Temesvári Hirlap, 1936. augusztus (34. évfolyam, 175-199. szám)

1936-08-01 / 175. szám

1936 AUGUSZTUS 1. SZOMBAT Portugál jelentések felkelőgyőzelmek­ről számolnak be LISSZABON Július 31. A portugál miniszterelnökség saj­tóosztálya tegnap részletes jelentést ad­ott ki a apoilyol helyzetről. Figye­­lemreméló, hogy ebben a jelentésben nincsen sZó Portugáliába menekült kormányn­ó tábor­nokokról és kommu­nista vezetőkről, kiket állítólag Bra­­ganzában internáltak vele** ezzel szemben a portugál jelentés soro­zatos­an számol be a felke­lők győzelmeiről. A jelentés kiemeli, hogy szerdán este a Gu­­án­­ram-hegységben A felkelők lelőtték a madridi kormány egyik há­rom motoros repülőgépét, mely állító­lag szovjet eredetűi volt. Közli még a jelentés, hogy a Libériád cir­káló megadta Ittogát a felkelőknek és hogy a felkelők a spanyol-francia ha­tár közelében egy gépkocsit tartóztat­tak fel, melyben moszkvai kiküldötteket t­a­r­t­ó­z­t­a­tt­a­k­­­e, kik Madridból vissza akartak térni Franciaországba. A jelentés megálla­pítja, hogy a felkelők mindenütt elő­­nyomulóban van éttje és minden kilá­tásuk megvan a végső győzelemre. Mindazonáltal — fejezi be mondani­valóit a jelentést — a portugál kül­ügyminiszter tegnap Lisszabonból­­ Londonba utazott, hogy az angol kor­mány segítségét kérje, ugyanis attól­­tartanak, hogy a spanyol kommunis­ta veszély átcsap a portugál határon... északi, valamint nyugati felében né­hány fontos stratégiai pont. Úgy a kormánycsapatok, mint a felkelők Saragossa megvívásá­­ra készülnek fel. Tekintettel arra, hogy Saragossa egyike a legfontosabb spanyol város­nak, úgy erkölcsi, mint taktikai szem­pontból, továbbá tekintettel arra, hogy mindkét fél rendkívül nagy je­lentőséget tulajdonít a győzelemnek, minden valószínűség amellett szól, hogy Saragossánál nemcsak az fog eldőlni, hogy ki lesz a város ur­a, ha­nem az is, hogy ki győzött a véres polgárháborúban? PA1118, július 31. A Havas Távirati Iroda jelenti Barcelonából, hogy a köztársaságiak mintegy 1000 főnyi csoportja indult el Barbarából. Ezek a csapatok jelen­tős tüzérséget is visznek magukkal és körülbelül Pietano—Formilla—Mon­­tarigo vonalán akarnak megütközni a Saragossa alá vonuló felkelők meg­erősítő csapatával. Ha sikerül Formilla, vagy Montarago körül tönkreverni a felkelők segélycsalpatt­­ait, úgy Saragossa alatt a kormány­­­csapatoknak igen könnyű dolguk lesz a felkelőkkel szemben. Az előkészítő ütközetre már a mai délelőtt van kilá­tás. A kormánycsaapatok egyébként teg­nap elfoglalták Cosast, Ucedat és Al­cala de Senarest. A kormánycsapatok az elfoglalt városokat katonai szem­pontból m megerősítették. Franco repülői ellentámadásba mentek át Tanger, justig 31. Franco tábornok rendeletére teg­nap a marokkói felkelőcsapatok repü­-kávéházban kitűnő és olcsó déli és esti filen­jit kap. 1­1 "V 101 ellenoffenzívábót mentek át, tekin­tettel arra, hogy a kom­ánycsapatok két napon keresztül repülőikkel bom­­báztatták a marokkói partmenti váro­sokat. A kétnapos repülőtámadás kö­vetkeztében Franco tábornok még min­­dig nem tudta megkezdeni a marokkói segélycsapatok elszállítását, azonban remélik, hogy a mai nap folyamán si­kerül a segély­csapatok behajózását biz­tosítani. Kénylődé­k Sara­gossa megvívására LONDON, július 31. A­lleuterügynökség tegnap hely­­zet­jelentést adott ki, melyb­en megál­lapítja, hogy 20 tartomány van a kor­mány kezén, 20 tarto­mányt bírnak a felkelők. Ezenkívül a felkelők ke­zén van Marokkó. , A kormány megszállva tartja a főbb állampolgárt meg útvonalakat, a kormány kezében van s­­árháború folyamán és a légiflotta jelentős része, azonkívül nehéztüzérség java és tíz ország TB HA BUDAPESTRE UTAZIK, “,el*itse * ABBAZIA hogy az 3420 Németország ultimátumot intéz a madridi kormányhoz és katonai csapatokat küld Marokkóba ? PARIS, június 31. Az Oeuvre tegnapi számában fel­­tűnést keltő cikk jelent meg. A lap ber­­lini tudósítója azt írja, hogy a német birodalmi kormánykörökben egészen komolyan foglalkoznak azzal a terv­vel, hogy Németország kihasználja a kedvező alkalmat és megveti lábát Északafrikában, amennyiben a felkelőkkel szövetkez­ve Marokkóba erősítést küld. A lap nem tudja biztosan, hogy erősí­tés alatt a németek mindössze hadi­anyagot gondolnak csupán, avagy szán­dákokban áll katonai csapatokat la­küldeni Marokkóba. Tény az — foly­tatja cikkét a párisi lap — hogy berli­ni politikai körökben igen nagy a fel­­háborodás azért, mert több német öltek a pól­óiért a kor­mánycsapatok valóságos hajtóvadá­szatot­ rendeznek a német állampolgá­rokra. Barcelonában mint ismeretes a kormánycsapatok felrobbantották a spanyolországi német nemzeti szocia­listák székházát, ez az esemény vég­kép elkeserítette a német politikai kö­röket. Hitler kancellárhoz közelálló körök úgy tudják, hogy a kancellár az­zal a gondolattal foglalkozik, hogy ezen események miatt ultimátu­­mot intéz a madridi korm­á­ny­ít­o , és hogy az ultimátumnak nyoma­­tékot adjon,­ katonai csapatokat szál­lít Marokkóba. Ezzel végrehajtaná azt a tervet, mely szerint Németország kihasználva a kedvező alkalmat, megveti a lábát Északafrikában. A lap hosszasan kom­mentálja a hírt és megállapítja, hogy amennyiben a hírek megfelelnek a valóságnak, úgy biztosra vehető, hogy Anglia nem fogja tétlenül nézni Né­metország térhódítását a Földközi-ten­ger partján. A francia kormány nem akadályozza meg a fegyverüzleteket A francia képviselőház külügyi bi­zottságának tegnapi ülésén D­e­­­b­o­s külügyminiszter kijelentette, hogy a francia kormány megőrizte semleges­ségét és semminemű hadianyagot nem szállított a spanyol kormánynak. A kormánynak a jövőben sincsen szándé­kában hadianyagot szállítani, azonban az ellen természetesen nem tehet semmit, ha a magánkézben lévő fran­cia kereskedelmi szerző­­dések keretében üzlete­­ket kötnek. Hangsúlyozta a külügyminiszter, hogy a fegyverkiviteli tilalmat már csak azért sem mondhatja ki a kormány, mert ezt a lépését a francia jobboldal újból ellenséges cselekedetnek minő­­­sítené, már­pedig a francia kormány nem kívánja a belpolitikai helyzetet szü­kségtelenül felkavarni. Szomorú­sággal tölti el a szomszédos állam bel­viszálya, azonban reméli, hogy ebbe a viszályba egyetlen egy állam sem fog beavatkozni. A kürt Itt., LÉON SAVAGE Háborús emlékek felújítása közben hangzott el az alábbi hun történet: A háború utolsó esztendeijében történt, vaigy keleneszáz kilométer* nyíró a fronttól Három kaszárnya sorakozott egymás mellett, elég nép­­tieted­ valamenyi, A harmadik, a leg* tágasabb, volt a miénk. Valami­kor régi­ kolostor lehetett, a boltíves folyosók, a celiktszerű­ szűk ezerbáea­­zár, ezt bizonyították. A­z Untatok,­­erősek mind kint verekedtek a fron­­­ton, csak idét tartalékosamat ödöngött­­a kaszárnyában. Majdnem val­amenyi ihgi esi T Zettümi, koros földműves. is­ták lógatták a fejüket nagy neki* fousuláiikba'. Hogyne!... itt veszte­gelni­­, tétlenülil, míg otthon szárán Rothad a búza, rozs, takarmány. Sok­­hlaki legény fia vagy veje fronton bar­kóéit, otthon csak a fehérnép maradt,­­meg az apróság. Furcsa éezes volt ezeknek a derék embereknek csak így tétlenül lopni a snapot,, kikanaliazni a gőzölgő kreat­­ornálkü, hogy rászolgáltak volna.­­,Ugiv toegyis,bujtak, mint az acsarko­dó vén kuvaszok, még mikor a posta átvételére trombitálták össze őket, s akkor is csak néhányan kullogtak elő. \*A többi ügy,sz­einten nem mutatkozott,­­ Csinál­hattunk akármit, jól szó, fenye­­lgetésnél semmit­ se hasz­nnállt), ne adj’ listen, hogy csak egyszer és s­z­e tor el­keltük valamennyit. Annál is­ kevés­­­bé, mert egyre csak az járt a ravasz vén paraszti fejükben, hogy fia egy­ezer egy tiszt ur­­tűzbekapja őket, azon menten lódulnak a frontra. Hát abból pedig nem esznek a tiszt urak, elég fiatal vér csörgött már, az öre­geket békén hagyhatják... Ezzel a szellemmel nehéz volt megküzdeni. Muzillou őrmester már nem tudta, mihez kezdjen a tömött ipostazsákok­­kal, amelyeknek tartalmát nem volt módja szét­osztogatni. Egyszer aztán fényes ötlete támadt. A városi bazár­ban vásárolt egy natív szaroktürtöt és a kaszárnya udvarának közepére állva, öblös hangon, hogyha nem is látják, mindenki hallhassa, üvöl­tötte. — Ide nézzetek valamennyien, Muzillou őrmester vagyok, postaki­osztó. Én hozom a hírt az ökreitekről meg­­ asszonyaitokról, a hazulról küldött dohányt meg pénzimagot. Nines mitől félnetek, tőlem csak jót várhattok. Látjátok ezt a kürtöt­?... ezt­ a til kedvetekért vásároltam, sen­­ki ennek a hangját össze nem téveszt­heti a trombitásáéval. Hallgassátok: „Tuuuuuu” hát, ha ezt a­ kürtöt hall­játok, ez azt jelenti: „Valamennyien le az udvarba!... az őrmester posta­­zsákja tele van jó hírrel, pénzzel, ha­zai jó falattal!” Röhögtek, tapsoltak, kurjongtak és most már minden reggel a kürtszóra az udvarba gyülekeztek az őrmester postazsákja köré. Igen ám, de egy napon a kaszár­­nyaparancsnok, a kapitány, illetékes helyről, ha nem is egyenes, de bur­kolt parancsot kapott, hogy tartsa készenlétben a tartalékpa apatóit. A háború túlhosszúra nyúl, fel kell vo­­nnularni a­z utolsó tartalékot is, egy­szer, végeit kell vetni ennek a boszor­kánytráncnak. A kaszárnyákat ki kell üríteni, ki a frontra vakmeny­­nyit! Ez mind nagyon szép, d­i hiá­ba trombitálták ossz© a csapatokat, még negyed része se verődött egybe. Isten tudja, hova tűntek el, ahogy a trombitflifizó felhangzott, akárha a föld nyelte volna el őket, egyszerűen eltűnte­k. A kapitány dühében majd szétrepedt, míg aztán az egyik csa­pat káplárja, akinek Muzillou őrmes­ter­e­ldicsekedett, hogy miként sike­rült a bugrisokat összeterelni a posta­­kiosztáshoz, alázatosan egy jó tanács­osat bátorkodott szolgálni a kapitány­­nak, akii ezt a jótanácsot lelkes öröm­mel fogadta és azon nyomban meg is parancsolta a káplárnak, hogy más­nap reggelre, még mielőtt a postát kiosztják, azt, a varázskürtöt előte­remtse számára, így is történt. A kürtszóra vak­­mennyien előbujtak és mire ráesz­méltek a csapdára, késő volt. Mi egyebet t­ehettek a nyomorultak, mint hogy dühös tehén testtel majd fel­nyársalták Muzillou őrmestert, a szent hitben, hogy benne volt ebben a csunya játékban. Az őrmester nem hagyta magán »aáradni !... hiszen még zsiványbecsület is van a vilá­gon ! Megmondta, hogy ő semmit sem tudott az egészről, a kürtöt ki­­osz­ták a fali rejtekéből. — Hiszen éppen ez az!... — dör­­mögte egyik öreg paraszt — egy ilyen kincset nem hagy az ember holmi fa­­li re­jtekben, hanem elzárja a csapat irodájában, kétszer ie ráfordítja a 8 kulcsot a vasszekrényre, ahol az ez- IA red pénztárát is őrzik... persze, a J London, július 31. Az angol, francia, olasz és portugál kormányok között ezidőszerint tárgya­­lások vannak folyamatban, melyek a spanyol eseményekkel állanak össze­függésben. A négy kormány együttesen lépést akar tenni Madridban, ahol arra akarják megkérni a spanyol kormányt, hogy a spanyol hajók hagyják el Tan­ger környékét, mert az ottani harcok­kal idegen érdekeket is sértenek. A négy hatalom tanácskozott a diplomá­­­ciai lépés eredménytelensége esetén ta­núsítandó magatartásáról is* »fet Mi. Erdély és Bátsaág legalter. i juntebb magyar napilapja a I TIMISVARI HÍRLAPI megjelenik naponta vasárnap | kivételével a déli órákban s nagyságos túszt urak engedelmével... ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Angol, francia, olasz és portugál demars készül Madridban a tengeri nemzetközi zóna miatt

Next