Természettudományi Közlöny 1916 (48. évfolyam, 641-664. füzet)

1916-01-01 – 01-15 / 641-642. füzet

4 FARKAS GÉZA Látszik ebből, hogy egy hőegység hús alakjában majdnem húsz­szor olyan drága, mint pl. burgonyában ; egy gramm húsfehérje hatszor olyan drága, mint egy gramm borsófehérje. Ezek szerint az, a­ki növényi táplálékon él, általában olcsóbb, de fehérjében többnyire szegény élelmi­szereket fogyaszt, míg a húsevő drágán fizeti táplálékát, de sok fehérjét eszik. A következőkben tehát főleg azzal a két kérdéssel kell foglalkoz­nunk, hogy milyen következményekkel jár szervezetünk épsége szem­pontjából, ha a szükségesnél jelentékenyen több táplálékot, különösen a rendesnél jóval több fehérjét eszünk, másfelől azt kell tudnunk, hogy milyen tekintetben okozhat bajt az, ha hosszabb ideig a rendesnél szű­kösebb táplálékkal s különösen csökkentett fehérjemennyiségekkel látjuk el szervezetünket. Mindenekelőtt azonban teljesen tisztában kell lennünk azzal, hogy mi a fehérjének mint táplálóanyagnak szerepe testünkben. Tudjuk, hogy LAVOISIER állapította meg legelőször, hogy testi munka végzése közben az oxigénfölvétel a végzett munka arányában nő, hogy tehát az izom a benne elégő anyagok rovására termeli munkáját. Mint a­hogy a gőzgép a benne elégő fűtőanyagból meríti energiáját, izmaink munkájának forrása is a bennük elfűtött anyagok révén termelt energia (1790). Minthogy LIEBIQ (1842) vizsgálatai óta tudjuk, hogy a testünket alkotó eléghető anyagok a fehérjék, szénhidrátok és zsírok, s hogy tehát az izommunka termelése is csak ezek oxidác­iója útján tör­ténhetik, föl kellett merülnie annak a kérdésnek, hogy e három anyag közül melyik tulajdonképpen az izom fő fűtőanyaga ? Minthogy az izom­állomány maga főleg fehérjékből áll, LIEBIG azon felvétel felé hajlott, hogy az izommunkát fehérjék elégetésével termeli a szervezet, a szén­hidrátok és a zsírok oxidác­iója következtében pedig csak meleg fejlődik. LIEBIG-nek ez a későbben hibásnak bizonyult véleménye révén gyöke­rezett meg az a hit, hogy erőkifejtés, izommunka czéljaira legkedvezőbb a bő fehérjetáplálék, vagyis, hogy a hús, a fehérje ad erőt, kitartást a munkához. Ezt a felfogást védte sokáig PFLÜGER is. VOIT 1860-ban kutyán, majd PETTENKOFER és VOIT emberen végzett kísérleteik alapján kimutatták, hogy az izommunka a vesék útján történő nitrogénkiválasztást nem fokozza, pedig ha munka közben az izom fehérjéi fokozottan esnének szét, a szétesett fehérjék nitrogéntartalmú bomlás­termékeinek a vizelettel a növekedő munka arányában fokozott mennyi­ségben kellene kiürülniök. Egy koronáért kapható mennyiség grammokban Kihasználható hőegység Kihasznált fehérje Teljes tej Lefölözött tej Kolbászfélék Marhahús: 3000 5000 420 400 1950 1890 1800 580 96 160 80 80

Next