Természettudományi Közlöny 1891 (23. évfolyam, 257-268. füzet)
1891-10-01 / 266. füzet
ISTVÁNFFI GYULA nőnek s a rovar testét — a bélcsatorna kivételével — egészen fölemésztik s kitöltik. Ekkor azután a termő test képzésre kerül a sor. A gombaszálak átfúrják a rovar bőrét, kitörnek a felületre s azokat a bunkóforma terméstartóknak nevezett képződményeket alkotják (I. ábra II.), amelyekben a spórák teremnek. A Cordyceps betegségben szenvedő hernyókon azonban gombánknak még egy más fejlődési alakját is észlelték. Ezt korábban, míg a kapcsolat nem volt ismeretes, önálló külön gombának tartották s Isaria farinosa néven különböztették meg. Némely hernyót ugyanis a bunkós terméstartók helyett, lisztes port termő gomba von be. Ez úgy keletkezik, hogy a bőrt átfúró gombaszálakon örvösen elhelyezett mellékágak sarjadzanak, amelyek végükön egymásután sok gömbölyded sejtet teremnek. Az apró gömbölyű sejtek lisztes por alakjában verődnek le a hernyóról. Az örvös mellékágakat hordozó gombaszálak, a konidiumtartók (2. ábra E) rendesen nyalábokká fonódnak össze, s ezeket az 1—2 cm. magas konidiumokat termő nyalábokat hívták régebben Isaria farmosának, s tartották külön gombának (1. ábra I.). Az ilyen hernyókon rendesen nem képződnek bunkós terméstartók. AzYÍZíA-konidiumok kicsirázva, mesterségesen csiráztatva szintén konidiumokat teremnek (2. ábra A), a hernyók lélekző résein keresztül hatolnak az állat testébe s újra Isaria módjára gyümölcsöznek. A Cordyceps-fajok igen elterjedtek ; Közép-Európából valami 8 Cordyceps és 13 Isaria ismeretes; egy Isaria-faj főleg a cserebogarakat pusztítja nagy mértékben ; más fajok a Gastropadia pini, Noctua piniperda stb. hernyóit. Az Isariák az első helyen említett hernyón valóságos epidémiákat okoznak s 60—70°/,,-át pusztítják el. Az Isaria formához nagyon hasonlít az a gomba, a melyet Botrytis Bassiana Balsamo néven ismerünk. Ez legtöbbnyire a selyemhernyónak (de másféléknek is)››muscardine›.› * betegségét okozza s fölfedezője, B a s s i A. olasz orvosról kapta fajnevét. Bassi 1835-ben mutatta ki, hogy a hernyók betegségét valóban egy gomba okozza, s kísérletileg is bebizonyította a gomba ragadós természetét, mert a spórákat egészséges hernyókra hintve, azok is megbetegedtek. Később Montagne (1836), Vittadini (1852) s de Bary (1867) tanulmányozták a muscardine-gombát, s de Bary kimutatta azt is, hogy még más lepkék hernyóin is élősködik. A bőrön a csírázó muscardine-gomba szálai a rovar testébe fúródnak, s az izomnyalábokat és a zsírtestet támadják meg s igen . Az olaszok muscardino-nak vagy calcino-nak hívják.