Természet, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1872-09-15 / 18. szám
A virágtalan növények szereplése a természetben és háztartásban. Az emberek közönségesen a tárgyak nagyságából szokták azoknak értékét megítélni, de a természet nem ismeri e mértéket; benne ugyanis a parányi ép oly jelentékeny, mint a nagy. Tekintsük például a mohokat és zuzmókat, a növényország ezen egyszerű polgárait, s látni fogjuk, mily jelentékeny szerep jutott ezeknek a természet háztartásában, míg az ember, ki a természet zárt könyvében olvasni nem képes, figyelemre sem méltat vagy talán egészen lenéz. Méh és zuzmó nélkül a természet zöld dísze egészen hiányoznék. Ezek azok, melyek felsőbb fokú növényeknek és állatoknak, sőt magoknak az embereknek is előre elkészítek lakhelyöket. A földtan bizonysága szerént u. i. minden szárazulat, mely a víz lefolyása után elétűnt, szilárd kőzet volt; azon képződtek, mint jelenleg is omladékokon vagy korhadt fedeleken, az első legegyszerűbb szervezetek, a mohok és zúzmók, melyek által a növényvilág életbe léphetett. Szívós életűek bár e kis növénykék, végre mégis el kell halniuk; hamvaikon ismét mások fejlődnek, s így a termőföld mindig vastagodó rétege jó létre, melyben a felső fokú növényi szervezetek erős gyökeret verhetnek, hogy a kihalt növényzet sírján új életet támaszszanak. Ha egy tégladarabról a zöld mohot lekaparjuk, alatta a tégla málladozni kezd; ezen egyszerű vizsgálat által a parányi növényeknek egy más fontos feladata lesz előttünk világos. Valamint az említett tégladarabbal, épúgy áll a dolog a sziklával is, melyre méh- és zúzmótelepek rakadtak. Magok a legke„Természet“ 1872- 18-kik szám: 18