Mladiáta János szerk.: A Tenger 33. évfolyam 1943
1-3. szám - Mladiáta: ifj. Entz Géza 1875—1943. 1 képpel
multak, szelíd, beszédes szemeid bár lezárultak, sírodon a virágok is elsápadnak, elhervadnak, sőt az emlékezés is a feledés homályába vész egykoron, de önzetlen szeretetünk, amely e virágokat idehozta, a lélekből fakadt, a lét magasabb síkján, ahol nincs elmúlás, nincs halál... Mezőkomáromi ifj. Entz Géza dr. 1875-ben született Kolozsvárott. Nagyhírű, hasonnevű édesapja már korán az életbúvárlat szépségeire terelte figyelmét. Romlatlan, puritán, vallásos lelkét mintha megigézték volna Linnének, a természet e nagy megfigyelőjének és a mély gondolkozónak bölcs szavai, midőn csodáinak szemléletében imígy elmélkedik: ,,. . . quae vis, quanta sapientia, quam inextricabilis perfectio."" Tudományos munkássága kezdetén már különösen a véglények rejtélyes világa vonzotta, amint atyjának is ez volt kedvenc kutatási területe. Talán ez hozta őt közelebb hozzánk is, a Magyar Adria Egyesülethez, amelynek alapításánál ott találjuk már édesatyját, mint az állattani szakosztály elnökét és őt, mint annak munkatársát. Hiszen a tenger, az élet ősforrása, bőven nyújtja az ilynemű vizsgálódásokhoz tárgyait. Adatok Peridineák ismeretéhez című ily tanulmánya már 1902-ben jelent meg. Későbbi főbb munkái a Tintinnidákról, a folyami rákokról, az Amoebákról, a Balatoni peridineákról és a protoplasma növekedéséről szóltak. Tanulmányokat folytatott a nápolyi, bergeni és a hollandi helderbeni tengerbiológiai intézetekben, majd 1923—29-ig az utrechti egyetemen mint előadó működött. Innen gazdag tapasztalatokkal hazatérve a Tihanyi Magyar Biológiai Intézet vezetését vette át (1929), ahol a magyar tenger hidrobiológiája képezte kutatásainak főtárgyát, amelynek eredményét egy röviddel ezelőtt megjelent, a tó életét tárgyaló klasszikus munkában (A Balaton élete, 1942) foglalta össze. Bár 1933-ban a Nemzeti Múzeum Állattárának igazgatójává és a következő évben a budapesti tudományegyetem nyilvános rendes tanárává nevezték ki, lelke a tihanyi intézettel maradt mindvégig összeforrva. Rendes tagja volt a M. Tud. Akadémiának és a Szt. István Akadémiának is. Munkásságával már korán bekapcsolódott a Magyar Adria Egyesületbe, mint a zoológiai szakosztály tagja. Szakszerűen és vonzóan megírt cikkei méltán arattak elismerést. Már ,,A Tenger" első évfolyamában közölte benyomásait és megfigyeléseit a bergeni tengerbiológiai kurzus alkalmával, majd a következő évben Helgoland és biológiai viszonyairól írt mélyenszántó tanulmányt. További, gondolatokban gazdag cikkei: Aristoteles és a biológiai tengerkutatás a Flödközi tenger mentén, 1913, Világító tengeri szervezetek és a tengerre vonatkozó biologiai ismeretek tanítása 1915, Évszakok az Adrián, 1920, A hazai biologiai intézmények és a tengerkutatás, 1929, A páduai nemzetközi zoológiai kongresszus, 1930, A pingvinekről, 1931, A magyar tengerkutatás, 1934, A tenger biológiai kutatásának újabb irányai, 1935, Életképek Texel szigetéről, 1935, A tenger sekély részeinek véglény faunájáról, 1936, Tengeri állatok a szárazon, szá i ... mily erő, mennyi bölcseség, micsoda megfejthetetlen tökély ...