták hallgatni Két idősebb hölgy foglalatoskodik Moreno Leonné körül Moreno Leonné és férje a város háború előtti társadalmában jelentős szerepet, játszottak. A férfi fiatal korában híres gavallér volt, állandóan színésznők és színészek társaságában lehetett látni, igen gazdag volt, afféle békebeli világfi volt, neki volt a háború előtt az első gépkocsija, hatalmas vörösre fényezett kocsi volt ez, minden gyerek ismerte. Halála után felesége igen visszavonultan élt, a régi világ néhány emberével érintkezett csupán. Most hatalmas kötésekkel a testén fekszik a szanatóriumi ágyon. Alig tud beszélni, azonban ritka önfegyelemmel leplezi fájdalmát és kérdéseinkre szívesen válaszol, látni rajta, hogy a szörnyű.élmény minden egyes részlete élénken szemei előtt lebeg még, semmiről sem feledkezik meg. Ida néni elmondja a rablótámadás történetét Ida néni — csak így nevezik ismerősei — Ida néni szép részletesen, összefüggően beszél: — A Fill már régen járt oda hozzám ügyes lakatos volt, szerettem és a házban minden munkát vele végeztettem. Derék embernek ismertem, most sem értem, mi történt vele, azt hiszem megbolondulhatott emeletre, Morenoné lakásába, melynek előszobaajtaja tárva-nyitva állott. A lakás előszobájában vérnyomok voltak, bent az ebédlőben véres látvány tárult a benyomulók elé. Morenoné vérben feküdt az ebédlő és a szalon közti ajtó előtt, a szobában több helyen vértócsák voltak, az egyik szekrény ajtaja fel volt törve, székek felfordítva, a lámpa összeverve, két függöny letépve véresen hevert szerteszéjjel, szörnyű dulakodás nyomai látszottak mindenhol. Morenoné, ki a szemébe folyó vértől mit sem látott és csak ennyit nyöszörgött: — Etel fiam, a Fili meg akar gyilkolni, segítsetek... Etel, a házmesterné azonnal Morenoné segítségére sietett, az öregaszszony ekkor a házmesterné karjaiban elájult. A házmester leszaladt Salamon fakereskedőhöz, ahová Christea Katalin menekült, a fiatalasszony azonban ekkor már véresen, úgy, ahogy volt, átsietett a kefegyárba, ahonnan értesítette a mentőket. A mentők csakhamar megérkeztek, elsősegélyben részesítették Moreno Leonnét, valamint Christea Katalint, kiket szanitóriumba szállítottak. Itt kerestük fel a két sebesültet. Először Moreno Leonnét látogattuk meg a 10-es számú szobában. Már pénteken ott járt nálam, a fürdőszobában egy vizscsapot kellett megigazítania. Ideges öregasszony vagyok, nagyon rendszerető és nem szerettem, hogy a mosdó vízcsapja csöpögött. Ezt a zajt nem bírtam. Elhivattam Fillt és mondtam neki, igazítsa meg a csapot. Fill eljött, vagy egy órát foglalatoskodott a csappal, majd elment azzal, hogy még visszajön. Különösnek találtam már akkor is a viselkedését. Fill szorgalmas, pontos ember volt, ha munkához kezdett, nem is hagyta abba, míg be nem fejezte. Csodálkoztam hát, hogy elment. "Szombaton ebéd után visszajött, lement a házmesterhez és vele együtt jött fel a fürdőszobába. — Minek magának a házmester Füll — kérdeztem meg tőle. — Meg akarom neki mutatni a hibás csapot — válaszolta. Ezzel magukra is hagytam őket, majd a házmester lement, később Fill is elment, de háromkor már visszajött, megint bement a fürdőszobába. Idegesített ez a sok járás-kelés, utána mentem. — Nagyságos asszony — mondotta Fül — már készen van, tessék meghallgatni, már nem csöpög. Hátulról valaki fejbeütött,ai Széket hozott, hogy üljek le, ebben a pillanatban Fill kisietett a fürdőszobából. Már magam sem tudom miért, én is átmentem az ebédlőbe, Fillt azonban nem láttam sehol. Már éppen kiáltani akartam utána, hogy hol van, amikor hátulról valaki teljes erővel fejbeütött. Megtántorodtam és abban a pillanatban gondoltam: „Csak nem elájulni!“ Nem is ájultam el. Meg akartam fordulni, mert el sem tudtam gondolni, ki vághatott fejbe, de ebben a pillanatban már több ütést kaptam. szombati tettese Leestem a földre, arccal előre, közben is folyton verték a hátamat, fejemet, oldalamat, majd rúgásokat éreztem. Ekkor végre meg tudtam fordulni és legnagyobb rémületemre azt láttam, hogy a Fill it ver, valami rövid fadarabbal Szólni akartam, azonban ekkor már fojtogatni kezdett, majd a mellemre ugrott és lábbal taposott, rúgott, ahol csak ért. Egy másodpercre mintha elveszítettem volna az eszméletemet. De ez is csak olyan volt, mintha álmodnék. Pontosan emlékszem, még gondoltam: álmodom csak, vagy igaz az, ami velem történik. Érdekes, hogy különösebb fájdalmat nem is éreztem, csak meglepetést és félelmet. Végre kiálthattam is, ekkor berohant a szobába a Katica, mire Fill rávetette magát a Katicára, engem békében hagyott úgy ahogy voltam, véresen, összever* ve, a hálószoba felé csúsztam a föl* dön, már a kulcs is a kezemben volt, gondoltam bezárkózom a hálószobába azonban ekkor elájultam, többre nem emlékszem, csak arra, hogy később a mentők tért tettek magamhoz... Morenoné kimerülten esik vissza párnáira. Némán mutogatja összevert fejét, amennyi a süni kötésekből kilátszik. Mutatja összevert karjait, föld folt mellett sorakozik, mutatja mellét, ahol pontosan látszik a cipősarok nyoma... — Hát még ha a töréseket látná — sóhajtja és behunyja a szemét. Az ápolónő féjbegrizt hoz és Ida néni unokahuga, egy őszhaju nénike, szerettetteljesen etetni kezdi Ida nénit. Jól áll a kötés? Elbúcsúzunk és megyünk fel az emeletre, a 20-asba. Itt fekszik a má* sik áldozat: “Christea Katalin. Az or*vos útközben magyarázza: — Egyelőre még semmi közelebbit nem tudunk. Lám nincsen Morenoné* nak, ez még csak jön, azonban állapo* ta így is elég súlyos. Fontos, hogyan tölti ezt az éjszakát. A 20*asban valósággal vidám a ban* gúlát. Itt fekszik Christea Katalin, mellette két barátnője. Schneider An* nus nevelőnő hangos szóval fogad: — Jaj, most mindannyian belekerülünk az újságba!... Katica, itt a sajtó... _ . Katica egészen vidám. Mintha sem-Teniszezők. Itt a taviál Nemsokára kezdődik a szezon. Hozassa rendbe racketti éti Hurozások a legkiválóbb gyártmányú hurokkal, szakszerűen és legolcsóbban Becsállálja, Str. Vasili* Alexandri mi baja sem volna, folyékonyan, szinesen adja elő a történteket: — Láthatja, nem súlyos az állapotom. Nem vagyok kiruzsozva, ennyi az egész. Meg néhány ütés a fejemre, de hálistennek, már be vannak varrva a sebek, úgy hiszem, jól áll a kötés, nem. Christea Katalin elmondja, hogy már több mint két éve lakik Moreno Leonnénál, elvált asszony, 36 éves, Ciacován született — ezek a személyi adataim, teszi hozzá mosolyogva. — Ja igaz, Sas Ernő dr. ügyvédi irodájában vagyok alkalmazásban. Ezt se felejtsük el. Ami a szombat délutáni véres merényletet illeti? Délben hallottam, az Ida néni mesélte, hogy el fog jönni a szerelő, a fürdő*szobában van valami javítani való. Én a szobámban voltam, amikor — lehetett úgy negyed négy — segélykiáltásokat hallottam. Megismertem az Ida néni hangját, azonnal beszaladtam a lakásba, az ebédlőbe, ahol egy alacsony kis férfi vadul ütlegelte az Ida nénit. Rákiáltottam a kis férfire: „Mi van itt, mit csinál maga itt?“ A kis férfi léleknyugalommal fordult meg és mondhatnám, hogy nyugodt hangon válaszolta: „Ez az asszony rosszul van, elájult, tegyük fel a díványra...“ Ekkor még nem voltam tisztában a helyzettel, odasiettem és éppen segíteni akartam Ida nénit feltenni a díványra, amikor a kis férfi hirtelen előrántott valami fadarabot és fejbevágott. Tompa fájdalmat éreztem és meg voltam lepve: „Mit akar, mi van magával, meg van bolondulva?“ A férfi inkább ijedten, mint erélyesen szólt rám. „Tegye le a kezét . .** Meglepetésemben engedelmeskedtem, ekkor azonban újból fejbevágott, majd nekem esett, ütni, verni kezdett, ruhámat tépte és arcomat elborította a vér. Teljes erővel ellöktem magamtól és kirohantam a lakásból. Segítségért kiáltoztam, lerohantam a Salamon-féle fakereskedésbe, majd átmentük a kefegyárba, ahonnan telefonáltam a mentőkért. A mentők egy fél óra múlva érkeztek meg, bekötöztek bennünket és beszállítottak a szanatóriumba. Én már holnap nem is vagyok itt, az én sebesülésem nem is olyan súlyosak, csak nagy vérveszteségem volt és nagyon megijedtem. De a szegény Ida néni — hát azt alaposan helyre hozta Fill, azt hiszem így hívják, én ugyan nem ismertem, soha sem láttam. Látogatás a szanatóriumban a sebesülteknél Megkerült a merénylő A rendőrség, mely szombaton délután azonnal megindította a nyomozást, semmiféle felvilágosítást nem hott, szombaton éjfél után azonbanivatalosan jelentették, hogy Fill Jakab, a merénylő megkerült. A központi ügyeleten beszélünk Fill Jakabbal, a Str. Maraseati 9. szám alatti véres rablógyilkossági támadás főszereplőivel. Fifil kicsi növésű, alig 160 centiméter magas emberke. Erősen pálinkaszagú, igen szerencsétlen benyomást kelt. De azért szépen sorjában beszél, meg — Kérem én azt hiszem, voltam bolondulva — mondja rettentően szerencsétlen hangon. Én nem is tudom mi volt velem, nagyon restellem az esetet, legszívesebben meghalnék. Az hiszem, meg voltam bolondulva Szemében könnycseppek jelennek meg. Kezeit tördeli, nem győzi hangoztatni, hogy mennyire megbánta tettét. — Nem voltaim én részeg kérem, teljesen józan voltam. Nem is tudom, rabolni akartam, igy szokták mondani. A nagyságos asszony mindig olyan jó volt hozzám, ahol csak lehetett munkához juttatott . . Azt hittem, hogy nagyon gazdag és otthon tartja a pénzét, azt hittem kérem ... — nem is !*» (A cikk folytatása az 5-at oldalon.) _