Természettudományi Közlöny 1889 (21. évfolyam, 1-4. pótfüzet)

1889-01 / 1. pótfüzet

Megjelenik minden évnegyed l-ső napján A sulat tagjai évi i frt 3 nagy nyolczadrét TERMÉSZETTUDOMÁNYI ráfizetéssel kapják, ívnyi tartalommal . T/A71 AMIRNÄR/ előfizetési ára, a Tér­időnként szövegközi IYUZJIJUMN JL rJUZ. mészettudom. Köz­ábrákkal illusztrálva. ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT. lénnyel együtt, 6 frt. XXI. KÖTETHEZ. 1889. JANUARIUS.­l-ső PÓTFÜZET. AZ ÉSZAKI SARKKOR MADARELETEBŐL.* Az állatvilág kevés osztályának van olyan irodalma, mint a milyen a madaraké. A már-már felülmúlhatatlan díszesség s az ennek megfelelő költség kisebb nemzetek búvárait szinte lehangolja, mert nagyon is érezteti velük szegénységöket, mely bizonyos viszonyoknak nagyon természetes folyománya. Az a magyar természetvizsgáló, a­ki Audubon, Gould, Dresser, vagy akár csak a németek nagyobb szabású, képekkel ellátott kiadásaira veti szemét, hiába küzd bizonyos elbúsulás ellen , mert legott szeme előtt áll annak az anyagi alapnak a szerénysége, a­melyről rendelkezhet, mihelyt úgy állítja föl a tételt, hogy az erősek munkájában részt akar venni, az eredményekhez gyarapító­lag akar hozzájárulni. De, ha azt a fényes irodalmat elfogulatlanul és szorosan vesz­szük ; ha ellent tudunk állani annak a káprázatnak, a­melyre a madár­tollazat színpompája lefestve is igazán szerfelett alkalmatos ; ha kevésbbé a színnel és az alakkal törődünk, hanem a lényegesre fordítjuk figyelmünket , akkor mi, a szerényebb-szegényebb nemzet fiai, megtalálhatjuk azt a rést, a­mely mégis igazi közreműködéshez vezet ; sőt, a mi — viszonyainknál fogva — ennél is több, világos, félreérthetetlen útbaigazítást nyerünk arra az irányra nézve is, a­melyet követnünk kell, hogy magát a madarakról szóló tant és egyszersmind nemzeti művelődésünket is megszolgálhassuk. Ha a madarakról szóló irodalmat ép oly szorosan, mint elfogu­latlanul vesszük, akkor szükségképen arra az eredményre jutunk, hogy abban az alakiság az uralkodó elem. A különböző formákat kikutatni , bizonyos, többnyire külső ismertető jegyek alapján leírni, ugyanezen az alapon csoportosítani ; ez a legfőbb igyekezet. A leíró búvároknak nagy többsége csak akkor folyamodik a biológiai tüne­tekhez, a­mikor a fajhoz, vagy a csoporthoz való hozzátartozandó­ság külső jegyekkel kellőképen meg nem okolható. PÓTFÜZETEK E foly°irat°t a tár­ * A kir. m. Természettudományi Társulat 1888-ik évi november hó 9-ikén tartott népszerű előadása nyomán átdolgozva. Pótfüzetek a Természettud. Közlönyhöz, 1889. t

Next