Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1970-02-01 / 2. szám

CSIKÓ­ A Nagy-Csikó vár szép, szabályos kúpja ott emelkedik a vulkanikus eredetű Visegrádi hegyvidék déli csücskében. Kitűnő helyen, a hegy­ség peremén, messziről láthatóan. Nincs előtte hegy, amelyik eltakarná. Kár is lenne! Hiszen mesterműve a természetnek. Kevés hasonló szép formájú csúcs akad távol és közel­ben. A vulkanikus területnek ebben a körzetében a Nagy-Csikóvár volt a legnagyobb tűzhányó. „A Csikóvár a réteges vulkán szép példája, ahol a tufa (a vulkáni porból keletkezett kőzet) és a láva egymást váltják” — írja Papp Ferenc professzor. Csendesen ballagok a Kis-Csikó­­vár keskeny gerincén. Ez a 467 m-es kúp — a Nagy Csikóvár fiókvulkán­ja volt. A katlan, jó száz méterrel 'lentebb, amelyben a két tavacska ül, egy' kaldera, vagyis a vulkán köz­pontjának a kráteren kívül fekvő része. A két kis tó együttesen mint­egy két hektár felületű. Számon tar­tották a botanikusok is. Kaán Károly híres természetvédelmi könyve (1932) még védelemre ajánlja a ben­ne található tőzegmohatelep miatt. Sajnos, azóta kipusztult, de a kiseb­bik tónak ma is van néhány érdekes növénye. A tavak vizét a nyár és a hosszú száraz ősz rendszerint elszív­ja. Ilyenkor csak néhány posványos, sűrű fekete vizű pocsolya marad vissza. De az a dzsungel, amely a nagyobbik tó felét elfedi, érdekes vi­lág lehet! A bokrok össze-vissza tör­delt száraz ágai azt sejtetik, hogy vaddisznók járhatnak itt a sűrűben. Mondják is a környék gazdái, hogy csordaszám jönnek ki az erdőből. Tólaknak hívják ezt az érdekes he­lyet, ahol a két kis tó fekszik, egé­szen tekintélyes (354 m) magasság­ban. Voltaképpen nem is tavak ezek, hanem — Boros Ádám professzor meghatározása szerint — zsombékos lápok. Megyek tovább a gerincen, a Kis- Csikóvár második kúpja felé. Lelát­ni jobbra is, balra is. A kis vadász­­ösvényt gondosan betakargatta le­hullott leveleivel az ősz, olykor in­kább csak sejtem, paint látom, hogy merre kanyaroghat a fák, bokrok között, vagy a pici tisztásokon át. A Janda turistaháztól jöttem fel. Az egykori községi vadászházat szépen rendbehozták az újpesti természet­­barátok. Nyitott verandáját is beüve­gezték. Idillikus fekvése, szép környe­zete, jó forrása Pomáz környékének egyik kedves turistapontjává teszik. Az alig lejtő gerinc levezet a Csi­­kóvári-nyeregbe. Itt kapaszkodott fel a század elején a tavak felől a kék jelzés. És itt találkozott a másik ol­dalról felérkező sárga jelzéssel. Alat­ta, körülötte jelzett utak vonulnak ma is. De ide nem jön fel egyik sem. A Nagy-Csikóvárnak ma nincs jel­zett útja. Az 1920-as Barcza-Thirring útikalauz már azt írja, hogy a csikó­vári kék jelzés „erősen elhanyagolt” állapotban van, a sárgát meg már nem is említi. Nyilván már nem le­hetett a jelzéseket felújítani. Tulaj­donosváltozások történtek ugyanis időközben s az egykor szabad terü­letek tilossá váltak. Amire a Gyo­pár Turista Egyesület 1923-ban fog­lalja a Gyopár-forrást és felépíti fe­lette 1925-ben a ma is működő szép fekvésű, jelentős befogadóképességű turistaházát, nemsokára körös-körül bezárulnak az erdők útjai. A Gyopár turisták érdekes piros-fehér-piros sávos és benne számjegyekkel ellá­tott útjelzései mind az erdőkön kí­vül, az erdőszéleken vezettek. De a 2-es számú út, ahol ma kék □ halad, most is kedvelt, szép útvonal; a köz­ségi vadászháztól azonban akkor el­terelték, az útjelzéseket megsemmi­sítették. Pedig a Gyopárosok rendet tartottak a házuk körül, turistaőrsé­get is szerveztek. Amikor a Gyopár­házat építették, megismétlődött a do­bogókői eset: nem volt telek. Isme­retes —, 1969. november 16. óta em­léktábla is hirdeti a dobogókői fahá­zon —, hogy Prokop Géza adomá­nyozott telket az építkezéshez. A csi­­kóváraljai házhoz pedig Gottlieb M. pomázi vendéglős ajánlott fel terü­letet a sajátjából, lelkesedésből, ajándékozásképpen. A Budapesti Természetbarát Szö­vetség tervbe vette egy kék három­szög alakú útjelzés létesítését a csi­kóvári gerincen, mely kapcsolódik majd a Bölcsőhegy és a Lajos-forrás között már meglevő ilyen jelzéshez. Állok a Csikóvári-nyeregben. A Nagy-Csikóvár meredek kúpja jó száz méterrel magasodik fölém. A neve régmúlt századokba vezet visz­­sza. A Суко-nemzetség élt ezen a tá­jon. Nagybirtokú, hatalmaskodó fő­nemesek, többen közülük a király­nék pomáz-klisszai kastélyának ud­vari emberei. Házasság révén kap­csolatba kerültek az ősi Kartal-nem­­zetséggel is, amelynek szintén nagy birtokai voltak errefelé. Váruk a köz­tudat szerint a Nagy-Csikóváron ál­lott. „Erről a történet keveset tud. " Régészeti feltárás még nem történt. Vannak, akik vitatják, hogy itt vár állott volna. De a nép a maga alkot­ta elnevezésekben ritkán szokott té­vedni. És évekkel ezelőtt egy érde­kes kőfaragványt is találtak alant, a Holdvilág-árokban. A kő a Nagy-Csi­kóvár formáját utánozza s a csúcsán várfalszerű faragvány van. A Cykok várát ábrázolja? Vagy valami mást? De a várhoz várnép is tartozik, a várat kiszolgáló falu. Hol volt az ősi falu? Ott volt a hegy tövében, a Lugi-dülőben. „Többször átépített római kori villa és gazdasági jellegű épületek maradványai felett kétség­telenül magyar középkori emlékeket találtunk a tatárjárást megelőző év­századokból (X—XII. század) — írja Erdélyi István a Sashegyi Sándorral közösen végzett ásatásokról — itt ko­molyabb középkori településsel kell számolnunk. A nevét egyelőre még nem tudjuk.” Temetőjük ott volt a domb túloldalán. — A Cykok azon­ban csak jóval a tatárjárás után tűn­tek itt fel és kb. a mohácsi vészig uralták ezt a vidéket. Élt-e ez a tele­pülés akkor is, átvészelte-e a tatárjá­rást? — a régészeti feltárás erre még nem adott választ. — A romterület egyébként, mely nemrég még megte­kinthető volt, most körül van zárva. A Nagy-Csikóvár hegycsoportja 3

Next

/
Thumbnails
Contents