Timisoarai Hirlap, 1938. július (36. évfolyam, 3-8. szám)
1938-07-26 / 3. szám
. Redacţia şi administraţia: Timişoara I., Piaţa Lenau 3 Telefon 14*14 * Apare zilnic REDACTAT: POGÁNY MIHÁLY 1903—1924 GAZETA TIMIŞOAREI GAZETA INDENPENDENTA MAGHIARA DIRECTOR: POGÁNY LÁSZLÓ Proprietar: „Bditura pentru ziare şi cărţii din România“ S. A. în starea de fondare No. 1635/1938 Trib. Timiș Sectia III. Com. Red, responsabil: DES. BRAUN Az egész ország megilletődött gyásza s a külföld részvéte kisérte utolsó útjára Mária királynét A Cotroceni-i palota virágoktólroskiadó ravataláról a fővárosi királyi palota ünnepi trónt ennének friss virágokkal ékes ravatalára emelté ki a kegyeletes kezeli a halott Mária királynét. . . A legendás királyné iránti elmulhatatlan szerettesének, az emléke iránti rajongó tiszteletűek pedig páratlan, odaadásu hódolattal adózott ez utolsó éjszakán, a nagy temetés előtti éjszakán Románia népe, a fővárosba, sereglett vidékiek és maga a főváros népe. A trónterem ablakának lila függönyei csak sápadt fényeit engedték át a kandeláberek és fáklyákvilágának, melyek a legszeretettebb királyné fölött virrasztottak, míg az utcán felsorakozott tömegek a teljes éjszakán át e fények felé fordították tekintetüket, hol az ország anyjának holttestét tudták-Kimondhatatlan gyász és levertség ülte meg a lelkeket, fojtogató fájdalom ült a szívekre, ott gyászolt a hatalmas néptenger az utcán, hangtalanul és néma fájdalomban egész éjszakán át. . . Amint pedig az éjszaka utolsó árnyai is eltűntek, a kora szürkületben valóságos embertenger özönlötte el azokat az utcákat melyen a gyászmenetnek el kellett majd haladnia. Azokon kívül, akiket betegségük ágyhoz szegezett, aligha maradt valaki is otthon a főváros lakosai közül, kilométereken át sűrü embertömeg lepte el az utcákat, a királyi palotától a mogosadai királyi pályaudvarig hullámzó embersűrűségvárta gyászos szívvel a pillanatot, hogy az utolsó tisztességét megadhassa az imádott Királyasszonynak. Mintegy félmillióra lehet tenni azoknak számát, akik térdre hullanak, mikor megszólalnak a harangok a gyászszertartás kezdetének jeléül. Egyazon érzés fájdalma és gyásza nyilallik a lelkiekbe és kimondhatatlan szomorúság könnye türemlik a szemekből. Mária királyné ravatalát utolsó órákban egészen a kora reggelig a királyi család tagjai környezték, a királyi család volt utolsó díszőrsége az elhunyt királyi Asszonynak. A királyi Asszony, pedig méginkább megszépülve a halálban, éke és koronás feje egykor nemzetének, virágok között alussza immáron örökös álmát, hogy aztán a legendákvilágában élje tovább örök életét és álmodjon nemzetéről, az örökös királyság honában. Ott állanak a ravatal körül a királyi család tagjain kívül a polgári és katonai legfőbb méltóságok, a küláliaanok képviselői, miniszterek és volt miniszterek és a Vitéz Mihály rend lovagjai. A fővárosi gyászszertartást Bálán Nicolae Transilvania metropolitája, Vlarion Puiu Bucovina, Nikodem Moldova metropolitája, Efrem Besszarábia metropolitájának helyettese, továbbá a pátriárka vikáriusa Nae Popescu lelkész, Emílián archimandrita, négy diakónus celebrálta. Vasárnap reggel nyolc óra negyven perckor kezdődött az ünnepélyes gyászszertartás, amidőni ravatal fejénél Őfelsége II. Károly király állott a gyermeki gyász fájdalmával, jobbján Erzsébet királyi hercegnővel, ugyancsak mellette Mária jugoszláv özvegy királyné, Ileana főhercegnő, Miklós herceg. Közvetlen Őfelsége mögött Mihály nagyvajda, tőle jobbra és balra pedig a királyi ház többi tagjai foglaltak helyet. Cristea Miron pátriárka, mint a kormány elnöke Őfelsége a király mögött állott. A zenekedvelők zenekara Beethoven Eroica szimfóniáját játszotta. A ravatalt és a koporsót a király kedvenc színével, a violet cardinal színnel borították be. A ravatal körül megszámlálhatatlan virágcsokor és koszorú, amelyeket a királyi ház tagjai tettek le. Ott volt Őfelsége a király hatalmas koszorúja, továbbá Mihály nagyvajda, a keríti herceg koszorúja, amelyet VI. György angol király nevében helyezett a ravatalra. A koporsótól jobbra, a trón felé friss vörös szegfűkből font koszor, a következő szalaggal: Az ország kormánya a dicsőséges Mária királynénak. A ravatallal szemben ezüstkoszorú. A Hohenzollern-család tagjai is koszorúkat helyeztek a ravatalra. A görög katolikus és római katolikus püspökök a ravataltól balra foglaltak helyet. Mögöttük a többi felekezetek vezetői állottak. A kormány összes tagjai megjelentek. Az országban levő volt miniszterek és államtitkárok, a diplomáciai testület összes tagjai, továbbá a legfelsőbb semmtőszék összes tagjai megjelentek a gyászszertartáson, amelynek végeztével, a liturgia utolsó akkordjainál a jelenvoltak hangos zokogásban törtek ki, egyesítvén fájdalmukat Őfelsége a király, a királyi család és az egész ország fájdalmával. Az evangélium felolvasásakor Marioara jugoszláv királyné és Ileana főhercegnő térdre borultak és mindaddig ebben a helyzetben maradtak, amíg a koporsót a ravatalról leemelték. A pillanat kom°r, de feledhetetlen volt.A jelenvoltak zokogásába belevegyült a gárda különítményeinek katonás tiszteletadása és a zenekarok által rázendített királyhimnusz. A gyönyörű nyári reggel, mintha ragyogásával és fényével búcsúzni kívánt volna a nagy királynétól. V.i annyira szerette a napot, a fényt és a szépségét. Amerre a halottas menet elhaladt, sűrű tömegekben állott a nép sorfalat. Férfiak, nők kezében virág, mások fáklyát gyújtottak. Minden kanyarodónál az énekkarok halotti dalba kezdenek A menet élén Gabriel Malinesen tábornok, fővárosi rendőrprefektus haladt, akit a 4. Resiori-ezred díszszázada követett. A lovasok után a hadirokkant tisztek küldöttsége következett Virgil Economu tábornokkal az élen, majd a több mint ezer tagot számláló rokkant altisztek és közkatonák delegációja menetelt. Őket követték a különböző társadalmi és kulturális egyesületek diszküldöttségei, majd pedig a Mihaileazul-rend lovagjainak egy delegációja. Az elhunyt királyné aranykoronáját Ilasievici tábornok, hadseregfőfelügyelő vitte, oldalán pedig Racoviceanu és Georgescu Petre tábornokok meneteltek. Mögöttük következett a halottaskocsi, amely mel- WWW*’