Temesvári Hirlap, 1936. október (34. évfolyam, 228-251. szám)
1936-10-04 / 228. szám
1936 OKTÓBER 4. VASÁRNAK Bucureşti, október 3. (R.) Mihalache Ion, a nemzeti-parasztpárt elnöke táviratot intézett őfelségéhez, a királyhoz. A távirat így szól: „A legmélyebb hódolattal vagyok Sátor Felségednek a nemzeti-parasztpárt tiltakozását tudomására hozni a párt végrehajtó bizottsága által kiadott jelentés külügyi vonatkozású részének kicenzúrázása miatt. Ez az eljárás ellentétben áll a kormánynak a parlament előtt vállalt kötelezettségével és arra a jogos kérdésre hatalmaz fel, mi indokolhatja külpolitikai nézeteinkbentoizálását, amelyet szövetségi és baráti kapcsolataink ápolását célozzák. Felségednek alázatos hódolója, Ion Mihalache, a nemzeti parasztpárt elnöke.“ Mihalache Őfelségétől kér védelmet a cenzúra ellen Tita Cristescu fivére merényletet akart elkövetni a felmentett Ciuliey ellen Még mielőtt az esküdtszék kihirdette felmentő ítéletét Ciuliey mérnök ügyében, a bűnügyi hatóságokhoz feljelentés érkezett, hogy a Cristescucsalád egyik tagja merényletet tervez Ciueliey mérnök ellen arra az esetre, ha a Tita Cristeseu megmérgezésével vádolt mérnököt felmentik. Az esküdtszék elnöke azonnal elrendelte néhány személy megmotozását. Criisteiseu Ferrer,Cristeseu Tita fivérénél revolvert találtak, amelyet elvettek tőle. Cristieseu Ferrer kijelentette, arról értesült, hogy az ítéletkihirdetés után Ciuliey mérnök barátainak egy csoportja meg akarja őt támadni, ezért vette magához a revolvert. Ciuliey barátai egyébként elhatározták, hogy a mérnököt felmentése alkalmával ünneplésben részesülk. Ciuliey mérnök a napokban hosszabb külföldi útra indul. Mielőtt őszi és téli férfi- vagy női szövetszükségletét beszerzi keresse fel dúsan felszerelt raktárainkat, ahol a legolcsóbb árakat és legnagyobb választékot találja Dénes és Polici le finisoara, központ: II., kér. Sír. 3 August Fiók. : V., kér. a Str.lit atlanti sarkán, a zárdával szemben A Bucuresti-i Capitala című lap jelenti, hogy a fővárosban a frank leértékelése folytán hatalmas veszteségek keletkeztek egyes magánosoknál. A Capitala becslése szerint a fővárosi lakosok svájci, francia frank és holland forint betétei elérik a 10 milliárd lejt, tehát a veszteség nem kevesebb mint három milliárd lej. Fővárosi laptársunknak becslését egy kissé magasnak tartjuk, viszont tény az, hogy igen sokan vannak Bucarestiben, akik a kedvező konjunktúra és más tevékenységből származó vagyonukat külföldre, főleg pedig Svjcba és Parisba vitték, mert azt hitték, hogy a frank leértékelésétől nem kell félni. Ezek most hasonlóan jártal, mint azok, aki néhány évvel ezrelőtt a lejtől menekülvén, dollárt és angol fontot vásároltak és e két deviza leértékelésekor sizet védtek hatalmas veszteségeket. 1 AZ United Ideal szappan * bársonyossá, széppé varázsolja arcbőrét, illata üde és tartós. Minden szaküzletben kapható . Hatalmas veszteségek a fővárosban a frankleértékelés nyomán Kisértetjárás írta: RICHARD DAVIDSON. Tíz év óta éltek zavartalanul boldog házasságban és Beatrice már azt hitte, hogy, a borzalmas múlt végleg el van temetve. Férjével, Edgarral együtt, szűkebb körűvacsorára voltak hivatalosak Edgar nagynénjéhez, Lady Clive Marthe-hoz. Mivel Egdarnak késő estig tartó tárgyalása volt, Beatrice egyedül indult el az estélyre. Miközben a ruhatárban a haját rendbe hozta, a tükörben a mögötte levő ajtón belépő nőalakot pillantott meg. Megállt a szívverése. A múlt rettegett kísértete jelent meg ott a küszöbön. Beatrice rémült arccal hátrafordult és most az újonnan érkező elegáns aszszony megszólalt: — Micsoda meglepetés!... Maga itt, Lady Marthe-nál? Hogy került ide, Beatrice úgy érezte, mintha hevesen dobogó szive a torkát fojtogatná. Képtelen volt felelni. Ebben a pillanatban jött ki a ruhatárba a szomszéd fogadóteremből Lady Marthe. A két egymással szembenálló nőt meglátva, odasietett hozzájuk és meleg barátsággal mondta: — Nem ismeritek még egymást? Clyive Agatha, Kanadából a múlt héten érkezett vissza. Beatrice, Edgar öcsém felesége. Hol késik Edgar? Beatrice az izgatottságtól szinte remegve felelt valamit és a ház asszonya mindkettőjüket karonfogva, bevezette a fogadóterembe. Az általános bemutatkozás után megindult az ilyenkor szokásos össze-vissza beszélgetés politikáról, pletykáról és minden egyébről. Amikor Edgar kissé később megérkezett, Beatrice izgatottan leste Clyve Agathával való találkozását. Megfigyelte, hogy Edgar összeráncolta a homlokát, amikor ezt a nőt megpillantotta. Lehetséges, hogy csupán az újságokban a per idején közölt fényképeire emlékezett, de látszott rajta, hogy megdöbbent. A válság azután hamarább tört ki, mintsem maga Beatrice is gondolta volna. Clyve Agatha szomszédjához, Fletcher ügyvédhez, az ismert nevű büntetőjogászhoz fordulva, feltűnően hangosan kérdezte: — Mondja, Flechter, nem emlékszik, hogy mintegy tizenhat év előtt hasonló szenzációs gyilkossági per volt, mint ez a mai újságokban közölt férjgyilkosság? — Emlékszem... valami Dinsmead Johnt ölt meg egy fiatal nő és pár évi fegyházra ítélték. Rosszabbul járt, mint a mai per vádlottja, akit az esküdtek nem vétkesnek nyilvánítottak. Általában ritkaság, hogy az esküdtek szép nőt elítéljenek. Már nem emlékszem, hogy miért is vesztett rajta éppen az a tizenöt év előtti gyilkos nő — tette hozzá a híres kriminálist® elgondolkozva. — Én világosan emlékszem az esetre, — kezdte újra Clyve Agatha, — mert távoli ismeretségben voltam a megyilkolttal- Dinsmead Johnnak szép, fiatal menyasszonya volt, akit imádott. Közvetlenül az esküvő előtt történt, hogy egy másik nő, aki a szép és gazdag fiút a szerelmével üldözte és zsarolta, lakására csalta Dinsmead Johnt és ott meggyilkolta. Aljas nő lehetett, de az esküdteket megtévesztette a hazugságaival, különben felakasztották volna.. És most a nő egyenesen Beatricehoz fordult és élesen kérdezte: — Nem emlékszik az esetre, hiszen annak idején a nők lázas érdeklődéssel olvasták a nagy perről szóló tudósításokat? Beatrice halálsápadt lett és alig tudott dadogva ennyit felelni: — Nem emlékszem. Hirtelen egy távolabbi csoport, közepéből Edgar, Beatrice férje, kivált és a Clyve Agatha körül alakult csoporthoz lépve, így szólt: — Én jól emlékszem a Dinsmeadpörre, mert szintén ismertem Dinsmead Johnn. Lelkiismeretlen kalandor volt, akiről nőkkel összefüggő különböző aljas históriát hallottam annakidején. A menyasszonyáról is tudom, hogy nem kevésbbé volt kalandos életű nő. Szó sem volt nála szerelemről, csak azért akart minden áron Dinsmead felesége lenni, mert tudta, hogy a fiúnak pénze van, annak eredete pedig nem izgatta. — Nem igaz! Ismertem mindkettőjüket! A szegény menyasszonya majdnem belehalt a fájdalmába, amikor a vőlegényét elvesztette — vágott közbe Clyve Agatha élesen. Edgar hideg, erélyes hangon felelte: — Ugyan kérem ... a menyasszonyát nem a szerelem bántotta, hanem a s°k fizetetlen számla, amit már nem tudott rendezni, mert a házassága kútba esett. Dinsmead a jegyessége alatt is üldözte szerelmével azt a másik szerencsétlen leányt, akit, amikor ez a vakmerő kalandor a lány lakására belopakodva, durván megtámadta, felkapta az atyja asztalán fekvő nehéz bronzú tévésnehezéket és kétségbeesetten a férfihez vágta. Szerencsétlenségére halálosan eltalálta a halántékán. A becsülete védelmében önvédelemből tette ezt. — Csupa hazugság — fakadt ki újra Clyve Agatha, aki már nem tudott magán uralkodni. A társaság megdöbbenve hallgatta a furcsa szóharcot. — Ha mindez igaz volt, miért nem hozta fel a védelem? — kérdezte csodálkozva Flechter, a híres kriminalista. Edgar felé fordulva, igy felelt: — Azért nem hozhatták fel, mert egyetlen tanújuk egy szegény, leány lett volna, kit Dinsmead Johnn tönkre tett és aki ennek a gazfickónak az aljasságait a halálos ágyán elmondotta az ápoló nővérnek. Mire azonban a vádlott nő ügyvédje az ápolónő hívására a kórházba érkezett, hogy a vallomást jegyzőkönyvbe foglalja, a szegény leány már meghalt. De halálbüntetés helyett fegyházra ítélték el a gyilkossággal vádolt nőt, mert enyhítő körülménynek vették, hogy a férfi jött el a lakására s igy nem lehetett bizonyítottnak venni, azt az állítását, hogy a nő „üldözte” a vőlegényét a szerelmével. A védőügyvédje hiába kérlelte a megölt Dinsmead menyaszszonyát, hogy ismerje el a bíróság előtt az igazságot, ez a lelketlen nő fenntartotta azt a hazugságot, hogy Dinsmeadet a „ vetélytársa” valami ürüggyel csalta a lakására, hogy eljegyzése felbontására rábírja, vagy... megölje. Clyve Agatha dühösen fakadt ki: — Honnan szedi maga ezt a sok hazugságot? Edgar hidegen, megvetéssel felelte: — Én voltam az igazságtalanul megvádolt nő ügyvédje, maga pedig Dinsmead kalandor menyasszonya. Nagy kavarodás támadt. Clyve Agatha dühösen elrohant. Kiderült, hogy hamis ajánlólevéllel került ebbe az előkelő társaságba. __ x Beatrice, amikor férjével az autón hazamentek, megrendülve __ogadta meg Edgar kezét, de mielőtt szólni tudott volna, Edgar magához ölelte s csak ennyit mondott: — Drágám, örülök ennek a mai kegyetlen jelenetnek, mert örökre leszámoltunk kísértetekkel, amelyek csak addig félelmesek, míg nem kényszeítjük ki a világosságra!