Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
CSIKÓ A Nagy-Csikó vár szép, szabályos kúpja ott emelkedik a vulkanikus eredetű Visegrádi hegyvidék déli csücskében. Kitűnő helyen, a hegység peremén, messziről láthatóan. Nincs előtte hegy, amelyik eltakarná. Kár is lenne! Hiszen mesterműve a természetnek. Kevés hasonló szép formájú csúcs akad távol és közelben. A vulkanikus területnek ebben a körzetében a Nagy-Csikóvár volt a legnagyobb tűzhányó. „A Csikóvár a réteges vulkán szép példája, ahol a tufa (a vulkáni porból keletkezett kőzet) és a láva egymást váltják” — írja Papp Ferenc professzor. Csendesen ballagok a Kis-Csikóvár keskeny gerincén. Ez a 467 m-es kúp — a Nagy Csikóvár fiókvulkánja volt. A katlan, jó száz méterrel 'lentebb, amelyben a két tavacska ül, egy' kaldera, vagyis a vulkán központjának a kráteren kívül fekvő része. A két kis tó együttesen mintegy két hektár felületű. Számon tartották a botanikusok is. Kaán Károly híres természetvédelmi könyve (1932) még védelemre ajánlja a benne található tőzegmohatelep miatt. Sajnos, azóta kipusztult, de a kisebbik tónak ma is van néhány érdekes növénye. A tavak vizét a nyár és a hosszú száraz ősz rendszerint elszívja. Ilyenkor csak néhány posványos, sűrű fekete vizű pocsolya marad vissza. De az a dzsungel, amely a nagyobbik tó felét elfedi, érdekes világ lehet! A bokrok össze-vissza tördelt száraz ágai azt sejtetik, hogy vaddisznók járhatnak itt a sűrűben. Mondják is a környék gazdái, hogy csordaszám jönnek ki az erdőből. Tólaknak hívják ezt az érdekes helyet, ahol a két kis tó fekszik, egészen tekintélyes (354 m) magasságban. Voltaképpen nem is tavak ezek, hanem — Boros Ádám professzor meghatározása szerint — zsombékos lápok. Megyek tovább a gerincen, a Kis- Csikóvár második kúpja felé. Lelátni jobbra is, balra is. A kis vadászösvényt gondosan betakargatta lehullott leveleivel az ősz, olykor inkább csak sejtem, paint látom, hogy merre kanyaroghat a fák, bokrok között, vagy a pici tisztásokon át. A Janda turistaháztól jöttem fel. Az egykori községi vadászházat szépen rendbehozták az újpesti természetbarátok. Nyitott verandáját is beüvegezték. Idillikus fekvése, szép környezete, jó forrása Pomáz környékének egyik kedves turistapontjává teszik. Az alig lejtő gerinc levezet a Csikóvári-nyeregbe. Itt kapaszkodott fel a század elején a tavak felől a kék jelzés. És itt találkozott a másik oldalról felérkező sárga jelzéssel. Alatta, körülötte jelzett utak vonulnak ma is. De ide nem jön fel egyik sem. A Nagy-Csikóvárnak ma nincs jelzett útja. Az 1920-as Barcza-Thirring útikalauz már azt írja, hogy a csikóvári kék jelzés „erősen elhanyagolt” állapotban van, a sárgát meg már nem is említi. Nyilván már nem lehetett a jelzéseket felújítani. Tulajdonosváltozások történtek ugyanis időközben s az egykor szabad területek tilossá váltak. Amire a Gyopár Turista Egyesület 1923-ban foglalja a Gyopár-forrást és felépíti felette 1925-ben a ma is működő szép fekvésű, jelentős befogadóképességű turistaházát, nemsokára körös-körül bezárulnak az erdők útjai. A Gyopár turisták érdekes piros-fehér-piros sávos és benne számjegyekkel ellátott útjelzései mind az erdőkön kívül, az erdőszéleken vezettek. De a 2-es számú út, ahol ma kék □ halad, most is kedvelt, szép útvonal; a községi vadászháztól azonban akkor elterelték, az útjelzéseket megsemmisítették. Pedig a Gyopárosok rendet tartottak a házuk körül, turistaőrséget is szerveztek. Amikor a Gyopárházat építették, megismétlődött a dobogókői eset: nem volt telek. Ismeretes —, 1969. november 16. óta emléktábla is hirdeti a dobogókői faházon —, hogy Prokop Géza adományozott telket az építkezéshez. A csikóváraljai házhoz pedig Gottlieb M. pomázi vendéglős ajánlott fel területet a sajátjából, lelkesedésből, ajándékozásképpen. A Budapesti Természetbarát Szövetség tervbe vette egy kék háromszög alakú útjelzés létesítését a csikóvári gerincen, mely kapcsolódik majd a Bölcsőhegy és a Lajos-forrás között már meglevő ilyen jelzéshez. Állok a Csikóvári-nyeregben. A Nagy-Csikóvár meredek kúpja jó száz méterrel magasodik fölém. A neve régmúlt századokba vezet viszsza. A Суко-nemzetség élt ezen a tájon. Nagybirtokú, hatalmaskodó főnemesek, többen közülük a királynék pomáz-klisszai kastélyának udvari emberei. Házasság révén kapcsolatba kerültek az ősi Kartal-nemzetséggel is, amelynek szintén nagy birtokai voltak errefelé. Váruk a köztudat szerint a Nagy-Csikóváron állott. „Erről a történet keveset tud. " Régészeti feltárás még nem történt. Vannak, akik vitatják, hogy itt vár állott volna. De a nép a maga alkotta elnevezésekben ritkán szokott tévedni. És évekkel ezelőtt egy érdekes kőfaragványt is találtak alant, a Holdvilág-árokban. A kő a Nagy-Csikóvár formáját utánozza s a csúcsán várfalszerű faragvány van. A Cykok várát ábrázolja? Vagy valami mást? De a várhoz várnép is tartozik, a várat kiszolgáló falu. Hol volt az ősi falu? Ott volt a hegy tövében, a Lugi-dülőben. „Többször átépített római kori villa és gazdasági jellegű épületek maradványai felett kétségtelenül magyar középkori emlékeket találtunk a tatárjárást megelőző évszázadokból (X—XII. század) — írja Erdélyi István a Sashegyi Sándorral közösen végzett ásatásokról — itt komolyabb középkori településsel kell számolnunk. A nevét egyelőre még nem tudjuk.” Temetőjük ott volt a domb túloldalán. — A Cykok azonban csak jóval a tatárjárás után tűntek itt fel és kb. a mohácsi vészig uralták ezt a vidéket. Élt-e ez a település akkor is, átvészelte-e a tatárjárást? — a régészeti feltárás erre még nem adott választ. — A romterület egyébként, mely nemrég még megtekinthető volt, most körül van zárva. A Nagy-Csikóvár hegycsoportja 3