Timisoarai Hirlap, 1938. július (36. évfolyam, 3-8. szám)

1938-07-26 / 3. szám

mtrtLIUS 26. KEDD A központi adóügyi bizottság érdekes döntései A központi adóügyi bizottság döntései, hivaltalos törvény magyarázó voltuknál fogva igen fontosak, mert legtöbbször oly kérdésekben mondják ki a végső szót, amelyekben a fiskus a törvényt — kellő magyarázat hijján az adóalany hátrányára alkalmazza Mezőgazdasági bérletek adózása. Az egyenes adótörvény 40-ik szakasza intézkedik azon bérlők adóalapjjának megállapításáról, akik üzleti könyveket nem vezetnek. A tisztajövedelem ebben az esetben becslés útján történik, alapul véve , az összeírást bizottság (comisiunea de recensământ) által az ingatlan részére megállapított lakbértéket (valoarea locativa). A központi adóügyi bizottság, tekintetbe véve a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének csökkenését, úgy döntött, hogy szántóföldek, rétek, legelők, szoblok és gyümölcsösök bélééléténél a fenti lakértéknek csak a fele veendő tekintetbe. Viszont állandó jellegű veteményes kerteknél az öszszehasonlítás alapja a lakérték másfélszerese lesz. Épület- és házbéradó. Kérdés az, mily értelemben intézendő el egy kérvény, amelyben az adóalany kéri, hogy új épülete ne részesüljön adómentességben, mert ez esettben több adót fizetne. Adómentesség esetén t. i. az ingatlan lakértéke nem vonható le a kereskedelmi adó adóalapjából. A döntés ebben az esetben az, hogy a pénzügyi közegek a kérésnek helyt adhatnak, mivel adómentesség egy törvényes előnye az adózónak és az adózónak jogában áll, ennek az előnynek megvonását vagy nem alkalmazását kérni . Személyzeti adó. A központi adóügyi bizottság diőntése szerint, a munkavevő által befizetett biztosítási- vagy nyugdíjjárulék levonandó tételt képez; a személyzeti adó kiszámításánál, ha az összjövedelem 10 százalékát nem haladja tini, tekintet nélkül, hogy testi vagy szellemi munkásról van szó. Ez vonatkozik tehát oly nyugdíjalapok javára történő befizetésekre is, mely nyugdíjalapok jogi személyiséggel nem bírnak leírási százalékok. Az ingó és ingatlan beruházások leírási százalékát a bizottság az 1938— 39. pénzügyi évre 16 százalékban „változatlanul meghagyta, azzal az indokolással, hogy a gazdasági élet lényeges változást nem szenvedett. Megjegyezni kívánjuk, hogy ez a megállapítás szöges ellentétben áll az 1937 április elsejei adóreformok indokolásával. Az 1937—38. évi adók 20 százalékos emelése a gazdasági helyzet javulásával és a jövedelmezőség emelkedésével lett megokolva. Hasonló értelmű döntést hozott a bizottság a kétes követelések ügyében is. Ebben az esetben is megtartotta a tavalyi 10 százalékos kulcsot, a gazdasági viszonyok azonosságára való hivatkozással, hogy emelje fel a kajszin árát, a négyfejes ág tönkreteszi őket ennél a nagy tételnél. A főpolgármester 8—10 lejre emelte fel erre a kajszin kilóját, de a Traian-tér így sem kapott belőle, mert a Drágatina-téri piacon került az egész tétel darusításra. A közönség a 8—10 lejes áron is szétkapkodta. Barack helyett ringlót, körtét és nyárialmát árusítanak a gyümölcsárusok. Nagy a kereslet a gyümölcsben. Egy almaárus asszony körül szatyorok nyílnak, kosarak lengenek Mindenki vásárolni akar és siet biztosítani az egy-két siló almát A kosárban egy kis tábla, mely szerint a makszimális ár 8—10 lej. Az árus azonban mindenkitől kivétel nélkül 12—14 lejt kér, a kosárba osztott minőség szerint. Húszan, harmincan vesznek a nemmakszimált áron, belenyugszik a közönség, hogy csak így kapja. Végre valakinek eszébe jut a törvényes ár és így kér a kofától. Az ő válasza pedig egyszerű: mindenki megadja a magasabb árt! Éppen arra jön a rendőr, meghallja a vitát, érdeklődik, majd rátámad a kosára: „Már el van adva .. nyolcért, a másik- Ha nem, beviszem . Ebből a kosárból hél tízért köteles adni a rendőrségre. Az akmaárus nyugodt mozdulattal zsákot borít a kosárra , ezzel fejezi ki, hogy vége az eladásnak. Valaki méltatlankodik: — Na adjon, miért födj le a kosarat? — Ám, meg benne van, az már el van adva kérem — mondja fölényesen. Rámutat egy ismerős asszonyra, aki igent bólint. A közönség zug, a rendőr meg egy figyelmeztető kijelentést tesz, aztán vállat von és továbbmegy. Mit tehet, ha már el van adva? És alig megy odébb, újból megtelnek a kosarak , és a tejes almával... Ugyanez történik a ringlóval, s tejjel, tejfellel, a barna kenyérrel és kellendőbb cikkel. Az árus receptje: nincs, vagy már el van adva! Az ismerősök egyig megadják a magasabb árt. Bizonyos, hogy ilyen körülmények között a makszimálási ■ hadjárat nem hozhatja meg a kellő és remélt sikert. Ennek azonban korántsem a városvereség vagy az árellenőrző közeg az oka, hanem elsősorban maga a vásárló közönség. Abban a tudatban, hogy ő függ a termelőtől, illetve az árustól, nem gondolkozik tovább Azután kényelmes is. Siet a tenvei bevásárlással, nem akar időt töltete hosszú alkudozásokkal, ahhoz pedig, hogy minden esetben rendőrt vegyen igénybe, nincs meg a bátorsága. Talán nem is akar haragba kerülni az árussal, akitől már évek óta vásárol és megszokta. Inkább elfogadja a magasabb árt, csak hogy simán égjelenet nélkül történjen a bevásárlás. Azzal nem törődik, hogy tettenérés esetén a vásárlót is megbüntetik az árdrágító árussal együtt. Ezek után pedig valahogy úgy néz ki a helyzet, hogy makszimálást végrehajtó hatóságoknak könnyebb a szerepük az árusokkal szemben, mint a maga előnyeit biztosítani nem igyekvő közönséggel szemben. A közönség miatt nem lehet betartani a piaci makszimális árakat Riport a piacról Két héttel ezelőtt a kormány harcot hirdetett a drágaság ellen. Két hét óta a piacok egyhangú képe és hangulata alaposan megváltozott, a makszimálás ostromát az árusítók ellenakciókkal igyekeztek ellensúlyozni s ádáz harc kezdődött egyrészt szigorú hatósági intézkedésekkel és megtorlásokkal, másrészt pedig meglepetéseket okozó kofastratégiákkal. Végeredményben a közönség az érdekelt fél, miatta tört ki a piachaboruság, lássuk, miként viselkedik a számára előnyösen alakult helyzetben a közönség, hogyan vásárol, hogyan támogatja az akciót és mik várnak reá, azután, hogy azzal a tudattal indul el hazulról, hogy „hálisten makszimálva van minden...” Reggel hat óra. Embertömegtől nyüzsög a Traián-téri hétvégi hetipiac. A tér két végén a város vezetősége által felállított táblák hirdetik a makszimális árakat. Embercsoportok állanak előttük, olvassák az árakat, megelégedetten mosolyognak. Súlyrendszert a baromfipiacon Kezdjük el megfigyelésünket a baromfipiacnál. Itt a legbonyolultabb a helyzet, itt történik a legtöbb panasz. Egy pár rántanivaló csirka ára hivatalosan 25— 40 lej, sütnivaló csirkéé 40—70 lej. A fiatal ruca 50—60 lej, a liba 70—90 lej. Természetesen a kofák minden rántanivaló csirke párjáért 40 Lejt kérnek, mert ez is szerepel, a makszimált összegben. A csirke „azonban tényleg nem ér meg 25 lejnél többet. Mi tehát a helyzet! Az árusító nem enged az ónból, még ha rendőrt is hív oda a vevő. Az árak betartására felügyelő rendőr ebben az esetben töhetlen. Nem vonhatja felelőségre a kofát, állhatja huszonötért is, meg negyvenért is. 20 végén az történek — ha valakinek sikerül is 5—10 lejt lealkudni az árból — akkor vásárol, viszont ha a kofa tartja az árat, a makszimálás dacára, üres kosárral mehet tovább. Ennek az előnytelen helyzetnek a megoldására maguk a piaci rendőrök beadványt, terjesztettek a város vezetősége elé, hogy a baromfipiacon vezessék be a sátárrendszert. Mérjék le a baromfit és súly után szabják meg az árát. A kofák ennek természetesen nem örülnek, azonban a közönség részére ez volna a leghelyesebb megoldás.. Zsír — diszkréció mellett A hentesek sátorsora félig üres. Négy hentes a mai hetipiacon nem rakódott ki. Megtudjuk az,okát: drága az élősertés, nem érdemes vágni, mert a makszimált eladási ár felborítja a kalkulációt. A hentesek távolmaradása pedig a makszimálási akcióval kapcsolatos szankcióba ütközik. Aki nem rakódik ki, az elveszti a piaci árusítás engedélyét. Felmerül a kérdés: mi lesz a piacot bojkotáló hentesekkel? A fenti ok miatt, nem lehet sertéshúst kapni, de zsírt sem. Az egész Traian-téri piacon nincs zsír. Makszimák ára 34 lej. Egy,két hentessátorban eldugva talán akad néhány kiló disznózsír. De csak megbízható ismerősök kapnak 36 tejért. Titokban, diszkréció mellett... Az egész piacon nincs kajszinbarack Eredetileg négy lejre makszi múlták kilóját, nagyon sok gazdasszony előre örült, hogy végre olcsón juthat hozzá és a kajszinlekvárfőzést is megengedheti magának. Összefutkossa az egész piacot és mégsem talál kajszint. Megtudjuk, hogy a piac előtti napon két vagon akirályságbeli kajszin érkezett Timisoarára, a küldemény érdekeltjei a 4 lejes makszimális ár hallatára a főpolgármesterhez fordultak és kérték,ami ordót kellene adni türelméért ort Utolsó óráit éli Fekete Tivadar, A 1 * *1 II 1 Ilii I az életorom költője Egy évi emberfeletti birkózás a szegénységgel és betegséggel Egy éve pontosan, hogy Fekete Tivadart az ismert költőt erős szivasttmaroham támadta meg az Oradea-i újságíróklubban. Orvos került kézhez és akkor a költő saját zsebéből kotort elő egy kis fiolát: — Doktor úr — nyújtotta feléje a itt van azinjekciós szer, meg a pravaz. Tessék kérem, gyorsan belémszúrni. Kitűnt hogy Fekete Tivadarnak nem az első szivasztma rohama volt, amely a klubban elővette Kitűnt egyéb sok minden is. Az asztma súlyossága, a szívizom gyengesége, idegroncsolódás, reuma, a sok kis tűszúlás a kertán, bizonyos morfin nevezetű bóditószerekgyakori alkalmazását is elárulta. Fekete Tivadart ekkor az újságírók gyorsan beszállították a Tüdőszanatóriumba. Valóságos vreekindi népvándorlás indult meg az aranyló őszben Fekete betegágya felé. Vittek neki a kart arsa , sőt a versekért rajongó oradeai széplelkű hölgyek mindent ami szemszájnak ingere. Ám jött az esős időszak, az utak nehezebben váltak járhatóvá. Lassankint mindenik elmaradozott Fekete Tivadartól. Csak a szanatórium orvosai és ápolói maradtak rendületlenül hívek hozzája Voltak cinikus kollegák, akik már ilyen formában nyilvánították emlékezetüket Fekete Tivadarra. Hát még mindig birta az életet a szerencsétlen? Tivadar bírta. Hallatlan szívóssággal kezdett tavasz felé regenerálódni. A szív működése rendesebbé vált, fájdalmai is enyhültek, sőt naponta aludni,s tudai már két, vagy három órát. Most kezdődött az igazi hajsza a költő életéért. A szanatórium szabályai tiltják, hogy valaki hosszú hónapokig ingyen betegként, kezeltessék falai között. Fekete ekkor már féléve is élvezte a szanatóriumi kegyet. Az újságíróknak kutya sorsuk van, egyebet nem tehettek, mint hónapról hónapra is érték, hogy majd kifizetik Fekete számltáját. A Tüdőszanatóriumnak rodal-Ez a keresztény intézmény több, mint tíz hónapig látta el s kezelte a nemárja Feketét. Egy napon azonban mégis végeszakadt minden türelemnek. Mivel Fekete tüdejének, egyetlen ép szervének nem volt semmi baja, s a szanatórium csakis tüdőbetegeik számára áll fenn, Tivadar mester kocsira tétetett, hogy lakhelyét a Zsidó kórházba tegyék át. Hat hetet töltött ez újabb lakhelyén, ahol szintén nem teljes mértékben elégítették ki az újságírók Tivadar szaldóját. Július elején, az újságírók nem kis rémületére, Tivadar meglepetésszerűleg beállított az egyik helyi lap szerkesztőségébe. — A halott feltámadott — mondotta a valóban árnyékvilágból visszaérkezettnek látszó bő ember. — Már csak egyhónapi utókezelésre volna szükségem valami subalpin üdülőhelyen, akkor rendbejönnék anyira, hogy leszállhatnék nyakatokról és újból magam tollával kereshetném kenyeremet. A kollégák vakarták fülük tövét, kegyes tanácsokat osztogattak Tivadarnak. Az ötvözött versek, a bravúros poézis beteg lantosa egy mecénás ismerőséhez ment ezután is, aki pénzt és fogatot bocsátott rendelkezésére, hogy egy magaslati üdülőtelepre utazhasson. Már úgy látszott, hogy itt magához tér és a gyógyulás jelei mutatkoztak, egyszerre azonban ismét összeomlott. A magaslati szanatóriumból sürgős írás érkezett a barátokhoz, a jóakaratú emberekhez, a költő művészetének tisztelőihez: a poéta állapota aggasztó: minden pillanatban beállhat a katasztrófa. Fekete Tivadart visszavitték Oradea-ra, ahol most a kórházi ágyon a halállal birkózik. A sokat szenvedett ,örökkön lángoló test és lélek aligha birja sokáig az egyenetlen küzdelmet ...