Temesvári Hirlap, 1937. július (35. évfolyam, 143-169. szám)
1937-07-01 / 143. szám
2 XQAiKXLaso *i síkharmi A kormány kül- és belpolitikai programja A kormánynyilatkozat hangsúlyozza, hogy a népfront második kormánya lényegileg nem adhat más programmot, mint azt, amit a népfront az 1936-os választások után leszögezett. A kormány a béke és a szociális haladás útján kíván haladni. A népfront második kormányának külpolitikai programmja semmiben sem különbözik az előző kormány programmjától, ennek a politikának főbb irányvonalai a következők: együttes biztonság, kölcsönös segélynyújtás, hűség a Népszövetséghez, oszthatatlan béke, a nemzetek függetlenségének tiszteletben tartása és az általános jól szolgáló igazságok szem előtt tartása. Franciaország tartózkodni fog a jövőben, úgy mint ahogy a múltban tette, más népeik fenyegetésétől, de a francia nép önérzete és büszkesége azt sem fogja eltűrni, ha Franciaországot más nemzetek fogják állandóan fenyegetni. A kormány nagy gondot fordít a hadsereg fejlesztésére, mert az erős hadsereg a béke egyik legjobb biztosítéka mindaddig, míg a népek csalki az erős tekintély hatása alatt képesek a háborúban a legpusztítóbb részt felismerni. A kormány barátságos felszólítást intéz az összes népekhez és az összes kormányokhoz: hassanak oda, hogy a béke megóvására vonatkozó erőfeszítések hathatósak legyenek, ha mindenki alkarja és őszintén akarja a békét, úgy nem lehet háború. A kormánynyilatkozat belpolitikai vonatkozásában bejelenti, hogy a kormány munkáját több fejezetre osztja. Sok a tennivaló, úgyhogy a kormány többéves muinikaprogrammot dolgoz ki. A kormány tevékenysége nem fogja nélkülözni azt a gyors tempót, mely az előző kormány munkásságát jellemezte. A kormány bemutatkozása utáni elsó kamarai ülésen a kormány máris beterjeszti a legsürgősebb javaslatokat, melyek a kollektív szerződésekre, a bérkérdésekre, a kereskedelmi tartozásokra vonatkoznak, majd valószínűleg még a jövő hét elején kerül a kamara elé az előző kormány által kidolgozott és a közkegyelemről szóló törvény, a sajtótörvény és az új iskolatörvény. A kormányt ezeknek a törvényjavaslatoknak a kezelésénél a szolidaritásnak az a szelleme vezérli, mely a demokrácia egyik legértékesebb vívmánya. A kormány tudatában van annak, hogy mindezek a törények újabb terheket jelentenek a költségvetés számára, azonban erre vonatkozólag a kormány széleskörű intézkedéseket kíván foganatosítani. A lakosságnak tudomásul kell venni, hogy a reformjavaslatokat, amelyeket a kormány a közeli napokban a kamara elé kíván terjeszteni, csakis akkor valósíthatja meg a gyakorlatiban, ha a gazdasági élet minden tekintetben biztosítva van. A kormány első feladata tehát, idelyre átluttatni új körülmények között a gazdasági élet légi biztonságát és nyugalmát. A kormány így elsősorban a spekuláció ellen visel hadjáratot, gondoskodik róla, hogy a még az országban lévő arany ne menekülhessen külföldre, megakadályozza a tőkemenekülést, szigorú ellenőrzést gyakorol az elsőrendű szükségleti cikkek átalakulása, felett és minden tekintetben befolyásolja a gazdasági életet, mely nem lehet egyes csoportoknak kiszolgáltatott vadászterület. A kormánynyilatkozat befejező szakaszában azokhoz a pártokhoz szól, melyek szívükön viselik a demokrácia ügyét. Utalt arra, hogy a kormány elsősorban azokat a pénzügyi intézkedéseket, kívánja végrehajtani, melyek a pillanatnyi helyzet szempontjából elkerülhetetlenül fontosak. Ezek az intézkedések alapjaiban fogják megerősíteni azt a demokratikus rendet, mely egyedül alkalmas arra, hogy a kormány végrehajtsa azt a programmot, melyet az ország, a parlament és a népfront tőle vár. Georges Bonnet pénzügyminiszter beterjesztette a válság megoldására vonatkozó javaslatait, melyeket a plaszelnök azonnal a kamara pénzügyi bizottsága elé utalt,a mely még a délutáni órákban megkezdte a javaslatok tárgyalását. A kamara, pénzügyi bizottsága előreláthatólag már szerdán jelentést tesz és a kamara valószínűleg már szerdán este megkezdi a pénzügyi javaslatok tárgyalását révén, viszont a tőzsdét mindaddig zárva tartja, ameddig az árak kifejledése végre is elérte a kormány által megkívánt szilárd pontot a Francia Bank leszámítolási kamatlábát nem azonnal a felhatalmazási törvény megszavazása után, hanem a felhatalmazás lejárta után kívánja csak leszámtotani stb. A pénzügyi bizottság ülésén az előadó nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a Chautemps-i kormány úgynevezett talp ráállítása javaslatai ha lehet, még radikálisabbak mint a Bllumkormányé volt. A bizottság kommunista tagjai nehezményezték, hogy a javaslatokból mindössze egy pont hiányzik nevezetesen az a pont, mely nekik a legjobban társáért. A Blum-kormány javaslata ary szólt hogy az adócsalók ellen a kormány a legsziggombban jár el és a bizonyos színvonalon felüli vagyonok ellen erélyesebb adóügyi eljárást fog alkalmazni. Ez a pont a Chautemps-kormány javaslatai közül hiányzik. Bonnet kifejtette, hogyha ez a ront kifejtve és kifejezve ugyan nem is foglaltatik a javaslatokban, azok szelleméből önként és természetesen következik. Hosszabb vita után végül is este fél nyolc órakor » pénzügyi bizottsági szavazattal 16 szavazat ellenében elfogadta a kormány javaslatait és ezzel a felhatalmazási törvényjavaslatot) kamarának elfogadásra ajánlotta. A szavazásban öt kommunista és három szocialista bizottsági tag pétindítványt terjesztette elő: a parlament hatalmazza föl a kormányt, hogy augusztus 31-ig mindenféle gyűlést betilthasson, még abban az esetben is, ha annak elnöke parlamenti tag lenne. A radikális párt, ta£ pótindítványát a bizottság elfogadta. A kamara ülését Herriot elnök tegnap este nyolc órakor nyitotta meg. A kamara pénzügyi előadója előterjesztette a kamara pénzügyi bizottsága által elfogadott javaslatokat és megindult a vita. A kamara esti és éjszakai üléséről részletes jelentések még nem érkeztek. A rövid és összefoglaló jelentés szerint az előadó után Bonnet pénzügyminiszter emelkedett szólásra és mintegy kétórás beszédben indokolta az egyes javaslatokat. Az ellenzéki szónokok számos ízben félbeszakították a pénzügyminiszter előadását, több ízben fel is kellett függeszteni az ülést, melynek lefolyása szerfelett izgalmas volt. Hajnali három órakor az elnök szünetet rendelt el, majd fél négykor folytatták az ülést. Szavazásra reggel hat órakor került a sor, amikor is a kamara a kormány felhatalmazási törvényjavaslatát a vele kapcsolatos talpraállási tervezettel együtt változtatás nélkül 380 szavazattal 228 ellenében elfogadta. A javaslat a tervezetekkel együtt ma délelőtt került a szenátus pénzügyi bizottsági elé, a szenátus valószínűleg már ma délután megkezdi a javaslat és a vele kapcsolatos tervezet tárgyalását. A pénzügyi bizottság és a kamara elfogadta a javaslatot Páris, június 30. A kamara pénzügyi bizottsága kedden délután ült össze, hogy a kormány álltal benyújtott és a pénzügyi helyzet megoldására vonatkozó javaslatokat letárgyalja. A pénzügyi bizottság ülésén megjelent Georges Bon net pénzügyminiszter«. hn részletesen beszámolt a pénzügyi helyzetről majd beterjesztette a kormány úgynevezett talpra állítási programmját, melyet a parlament által megszavazandó felhatalmazási törvény alapján kíván végrehajtani. A pénzüsy miniszter ezután_ hosszban fejtegette az egyes indítványok lényegét és a javaslatok indítóokát. Nem hagyta említés nélkül, hogy az általa kidolgozott javaslatok nem sokban különböznek azoktól a javaslatoktól, melyeket a korábbi kormány pénzügyminisztere terjesztett elő. Az eltérések inkább a kivitelijén és a formákban, de nem a lényegben nyilvánulnak meg. Új mindenesetre az, hogy a Chau temp s-kormány nem július, hanem augusztus 31-iki lejárattal kéri a teljes felhatalmazást, az adócsalók ellen nem feljelentések, hanem vizsgálóbizottságok jelentése TI. Miért nem olvasta fel Blum a szenátusban a kormánynyilatkozatot ? A szenátusban a kormánynyilatkozatot Albert Sarraut tárcamellküsi államminiszter olvasta, fel, ami általános feltűnést keltett, tekintettel arra, hogy eredetileg Leon Blum helyettes miniszterelnöknek kellett volna a szenátusban a kormánynyilatkozatot felolvasni. Hogy nem is év történt, annak az oka a következő volt: Amikor Leon Blum a szenátusba érkezett, hogy a kormánynyiilatkozatot felolvassa, a szenátus egyik tisztviselője közölte a helyettes miniszterelnökkel, hogy Jeanneney, a szenátus elnöke a kormánynyilatkozat felolvasása előtt nyilatkozatot kíván tenni Lébas, postaügyi miniszter két nappal ezelőtt Roubaixban megtartott és támadó, valamint sértő jellegű beszéde ügyében. Blum azonnal felkereste a szenátus elnökét és kérdőre vonta, hogy vájjon igaz-e a hir, melyet hallott? Jeanneney iigazoolta a hit valódiságát, ami a helyettes miniszterelnököt valósággal kihozta a sodrából. A szenátus elnöke ugyanis huszonnégy órával korábban ígéretet tett a helyettes miniszterelnöknek, hogy nyilatkozatát nem a kormánynyilatkozat felolvasásának napján, hanem a szenátus valamelyik későbbi ülésén fogja megtenni. A helyettes miniszterelnök erre súlyt fektetett mert egyrészt a postaügyi miniszter személyes jóbarátja, k ilyenformán nem akart kényes szituációba hozni, másrészt meg zaza után elkerülhetetlenek lettek volna. Ilyenformán a helyettes miniszterelnök nyugodtan vállalta a kormánynyilatkozat felolvasását. Időközben azonban titokzatos erők hathattak közre, hogy a szenátus elnöke megszegve a helyettes miniszterelnöknek tett ígéretét, mégis úgy döntött, hogy a kormánynyilatkozat felolvasása előtt teszi meg nyilatkozatát. Jeanneney kijelentette Blumnak, hogy eltekint a nyilatozat elmondásától, ha a szenátusban a kormánynyilatkozatot nem a helyettes miniszterelnök, hanem más olvassa fel. így történt, hogy Leon Blum még az ülés megnyitása előtt távozott és a nyilatkozatot Albert Sarraut államminiszter olvasta fel. A kormánynyilatkozat elhangzása után Jeanneney közölte a szenátussal, hogy a miniszterelnök levelet intézett a szenátushoz. Az elnök a levelet azonnal fel is olvasta. A miniszterelnök a levélben tiszteletét fejezi ki a szenátus iránt és közli, hogy a kormány első feladatának tekinti a kamara és a szenátus közötti nézeteltérés elsimítását. Jeanneney a levél felolvasása után kérte a szenátust, hogy ezzel tekintse a szenátus lezártnak a kamara és a szenátus közötti incidens ügyét. A szenátus többsége ,a szocialisták kivételével lelkesen megtapsolták az alapján kiván eljárna, a spekuláció akarta takinteni az új miniszterelnök elleni hadjáratot nem a tőzsdénél kéz- számára azokat a kellemetlenségeket, di. hanem az armaksziináló bizottságok melye,], a szenátus elnökének nyilatkoz •Önök szavait aff// Ki vagy? 50 fota.: Ormos Iván A Temesvári Hírlap regénye — Már régen vártam magára — szólt Szalai Miklóshoz a műteremben, ahol meleg volt, a kályhában duruzsolt a tűz. — Már arra gondoltam, hogy cserben hagyott minket. — Arról szó sincs. Egy váratlan ügy nagyon lefoglalt, de most, hogy túlvagyok rajta, első utam magához vezet. — Nos, hogy állunk? Használtak-e a könyveim? — Sokat olvastam, voltak napok, amikor csak a macm könyveinek éltem... Ha tárgyilagos akarok lenn, azt kell mondanom, ha nem is alakítottak még át teljesen, de gazdag, éles fénysugárral világították meg tudatomat. Szellemi nyereség részemre a materialista világnézet megismerése, a hatását máris észrevettem annyiban, hogy fegyelmez, öntudatosít és határozott cél felé rögzíti gondolataimat. — Csak így tovább örülök, hogy mér itt tart. A beszédéből veszem ki, hogy fejlődött. Szeretném, ha teljes felkészültséggel venne részt a mi építő munkánkban! Miklós Magdára gondolt, elnyelt egy sóhajt és eltűnődve mondta: — Építő munka?... Bizony, az kellene... akció, talpraállás és újjászületés ... Minden akaratom megvan ehhez, várom a fejleményeket... De mondja csak, ki volt itt az imént, az a rejtélyes ember? — Hát úgy? Magának is rejtélyes? — szól Szalai, akit meglepett a váratlan kérdés. — Szóval feleletet vér! — és jelentősen nézett Miklós szemébe. — Hát jó, ha még idáig jutottunk, akkor menjünk tovább egy lépéssel. Egy titkot közlök magával, de jól jegyezze meg, hogy e perctől kezdve egy bizonytalan, áruló lépése éppen úgy vesztése lehet magának is, mixik minekünk. Hallotta, vagy olvasta bizonyára, mi lett a tavaly leleplezett mozgalom résztvevőinek sorsa... Erre gondoljon, amikor beszélek magának Saturnusról. Mert így hívják ezt a férfit, aki az imént itt járt nálam. A mi megbízottunk. Utasításokat hoz a központból ... — Nem értem egészen... Milyen központ? Ez a Saturnus... — Hát igen!... Persze, maga előtt még zavarót ez az egész ügy. Emlékszik, a múltkor célzást tettem magának a munkanélküli egységfrontról. Ez országosan épül ki, a hatóságok tudtával. Kifelé szociális, legális tömörülés, a jogos érdekek kivívására. Befelé azonban egészen másvalami. Baloldali szervezkedés, földalatti mozgalom, sejtrendszer... Nemsokára nagy események várhatók. Most van folyamatban az itteni munkásság megszervezése az akció részére. Éppen várunk valakit, aki ezt levezeti. .Egy másik cél: az intellektuellek bevonása. Erre igen alkalmas keret a mi egyesületünk, később maga is dolgozni fog nekünk az egyletben. Szóval sejti már!... !Folytatása következik.) T