Timisoarai Hirlap, 1938. július (36. évfolyam, 3-8. szám)

1938-07-26 / 3. szám

. Redacţia şi administraţia: Timişoara I., Piaţa Lenau 3 Telefon 14*14 * Apare zilnic REDACTAT: POGÁNY MIHÁLY 1903—1924 GAZETA TIMIŞOAREI GAZETA INDENPENDENTA MAGHIARA DIRECTOR: POGÁNY LÁSZLÓ Proprietar: „Bditura pentru ziare şi cărţii din România“ S. A. în starea de fondare No.­­ 1635/1938 Trib. Timiș Sectia III. Com. Red, responsabil: DES. BRAUN Az egész ország megilletődött gyásza s a külföld részvéte kisérte utolsó útjára Mária királynét A Cotroceni-i palota virágoktól­ros­­kiadó ravataláról a fővárosi királyi pa­lota ünnepi trónt ennének friss virágok­kal ékes ravatalára emelté ki a kegyeletes kezeli a halott Mária királynét. . . A legendás királyné iránti elmulh­atat­­lan szerettesének, az emléke iránti rajon­gó tiszteletű­ek pedig páratlan, od­aadásu hódolattal adózott ez utolsó éjszakán, a nagy temetés előtti éjszakán Románia né­pe, a fővárosba, sereglett vidékiek és ma­ga a főváros népe. A trónterem ablaká­nak lila függönyei csak sápadt fényeit engedték át a kandeláberek és fáklyák­­világának, melyek a legszeretettebb ki­rályné fölött virrasztottak, míg az utcán felsorakozott tömegek a teljes éjszakán át e fények felé fordították tekintetüket, hol az ország anyjának holttestét tudták-Kimondhatatlan gyász és levertség ülte meg a lelkeket, fojtogató fájdalom ült a szívekre, ott gyászolt a hatalmas népten­ger az utcán, hangtalanul és néma fájda­lomban egész éjszakán át. . . Amint pedig az éjszaka utolsó árnyai is eltűntek, a kora szürkületben valósá­gos embertenger özönlötte el azokat az utcákat melyen a gyászmenetnek el kel­lett majd haladnia. Azokon kívül, akiket betegségük ágyhoz szegezett, aligha ma­radt valaki is otthon a főváros lakosai közül, kilométereken át sűrü embertömeg lepte el az utcákat, a királyi palotától a mogosadai királyi pályaudvarig hullám­zó em­bersűrűség­­várta gyászos szívvel a pillanatot, hogy az utolsó tisztességét megadhassa az imádott Királyasszony­­nak. Mintegy félmillióra lehet tenni azoknak számát, akik térdre hullanak, mikor meg­szólalnak a harangok a gyászszertartás kezdetének jeléül. Egyazon érzés fájdalma és gyásza nyilallik a lelkiekbe és kimond­hatatlan szomorúság könnye türemlik a szemekből. Mária királyné ravatalát utol­só órákban egészen a kora reggelig a ki­rályi család tagj­ai környezték, a királyi család volt utolsó díszőrsége az elhunyt királyi Asszonynak. A királyi Asszony, pedig méginkább megszépülve a halálban, éke és koronás feje egykor nemzetének, virágok között alussza immáron örökös álmát, hogy az­tán a legendák­­világában élje tovább örök életét és álmod­jon nemzetéről, az örökös királyság honában. Ott állanak a ravatal körül a királyi család tagjain kívül a polgári és katonai legfőbb méltóságok, a küláliaanok képvi­selői, miniszterek és volt miniszterek és a Vitéz Mihály rend lovagjai. A fővárosi gyászszertartást Bálán Nicolae Transilvania metropolitája, Vlarion Puiu Bucovina, Nikodem Mol­dova metropolitája, Efrem Besszará­­bia metropolitájának helyettese, to­­vábbá a pátriárka vikáriusa Nae Po­­pescu lelkész, Emílián archimandrita, négy diakónus celebrálta. Vasárnap reggel nyolc óra negyven perckor kezdődött az ünnepélyes gyász­szertartás, amidőn­­i ravatal fejénél Őfelsége II. Károly király állott a gyermeki gyász fájdalmával, jobbján Erzsébet királyi hercegnővel, ugyan­csak mellette Mária jugoszláv öz­vegy királyné, Ileana főhercegnő, Miklós herceg. Közvetlen Őfelsége mögött M­i­h­á­ly nagyvajda, tőle jobb­ra és balra pedig a királyi ház többi tagjai foglaltak helyet. Cristea Miron pátriárka, mint a kormány elnöke Őfelsége a király mö­gött állott. A zenekedvelők zenekara Beethoven Eroica szimfóniáját ját­szotta. A ravatalt és a koporsót a ki­rály kedvenc színével, a violet cardi­­nal színnel borították be. A ravatal körül megszámlálha­tatlan virágcsokor és koszorú, amelyeket a királyi ház tagjai tettek le. Ott volt Őfelsége a király hatalmas koszorúja, továbbá Mihály nagyvajda, a keríti her­ceg koszorúja, amelyet VI. György angol király nevében helyezett a ravatalra. A koporsótól jobbra, a trón felé friss vörös szegfűkből font koszor, a kö­vetkező szalaggal: Az ország kormá­nya a dicsőséges Mária királynénak. A ravatallal szemben ezüstkoszorú. A Hohenzollern-család tagjai is koszorúkat helyeztek a ravatalra. A görög katolikus és római katolikus püspökök a ravataltól balra foglaltak helyet. Mögöttük a többi felekezetek vezetői állottak. A kormány összes tagjai megjelentek. Az országban levő volt miniszterek és államtitkárok, a diplomáciai testület összes tagjai, to­vábbá a legfelsőbb semm­tőszék összes tagjai megjelentek a gyászszertartá­son, amelynek végeztével, a liturgia utolsó akkordjainál a jelenvoltak hangos zokogásban törtek ki, egyesítvén fájdalmukat Őfelsége a ki­rály, a királyi család és az egész or­szág fájdalmával. Az evangélium felol­vasásakor Marioara jugoszláv ki­­rályné és Ileana főhercegnő térdre borultak és mindaddig ebben a helyzet­ben maradtak, amíg a koporsót a ra­vatalról leemelték. A pillanat kom°r, de feledhetetlen volt.A jelenvoltak zo­kogásába belevegyült a gárda különít­ményeinek katonás tiszteletadása és a zenekarok által rázendített királyhim­­nusz. A gyönyörű nyári reggel, mint­ha ragyogásával és fényével bú­csúzni kívánt volna a nagy királyné­tól. V.i annyira szerette a napot, a fényt és a szépségét. Amerre a halottas menet elhaladt, sűrű tömegekben állott a nép sorfalat. Férfiak, nők kezében virág, mások fáklyát gyújtottak. Minden kanyaro­dónál az énekkarok halotti dalba kez­denek A menet élén Gabriel Malinesen tábornok, fővárosi rendőrprefektus haladt, akit a 4. Resiori-ezred dísz­­százada követett. A lovasok után a hadirokkant tisztek küldöttsége kö­vetkezett Virgil Economu­ tábor­nokkal az élen, majd a több mint ezer tagot számláló rokkant altisztek és közkatonák delegációja menetelt. Őket követték a különböző társadalmi és kulturális egyesületek dis­zkü­ldöttsé­­gei, majd pedig a Mihai­l­eazul-rend lovagjainak egy delegációja. Az elhunyt királyné aranykoroná­ját Il­a­s­i­e­v­i­c­i tábornok, hadsereg­­főfelügyelő vitte, oldalán pedig R­a­­c­o­v­i­c­e­a­nu és Georg­es­cu Petre tábornokok meneteltek. Mögöttük kö­vetkezett a h­alottaskocsi, amely mel- WWW*’

Next