Temesvári Hirlap, 1937. február (35. évfolyam, 26-48. szám)
1937-02-02 / 26. szám
Ma második, új regény XXXV. ÉVFOLYAM, M. SZÁM 1937 FEBRUÁR 2. KEDD 12 OLDALÁRA 4 LEJ SZERKESZTETTE: POGÁNY MIHÁLY 1903—1924 FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP Szerkesztőség: Timişoara, Piaţa Lenau 3 — Telefon: 14-14 Kiadóhivatal: Timişoara, Piaţa Libertăţii 3 — Telefon: 14-12 FELELŐS SZERKESZTŐ: POGÁNY LÁSZLÓ a moszkvai per tizenhárom halálraítéltjét MOSZKVA, február 1. A moszkvai per tizenhárom halálraítéltje tegnap kegyelmi kérvénnyel fordult Sztálinhoz. A tizenhárom halálraítélt kegyelmi kérvényét visszautasították. Radeket, mint ismeretes, nem ítélték halálra. A Reuter úgy tudja, hogy ennek igen érdekes háttere van. Radek közölte Sztálinnal, hogy amennyiben őt is kivégeznék, úgy külföldön élő barátai olyan okmányokat hoznának nyilvánosságra, melyek a legnagyobb mértékben kompromittálnák a szovjet kormányt. Sztálint állítólag ez a fenyegetés tartotta vissza attól, hogy Radek halálos ítéletét aláírja és így változott át a már kész halálos ítélet tízévi fegyházbüntetésre. MOSZKVA, február 1. Ma reggeli távirat szerint Moszkvában ma hajnalban kivégezték a második trockijista per tizenhárom halálraitélt vádlottját. MEXIKO CITY, február 1. Troekij Leó tegnap kiáltványt bocsátott ki, melyet a világ munkásságához intéz. Ebben a kiáltványában Troekij felszólítja a világ munkásságát, hogy alakítsanak bíróságot mely előtt hajlandó megjelenni, és elő fogja terjeszteni mindazokat a vndelkezésére álló iratokat és fonyítékokat, melyekkel azt kívánja bebizonyítani, hogy a moszkvai perek nevetséges rendezések, a vádlottak egytől-egyig ártatlanok voltak, az igazi bűnösök és a munkásság igazi ellenségei azok, akik mint vádlottak lépnek fel. Elhangzott a nagy beszéd és ha röviden akarjuk ■jellemezni a hatást, meg kell állapítanianunk, hogy az európai helyzet a beszéd dacára semmiben sem változott. A jelenlegi sajátságos diplomáciai helyzet okozza, hogy azok a lapok, melyek a német birodalommal szövetséges, vagy különösen meleg szálakkal összefűzöt országokban jelennek meg, békeszózatnak jellemzik a beszédet,a míg a többi országok sajtója, és ez van többségben, megállapítja, hogy a kancellár szavai a lefokozott reménységek dacára i® csalódást okoztak. Megtörténni az, amit már egyszer kifejtettünk: a német politikai diktátorának hallatlan nimbusza sem volt elég, hogy a külfölddel szemben engedékeny lehessen. A modern parancsuralmi rendszerek abban különböznek a régi abszoxitizmustól, hogy az abszolút uralkodó jót akart, — minden ember szubjektíve jót akar — de hatalmát isteni akarattól származtatván, egyáltalán nem törődött avval, hogy népének milliói helyeslik e tevékenységét, tetteit; ezzel szemben a modern uulízátok rendszerese közös tulajdonsága az a körülmény, hogy egy ember akarata irányítja korlátlan mértékben a politikát, a gazdasági életet, de ez az egy ember amellett ragaszkodik ahhoz, hogy a népmilliók úgy lelkesedjenek intézkedéseiért, mintha az ő akaratukból buggyantak volna. Az abszolút kormányzás olyan kerékkötője ez, mely nem engedi meg a diktátornak, hogy az egyszer megindított irányvonaltól eltérhessen. A vezérkancellár beszédét két részre kell választanunk. Az egyik, terjedelemre nézve hasonlíthatatlan nagyobbiak része beszámoló volt az eddigi négy év munkájáról. A beszédnek ez a része német belügy, bennünket csak a külpolitikai rész érdeke. Mi volt Hitler Adolf beszédjében, amit mi, az objektív hallgató, örönmmel üdvözlünk. Van egy kijelentés benne, amely új. A vezérkancellár megállapítja, hogy helyreállította a német birodalom telje® szuverenitását és éppen ezért szakít a meglepetések rendszerével, nem fogja többé a világot befejezett tényét elé állítani. Ez a kijelentés békésebb légkört jelent, benne van ebben a pár szóban, hogy a birodalom ezentúl tesz olyan, más államokat közvetlenül, vagy közvetve érintő intézkedéseket anélkül, hogy az illető államokkal ne tárgyalja le a kérdés őket illető részét. Sajnos, a kancellár beszédjében legalább se annak külpolitikai részében, sokkal több nemet látunk, mint igent. Nem hajlandó letérni a gazdasági autarchia útjáról, nem fogadja el a kollektív biztonság gondolatát, egy tapodtat sem enged az Oroszországgal szemen elfoglalt álláspontból, nem hajlandó a lefegyverzésre és ami talán a legjellemzőbb, egy szóval sem válaszolt Leon Blum utolsó békebeszédére... Lemond a magyar küülügyminiszter és belügyminiszter? Gömbös Gyula halála után az új miniszterelnök, Darányi Kálmán szakított az addigi kormányzópolitikával és a kormány átvétele után azonnal tárgyalásokat kezdett a parlamenti ellenzékkel, így elsősorban az Eckhardtt Tibor vezetése alatt álló kisgazdapárttal.Darányi Kálmán tárgyalásai súlyos ellenzésre találtak a kor» Hiányzó párt szélsőjobboldali csoport»járnál, az úgynevezett Marton»csoportnál. A kormánypártnak ez a része ragaszkodott ahhoz a szélsőjobboldali politikához, amelynek a belpolitikában elfoglalt álláspontja párhuzamos azzal a külpolitikai vezetéssel, amely Németországot szoros közelségbe hozta Magyarországgal. Azok a közigazgatási intézkedések melyek arra voltak hivatva, hogy a túlzó pártok agitációját elnyomja, természetszerűen a belügyminiszter hatáskörébe tartoztak és Kozma Miklós belügyminiszter kiméletlenül érvényt is szerzett rendelkezéseinek, ami ellenkezést váltott ki a kormánypárt Márton-csoportjánál és ennek az ellenkezésnek az éle elsősorban Kozma Miklós belügyminiszter ellen irányult. Ugyanekkor azonban Eckhardt Tiborért is kíméletlen harcot kezdtek a belügyminiszter ellen, aminek részben az a múltbeli magyarázata van, hogy a Gömböszörmény alatt a kisgazdagyárt, különösen az időközi választások alatt több ízben panaszt emelt a belügyminiszter által kiadott egyes közigazgatási rendelkezések miatt és hogy ezek a panaszok nem orvosolódtak az ellenzék kívánsága szerint, ugyan csak a belügyminiszter befolyásának tulajdonították. Továbbá a kisgazdapárt vezérének, Eckhardt Tibornak éppen hasonló ügyekből kifolyóan személye® politikai összetűzése is volt Kozma belügyminiszterrel, így tehát Kozma Miklós magyar belügyminiszter úgy az ellenzék, mint a kormánypárti jobboldal támadásának kereszttüzébe került, ami végül is odavezetett, hogy a helyzet egyre tarthatatlanabb lett. Égve® lapok több izben foglalkoztak a lehetőségel, hogy a belügyminiszter benyújtja lemondását, ezt az értesülést azonban hivatalosan mindannyiszor megcáfolták. Darányi Kálmán miniszterelnök a múlt héten tartott beszédében célzásokat tett arranézve, hogy símig a magyar kormány kitart eredeti külpolitikai vonalvezetése mellett, addig korai minden olyan hír, mely arról szól, hogy a belpolitikában olyan változások várhatók, melyek messze eltérítik a magyar belpolitika vonalát az úgynevezett Gömbösvonaltól. A hétfő reggeli lapok most azután szenzációval szolgálnak. A lapok értesülése szerint a közeli jövőben Darányi Kálmán miniszterelnök benyújtja az részkormány lemon mindről szóló okiratot a kormányzónak, a kormányzó újból Darányi Kálmánt bízta meg a kormányalakítással. Darányi az új kormányt a jelenlegi kormánytagokból állítja össze, mindössze Kozma Miklós belügyminiszter és Kánya Kálmán külügyminiszter maradnának ki az új kormányból. A két tárca betöltésére vonatkozólag magyar politikai körökben egyelőre találgatásoknál többet nem tudnak. A hétfő reggeli lapok híre a magyar fővárosban a szenzáció erejével hatott. A híreket eddig még nem cáfolták meg. Bizonyos körök szerint Kánya Kálmán lemondása a magyar külpolitika irányvezetésének immár hagyományosnak elismert vonalán látszik változást hozni. Kánya ugyanis mielőtt külügyminiszter lett volna. Berlinben volt követés a miniszteri székéből is, amelyen ápolta régi diplomáciai összeköttetéseit Egyes körökben Kánya távozását részben Rosenbergnek a Völkischer Beobachterben megjelent revízióellenes cikkével, részben pedig Hitler szombati beszédével hozzák kapcsolatba, amely, miként ismeretes, Lengyelország, Ausztria és Olaszország után emlékezett meg a magyarnémet barátságos viszonyról.