Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
se pedig lehetővé tette az Ajkai Erőmű bővítését és új szénosztályozó építését. A szénbányászat fejlesztésének volt köszönhető az üveggyár korszerűsítése és bővítése is. A két bányászati iparág, a bauxit- és szénbányászat szerencsés összetalálkozása tette lehetővé, hogy nagymértékben fejlesszék Ajkán a timföldgyártást, az addigi timföldgyár kibővítésével, de már épül az új ajkai timföldgyár, amelynek termelése sokszorosa lesz az eddiginek. Az erőmű az üveggyár, a timföldgyár, az alumíniumkohó beruházásai, a környékbeli bauxit- és szénbányák fejlesztése valóságos ipari központtá tették már eddig i s Ajkát. A mozdern lakótelepek mellett a közintézmények egész sora létesült: művelődési ház, új iskolák, bölcsődék, rendelőintézet, korszerűen berendezett és felszerelt kórház, új vendéglátóipari egységek. A Bakonyt felkereső turista, ha útja során eljut Ajkára, csodálkozva tapasztalhatja, mit köszönhet ez a várossá fejlődő település máris a bauxitnak. De erre kell gondolnia Tapolcán is, a Malom-tó gondosan parkosított környékén, a patinás öreg házak szegélyezte tókörnyék hangulatában, amelyben múlt és jövő ölelkezik. Ide, a Malom-tó partjára nyúlik le az a telek, amelyen egykor Batsányi János édesapjának, a tapolcai foltozó vargának kis háza állott. A forradalmár költő emlékét, akiről Keresztúry Dezső találóan állapította meg, hogy tulajdonképpen az „első igazi politikai költőnk”, a hajdani szülőház közelében most egész alakos szép bronzszobra idézi. Nem messze a szobortól hűséges hitvesének, Baumberg Gabriellának, az osztrák költőnőnek bronzból készült mellszobra áll. A tóparton egy régi vízimalmot turistaszállónak rendezett be a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal, a turistaszálló a Gabriella nevet viseli. A Malom-tó feletti kis dombon épült gimnázium neve pedig Batsányi János Gimnázium. Ebben a környezetben nemcsak Batsányira kell gondolnunk, hanem az is eszünkbe jut, mit köszönhet ez a város is a bauxitnak. A Bakony eddig is elküldte üzenetét, hiszen az a karsztvíztömeg, amely a Malom-tó forrásainál tör a felszínre és összeköttetésben van a híres tapolcai tavasbarlang mészkőüregeinek tóvizével, valahonnan a Bakonyból érkezik. A közeli Bakony mélyének mindinkább nagyobb kiterjedésben felismert kincse, a bauxit alakítja már ennek a városnak jövőjét is, akárcsak Ajkáét. A bakonyi bauxitbányászat leendő központja néhány éven belül Tapolca lesz. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat jelentősen növeli a jelenlegi termelés mennyiségét, a Halimba III. bányát Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb bányaüzemévé képezik ki. Ez a nagymértékű bányafejlesztés természetesen nagy lakásépítkezési program megvalósítását teszi szükségessé Tapolcán, ezzel egyidejűleg több kulturális és kereskedelmi beruházást. A Tapolcai-medence középpontjában fekvő város minden irányban összefutó utak találkozóján épült. Eddig főleg a medencét övező bazalthegyek — a szőlőművelés és a kőbányászat — segítették Tapolca fejlődését. Most a vezető szerepet a várostól északra terülő Bakony-hegység gazdag bauxitlelőhelyei veszik át. A nagy erdőségekkel borított Ősbakony táji szépségeit lényegében nem bolygatja meg az a hatalmas ipari fejlődés, amelynek tanúi vagyunk a hegység egyes részein. De a Bakonyt ma már csak az ismerheti igazán, aki erre a fejlődésre ugyancsak felfigyel. A Bakony sűrűjébe is betört a technika. Egykor csak szegénylegények tanyája volt őshonos fáival az erdőrengeteg. Most az erdőszélen nem egy helyen új bányászházak százai sorakoznak. Új lakótelepek létesültek szép kertes családi házakkal. S ez a kép is ma már annyira hozzátartozik a megváltozott tájú Bakonyhoz. „Járjunk gyakrabban a Bakonyba!” — ajánlotta hajdan Römer Flóris, akinek szívét lelkesen megdobogtatta a Bakony sok természeti szépsége. Ezt a sok természeti szépséget változatlanul ma is megtaláljuk a Bakonyban, még ha a modern technika, amelynek a népgazdaság olyan sokat köszönhet, s így természetes az ország lakossága is, részt kért a táj formálásában. Környei Elek Pozsonytól Pöstyén felé utazva az utolsó szakaszon, Lipótvártól kezdve már a romantikus Vág völgyben robog velünk a vonat. A Rajna, a Duna és az Elba után a Vág egyike azoknak a változatos folyású európai folyóknak, amelyek természeti szépségeikkel, várkastélyaikkal legtöbbet nyújtanak a turistának, de a Dunának és a Vágnak még más vonzereje is van — a mentükben húzódó geológiai törésvonalak hosszában előbuggyanó gyógyító meleg források! A budai meleg vizekhez hasonlóan a Vág völgyében is Trencsénnél és Pöstyénnél ősidők óta ismert gyógyforrások fakadnak. A pöstyéni fürdőzésről már a jó öreg Gvadányi, a peleskei nótárius budai kalandjainak leírója is önálló „brosúrát” írt, de persze e Vág völgyi meleg vizek híre és haszna jóval régebbi. Nem lehetetlen, hogy Trencsén, mely egy Terentius nevű római vezérről kapta a hagyomány szerint hajdani nevét, már a közeli Vág menti meleg vizek miatt is — és nemcsak stratégiai okokból — gyakorolt vonzóerőt északi fekvése ellenére is a termálfürdőket annyira kedvelő rómaiakra. Ha repülőgépről vetünk egy pillantást Pöstyénre — s azt nyugodtan és könnyen tehetjük, mert a fürdőidényben Prágát Pöstyénnel repülőjárat köti össze — a szigeteknek, a mesterséges és természetes folyómedreknek különös rendszerén csodálkozhatunk, mely a fürdőhelynek hallatlanul változatos karaktert kölcsönöz. A szállodákkal, szanatóriumokkal sűrűn meghintett, az üzlethálózatot is magába foglaló központi városrész a Vág-parton terül el, a forrásvidék a gyógyfürdőkkel, stranddal, iszaplelőhelyekkel pedig egy több hídon át elérhető szigeten. Egyikük, a harmincas években épült kilencívű, jégtörőkkel és szélfogó kolonnáddal is ellátott séta-híd pihenőpadokat, elegáns kis üzleteket is keretez. Feljárójánál a híres mankótörő ember, Pöstyén régi emblémájának bronzfigurája fogadja a látogatót, amit a híd túlsó végén jól egészít ki a csodálatos gyógyulások ősi latin jelszava, a bibliai hagyományokból ismert „Sorge et ambula” felirat, vagyis: „Kelj fel és járj!” — mondják biztatóan a gyógyító vizek, a kénszagú iszapfürdők s a tucatnyi villanyterápiás és gyógytornamechanizmust alkalmazó, tapasztalt orvosok a gyakran még mankóval vagy éppen tolókocsin ideérkező reumásoknak, mozgásszervi betegeknek. Mondják már évszázadok óta, csak régen nem az elegáns, (Hegedűs Ármin, a Gellért Szálló építője által emelt) Thermia Palace-ban folyt a gyógyítás, hanem a Vág partján ástak maguknak szalmával, falombbal kibélelt, hevenyészett ,,fürdőkádat” az iszapos, meleg vizektől átjárt fövenyben a szekereken, hintókon vagy hordszékeken Pöstyénbe érkező betegek. Még arról is megemlékeznek a régi feljegyzések, hogy a XVI. század közepén egy ilyen gallyaktól bélelt gyógygödör megásása 6 krajcárba került, és alighanem ez az adat az iszapfürdő használatának