Természet és Társadalom, 1972 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
EMIL DUDA DOCENS A tudományos-műszaki forradalom lényege és jellege Századunk ötvenes évei progreszszív, forradalmi irányzatokat hoztak a fejlett termelésbe, amelynek a lényege viszonylag sokáig ismeretlen maradt. Minthogy itt — amint ez ma már közismert tény — voltaképpen egy elvileg teljesen új civilizáció keletkezésének rendkívül bonyolult folyamatáról volt szó, amelyhez az emberiség nemegyszer lényegtelen, másodrendű mozzanatokon át próbált utat törni magának, ezt a civilizációs folyamatot a legkülönfélébb elnevezésekkel jelölték meg. Egyes — elsősorban burzsoá — szerzők előszeretettel „új ipari forradalomról“, „terciális forradalomról“, „hármas forradalomról“ beszélnek; mások „nyersanyag-“, „atom-“, „kibernetikus“ vagy „információs“ forradalmat emlegetnek. Mindezek az elképzelések egységes elméleti koncepciókba torkollanak, amelyekre a szerzők szociális, osztály- és világnézeti állásfoglalása, valamint a kapitalizmus védelmére irányuló nyomatékos ideológiai torzítás nyomja rá a bélyegét. A „tudományos-műszaki forradalom“ kifejezést elsőnek John Bernal, a marxista beállítottságú angol tudós kezdte használni, jóllehet tisztában volt azzal, hogy nem fedi pontosan a modern civilizációs tendenciák lényegét, sőt azt a tévhitet keltheti, mintha a tudományos-műszaki forradalom tulajdonképpen csak a