Temesvári Hirlap, 1936. január (34. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

zse&uoftidc XXXIV. ÉVFOLYAM & SZÁM fc JANUÁR 1. SZERDA , n*eMeUdt/e. Hu OLDAL­ÁRA 4 DES TEMESVÁRI HÍRLAP SZERKESZTETTE: FELELŐS SZERKESZTŐ: POGÁNY MIHÁLY _________ , 1903—1924 FÜGGETLEN ? MAGYAR NAPILAP : POGÁNY LÁSZLÓ Boldog új­ esztendő? Irta: MARKOVITS RODION Köszönetét see kene mondanunk Uj Esztendő hozzád, habzó serleget kellet­ne emelnünk érkezésed üdvözléséb­e, csilingelő jó kedvvel és bizalommal kellene a pillanatot várnunk, mikor az Ős törvény Földünket az újjászülető napok felé lendíti. Jól tudjuk, nem mítész hiány sem köszöntőkben, sem hab­zó serlegeikbe®, nem tesz hiányt gond­talan örömben sem, de mit cseleked­­jünk a pillanat mámoarában is hátunfő mögül torkunkat markoló gonddal, ho­vá tegyük a keserűségeit, mely a ne­mes nedűből is felgyöngyöz és a kö­szöntő szavakat se a feketével fátyo­lozza? Nem tudunk csak előre nézni, nem tudunk csak reményekbe karpiasakod­­ni, nem tudunk csupán zöld színben látni mindent, nem tudunk, — boasásis meg Új Esztendő, — nem tudunk min­dent elfelejteni kedvedért, aki bizo­nyára ígéretekkel teli tarsolyt társz elénk, titokzatos tarsolyt, melyből azonban a még nagyobb nyomorúság pandoras vihara is áradhat. ’•'ak­itubinik zavartalanul örvendem j­öttödnek, Tíj Esztendő, miért nagyok voltak a mi megprobáltatásaámik és még égnek szivünkben rommá és pusztulássá lett Ígéretek üszkei me­lyek ugyancsak minden jóval kecseg­tető uj esztendei tarsolyból kerültek elő... ,,,megcsalt bennünket elődöd, a múlt esztendő az ezerkilencszázhar­­miincötös, elpianaszikiodjuk Neked érke­zésed pillanatában, hogy rutul és kitl­lemül és szívtelenül viselkedett a vég­telen időben való most elmúlt testvé­­red, kinek boldogan tártunk kaput szivünkben távozásához... Ő is a remények tarsolyával kopog­tatott, de a tavalyi éjfélen és vígan és remegő gyönyörűsséggal fogadtbult ő is, hogy végre távoloztassa el a keseri poharat tőlünk. Reményeink vetését learatta, jéggel verte, tűzzel égette, aszállyal perzselte, boldogságunknak martalék­ módjára állotta útját. Áradást és tüzeket, éhségeit és lelkek felindulását hozta a távozó, kinek mú­lása szivünk válva-várt vágya volt, csak minél előbb és minél gyorsabban tűnjön el csillagzata — kívántuk. Ami rosszait itt talált, azt hagyta, hadd fájjon tovább és megsokszorozta mind a rontásokat és mind az ártalma­kat, hogy keresztünk alatt görnyedve, nyögésünk már felhallatszott az ege­kig. Ó mennyi mindent tudnánk mon­­dani ennek az esztendőnek rovásá­ból! Itt van felróva, ennek az elmúlott esztendőnek bűnlajstromán a földi kártevés mindeni fekete gonoszsága, talán hosszú évek megpróbáltatásának és szörnyűségének jegyzékét használ­ta a sors, hogy nem felejtett ki sem­mit, hogy nem kímélt meg bennünket semmitől. Volt aszály és egy egész országrész éhezőinek tízezrei járják nyomában a nincstelenek keserves országútját, hozott pusztító árvizet és hozott tüze­ket is, de ezeket nem panaszoljuk, mert a felsőbb rendelésben megnyu­­godva vettük. Te adtad Uram­... 254 om De mit szóljunk, ha azokra gondo­lunk, amiket az esztendő szelleme ol­tott az emberi szívekbe, hogy a Gyű­­löt még rontása emberek által terjedjen és végezzen? Mit szóljunk a Gyűlölet soha nem ismert fellobbanásához, mely azt tűt­­te, hogy az ember farkasa legyen az ő embertársának és hogy az ember em­­bertársától üldözve Máiba keresse hal­­lékát és élelmét? M­it szóljunk, a megdézsmált köz­­pénztáraikhoz, mást mondjunk a szabad­ságunkat fojtogató és letörő rendelke­zésekhez, miiként értelmezzük azt, hogy ennek az esztendőnek szelleme m­ég jobban megszaporította a bezárt iskolák számát, hatásosabban intette le minden elődjénél a gyermek anya­­nyelvét, minden, előző esztendőnél job­­ban feküdt neki a Pénz imádatának, de ugyanakkor a pénztermelő és javai­kat termelő munka lebecsülésének? Nézd, Új Esztendő -az állástalano­kat, akiket elődöd dobott kii a szűkös kenyeret jelentő irodaasztal mellől és nézd a felhorkanó és üvöltő veszedel­­met, mely­ aj­ík kenyértelenség m­ágl­ya­­áldozatát sóvárogja... És minden veszedelmek veszedelmé­nek, a háborúnak is, íme, odarajzolta már torz és vagyon jelét ajtóférfán­k­­ra, a szomszédban már ég­benyegen és vigyáznunk kell, résen kell lenniük a tritonoknak, hogy a tűz ide­je ne téri’3 jedjen... Nézd, mily gyermeki Mittel, mily szivbéla alázattal, mily csengve állunk előtted Uj Esztendő, hogy kegyedet kolduljuk, hogy engedj még egyszer hinnünk a nemes és jóakaratú szán­­dékiban... És főképpen arra kérünk, hogy az emberi szilviekben végezd el a gyom­lá­­lá­s és irtás művét, ezekben oltsd el a gyűlölet tüzét, a rosszindulat és lelik!« ismeretlenség égig lobogó mágnyáját. Nem várunk tőled, Új Esztendő aranyváraikrat, neon várunk tündér® csillogást, nem várunk tőled túl csordu­ló boldogságot­,­­ nem várunk tőled sem fölényes bőséget, sem összes etemé­­nyeink teljesüléseit nem várjuk tőled. Légy kegyes hozzánk, n© Ígérj tuf tá­­gabb Új Esztendő! Döntő offenzivára készül az abesszin Hati vezetőség szövetséghez, amelyben Urfujiozou ellen, hogy az olaszok a nemzetközi egyezményeket megsejtik, amennyi­ben gyűjtő bom­bákkal fel­gyújtották a te­m­p­l­om­o­­kat és foszgénes bombá­kat használnak. Olasz hivatalos jelentés közli, hogy egy gyarmati hadoszlop Tembien vi­dékén elérte az Uarieu-zónát és össze­köttetést létesített egy másik olasz hadoszloppal, amely december 22-én győzött Abbi Addinál. A kifejlődött előörsharcokban az abesszinek súlyos veszteségeket szenved­tek, míg olasz részről elesett negyvennégy közlegény, megsebesült tizenkettő. A Szomáliai fronton S­c­­­a­v­e 11 i szud­­tanátus behódolt erői a Shebela folyt felső folyásánál felderítést végeztek és Gabba közelében legyőztek egy abesszin különítményt. A szultánátus csapatait az olasz repülők erélyesen támogat­ják. Addis Ababából jelentik, hogy négy olasz repülőgép Daggabur helyiséget nyolc­ órán keresztül bombázta, utána pedig­­Jagham­edo felé repült. Két másik repülő Aid­a helyiség felett­­e-JUMlUtti -Céljai nyilvánvalóan az volt, hogy a vidékről fényképfelvételeket készítse­nek. Hawarból jelentik, hogy újból megindultak az es­ő­­zések, aminek következtében a felhőzet igen gosan sokast, n­e adj legutóbbra egy kis nyugalmat a vívódó embernek, adj rendes jó napokat, adj tűrhető órákat, adj mindennapi kény­ereit, fedelet és igen szerény ikre békét. Ezt i­s úgy fogadjuk, minitifenec­etem­ ajándékot, ezt a is úgy vesszük, mint minden töíkéMtessé® teljességét. Az élet rézkrajcárját trolypnogjaik Tőled, ennyit talán még módodban van­ adni, ezért a kápráztató fzagadtatás sér­ti, amit tiszteletedre rende® a Fűd minden népe. De még enan­yád­­sem kénüük­. Add csak meg a szívnek a szeretafe szerény ikfe garasát, az észnek a helá­­tás garasnyá józanságát, mindössze ennyi, amit hosszú esztendők tanhallatl­­an szenvedése után még merünk m­él mélni... Ennyi azadban­ már nag»vanne­künk, mert ené­lkül elveszü­nk. Ennyit még memnfej mnétajij* de ezt ki is akarjuk barcotoi, eibíben ai barc­han, ebben az utolsó vérző küzdetegn­­ben segíts nelklünk. Uj Esztendő! Fogadd vérző esáWiilnik párosságát eL jöveteled szent pillaniatában és add, hogy vallóra váljon e jekbeur­ai Bekké csapatoknak ktuouuseu « hí * «. fő ellátása Ogaden tartományban ki­elégítő módon folyik. Dossziés jelen­tés szerint egy olasz repülőraj jelent meg Quoran felett. Quoran t­dvale vőleg az Asehiangi tó menté® fekszik. Lelőtt olasz repülők borzalmas halála Ismeretes, hogy az abesszinek Dag­­gaburtól tizenöt kilométernyire lelőttek egy olasz repü­lőgépet, amelyen egy gépfegyver és két puska volt. Az abesszinek a r­epü­lőgép öt fő­nyi legénységén kegyetlen és embertelen bosszút állottak. Az olaszok közül kettőnek sikerült a cserjésbe menekülni és valószínűleg ott is leli halálát, mert sem élelemhez, sem vízhez hozzájutni nem tudnak, a másik három olasz katonát az afgesz­­szinek megkötözték és a földön hú­zva vitték be Daggaburba. Itt az egyik repülő fejét levágták és karóra tűzve közszemlé­re tették ki. A lelőtt repülőgépet az abesszinek mély veremben helyezték el és falom­bokkal takarták be. Nemsokára ez­után olasz repülőraj jelent meg azon a helyen, ahol a repülőgépet lelőtték, de a repülőgépet nem találták meg. Abesszíniában nagy örömet keltett a gép lelövése. A lelőtt repülőgépet ki­javítják és Addis Ababába viszik. A repülőgépet egyébként egy Omar Sa­­matal nevű katona, a céllövő osztag legjobb lövője lőtte le. (A cikk folytatása a 2-ik oldalon.)

Next