Természet és Társadalom, 1972 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

EMIL DUDA DOCENS A tudományos-műszaki forradalom lényege és jellege Századunk ötvenes évei progresz­­szív, forradalmi irányzatokat hoztak a fejlett termelésbe, amelynek a lé­nyege viszonylag sokáig ismeretlen maradt. Minthogy itt — amint ez ma már közismert tény — voltaképpen egy elvileg teljesen új civilizáció ke­letkezésének rendkívül bonyolult fo­lyamatáról volt szó, amelyhez az emberiség nemegyszer lényegtelen, másodrendű mozzanatokon át pró­bált utat törni magának, ezt a civi­lizációs folyamatot a legkülönfélébb elnevezésekkel jelölték meg. Egyes — elsősorban burzsoá — szerzők elő­szeretettel „új ipari forradalomról“, „terciális forradalomról“, „hármas forradalomról“ beszélnek; mások „nyersanyag-“, „atom-“, „kiberneti­kus“ vagy „információs“ forradalmat emlegetnek. Mindezek az elképzelé­sek egységes elméleti koncepciókba torkollanak, amelyekre a szerzők szociális, osztály- és világnézeti ál­lásfoglalása, valamint a kapitalizmus védelmére irányuló nyomatékos ideo­lógiai torzítás nyomja rá a bélyegét. A „tudományos-műszaki forrada­lom“ kifejezést elsőnek John Bernal, a marxista beállítottságú angol tu­dós kezdte használni, jóllehet tisztá­ban volt azzal, hogy nem fedi pon­tosan a modern civilizációs tenden­ciák lényegét, sőt azt a tévhitet kelt­heti, mintha a tudományos-műszaki forradalom tulajdonképpen csak a

Next