Természettudományi Közlöny 1878 (10. évfolyam, 101-112. füzet)

1878-01-01 / 101. füzet

11 MAGYARORSZÁG ÉS A T­ERMÉSZETTUDOMÁNYOK, a természettudományok érdekelnek, és e tekintetben bízvást kimondhatjuk, Szilyt követve, a tételt , hogy túlcsa­pongás volt az exact tudományokat­ is megmagyarosítani akarni. Ezzel süketté tették a magyart a más országok nagy fölfedezőinek hírnöki szavára, némává a tudni vágyó közönség előtt, mely figyelmesen hallgatózik oda, honnan ismerős hangok zengenek feléje. „A fiatal tudós társaság oly akadályokat gördített ezzel a természettudományok honi elterjedésének útjába, melyeket még most sem sikerült egészen elhárí­tani". Érthetővé válik ez, ha megtud­juk, hogy a magyar akadémia hiába­való harcza a latin és görög szóformá­kat alkalmazó nemzetközi elnevezések ellen egész 1861 -ig folytattatott, és csakis ekkor mondatott ki Szabó Jó­zsef felszólalására, hogy a tudományos műnevek (nomenklatura) magyarosítása nem kívánatos. Igaz, hogy a reactio az akadémia pusztán nyelvészkedő működése ellen már meglehetős korán bekövetkezett. Az akadémián belül Vállas Antal már 1844-ben kívánta legalább a mathe­matikai és természettudományi osztá­lyok különválasztását a többi négy osz­tálytól : a nyelvtudományi, történettudo­mányi, philosophiai és törvénytudo­mányitól, melyek az akadémia megala­pítása óta mindig csak együtt szoktak ülésezni, úgy hogy minden tag minden, hozzá még oly távol eső szaktudományi kérdésbe is beleszólhatott és, mint látszik, tényleg bele is szólt." A korlá­tozatlanul tenyésző dilettantismus ha­talmasan fölburjánzott, elnyomva a kü­lönben is csak lassan fejlődő szaktudo­mányosság fiatal hajtásait". Nagyobb jelentőségű lőn az az el­lenállás, mely az akadémián kívül passiv és activ módon is érvényt szerzett magának. A passiv ellenállás nyilatko­zását abból látjuk, hogy az akadémia által kiadott „Tudománytár" a bölcső­től tíz évig tartó sorvadozása után ra­vatalra vánszorgott, és 1844-ben nem sajnálva és meg nem siratva elhúnyt, mivel sem olvasókra sem vevőkre nem bírt találni. Aktív ellenállásnak nevezzük más társulatok alapítását, a­melyek az ő czéljaikkal legalább részben az aka­démia czéljaiba vágtak, s a­melyek az ő boldogulásukkal annyival inkább ve­szedelmes versengést vontak maguk után, minthogy az oppositio e nemében még akadémikusok is egyesültek és közösen működtek a nem akadémi­kusokkal, így Bene Ferencz Magyarország orvosait és természetvizsgálóit 184­1. májusában egybehívta Pestre, hol is ezek, a legelső ilynemű vándorgyűlések, a német orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlései mintájára összeszövet­keztek. 1848-ig nyolczszor ismétlődtek az efféle gyűlések Magyarország külön­böző városaiban, és 1­863-ban, tizenöt évi szünet után, új körfolyam indult meg, melynél azonban, mint az előt­tünk fekvő irat szerzője véli, és oly mértékben, mint ez Németországban is bekövetkezett, a tudományos tartalom mind jobban és jobban háttérbe szo­rult. És most térve vissza Münchenből, hol épen a komoly munka különösen a szakosztályokban, teljesen érvényre tudott jutni, Szily úr reánk való hivat­kozását semm­ikép sem fogadhatjuk el. Ugyanazon hónapban, 1841 május­ban, a pesti vándorgyűlés alkalmával alapította Bugát Pál a kir. magyar Ter­mészettudományi Társulatot. Ez az Akadémiától nemcsak abban különbö­zött, hogy 6 sectiora oszolva, kizárólag a természettudományok ápolását tűzte czéljául, hanem abban is, hogy a tagok önkénytes beiratkozását tételezte fel, kik egyúttal évi járulék fizetésére is kö­­­telezték magukat. A megalakuláskor. * Én világosan kimondottam, hogy az exact tudományok mű­neveinek (nomenklatúrá­jának) magyarosítását tartom túlkapásnak. A német ismertetőt úgy lehetne érteni, mintha ő egyátalában az exact tudományok magyar nyelven való művelését nevezné túlcsapongásnak ; a­, alábbiakból azonban kitűnik, hogy ő is csak a nomenklatúra megmagyarosítani akarását ítéli el. Szily.

Next