Természettudományi Közlöny 1889 (21. évfolyam, 233-244. füzet)
1889-05-01 / 237. füzet
A VILÁG LEGÖREGEBB TUDÓSA. látott és a »Comptes Rendus «-nek alig van kötete, a melyben nevével ne találkoznánk. Önálló munkái közül megemlítendő még az organikus elemzésről irt könyve (»Considération général sur l'analyse organique et sur ses applications«. Paris, 1824.) továbbá a »Histoire de connaissance chymique. « Paris, 1866. Az 1870—71-iki franczia-porosz háború alatt a 85 éves aggastyán nem hagyta el múzeumát, noha több mint 80 bomba csapott bele a szekrényekbe és a gyűjteményekbe, maga pedig a legnagyobb fogyatkozásokat állta ki. Ugyanekkor erélyes fellépésével megmentette a Gobelins-gyárat a Commune gyújtogatásaitól. Ekkor írta a »Distraction d'un Membre de l'Institut de France, lorsque le Roi de Prusse Guillame I. assiégait Paris« czímű híres munkáját. Nagy érdemeihez mérten sok számos kitüntetésben részesült a hosszú élet alatt. Az »Académie des Sciences« már 1826-ban tagjává választotta. 1838-ban annak alelnöke, 1839-ben pedig elnöke volt. 1852-ben a »Société d'encouragement pour l'industrie nationale« 12,000 frankos díjat nyert el. 1873-ban a »Society of Arts« az Albertéremmel tüntette ki »a szappanosodást, kelmefestést és mezőgazdaságot illető munkálataiért, melyek félszázadnál tovább jótékony hatással voltak a világ iparának fejlődésére«. 1826-ban a londoni »Royal Society« is levelező tagjává választotta. Tagja volt továbbá a koppenhágai, stockholmi, berlini, moszkvai stb. akadémiáknak. A párizsi akadémia már évekkel ezelőtt elkészíttette mellszobrát, a heidelbergi egyetem pedig 500 éves fennállásának ünnepélyén 1886-ban tiszteletbeli doktorrá nevezte ki. Százéves jubileumán megünnepelte az ősz tudóst az egész tudományos világ, de különösen nagy ovácziókban részesítette Párizs és az ottani tudományos intézetek. Az »Academie des Sciences« elnöke szép beszéd kíséretében nyújtotta át neki az akadémia ajándékát, a múzeum pedig díszülést tartott, melyen a többek között Frémy, a múzeum igazgatója is beszédet intézett az ünnepelthez ; Broch a három skandináv ország akadémiái, Let Nat a washingtoni nemzeti intézet nevében, Gilbert Govi a nápolyi akadémia részéről, Goblet közoktatásügyi miniszter és még több tudományos intézet és város küldötte üdvözölte. Chevreul élete igen szerencsés volt. Neje, életének hű társa, 1862-ben halt meg; egyetlen fia szintén nagy kárt ért el és pár héttel halt meg atyja előtt. Tetemes vagyont is bírt, ami azonban mit sem változtatott egyszerű életmódján. Magas termetű, egyenes tartású és végtelenül nyájas természetű volt ; aggkorában »a franczia tanulók legidősebbjének« mondotta magát. Benne olyan embert gyászol hazája és a tudományos világ, aki egész hosszú életén át nem ismert egyéb czélt, mint a tudományok előbbrevitelét, aki látta a chemiának óriási haladását az utolsó ötven év alatt és eme haladást halhatatlan munkáival maga is elősegítette. »Az emlékek űzik egymást, ha e nagy férfiúra gondolunk« mondja egyik életrajzírója ; »utolsó tagja ő azon tudós phalanxnak, mely dicsővé tette a mult század végét és a jelen század elejét, kik között voltak : Guyton de Morveau, Lavoisier, Berthollet, Fourcroy, Gay-Lussac, Thénard, Dumas, Bertelius, Wöhler, Liebig, Arago, Ampére, Biot, Fresnel, Cousin, Regnault és mások. Chevreul temetése április 13-ikán államköltségen rendkívüli nagy ünnepiességgel ment végbe. Különösen impozáns volt a párizsi tanulók menete, melyben 2000 tanuló vett részt, hogy megadja a végtisztességet az elhunyt tudósnak, ki a tanulók egyesületének elnöki tisztét is hosszú időn át viselte. SZILASI JAKAB.