A Természet, 1934 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1934-04-15 / 7-8. szám
— 86 — állatokat, patkányt, egeret, vagy verebet adunk nekik. Ezzel az eledellel természetesen csak a kisebb baglyok érik be, a nagyobb fajok ezenkívül lóhúst is kapnak. Ahol a baglyoknak nem tudnak ilyen eledelt adni, ott ajánlatos az etetésre szánt írást tyúk- vagy galambtokban jól megforgatni és ezzel etetni. A budapesti állatkertben igen szép bagolygyűjtemény van, amelyben a család minden nevezetesebb fajából találhatunk egy-két példányt. Elsősorban, mint kétségkívül a legérdekesebbet és nagy teste miatt más rokonával össze nem téveszthető baglyot, az uhut (Bubo bubo Linn.) említjük meg. Ezeket a kis ragadozómadarak röpdéjének egyik szélső, kevéssé háborgatott ketrecében helyeztük el, ahol rendszerint a ketrec sarkába húzódnak, vagy az ülőfára telepednek és nyugodtan szunyókálnak, alszanak. Alvásuk azonban nem mély, mert a feléjük vetődő látogató lépteinek hallatára rögtön ébren vannak, szép, nagy szemükkel bizalmatlanul pillantanak a hívatlan vendégre és a legkisebb gyanús mozdulatra még jobban elhúzódnak. Gyakran láthatjuk az uhut másutt is fogságban, mert a bagolykunyhónál való vadászathoz a legjobban bevált csalómadár. Egyes vidékeken már egészen kipusztult, mert a fészkét kapzsi emberek felkutatják és kiszedik, hogy a fiókákat vadászat céljára jó pénzért eladhassák. Noha a vadászati törvény most már védi, hazánkban mégis kipusztulófélben van. Az uhu hosszú életű és fogságban is sokáig elél; az állatkerti példányok között tizenkét-tizennégy éves is akad. A madárház nyugati oldalán két másik fülesbagolyfélét láthatunk, mégpedig az erdei fülesbaglyot (Asio otus L.) és a réti-fülesbaglyot (Asio accipitrinus Pali.). Ezeknek egyforma a termetük, de jól megkülönbözteti őket a fülük ; az erdei-fülesbagolyé feltűnő hosszú, a rétié viszont apró, sokszor alig látható. Ahogyan nevük is mutatja, egyik az erdő, másik inkább a mező lakója. A réti-fülesbagoly északi madár, hazánkban csak télen tartózkodik, de megesik, hogy nyáron is nálunk marad és itt fészkel. Az állatkert jelenlegi példányai is mint fiókák kerültek hozzánk, de sajnos, pontos lelőhelyüket nem lehetett megállapítani, mert elkobzott madarak voltak. Megfigyelésünk szerint a baglyok közül a fogságban ez a két faj a legkényesebb. Ugyancsak itt láthatjuk a közismert és legelterjedtebb baglyot, a macskabaglyot (Symnium aluco L.). Ez a család legjellegzetesebb faja és rajta figyelhetjük meg legjobban a baglyok természetét és szokásait. Nappal álmosan, szorosan összebújva ülnek egymás mellett és komor arckifejezéssel nézik az embert. Ha nyugalmukban megzavarják őket, haragosan hunyorgatva, a baglyok valamennyi szokásos, furcsa mozdulatával — fejüket forgatják, fújnak, csőrükkel csattognak, tollazatukat felborzolják — iparkodnak háborgatójukat elijeszteni. Nem olyan hasznos, mint többi rokona. Szomszédságukban helyeztük el a legszebb tollazatú baglyot, a gyöngy- vagy lángbaglyot (Strix flammea L.). Ez az előbbinél kisebb és dús, selymes tollazata van, amelyet apró, sötét, helyenként fehér, gyöngyszerű foltok tarkítanak. A hideg égöveket kivéve csaknem az egész világon él, szívesebben tanyázik a házak, pajták közelében, mint az erdőben. Fogságban elég kényes, sokáig nem marad meg. A madárház előtt épült kerek, kis röpdében látható a kuvik (Athene noctua Scop.). Furcsa, nevetséges mozdulatokkal, mély meghajlásokkal fogadja az előtte elhaladó embert, ami azonban nem üdvözlés, hanem inkább a harag kifejezése lehet, amiért nyugalmában zavarják ; villogó szeme és bizalmatlan magatartása tanúskodik erről. A hangja miatt elterjedt babonák folytán meglehetősen népszerűtlen madár, ezért sok helyen még ma is üldözik, pedig ártatlan és hasznos. A madárház belsejében tartjuk a két legbájosabb bagolyfélét : a füleskuvikot (Otus scops L.) és a törpekuvikot (Glaucidium passerinum L.). Kis termetükkel, egyenes, büszke testtartásukkal nagyon kedves madárkák. Kár, hogy vadak és nehezen szelídülnek, de ez talán csak állatkertünkben tapasztalható, ahol kis ketrecükben a látogatók sokat zaklatják őket. Az előbbi déli, az utóbbi északi madár, de mind a kettő hazánkban is él. Ritkaságuk és szépségük miatt megérdemlik a feltétlen védelmet. Bohutinsky: Az állatkert ajándékozói. 1934 január, február és március havában a következő ajándékok érkeztek az állatkertbe : Soltész Károlynétól egy citromfa ; Németh Nándortól egy fehértorkú cerkóf ; Borbély Alberttől két tengerimalac ; Halász Ernőtől egy ezüstrókanyúl ; ifj Körmendy Ferenctől egy mókus ; Éber Istvántól egy amazonpapagáj ; Czakó utcai elemi iskolától egy mocsáriteknős; Sebők Évikétől egy nagybukó; Király Jánostól egy guvat ; Kovacsevits Lázárnétól egy postagalamb ; Isztra Ferenctől egy lángbagoly ; Tímár Eteltől egy meggyvágó ; »Isteni szeretet leányain rendháztól négy páva ; Pelle Istvánnétól egy feketerigó ;Hirmann Istvántól egy kuvasz ; Szabó Lászlótól öt mezei nyúl ; Szemész Istvántól egy nyest ; báró Podmaniczky Endrénétől egy róka ; Bogdán Lászlótól egy sündisznó ; Kovács Imrétől egy spitzkutya ; Bayer Jánostól egy pézsmapocok ; Fodor Károlytól egy tacskókutya ; Klenovics Nándortól egy pulikutya ; Németh Erzsébettől egy vörösróka ; Balogh Gézától két mókus ; Nagy Zsigmondtól egy feketerigó ; Markovits Hedvigtől egy fogoly ; Juhász Ernőnétől egy sivatagi teknős ; Kohn Lászlótól egy fülemüle ; Tolnai Gézától két kacagógerle ; Pauer Árpádtól egy szalamandra ; Kispesti Plébániától egy páva ; Szalay Páltól két fehérgólya; Mikes Jankától egy erdei pinty; Beder Ilonkától egy perzsamacska. A január, február és március hó folyamán beérkezett ajándékokat ezúton is hálásan köszöni Az Állat- és Növénykert igazgatósága. Macskabagoly az állatkertben. Az állatkert 111. fényképpályázatán V. díjat nyert kép. Dr. Porosz Ambrus felvétele.